Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)

1878-08-01 / 175. szám

III. évfolyam 1878. 175. sz. Budapest, csütörtök augusztus 1. 1­­] -a­­ „MAGYAR JOGÁSZ" megjelen minden nap, hétfőt kiríva. Előfizetési ár:­­ Egész évre ... lő frt. — 1 Fél évre .... 7 „50 Negyed évre . .­­i „ — Hirdetések : ? Egy hatodhasábos petitaár egy­­­­szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer [ 16 kr., és többszöri hirdetéséért , 13 kr., minden beigtatásnál. A­­ bélyegdij külön minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadó­­­hivatal: ZS­ 0­d.ajpest, V. Jó28eft0P 3. .2, hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési di­jak, nemkülönben a beigta­­tandó hirdetmények is kül­dendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat­nak el Előfizetési fölhívás. Lapunk III. évfolyamban van. Ez azt bizonyítja, hogy hézagot pótoltunk és helyünket betöltők a magyar jogász közönség igényei szerint. Reménynyel inditák meg lapunkat és nem csalatkoztunk. A jeget megtörtük s a czélok felé melyeket kitűztünk, nehéz akadályokkal bár, de közeledünk. Lapunk a ,Magyar Jogász“ (és Curiai Ér­tesítő) jogszaki és közigazgatási napilap. A magyar­­országi ügyvédi kar veszélyeztetett érdekeinek buzgó védője, a helytelen codificáció erélyes ellenese. Érzett hiányt pótol a jogszaki irodalomban és főleg az ügyvédi osztályra és bírákra nézve, s különösen a bagatell-­s községi bíráskodás körében mutatkozik valóban nél­­k­ülözhetlennek. Lapunk mindennap teljes kivonatát adja a „Budapesti Közlönyének, közli a kir. táblán, a legtöbb ítélészéken és a semmitészeken előadandó ügyeknek jegyzékét kifüggesztésük előtt, úgy a már elintézettek lajstromot az előadást követő napon, a miként történt eldöntés megjelölésével. Tájékoz­tató czikkek az igazságszolgáltatás minden rétegéből; tartalmas hírrovat, a külföldi jogélet nevezetesebb moz­zanatainak ismertetése, curiai döntvények, törvény­széki csarnok stb. képezik a „Magyar Jogász“ (és Cur­ai Értesítő) többi tartalmat. Lapunk természetében fekszik, hogy annak kima­radása csak pár napra is a­z­ előfizetőknél méltó ked­vetlenséget, esetleg zavart is okoz. A bejelentések, elintézések, a hivatalos közlemények egymás­utánja követeli, hogy minden számunk idején kerül­jön kézbe, mert különben czélját téveszti. A hó végén összetorlódni szokott előfizetések pedig kiadóhivata­lunknak annyi munkát adnak, hogy a legjobb akarat mellett sem kerülhető el némi fennakadás. Kérjük azért közönségünket, hogy a megrendeléseket lehetőleg korán megtenni szíveskedjék. Kereshetőség a birtokrendezésben. Tegnapi czikkünkben kifejeztük, hogy a ke­reshetőségnél a birtokrendezés tekintetében két új kérdés megoldásával lesz dolgunk, melynek egyike az, hogy városokban és szabad kerületekben is bir-e minden egyes közbirtokos a közös haszonvé­telek arányosítása s a tagosításban kereshetőségi joggal olykép, mint e jogot az 1832/6. XII. törv.­­czikk minden nemes közbirtokosnak megadta; másik pedig az, hogy ki tartandó valódi, jogosult közbir­­tokosnak? E kérdésből pedig még harmadik folyik, az t. i., hogy arányositási perekben egy categoriá­­ba esnek-e az 1832/6. XII. t.-cz. határozmányai alapján a nemes közbirtokokkal a városi és kerü­leti közbirtokosok ? Ez utóbbi kérdés szoros kapcsolatban áll az elsővel, mert mindkettő csak az 1832/6. 12. s az 1840. 30. 31. t.-cz. gondos összevetéséből nyerhet megoldást. Kombinálván azonban ezeket a törvénye­ket, mindjárt a városoknál akadunk meg, mivel a városok birtok- és jogviszonyainak rendezésére nincs külön törvényünk; az 1832/6. t.-cz. pedig az 1840. 30. és 31. t.-czikkek által világosan, csak a jász­kun és szabad hajdúkerületre van kiterjesztve. Ki­mondottuk azonban már több czikkünkben, hogy mi a közös haszonvételek és javak arányosági szabá­lyozásában, a városokat ugyanazon eljárás alá vél­jük sorozandóknak, mint melyek alatt a nemesi közbirtokosságok állanak; miután azonban érve­inket kifejtők, itt ismételni nem akarjuk. Nem hagyhatjuk mégis szó nélkül azt, hogy mi, a kerületek köz- és magánjogi viszonyaira nézve is nagy különbséget látván, a kereshetőség jogát nem bátorkodnánk usque ad amussim jászkunok és hajdufiak, kir. városok és kivált­ságos vidékek vagy községek számára ugyanazon mértékkel osztani. Mert még maguk a kiváltságos kerületek közt is, köz- és magánjogi szempontból igen nagy a különbség. S ez oknál fogva: míg a jászkun kerületekben igazságos, méltányos dolog­nak tartjuk azt, hogy a közös haszonvételek és birtokok jogrendezésében a redemptio szolgál­jon kulcsul és jogalapul a kereshetőségre nézve is, már a hajdufiakra nézve mind a kul­cs­o­t, mind a kereshetőségi j­o­g­o­t, az egyes személyek s a hajdúnép sajátságos kiváltságai, szár­mazása, közjogi viszonyainak s adományleveleinek számbavételével vélnek megállapitandónak. Szerény véleményünknek indokai következők. A hajdúk törvényes beigtatásokkal megerősített királyi adománylevelek mellett valamint egyenként személyes megnemesitést úgy fejenkint nemesi bir­tokot is nyertek; a nyert birtok köztük mindjárt a beiktatáskor felosztatott és jelenleg is a szerint használtatik; későbben pedig a közös haszonvéte­lek aránya köztük is behozatván, annak kulcsául 1781-ben egy junius hó 25-éről kiadott k. resolu­­tióval összhangzólag, ugyancsak ezen karddal nyert és kardra jutott telkek szolgáltak alapul s arányosítási tárgyakul. Itt tehát nem fordul elő azon körülmény, mint más kiváltságos kerületekben, hogy a hajdúk jószágai in collectivo a községek egyetemének lettek volna adományozva és föl sem is disputál­­ható; mert a régibb adománylevelek világosan ta­núsítják, hogy a hajdúk javai és jogai egyedi javak és jogok, nem pedig községiek lévén, most a keresketési jog, mind a javak, mind a jo­gok tekintetében minden egyes igazi, tős­gyökeres hajdufit megillet úgy, mint az 1832/6. XII. t.-cz. szerint minden egyes nemes közbirtokost, habár mai napság semmi tényleges birtoka sincs is. F­r­a­n­k ugyan e tekintetben, velünk ellenkező né­zetben van. (Id. münk. I. 144—146­­.) Mi bátran mondhatjuk, hogy nagyon csaló­dik, mert ő csak az országos jogok szempontjából mérlegeli a dolgokat és nem veszi tekintetbe, hogy vannak particular­is jogaink is, melyek külö­nösen a földbirtok és magánjogi viszonyok tekinte­tében, alárendelve a közjogi fluctuationak sohsem voltak és nem is lehetnek. Ilyenek különösen a hajdúkerületi birtokjogi viszonyok, melyek hogy mindenkor a nemesi föld­birtokok természetével bírtak, mutatja azon körül­mény is, hogy a hajdufiak elejétől fogva egész 1848-ig joggyökösségi (ex radicitate juris), ősiségi és praejudiciumokat tárgyazó pereket folytattak, azokban törvényes ellenállással s az időmúlás­nak 32. évi előnyével éltek és törvényes végrehajtás és foglalás által elvesztett jószágaik mindenkor csak ideiglenes bírói zálognak tekintettek. Kell-e több? .... Világos tehát, hogy a hajdúk kereshetőségi joga épen úgy, mint bármely országos nemes köz­birtokos egyéni kereshetőségi joga, minden kétsé­gen kívül megállapítható; mert ezek személyjogára nézve soha nem fordult elő azon d­is crimen, mely törvénykönyvünk s a statútumok értelmében, (1751. 25. Statut. 6. §. 4.) a jászkunoknál inter redemptos et non redemptos előfordult és ma is a legczudarabb lapis offensionis-t képezi. De nem kevésbé fontos mindezek mellett amaz első és átalános­ horderejű kérdés ugyanis, hogy városokban és szabad kerületekben képesítve van-e minden egyes közbirtokos, akár közös haszonvételek, akár a birtoktagosításra nézve kereshetőségi jogra ? E kérdés megoldására szintén h­iányozván té­teles törvényeink, mi holnapi sorainkban ebben az irányban is szándékozunk véleményünknek kifeje­zést adni. Budapest, júl. 31. A magyar büntető­ törvénykönyvről s a magy. tud. akadémia egyik legújabb jogi kiad­ványáról érdekes megjegyzéseket olvasunk Lucchini „Rivista penale“ czímű folyóiratában, mely nemcsak az olasz, hanem az európai szakközlönyöknek is egyik legjelesebbike. „A magyar büntető­ törvény­könyvet, úgymond, a parliament elfogadta s a király május 27-én szentesítette. 1879. január 1-én fog élet­be lépni. Sürgősen rajta leszünk, hogy e törvényköny­vet mielőbb olaszra fordítsuk és fájlaljuk, hogy nem adhattuk részletes ismertetését, mielőtt a parlia­ment tárgyalta, azon nyelv nehézsége miatt, mely­ben a javaslat bő előkészítő munkálatai írva van­nak; e munkálatok terjedelméből, a benne foglalt idegen törvények és tudom, tekintélyek idézéséből meggyőződtünk, mily nagymérvű és tudományos e javaslat kidolgozása, melyről Holtzendorff, Mayer és Wahlberg bírálatokat írva, egy­hangúlag kiemelték annak fontosságát és érdekességét. A kihágásokról, a toscanai törvényhozást követve, külön javaslatot készített és terjesztett (ápr. 3.) a törvényhozás elé a magyar kormány. Magyarország­nak és kitűnő igazságügyminiszteri államtitkárának, Csemegi Károlynak, ki az impozáns törvényhozási munka lelke volt, élénken gratulálunk,­­ hogy ily rövid idő alatt nem megújítani, hanem a legjobb sikerrel megteremteni tudta a törvényhozás egy egész ágát és Olaszország czímére azon jámbor óhajtásunkat fejezzük ki, hogy több jó akarattal utánozza e példát.“ — Azon alkalomból pedig, hogy a m. t. akadémia kiadta Carrara programmjának magyar fordítását, a következőket írja az említett folyóirat: „A budapesti tud. akadémia lefordittatta Carrara tanár „Programma del’ corso di diritto cri­­minale“ czímű munkáját s a fordítás első kötete már meg is jelent. A jövő évben pedig közzé akarja tenni Pessina Elementi-it. Mint látja ön — írja egy kormánypárti büntető jogász — a magya­rok polgárjogot adnak az olasz krimina­­listáknak és mesterüknek választják őket. A középkorban igen sok magyar ifjú zarándokolt Bolognába, hogy onnét a tudományt Magyarország­ra hozza. Ma is importáljuk az olasz tudományt, de más módon. Lehetővé teszszük, hogy mindenki hazai nyelvünkön s itthonn okulhasson a jogtudo­mány legfőbb papjainak igéin.“ „Az olasz jogtudo­mány — teszi hozzá Lucchini — valóban nem lehet jobban megtisztelve és hiszszük, ez ösztönül fog szolgálni arra, hogy a munka útján e tudo­mány kitartson, meg nem nyugodva a szerzett ba­bérokon, fáradhatatlan gonddal kövesse az eszmék s­ltalában a tudás és polgárosodás haladását.“ A tudománynak, a politikai harczok közepette is sem­leges terén így találkozik a magyar és olasz nem­zet. Kívánatos, hogy a politikában is meglelje a közös érintkezési pontokat, s ez nem annyira tő­lünk mint inkább az olaszoktól függ. — Ennyit a fél­­hivatalosak. Mi meg úgy értesülünk, hogy az, ki az olasz lapokban a büntető­codexet felmagasztalta, a rendőrség által kerestetik. Megfoghatatlan dolog, hogy mi magyarok mindig csalatva akarunk lenni. El akarjuk magunkkal hitetni azt, hogy az, mit mi

Next