Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)
1878-08-01 / 175. szám
III. évfolyam 1878. 175. sz. Budapest, csütörtök augusztus 1. 1] -a „MAGYAR JOGÁSZ" megjelen minden nap, hétfőt kiríva. Előfizetési ár: Egész évre ... lő frt. — 1 Fél évre .... 7 „50 Negyed évre . .i „ — Hirdetések : ? Egy hatodhasábos petitaár egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer [ 16 kr., és többszöri hirdetéséért , 13 kr., minden beigtatásnál. A bélyegdij külön minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ZS 0d.ajpest, V. Jó28eft0P 3. .2, hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak el Előfizetési fölhívás. Lapunk III. évfolyamban van. Ez azt bizonyítja, hogy hézagot pótoltunk és helyünket betöltők a magyar jogász közönség igényei szerint. Reménynyel inditák meg lapunkat és nem csalatkoztunk. A jeget megtörtük s a czélok felé melyeket kitűztünk, nehéz akadályokkal bár, de közeledünk. Lapunk a ,Magyar Jogász“ (és Curiai Értesítő) jogszaki és közigazgatási napilap. A magyarországi ügyvédi kar veszélyeztetett érdekeinek buzgó védője, a helytelen codificáció erélyes ellenese. Érzett hiányt pótol a jogszaki irodalomban és főleg az ügyvédi osztályra és bírákra nézve, s különösen a bagatell-s községi bíráskodás körében mutatkozik valóban nélkülözhetlennek. Lapunk mindennap teljes kivonatát adja a „Budapesti Közlönyének, közli a kir. táblán, a legtöbb ítélészéken és a semmitészeken előadandó ügyeknek jegyzékét kifüggesztésük előtt, úgy a már elintézettek lajstromot az előadást követő napon, a miként történt eldöntés megjelölésével. Tájékoztató czikkek az igazságszolgáltatás minden rétegéből; tartalmas hírrovat, a külföldi jogélet nevezetesebb mozzanatainak ismertetése, curiai döntvények, törvényszéki csarnok stb. képezik a „Magyar Jogász“ (és Curai Értesítő) többi tartalmat. Lapunk természetében fekszik, hogy annak kimaradása csak pár napra is az előfizetőknél méltó kedvetlenséget, esetleg zavart is okoz. A bejelentések, elintézések, a hivatalos közlemények egymásutánja követeli, hogy minden számunk idején kerüljön kézbe, mert különben czélját téveszti. A hó végén összetorlódni szokott előfizetések pedig kiadóhivatalunknak annyi munkát adnak, hogy a legjobb akarat mellett sem kerülhető el némi fennakadás. Kérjük azért közönségünket, hogy a megrendeléseket lehetőleg korán megtenni szíveskedjék. Kereshetőség a birtokrendezésben. Tegnapi czikkünkben kifejeztük, hogy a kereshetőségnél a birtokrendezés tekintetében két új kérdés megoldásával lesz dolgunk, melynek egyike az, hogy városokban és szabad kerületekben is bir-e minden egyes közbirtokos a közös haszonvételek arányosítása s a tagosításban kereshetőségi joggal olykép, mint e jogot az 1832/6. XII. törv.czikk minden nemes közbirtokosnak megadta; másik pedig az, hogy ki tartandó valódi, jogosult közbirtokosnak? E kérdésből pedig még harmadik folyik, az t. i., hogy arányositási perekben egy categoriába esnek-e az 1832/6. XII. t.-cz. határozmányai alapján a nemes közbirtokokkal a városi és kerületi közbirtokosok ? Ez utóbbi kérdés szoros kapcsolatban áll az elsővel, mert mindkettő csak az 1832/6. 12. s az 1840. 30. 31. t.-cz. gondos összevetéséből nyerhet megoldást. Kombinálván azonban ezeket a törvényeket, mindjárt a városoknál akadunk meg, mivel a városok birtok- és jogviszonyainak rendezésére nincs külön törvényünk; az 1832/6. t.-cz. pedig az 1840. 30. és 31. t.-czikkek által világosan, csak a jászkun és szabad hajdúkerületre van kiterjesztve. Kimondottuk azonban már több czikkünkben, hogy mi a közös haszonvételek és javak arányosági szabályozásában, a városokat ugyanazon eljárás alá véljük sorozandóknak, mint melyek alatt a nemesi közbirtokosságok állanak; miután azonban érveinket kifejtők, itt ismételni nem akarjuk. Nem hagyhatjuk mégis szó nélkül azt, hogy mi, a kerületek köz- és magánjogi viszonyaira nézve is nagy különbséget látván, a kereshetőség jogát nem bátorkodnánk usque ad amussim jászkunok és hajdufiak, kir. városok és kiváltságos vidékek vagy községek számára ugyanazon mértékkel osztani. Mert még maguk a kiváltságos kerületek közt is, köz- és magánjogi szempontból igen nagy a különbség. S ez oknál fogva: míg a jászkun kerületekben igazságos, méltányos dolognak tartjuk azt, hogy a közös haszonvételek és birtokok jogrendezésében a redemptio szolgáljon kulcsul és jogalapul a kereshetőségre nézve is, már a hajdufiakra nézve mind a kulcsot, mind a kereshetőségi jogot, az egyes személyek s a hajdúnép sajátságos kiváltságai, származása, közjogi viszonyainak s adományleveleinek számbavételével vélnek megállapitandónak. Szerény véleményünknek indokai következők. A hajdúk törvényes beigtatásokkal megerősített királyi adománylevelek mellett valamint egyenként személyes megnemesitést úgy fejenkint nemesi birtokot is nyertek; a nyert birtok köztük mindjárt a beiktatáskor felosztatott és jelenleg is a szerint használtatik; későbben pedig a közös haszonvételek aránya köztük is behozatván, annak kulcsául 1781-ben egy junius hó 25-éről kiadott k. resolutióval összhangzólag, ugyancsak ezen karddal nyert és kardra jutott telkek szolgáltak alapul s arányosítási tárgyakul. Itt tehát nem fordul elő azon körülmény, mint más kiváltságos kerületekben, hogy a hajdúk jószágai in collectivo a községek egyetemének lettek volna adományozva és föl sem is disputálható; mert a régibb adománylevelek világosan tanúsítják, hogy a hajdúk javai és jogai egyedi javak és jogok, nem pedig községiek lévén, most a keresketési jog, mind a javak, mind a jogok tekintetében minden egyes igazi, tősgyökeres hajdufit megillet úgy, mint az 1832/6. XII. t.-cz. szerint minden egyes nemes közbirtokost, habár mai napság semmi tényleges birtoka sincs is. Frank ugyan e tekintetben, velünk ellenkező nézetben van. (Id. münk. I. 144—146.) Mi bátran mondhatjuk, hogy nagyon csalódik, mert ő csak az országos jogok szempontjából mérlegeli a dolgokat és nem veszi tekintetbe, hogy vannak particularis jogaink is, melyek különösen a földbirtok és magánjogi viszonyok tekintetében, alárendelve a közjogi fluctuationak sohsem voltak és nem is lehetnek. Ilyenek különösen a hajdúkerületi birtokjogi viszonyok, melyek hogy mindenkor a nemesi földbirtokok természetével bírtak, mutatja azon körülmény is, hogy a hajdufiak elejétől fogva egész 1848-ig joggyökösségi (ex radicitate juris), ősiségi és praejudiciumokat tárgyazó pereket folytattak, azokban törvényes ellenállással s az időmúlásnak 32. évi előnyével éltek és törvényes végrehajtás és foglalás által elvesztett jószágaik mindenkor csak ideiglenes bírói zálognak tekintettek. Kell-e több? .... Világos tehát, hogy a hajdúk kereshetőségi joga épen úgy, mint bármely országos nemes közbirtokos egyéni kereshetőségi joga, minden kétségen kívül megállapítható; mert ezek személyjogára nézve soha nem fordult elő azon dis crimen, mely törvénykönyvünk s a statútumok értelmében, (1751. 25. Statut. 6. §. 4.) a jászkunoknál inter redemptos et non redemptos előfordult és ma is a legczudarabb lapis offensionis-t képezi. De nem kevésbé fontos mindezek mellett amaz első és átalános horderejű kérdés ugyanis, hogy városokban és szabad kerületekben képesítve van-e minden egyes közbirtokos, akár közös haszonvételek, akár a birtoktagosításra nézve kereshetőségi jogra ? E kérdés megoldására szintén hiányozván tételes törvényeink, mi holnapi sorainkban ebben az irányban is szándékozunk véleményünknek kifejezést adni. Budapest, júl. 31. A magyar büntető törvénykönyvről s a magy. tud. akadémia egyik legújabb jogi kiadványáról érdekes megjegyzéseket olvasunk Lucchini „Rivista penale“ czímű folyóiratában, mely nemcsak az olasz, hanem az európai szakközlönyöknek is egyik legjelesebbike. „A magyar büntető törvénykönyvet, úgymond, a parliament elfogadta s a király május 27-én szentesítette. 1879. január 1-én fog életbe lépni. Sürgősen rajta leszünk, hogy e törvénykönyvet mielőbb olaszra fordítsuk és fájlaljuk, hogy nem adhattuk részletes ismertetését, mielőtt a parliament tárgyalta, azon nyelv nehézsége miatt, melyben a javaslat bő előkészítő munkálatai írva vannak; e munkálatok terjedelméből, a benne foglalt idegen törvények és tudom, tekintélyek idézéséből meggyőződtünk, mily nagymérvű és tudományos e javaslat kidolgozása, melyről Holtzendorff, Mayer és Wahlberg bírálatokat írva, egyhangúlag kiemelték annak fontosságát és érdekességét. A kihágásokról, a toscanai törvényhozást követve, külön javaslatot készített és terjesztett (ápr. 3.) a törvényhozás elé a magyar kormány. Magyarországnak és kitűnő igazságügyminiszteri államtitkárának, Csemegi Károlynak, ki az impozáns törvényhozási munka lelke volt, élénken gratulálunk, hogy ily rövid idő alatt nem megújítani, hanem a legjobb sikerrel megteremteni tudta a törvényhozás egy egész ágát és Olaszország czímére azon jámbor óhajtásunkat fejezzük ki, hogy több jó akarattal utánozza e példát.“ — Azon alkalomból pedig, hogy a m. t. akadémia kiadta Carrara programmjának magyar fordítását, a következőket írja az említett folyóirat: „A budapesti tud. akadémia lefordittatta Carrara tanár „Programma del’ corso di diritto criminale“ czímű munkáját s a fordítás első kötete már meg is jelent. A jövő évben pedig közzé akarja tenni Pessina Elementi-it. Mint látja ön — írja egy kormánypárti büntető jogász — a magyarok polgárjogot adnak az olasz kriminalistáknak és mesterüknek választják őket. A középkorban igen sok magyar ifjú zarándokolt Bolognába, hogy onnét a tudományt Magyarországra hozza. Ma is importáljuk az olasz tudományt, de más módon. Lehetővé teszszük, hogy mindenki hazai nyelvünkön s itthonn okulhasson a jogtudomány legfőbb papjainak igéin.“ „Az olasz jogtudomány — teszi hozzá Lucchini — valóban nem lehet jobban megtisztelve és hiszszük, ez ösztönül fog szolgálni arra, hogy a munka útján e tudomány kitartson, meg nem nyugodva a szerzett babérokon, fáradhatatlan gonddal kövesse az eszmék sltalában a tudás és polgárosodás haladását.“ A tudománynak, a politikai harczok közepette is semleges terén így találkozik a magyar és olasz nemzet. Kívánatos, hogy a politikában is meglelje a közös érintkezési pontokat, s ez nem annyira tőlünk mint inkább az olaszoktól függ. — Ennyit a félhivatalosak. Mi meg úgy értesülünk, hogy az, ki az olasz lapokban a büntetőcodexet felmagasztalta, a rendőrség által kerestetik. Megfoghatatlan dolog, hogy mi magyarok mindig csalatva akarunk lenni. El akarjuk magunkkal hitetni azt, hogy az, mit mi