Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)
1878-09-11 / 208. szám
Miután mindennemű ünnepélyes fogadtatás mellőzése van kikérve, ő fenségét a katonai parancsnokok, a polgári hatóság részéről pedig gr. Török Napóleon megyei főispán és Böszörményi József alispán fogják fogadni; ő fensége Pásztélyi János munkácsi püspök palotájába fog szállani. Választó és választható-e Vilmos császár? A „Berliner Börzen Courir“ szerint a birodalmi tanács legközelebb e kérdéssel fog foglalkozni. A választások alkalmával történt ugyanis, hogy sokan Vilmos császárra adták szavazatukat. Nagyon fontosak a szavazatok azon választásoknál, hol három közt történt a választás és egy-két szavazat döntött. Választó-e tehát Vilmos császár? Egyrészről azt állítják, hogy, mint a kormány egy önálló tényezője, nem választható és a szavazatok érvényteleneknek tekintendők. Másrészről pedig azt mondják, hogy a császár, mint az ország első polgára, csakúgy választható, mint minden más polgár. A birodalmi tanács tehát el fogja dönteni, választó- és választható-e Vilmos császár? A belügyminiszter a mozgósítottak családjai s a sebesültek javára gyűjtött adományokat — mint értesülünk — a hivatalos lapban nyugtázni fogja. A szerajevói hivatalos lap (szerkeszti Jan Luker bécsi hírlapíró) programm-czikkét közük most a bécsi lapok. „Első szó“ czime a czikknek, mely a bosnyákokhoz és herczegováczokhoz szól, szemökre hányván az orgyilkos támadást, melylvel békés csapatainkat meglepték, elmondván nektek, hogy a fölkelők már szétzuzattak, és figyelmeztetvén őket, hogy „vasból van a mi urunknak császárunknak keze az ő ellenei ellen, és valamennyinek feje szét fog zuzatni, egész létök megsemmisittetni és nyomuk is kiirtatni! Mert a császár csapatainak semmiféle távolság nincs elég messzire, semmiféle hegy nem elég magas, semmiféle szirt nincs elég meredek. Mint menyke csapunk le az ellenségre, mikor legkevésbbé gondolja“, stb. Kiemeli ezután a hadseregben uralkodó fegyelmet, a kormány jó szándékait, leendő hasznos építkezéseit, a nép haladására és jólétére irányzandó törekvéseit, „mert ha császárunknak egyik keze a gonoszokra vasként szétzúzóan csap le, másik keze a jókat atyai kegygyel és jósággal kiemeli a négyszázados nyomor és ínség rabságából szabadságra, jólétre és emberhez méltóbb életre! Reszkessenek és remegjenek a gonoszok! Ki fognak irtatni! Áldás és üdv lesz a jókon! Elhagyott árvák jómódú, szabad és boldog emberekké lesznek!“ A budapesti tud. egyetemi tanács tegnap rendkívüli ülést tartott, melyben, mint értesülünk, dr. Hoffmann Pál indítványára, a mozgósított egyetemi tanulók érdekében egyhangúlag elhatározta, hogy a kormányhoz fölterjesztendő feliratában a következőket kéri: 1. Hogy a mozgósított egyetemi tanulók, akik időhöz kötött vizsgálatot mulasztanak, ezen vizsgálatot hátrány nélkül később letehessék; 2. Hogy az ösztöndíjas egyetemi tanulók, ha mozgósíttatnak is, ösztöndíjaikat megtartsák; 3. Hogy a jelen félév a mozgósított egyetemi tanulók tanidejébe beszámíttassák. (Az illetők később pótolhatják a tantárgyakat.) (Helyes!) A mozgósított egyetemi tanulók száma eddig mintegy 250. A magyarul biztosító társaság választmánya tegnap a mozgósítottak családjai javára a belügyminisztériumhoz 9000 irtot küldött Bosznia. Kemény dolog megy oda lenn. Három hadtestünk körül akarja zárni a fölkelőket strategice s aztán lesz — emberhalál. Az eddigi csatározásokból kitűnik, hogy a fölkelők nagyon el vannak keseredve. Nem adnak pardont s nem kérnek, így tesznek most már a mieink is, azzal a különbséggel, hogy nem kegyetlenkednek, mint az ellenséges bestiák. Philippovics most azon gondolkozik, hogy kihirdeti a rögtönitélő bíróságot, amikor aztán, aki kézügybe kerül, azonnal agyot lövetik. Mint érdekes dolgot megjegyezzük, hogy Musits Iván azon herczegovinai plébános, ki Jovanovits tábornoknak önzéstelenül a legjobb szolgálatokat teszi s 1500 emberből álló csapat fölött rendelkezik, magyarul is beszél: Esztergomban képeztette papságra Simor bibornok-érsek. Mármaros-Szigetről távirják mai kelettel, hogy a magyar-svájczi szoda- és vegygyár részvénytársaság 600.000 frton fölül becsült nagy-bocskói gyárát a csődtömegből 200.500 írton a m. kir. kincstár árverésen megvette. De hát mire jó ez a vásár? Talán Péchy miniszter ur fog (ha gróf Szapáry fölváltja) szodagyárigazgatónak aranyirozni. Horváth Mihály végrendelete 1877. decz. 25-én kelt s azt, mint tanult, Fraknói Vilmos, Weisz Bernát s Orosz Mihály írták alá. A végrendelet nélkülözi a szokásos bevezető sorokat: „Isten nevében“ stb., és a végrendelkező vagyoni viszonyainak előadásával kezdődik. A bevezető sorokban az mondatik, hogy ő Felsége megengedte, hogy a vaskasz-mártoni apátság évi jövedelme egy har-madának letétele mellett, szabadon rendelkezhessék vagyona felett. E vagyon áll a 200.000 írtra becsült pesti házból, (melyen még 80 frt. teher fekszik,) a rákos-palotai villából, a könyvtárból, 4 kocsiból, 25 db. magyar jelzálogbank részvényből, 25 db. mátrai bányarészvényből, 2000 frt. arany rentéből, 20.000 frank biztositási policeből s Horváth műveinek várható jövedelméből. A Franklin-társasulat minden kötet új kiadásáért 1000 frtot fizet, Ráth Mór alku szerint, — eddig azonban ő is kötetenkint 1000 frtot fizetett, — a kereszténység megalapításának történetéért ivenkint 50 frtot. A szegényeknek Horváth Mihály 100 frtot hagyott: átalános örökösök (a rokonok teljes kizárásával) Völgyesy Mária Michaela asszony (előbbi nevén Vnagnot) s ennek két gyermeke, Erneszti- ne,ki 1868 ápril 24-én, s Jenő Mihály, ki 1877. sapt. 29-én született. Völgyesy asszony élvezi a vagyon haszonélvezetét, ha azonban férjhez megy, a haszonélvezet csak egy része illeti őt, két harmadrész a gyermekek neveltetésére fordíttatik. A nő halála után a gyermekek öröklik az egész vagyont. A végrendelet végrehajtói a rokonok. Adalékok az osztrák törvénykezésből. Az „Öesterreichische Advokaten-Zeitung“ a polgári gyakorlat következő két sajátságos esetéről tesz említést. Az egyik eset színhelye néhány év előtt a bécsi kereskedelmi törvényszék volt, jelentéktelen sommás keresetről lévén szó, melyre nézve az előadó azt hozta javaslatba, hogy alperes tartozik . . . mert sat. A tanácsban az e 1- r e nkező vélemény emelkedett többségre és felperes keresetével elutasíttatott, az előadó pedig külön véleményét föntartotta. Az előadó a többség határozatához képes megszerkesztette az ítéletet, mely ennek folytán a segédhivatalba jutott. Leírás közben azután a következő furcsa tévedés történt. A többség határozata hibátlanul leíratott, azonban a díjnok nem a többségnek, hanem a különvéleménynek indokait írta le, úgy, hogy az ítélet tenorja sajátlag így hangzott: alperes tartozik fizetni, mert nem tartozik fizetni. Felperes felebbezésében részletesen kifejtette a határozat és indokok között való ellentmondást. Azonban az országos főtörvényszék az első bíróság ítéletét az abban felhozott indokokból hagyta helyben. A főtörvényszék előadója ugyanis elolvasván a periratokat, úgy találta, hogy az első bíróság ítélete érdemben helyes, de az ítélet indokait és a felebbezést megtekintésre nem érdemesítvén, így keletkezett a másodbírósági határozat. A második esetben egy leány, kinek két férfiúval volt ifjú korában viszonya, a gazdagabb férfiút atyasági keresettel perben megtámadta. Évek során fizette már ezen állítólagos atya a megítélt alimentationális összeget, midőn az anya arról értesült, hogy a másik férfiúból gazdagabb ember lett. Az anya jobbnak találta fia részére a gazdag férfiút apának megszerezni. E végből a jogerejűleg megszerzett apától kellett mindenekelőtt szabadulni, mert egy gyermeknek két apja nem lehet. Megújította tehát a gyermek gyámja által az első apa ellen a pert annak elismerése végett, hogy nem apja a gyermeknek. A törvényszék e kereset értelmében kimondotta, hogy az apa Nr. 1. nem apja a gyermeknek. Következett az atyasági kereset a gazdaggá lett második férfi ellen, aki nem tagadhatván, hogy a kritikus időben viszonya volt az anyával, mint természetes apa az alimentatiora köteleztetett. Az országos főtörvényszék másképen fogta fel az ügyet: szerinte a második apa jogilag nem létezhetik, minthogy a jogerejű ítélet által elismert apa még létezik. A legfőbbitélőszék az első bíróság értelmében döntötte el az ügyet, mert a gyermek atya nélkül nem maradhat, az első atyát pedig bírói ítélet által elvesztette s így atyának kellett azt a férfiút ítélni, akinek a kritikus időben a nővel viszonya volt. Felhőszakadás volt ma délután 4 és 5 óra közt a főváros felett, mely mintegy 1 4 órán át tartott. Az ég ez idő alatt szakadatlanul zengett s a villám kétszer lecsapott a Dunába. Egy ur ma reggel fél kilenczkor a plébániatéri állomáshelyről a gőzösre ugrott, midőn ez már indulóban volt. Hasztalan figyelmeztették a matrózok, hogy már nem szabad a hajóra lépnie. Az idegen nem tágított és meg is lakolt merészségéért, a hajó párkányban megcsúszott s a Dunába esett. Két matróz csáklyákkal húzta ki az önkénytelen hideg fürdőből; az ur mindeniknek adott 25—25 fotot megmentéséért s aztán bérkocsin lakására hajtatott. Ririabánya agg lelkészét, Holko Mátyást a múlt szerdán este házában rablók támadták meg. A lelkész kiáltásaira előtörtek a szomszédok s elűzték a rablókat, egy azonban Holkora lőtt és megsebesíte a lelkész kezét. Czégtárs sikkasztása. A budapesti fenyitő törvényszék Taitl Antalt, a helybeli Uhl II. kereskedő czég társtulajdonosát sikkasztás bűntényében mondta ki bűnösnek és 6 havi börtönbüntetésre ítélte. Taitl tette nem egyéb, mint az, hogy lassan kint 8000 forintot vett ki a közös pénztárból. Dr. Stiller Mór azon fölfogásért harczolt, miszerint a társas viszony következtében a bűnül fölrótt cselekmény tisztán polgári úton eldöntendő jogkérdés. A kir. tábla az első bíróság ítéletét mindazonáltal helybenhagyta , ellenben a legfőbb ítélőszék határozottan a védelem álláspontjára helyezkedett és Taitl Antalt büntethető cselekmény tényálladéka hiányában fölmentette. Ma hirdették ki a vádlott távollétében Dr. Stiller előtt ezen föloldó ítéletet. A lázitó szürke kabátos. Verhovay Gyula lázítási perében a bíróság a vizsgálatot másokra is kiterjeszti. Tegnap két hírlapírót, több jogászt és titkos rendőrt hallgattak ki. A nyomozás éle egy szürke kabátos alak ellen irányul, kiről minden tanú azt vallja, hogy a miniszterelnöki palota előtt ő mondta először a tömegnek, hogy „zúzzuk be az ablakokat.“ Ez a szürke kabátja nyomozás gordiuscsomója. Több tanú tud a tüntető mozgalom inkriminálandó részleteiről, a népet izgató kiáltásokról, a rendőrök szidalmazásáról, a kapus fenyegetéséről sat, és szerintük mindezt a szürke kabátos cselekedte. De váljon ki ez a rejtélyes egyén. Egyes vallomásokból azt gyanítják, hogy a neve —Miska. De ez nem elég. Mások meg tudni vélik, hogy Boszniába ment. Ha a személyazonosság megállapítására csak ily ismertető jelek vannak a bíróság kezei közt, a szürke kabátos aligha kerül a vádpadra. Tűz volt ma éjjel a magyar utcza és az országutra szóló átjáró ház egyik lakásán, Wagner Mária roszhitű intézetében. A tűz úgy támadt, hogy a petroleum lámpa egyik ágyra bukott és az ágynemű tollát azonnal lángra lobbant. A láng gyorsan terjedt, a bútorokat összeégette, a pia fond-t koromfeketévé festette. A megrémült nők fejüket vesztették; az öreg asszony, a lángok felügyelője az ablakon akarta már kidobni az értékesebb holmikat, fehér ruhát sat., midőn a tűzoltók megérkeztek és elfojtották a tüzet. A tűzoltók buzgósága valóban dicséretreméltónak nevezhető, mert a tűz jelzése után alig múlt pár perc, s már a helyszínen termettek. Ma délelőtt az elégett s összeperzselt bútorok ott hevertek az udvaron, sok kiváncsi szemnek kitéve. (Ezen kimerítő jelentésből úgy látszik, hogy a Nemzeti Hírlap munkatársa — honnan e hírt átveszszük — a tűz kezdetétől végéig a helyszínen volt; annál inkább hihetjük azt, mert a tűzről más lapban nincs szó.) Lopás. T e i 11 b a u m Sándor Dr. Morgenstern Sándor ügyvédi irodájában volt alkalmazásban és főnöke kárára 250 ft készpénzt és 6 darab nadrágot eltolvajolt, ezért ma l’/a évi börtönre ítéltetett. Sikkasztás.. Bognár Sándor, ki jelenleg bankjegy hamisítás miatt 4 évi börtönbüntetését üli a váczi fegyházban, lekisértetett a mai végtárgyalásra, melyen vádolva volt, hogy 9 darab hordót jogtalanul eladott Fürst Jakab kereskedőnek. E hordók Felsinger Antalné tulajdona, voltak és vádlott kezelésére bízattak. Györfy Gyula ügyéb védbeszéde után a törvényszék enyhén büntette vádlottat — egy havi börtönbüntetést mért reá. A 20887. „Budapesti Közlöny“ kivonata. Kinevezés. Antonescu István Krassó megye bogsáni járás szobája a községi bíráskodást meghaladó kisebb polgári peres ügyekben bíróvá; Bicsérdy János tanítóvá a fogarasi állami polgári iskolához; Greschner Ede tanítóvá az alsóvereckei állami elemi népiskolához; Somogyi Ede budapesti lakos a franczia, olasz és angol, Karagyena Mihály bpesti lakos pedig a bolgár nyelvre állandó tolmácsul a bpestiszékhez. Ingók foglalása. Leichtman Abr. ell. Nyir-Baktán ; — Szilberer Izidorné ell. Szegeden; — Frankl Vilmos ell. Bpesten, (VIII. ker. szálló utcza 86); — Goldner Todor és Róza ell. Aradon; — Balog Istv. ell. Makón; — Rheinhardt Ján. ell. Pozsonyban; — Antess Andr. ell.Kernyáján; — Ismét Guszt. ell. Sz.Mártonban; — Kovács Olivé ell. Lippán; — Friedmann Bent ell. Karczagon; — Seemayer Mátyás és Margit ell. Verseczen; — Blaskovics Pálné ell. Bepesten (VIII. ker. üllői út 5.);