Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)

1878-09-11 / 208. szám

Miután mindennemű ünnepélyes fogadtatás mellő­zése van kikérve, ő fenségét a katonai parancsno­kok, a polgári hatóság részéről pedig gr. Török Napóleon megyei főispán és Böszörményi József alispán fogják fogadni; ő fensége Pásztélyi János munkácsi püspök palotájába fog szállani. Választó és választható-e Vilmos császár? A „Berliner Börzen Courir“ szerint a birodalmi tanács legközelebb e kérdéssel fog foglalkozni. A választások alkalmával történt ugyanis, hogy sokan Vilmos császárra adták szavazatukat. Nagyon fon­tosak a szavazatok azon választásoknál, hol három közt történt a választás és egy-két szavazat dön­tött. Választó-e tehát Vilmos császár? Egyrészről azt állítják, hogy, mint a kormány egy önálló té­nyezője, nem választható és a szavazatok érvényte­leneknek tekintendők. Másrészről pedig azt mondják, hogy a császár, mint az ország első polgára, csak­úgy választható, mint minden más polgár. A biro­dalmi tanács tehát el fogja dönteni, választó- és választható-e Vilmos császár? A belügyminiszter a mozgósítottak család­jai s a sebesültek javára gyűjtött adományokat — mint értesülünk — a hivatalos lapban nyug­tázni fogja. A szerajevói hivatalos lap (szerkeszti Jan Luker bécsi hírlapíró) programm-czikkét közük most a bécsi lapok. „Első szó“ czime a czikknek, mely a bosnyákokhoz és herczegováczokhoz szól, szemök­re hányván az orgyilkos támadást, melylvel békés csapatainkat meglepték, elmondván nektek, hogy a fölkelők már szétzuzattak, és figyelmeztetvén őket, hogy „vasból van a mi urunknak császárunknak keze az ő ellenei ellen, és valamennyinek feje szét fog zuzatni, egész létök megsemmisittetni és nyo­muk is kiirtatni! Mert a császár csapatainak sem­miféle távolság nincs elég messzire, semmiféle hegy nem elég magas, semmiféle szirt nincs elég mere­dek. Mint menyke csapunk le az ellenségre, mikor legkevésbbé gondolja“, stb. Kiemeli ezután a had­seregben uralkodó fegyelmet, a kormány jó szán­dékait, leendő hasznos építkezéseit, a nép haladá­sára és jólétére irányzandó törekvéseit, „mert ha császárunknak egyik keze a gonoszokra vasként szétzúzóan csap le, másik keze a jókat atyai kegy­­gyel és jósággal kiemeli a négyszázados nyomor és ínség rabságából szabadságra, jólétre és ember­hez méltóbb életre! Reszkessenek és remegjenek a gonoszok! Ki fognak irtatni! Áldás és üdv lesz a jókon! Elhagyott árvák jómódú, szabad és boldog emberekké lesznek!“ A budapesti tud. egyetemi tanács tegnap rendkívüli ülést tartott, melyben, mint értesülünk, dr. H­o­ff­m­a­n­n Pál indítványára, a mozgósított egyetemi tanulók érdekében egyhangúlag elhatároz­ta, hogy a kormányhoz fölterjesztendő feliratában a következőket kéri: 1. Hogy a mozgósított egye­temi tanulók, a­kik időhöz kötött vizsgálatot mu­lasztanak, ezen vizsgálatot hátrány nélkül később letehessék; 2. Hogy az ösztöndíjas egyetemi ta­nulók, ha mozgósíttatnak is, ösztöndíjaikat megtart­sák; 3. Hogy a­ jelen félév a mozgósított egyetemi tanulók tanidejébe beszámíttassák. (Az illetők ké­sőbb pótolhatják a tantárgyakat.) (Helyes!) A moz­gósított egyetemi tanulók száma eddig mintegy 250. A magy­­arul­ biztosító társaság választ­mánya tegnap a mozgósítottak családjai javára a belügyminisztériumhoz 9000 irtot küldött Bosznia. Kemény dolog megy oda lenn. Há­rom hadtestünk körül akarja zárni a fölkelőket strategice s aztán lesz — emberhalál. Az eddigi csatározásokból kitűnik, hogy a fölkelők nagyon el vannak keseredve. Nem adnak pardont s nem kérnek, így tesznek most már a mieink is, azzal a különbséggel, hogy nem kegyetlenkednek, mint az ellenséges bestiák. Philippovics most azon gondolko­zik, hogy kihirdeti a rögtönitélő bíróságot, amikor aztán, aki kézügybe kerül, azonnal agyot­ lövetik. Mint érdekes dolgot megjegyezzük, hogy Musits Iván azon herczegovinai plébános, ki Jovanovits tábornoknak önzéstelenül a legjobb szolgálatokat teszi s 1500 emberből álló csapat fölött rendel­kezik, magyarul is beszél: Esztergomban képez­­tette papságra Simor bibornok-érsek. Márm­aros-Szigetről távirják mai kelettel, hogy a magyar-svájczi szoda- és vegygyár részvény­tár­saság 600.000 frton fölül becsült nagy-bocskói gyá­rát a csődtömegből 200.500 írton a m. kir. kincs­tár árverésen megvette. De hát mire jó ez a vá­sár? Talán Péchy miniszter ur fog (ha gróf Szapáry fölváltja) szodagyárigazgatónak aranyi­­rozni. Horváth Mihály végrendelete 1877. decz. 25-én kelt s azt, mint tanult, Fraknói Vilmos, Weisz Bernát s Orosz Mihály írták alá. A végrendelet nélkülözi a szokásos bevezető sorokat: „Isten ne­vében“ stb., és a végrendelkező vagyoni viszo­nyainak előadásával kezdődik. A bevezető sorok­ban az mondatik, hogy ő Felsége megengedte, hogy a vaska­sz­-mártoni apátság évi jövedelme egy har-­­­madának letétele mellett, szabadon rendelkezhes­­­­sék vagyona felett. E vagyon áll a 200.000 írtra becsült pesti házból, (melyen még 80 frt. teher fekszik,) a rákos-palotai villából, a könyvtárból, 4 kocsiból, 25 db. magyar jelzálogbank részvényből, 25 db. mátrai bányarészvényből, 2000 frt. arany renté­­ből, 20.000 frank biztositási policeből s Horváth műveinek várható jövedelméből. A Franklin-társa­­sulat minden kötet új kiadásáért 1000 frtot fizet, Ráth Mór alku szerint, — eddig azonban ő is kötetenkint 1000 frtot fizetett, — a kereszténység megalapításának történetéért ivenkint 50 frtot. A szegényeknek Horváth Mihály 100 frtot hagyott: átalános örökösök (a rokonok teljes kizárásával) Völgyesy Mária Michaela asszony (előbbi­­ nevén Vnagnot) s ennek két gyermeke, Erneszti-­­ ne,­ki 1868 ápril 24-én, s Jenő Mihály, ki 1877.­­ sapt. 29-én született. Völgyesy asszony élvezi a vagyon haszonélvezetét, ha azonban férjhez megy, a haszonélvezet csak egy része illeti őt, két har­madrész a gyermekek neveltetésére fordíttatik. A nő halála után a gyermekek öröklik az egész va­gyont. A végrendelet végrehajtói a rokonok. Adalékok az osztrák törvénykezésből. Az „Öesterreichische Advokaten-Zeitung“ a polgári gyakorlat következő két sajátságos eseté­ről tesz említést. Az egyik eset színhelye néhány év előtt a bécsi kereskedelmi törvényszék volt, jelentéktelen sommás keresetről lévén szó, melyre nézve az előadó azt hozta javaslatba, hogy alperes tartozik . . . mert sat. A tanácsban az e 1- r e n­k­e­z­ő vélemény emelkedett többségre és felperes keresetével elutasíttatott, az előadó pedig külön véleményét föntartotta. Az előadó a többség határozatához képes megszerkesztette az ítéletet, mely ennek folytán a segédhivatalba jutott. Leírás közben azután a következő furcsa tévedés történt. A többség határozata hibátlanul leíratott, azon­ban a díjnok nem a többségnek, hanem a külön­véleménynek indokait írta le, úgy, hogy az ítélet tenorja sajátlag így hangzott: alperes tartozik fi­zetni, mert nem tartozik fizetni. Felperes fe­­lebbezésében részletesen kifejtette a határo­zat és indokok között való ellentmondást. Azonban az országos főtörvényszék az első bíróság ítéletét az abban felhozott indokokból hagyta hely­ben. A főtörvényszék előadója ugyanis elolvasván a periratokat, úgy találta, hogy az első bíróság íté­lete érdemben helyes, de az ítélet indokait és a felebbezést megtekintésre nem érdemesítvén, így keletkezett a másodbírósági határozat. A m­á­s­o­dik esetben egy leány, kinek két férfiúval volt ifjú korában viszonya, a gazdagabb férfiút atya­sági keresettel perben megtámadta. Évek so­rán fizette már ezen állítólagos atya a megítélt alimentationális összeget, midőn az anya arról értesült, hogy a másik férfiúból gazdagabb em­ber lett. Az anya jobbnak találta fia részére a gaz­dag férfiút apának megszerezni. E végből a jog­­erejűleg megszerzett apától kellett mindenekelőtt szabadulni, mert egy gyermeknek két apja nem le­het. Megújította tehát a gyermek gyámja által az első apa ellen a pert annak elismerése végett, hogy nem apja a gyermeknek. A törvényszék e kereset értelmében kimondotta, hogy az apa Nr. 1. nem apja a gyermeknek. Következett az atyasági ke­reset a gazdaggá lett második férfi ellen, a­ki nem tagadhatván, hogy a kritikus időben viszonya volt az anyával, mint természetes apa az alimentatiora köteleztetett. Az országos főtörvényszék másképen fogta fel az ügyet: szerinte a második apa jogilag nem létezhetik, minthogy a jogerejű ítélet által elismert apa még létezik. A le­gfő­b­b­­it­él­őszék az első bíróság értelmében döntötte el az ügyet, mert a gyermek atya nélkül nem maradhat, az első atyát pedig bí­rói ítélet által elveszt­ette s így atyá­­nak kellett azt a férfiút ítélni, a­ki­nek a kritikus időben a nővel viszo­nya volt. Felhőszakadás volt ma délután 4 és 5 óra közt a főváros felett, mely mintegy 1­ 4 órán át tartott. Az ég ez idő alatt szakadatlanul zengett s a villám kétszer lecsapott a Dunába. Egy ur ma reggel fél kilenczkor a plébánia­téri állomáshelyről a gőzösre ugrott, midőn ez már indulóban volt. Hasztalan figyelmeztették a matró­zok, hogy már nem szabad a hajóra lépnie. Az idegen nem tágított és meg is lakolt merészségéért, a hajó párkányban megcsúszott s a Dunába esett. Két matróz csáklyákkal húzta ki az önkénytelen hideg fürdőből; az ur mindeniknek adott 25—25 fotot megmentéséért s aztán bérkocsin lakására hajtatott. Ririabánya agg lelkészét, Holko Mátyást a múlt szerdán este házában rablók támadták meg. A lelkész kiáltásaira előtörtek a szomszédok s elűz­ték a rablókat, egy azonban Holkora lőtt és meg­sebesíte a lelkész kezét. Czégtárs sikkasztása. A budapesti fe­­nyitő törvényszék Taitl Antalt, a helybeli Uhl II. kereskedő czég társtulajdonosát sikkasztás bűn­tényében mondta ki bűnösnek és 6 havi bör­tönbüntetésre ítélte. Taitl tette nem egyéb, mint az, hogy lassan kint 8000 forintot vett ki a közös pénztárból. Dr. Stiller Mór azon fölfogásért harczolt, miszerint a társas viszony kö­­vetkeztében a bűnül fölrótt cselekmény tisztán polgári úton eldöntendő jogkérdés. A kir. tábla az első bíróság ítéletét mindazonáltal helybenhagy­ta , ellenben a legfőbb ítélőszék határozottan a védelem álláspontjára helyezkedett és Taitl An­talt büntethető cselekmény tényálladéka hiányában fölmentette. Ma hirdették ki a vádlott távollétében Dr. Stiller előtt ezen föloldó ítéletet. A lázitó szürke kabátos. Verhovay Gyula lázítási perében a bíróság a vizsgálatot másokra is kiterjeszti. Tegnap két hírlapírót, több jogászt és titkos rendőrt hallgattak ki. A nyomozás éle egy szürke kabátos alak ellen irányul, kiről minden ta­nú azt vallja, hogy a miniszterelnöki palota előtt ő mondta először a tömegnek, hogy „zúzzuk be az ablakokat.“ Ez a szürke kabátja nyomozás gordius­­csomója. Több tanú tud a tüntető mozgalom inkri­minálandó részleteiről, a népet izgató kiáltásokról, a rendőrök szidalmazásáról, a kapus fenyegetéséről sat, és szerintük mindezt a szürke kabátos csele­kedte. De váljon ki ez a rejtélyes egyén. Egyes vallomásokból azt gyanítják, hogy a neve —Miska. De ez nem elég. Mások meg tudni vélik, hogy Bos­­z­niába ment. Ha a személy­azonosság megállapítá­­­­sára csak ily ismertető jelek vannak a bíróság ke­zei közt, a szürke kabátos aligha kerül a vád­­padra. Tűz volt ma éjjel a magyar­ utcza és az or­­szág­utra szóló átjáró ház egyik lakásán, Wagner Mária roszhitű intézetében. A tűz úgy támadt, hogy a petroleum lámpa egyik ágyra bukott és az ágy­nemű tollát azonnal lángra lobbant. A láng gyorsan terjedt, a bútorokat összeégette, a pia fond-t koromfeketévé festette. A megrémült nők fejüket vesztették; az öreg asszony, a lángok felügyelője az ablakon akarta már kidobni az értékesebb holmikat, fehér ruhát sat., midőn a tűzoltók megérkeztek és elfojtották a tüzet.­­ A tűzoltók buzgósága valóban dicséretreméltónak ne­vezhető, mert a tűz jelzése után alig múlt pár perc, s már a helyszínen termettek. Ma délelőtt az elégett s összeperzselt bútorok ott hevertek az udvaron, sok kiváncsi szemnek kitéve. (Ezen ki­merítő jelentésből úgy látszik, hogy a Nemzeti­­ Hírlap munkatársa — honnan e hírt átveszszük­­ — a tűz kezdetétől végéig a helyszínen volt; an­nál inkább hihetjük azt, mert a tűzről más lap­ban nincs szó.) Lopás. T e i 11 b a u m Sándor Dr. Morgen­stern Sándor ügyvédi irodájában volt alkalmazás­ban és főnöke kárára 250 ft készpénzt és 6 darab nadrágot eltolvajolt, ezért ma l’/a évi börtönre ítéltetett. Sikkasztás.. Bognár Sándor, ki jelenleg bankjegy hamisítás miatt 4 évi börtönbüntetését üli a váczi fegyházban, lekisértetett a mai vég­tárgyalásra, melyen vádolva volt, hogy 9 darab hordót jogtalanul eladott Fürst Jakab kereskedő­nek. E hordók Fels­inger Antalné tulajdona, voltak és vádlott kezelésére bízattak. Györfy Gyula ügyéb védbeszéde után a törvényszék eny­hén büntette vádlottat — egy havi börtönbünte­tést mért reá. A 208­87. „Budapesti Közlöny“ kivonata. Kinevezés. Antonescu István Krassó me­gye bogsáni járás szob­ája a községi bíráskodást meghaladó kisebb polgári peres ügyekben bíróvá; Bicsérdy János tanítóvá a fogarasi állami pol­gári iskolához; Greschner Ede tanítóvá az alsó­­vereckei állami elemi népiskolához; Somogyi Ede budapesti lakos a franczia, olasz és angol, Karagyena Mihály bpesti lakos pedig a bolgár nyelvre állandó tolmácsul a bpesti­­székhez. Ingók foglalása. Leicht­man Abr. ell. Nyir-Baktán ; — Szilbe­rer Izidorné ell. Szege­den; — Frankl Vilmos ell. Bpesten, (VIII. ker. szálló utcza 86); — Goldner Todor és Róza ell. Aradon; — Balog Istv. ell. Makón; — Rheinhardt Ján. ell. Pozsonyban; — A­nt­ess Andr. ell.Kernyáján; — Ismét Guszt. ell. Sz.­­Mártonban; — Kovács Olivé ell. Lippán; — Friedmann Bent ell. Karczagon; — Seem­ay­er Mátyás és Margit ell. Verseczen; — Blasko­­vics Pálné ell. Bepesten (VIII. ker. üllői út 5.);

Next