Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)
1878-10-25 / 246. szám
III. évfolyam 1878. ; „magyar" JOGÁSZ" minden nap, hétfőt kivéve, megjelent Előfizetési ár: Egész évre ... lő fit. — ‚ Fél évre .... 7 „ 50 ! ; Negyed évre . . 4 » — ‹ ' Egy hónapra. 1 B 40. Hirdetések: › Egy hatodhasábon petitsor egy · szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer ’ 16 kr., és többszöri hirdetéséért 18 kr., minden beiktatásnál. A MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség kiadóhivatal: ZB -u. c3. a. js es t, V. Józseftól 3. sz, hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak el bélyegdij külín minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Reflexiók a büntetö-codexre. (Két czikk.) I. A büntető-törvénykönyv (anyagi része, ez is csonkán úgy, ahogy megalkottatott, olyan, már a láb nélkül született gyermek; az, amivel mozognia kellene, a bűnvádi eljárás, nincsen megalkotva. Pedig erre nagyobb szükség volt Magyarországon, mint az anyagi, mi több csonka, büntető-törvénykönyvre. Ugyan mit nyert az ország a kérdés anyagi büntető törvénykönyvnek oly hirtelen keresztülvitt megalkotásával? Semmit. A közerkölcsi állapot ezáltal nem fog jobbra fordulni, a büntető igazságszolgáltatás sem javulni. A törvénynek jó hatása, életbeléptetése után még ötven évre sem lesz érezhető; közerkölcsi állapotainkat nem csak javítani nem, de inkább roszabbá tenni fogja. Azt ne várja senki, hogy mivel a törvényben meg van jelölve, mely cselekmény képez büntetett és mely vétséget, a közönség, melynek számára a törvény alkottatott, a törvényt tanulmányozni fogja, s hogy csak azért tartózkodik valamely cselekmény elkövetésétől, mert az a törvényben, mint bűntett vagy mint vétség van megjelölve s határozott büntetéssel fenyítendőnek kiírva. Az ember a vele született észszel és az ennek alapján fejlődő jogérzettel fölismeri és tudja, mi szabad, mi nem, mi a tilos és így büntetendő. Ezt még a gyermekeknél is lehet észlelni, kik pedig büntető törvényt nem tanultak. Még ötven év múlva is lesz sok ember a büntető-törvényszék előtt, kik a fennálló büntetőtörvénykönyvet nem tanulmányozták, nem olvasták, sőt még annak létezését sem tudják, akik mégis, a törvény 81. §-ában kifejezett helyes elv szerint, a törvény nem tudásával nem védelmezhetik magukat. Ezen elv kimondása abban találja észszerű indokolását, hogy annak fölismerésére, miszerint valamely cselekmény tilos és így büntethető, a törvény tudása nem szükséges és csakugyan az egész büntető törvénykönyvben egyetlen cselekmény sincsen, mit bűntett, vagy vétség minősítne, melyet a józan észszel bíró ember a helyes jogérzetnél fogva, törvénykönyv nélkül is tilosnak és igy büntetendőnek ne ismerne föl. Eddig nem létezett büntető-törvénykönyvünk, a bíróságok mégis minden tilos cselekmény miatt kérdőre vonták és elitélték a tettest, ki a legtöbb esetben cselekményének tilos voltát és igy elitéltetése jogosultságát beismerte s az ítélet ellen, ha csak az túl szigorú nem volt, nem is fölebbezett. Azáltal tehát nem sokat, vagy épen semmit sem nyertünk, hogy van büntető-törvénykönyvünk, mely bizonyos cselekményeket bűntetteknek, másokat vétségeknek minősít s mint ilyeneket megbüntetni rendel. Vagy talán a törvénykönyvbeli büntetésszabás bír fontossággal, valami nagy hatással ? Épen nem. A büntetésszabás annyi, mintha nem is volna. Ugyanis meg van állapítva a büntetés legnagyobb mértéke (maximumra) és egy két helyen a legkisebb mérték (minimum) is. A legnagyobb mérték meghatározása arra való, hogy a bírót korlátozza, hogy az nagyobb büntetést ne szabhasson. Erre nálunk Magyarországon szükség nem volt, mert bíráink, kivált az utosó évtizedben a büntetés czélját a javításban keresvén, bírói bölcs belátás szerint oly szelíd büntetéseket szabtak, hogy a magyar igazságszolgáltatás a világ legműveltebb és így legszelídebb népének is becsületére vált volna. Azután minek lehetne tartani biráinkat, hogy róluk fel lehessen tenni, miszerint nagyobb büntetéseket szabnak, mint amilyenek a törvénykönyvben meg vannak állapítva u. m. öt évig terjedhető államfogház, fogház, börtön vagy fegyház, tíz 15 évig terjedhető államfogház, börtön vagy fegyház, életfogytig terjedhető fegyház és a halál. Büntető törvénykönyvünk ugyan szelídebb, mint a legtöbb európai büntetőtörvénykönyvek, de szigorúbb, mint a magyar gyakorlat volt. A maximum meghatározása azon czélból, hogy a bíró azon túl ne mehessen, Magyarországon szükségtelen volt. Ami pedig a minimumot illeti, az valóságos komédia. Megbotránkoztam s csaknem leszédültem a karzatról, midőn a képviselőházban a törvényjavaslat tárgyalásakor a megtámadott minimum védelmezését hallgattam. Azt mondták, hogy a legújabb és legjelesebb európai büntető törvénykönyvekben mindenütt benn van a minimum, hogy ennek így kell lennie, a bíró kezét meg kell kötni, hogy az a törvényben megállapított legkisebb mértéknél kisebb büntetést ne szabhasson. Ám lássuk, miképen van e minimum törvénykönyvünkben megállapítva. Dr. Dietrich Ignácz, ügyvéd. A fizetésben késlekedik, az 1877. XXII. t.-cz. 15. §. majdnem egészen elzárja előttünk a peres behajtás útját vagy legjobb esetben elvonja tőlünk jogos követelésünk aránylag tekintélyes részét azáltal, hogy alperes lakhelyén lévén kénytelen a pert megindítani és letárgyalni vagy oda kell utaznunk vagy ott kell valakit az ügy vitelével megbíznunk. És miután sem az utazási költségek megnem téríttetnek, sem pedig a képviselő díjai a késedelmes és a per egyedüli okát képező ellenfél ellenében meg nem állapíttatnak, ezen, gyakran a per egész értékét fölülmúló költségeket mindig nekünk kell viselnünk. Ezek a költségek természetesen az igen gyakran, sőt majdnem minden esetben szükségesnek mutatkozó végrehajtási eljárás folytán még szaporodnak, úgy, hogy még teljes behajtás esetében a követelés megszűnik ugyan, de épen nem törlesztetik, a befolyt összeg alig fedezvén az egyedül alperes által okozott költségeket. Ezen körülmény egyrészt visszariasztja a hitelezőt jogos követelésének behajtásától, de másrészt — mit sajnálattal kellett tapasztalnunk — az adósban is fölébreszti azon tudatot, hogy a hitelező inkább eláll követelése érvényesítésétől, mintsem hogy fáradozása és követelése kárbaveszése mellett a fölmerülendő költségek befolyásával beérje és bátorítja, hogy fizetési kötelezettségét ne teljesítse. Ily viszonyok keletkeztek az 1877. XXII. t.cz. folytán és nem túlzott azon állításunk, hogy ezen törvény végeredménye az lesz, miszerint az üzletünket leginkább fentartó ezen ügyletkor teljesen meg fog szűnni és ennek következtében a könyvkereskedés Magyarországon lehetetlenné válik. Ezek után az illetők az államhatalom feladatára hivatkozva, kérik a bagatell-törvény említett rendelkezésnek az érdekeket számba vevő módon leendő megváltoztatását. Kétséget nem szenved, hogy erre többet fog adni az igazságügyminiszter, mint az ügyvédi kamarák s a szaklapok fölszólalására. 246. Bz. Budapest, péntek október 25. Budapest, okt. 24. A képviselőház mai ülésén ment végbe az elnök s a tiszti kar megválasztása. Nagy volt a küzdelem az elnökválasztásnál, hogy a szavazatok a kormánypárt s az ellenzékek jelöltjei közt az első félórában úgy megoszlottak, hogy szinte kétséges volt a kimenetel, végre is a kormánypárt jelöltjei nagy többséggel kerültek ki az urnákból. A szavazások eredménye a következő: Elnökké lett 250 szavazatból 206 szavazattal Ghyczy Kálmán; I-ső alelnök lett: Várady Gábor ; Il-od alelnök: Kernély János báró; jegyzőkké lettek: Molnár Aladár, Beöthy Algernon, Baross Gábor, Antal Gyula, Horváth Gyula és Lancsa István ; háznagygyár: Kovách László választatott. A szavazás 10 órától közel 3 óráig tartott. A magyar könyvkereskedők egylete kérvényt intézett az igazságügyminiszterhez a bagatell-törvény módosítása iránt. Láthatja ebből az igazságügyminiszter, hogy ép azok vannak legkevésbé megelégedve a törvénynyel, akiket azzal boldogítani akart. Kiemeli a kérvény, hogy a bagatell-törvény czéljával egészen ellenkező eredményre vezetett s azután igy folytatja. Ezen, a törvény tulajdonképeni czéljával homlokegyenest ellenkező eredmény, különösen a törvény azon két intézkedésének kifolyása, hogy először az illetékességet mindig alperes lakhelye állapítja meg és másodszor, hogy a felek képviselőinek munkadíj meg nem állapíttatik. A könyvkereskedői üzlet, mely a műveltség terjedésére oly nagy befolyással bír, legnagyobbrészt vidéki és 50 ftát alig túlhaladó megrendelések kivitelében áll és ez ügyletek is, sajnálatra nem igen virágzó vagyoni viszonyaink folytán, időre köttetnek. Ha már most csak a vevők 10°/0-a Lapszemle. A Magyar Themis mai száma folytatja az alkotandó magyar csődtörvény tervezetének közlését. Ezúttal kissé gyorsabban kezd haladni, valószínűleg attól tartva, hogy mire közleménye véget ért, a magyar csődtörvény már meg is lesz alkotva. Öt szakaszt hoz jelenleg indokolással együtt. Ellenvetésünk a javaslatba hozott intézkedések tekintetében nincs. A czikkező által fejtegetett elvek ugyanis átalánosan helyeseknek ismertetnek el az egész világon s e mellett annyira a dolog természetéből folynak, hogy bajos lett volna czikkezőnek téves nézetekkel előállni; kifogásunk van azonban, nem érdemileg, hanem stylistikai szempontból a tervezet ama passusa ellen, hogy „a közadósnak csődnyitás után foganatba vett jogos cselekményei a csődhitelezőkkel szemben semmisek.“ Jól tudjuk, mit akar ezzel mondani a Themis tervezője, csakhogy a használt kifejezés szerint a csődhitelezők a közadósnak a csődnyitás után foganatba vett mindennemű jogcselekményeibe beleavatkozhatnának s azokat megsemmisittethetnék. Pedig czikkező is konstatálja az indokolásban, hogy a csődhitelezők csak az érdekükbe vágó jogcselekményekkel szemben mondhatnak vetőt. Csak ha a jogcselekmény a csődtömeget érinti, úgymond czikkező, annak jogviszonyaiban akar valamely jogi változást előidézni, áll be az érvénytelenség. Tervezetének föntebb idézett passusa azonban egészen mást fejez ki , pedig czikkező öntudatosan használta azt a formulázást s annak az indokolásban védelmére is kél, helyesebbnek tartván saját kifejezését; az Apáthyféle tervezet sokkal szabatosabb ama meghatározásánál, mely szerint az érvénytelenség a közadósnak csak azon jogcselekményeire következik be, „melyeket ez a tömeghez tartozó vagyon tekintetében csődnyitás után tesz.“ Dr. Schnierer Gyula közöl azután pár