Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)

1878-12-03 / 278. szám

tám­ok összesítésének ajánlatában, habár az né­melykor hatásosnak tapasztaltatott is. Ha szokásos bűntettesnél az egyes fogdában közköltségen való elzárásnak életének évtizedein át mi eredménye sincs, akkor csak önmagunkat bün­tetnék, ha további évtizedeken át bezárására költe­keznénk s ez idő alatt családját a szegények házá­ban tartanák. E helyett én egészen külön elbán­ás­nak adnék előnyt. Én megvallom, a rendőri inqui­­sitorius felügyelés iránt nem vagyok azzal a biroda­­­­lommal, a mint Howard associatio,valamint a gazembe­rek fényképészeti azonosítása iránt sem, miután ők végre is elég ravaszok, hogy a felvétel pillanatá­ban arczvonásaikat elferdítsék s ezáltal a fenyitő képcsarnok értékét leszállítsák. A büntetés leszállítása a jó magaviselet foly­tán szintén kétes kísérlet. A jó magaviselet a börtön­ben úgy viszonylik a szabad állapotban levőhöz,mint a betegágyon tett fogadások azoknak az egészség visz­­szanyerése után való végrehajtásához. Az a legna­gyobb színlelők különös" tehetsége. Ha a büntetés tartamát a börtönfelügyelőre tett jó behatástól teszszük függővé, akkor a büntetés koczkajátékká válik. ________ Budapest, decz. 2. A képviselőházn­ak ma hoszszu és unalmas ülése volt. A kérvényeket tárgyalták. Az előfoga­tok dolgában Somogy megye kérvényét hosszadal­mas és meddő vita után, melyen Mednyánszky Árpád b.( Mocsáry Lajos és Madarász József a szélsőbalról, továbbá S­i­m­o­n­y­i L. b. és V­é­c­s­e­y Tamás előadó vettek részt, a többség a kérvényi bizottság javaslatát fogadta el. Pest megye felirata Földváry alispán ügyében szintén ily módon idéz­tetett el, daczára Szende Béla honvédelmi mi­niszter halvány mentegetődzésének és a Mocsáry Lajos által beadott rászólási indítványnak. A többi kérvényeknél aztán említésre méltó mozzanat alig fordult elő.­­ A delegationális tárgyalások miatt a ház pár napig nem fog ülést tartani. A legkö­zelebbi ülésben a honvédség egy részének mozgó­sítása iránt beadott jelentés s Lukács Béla men­telmi ügye kerül napirendre. Ugyanekkor nyilatko­zik majd a miniszterelnök, váljon hozzájárul-e a kormány a berlini szerződés tárgyalásához vagy sem ? A képviselőház mentelmi bizottsága, az országgyű követ mentelmi joga megkezdésének idő­pontja tekintetében, a törvényhozás elé azt az in­dokolt véleményt terjesztő, mikép a képviselő ab­ ’ . _ '2 -'ieTMS'gSggU”1BiliSg»"." .ZZZÜI ben álló Marco Cecíliát akarja elvenni, mindenkép a házassági terv elejtésére akarták atyjukat bírni, de sikertelenül. Mortella ugyanazon hó 20-án meg­­esküdött az előbb nevezett nővel. A gyermekek hidegen fogadták mostohaanyjukat, különösen Má­ria kerülni látszott őt, mert a vele való érintke­zést is bűnnek tartotta. Midőn Cecilia látta, hogy a gyermekek ellenszenvét le nem győzheti, az apát folytonosan ellenük ingerelte és nem egy igaztalan bántalmat kellett elszenvedniük. Ez időtájban ismerkedett meg Mária a közbe­­csülésben álló és minden tekintetben lovagias B . . . Pietró bíróval. Csakhamar megszerették egymást, végre Pietro Mortellától megkérte leánya kezét. Mortellának a vőlegény ellen kifogása nem lehet­vén, leányát odaígérte; az esküvőt azonban 1878. július 20-ára tűzte ki, állítván, hogy a kiházasítás elkészítéséhez, de még a hozomány folyóvátételére is ennyi időre szüksége van. Cecilia midőn ezt megtudta, minden igyeke­zete odairányult, hogy magát mostoha leányán megboszulhassa, minden kigondolható módon bo­­szanta, atyját folyvást ellene ingerelte, de a leány ezt békével tűrte, gondolván, nem sokára vége lesz minden rosznak s leendő férje mellett boldog lesz. A mostoha látván, hogy Máriát ezen kicsinységek nem hozzák ki sodrából, vőlegénye előtt kezdé rá­galmazni, ki azonban mennyasszonyát ismerve, mi­­ll­ést sem adott szavainak. Ekkor támadt azon ör­dögi gondolata, hogy élvsóvár férjét leánya szépsé­ge és kecseire figyelmeztetve, a vérfertőztetésre ösztönözze. E pokoli terv sikerült és Mertella min­den alkalmat fel akart használni, hogy vágyait ki­elégíthesse, azonban a leány éber figyelme megbé­nította azokat. Az elvetemült nő látva, hogy férje nem elég erős, hogy leányával bírjon, sajátkezűleg segített férjének. Midőn Mária egy délután a szo­báiban levő kereveten elszunyadt, ő fogta a leány kezeit és igy akarta férje bujavágyainak kielé­gítését elősegíteni, azonban Mária erélyesen védve magát, segélyért kiáltott és szerencséjére fivére lé­­é­pett be a szobába, mire a két czinkos abbanhagya t­ta az erőszakoskodást. Ez július 4-én történt. Mária kötelességének tartotta a történteket vőlegényének elmondani és arra kérte őt, hogy vin­né el a háztól, mert ő fél a házban maradni. Pietro belátta, hogy Máriának igaza van, de eskü­vője előtt 10—12 nappal nem akarta mennyasszo­nyát a közbeszéd és figyelem tárgyává tenni, reábe­szélte tehát a maradásra. A szegény nő engedett és ez volt szerencsétlensége, mert az elvetemült atya, neje által ingereltetve, 10-én éjjel tőrrel fölfegyver­kezve, leánya szobájába lopódzott és ott ismét buja vágyait akarta kielégíteni. A szegény leány két­ségbeesetten védte magát atyja ellen, ki eleinte könyörgött, később fenyegetődzött és végre, midőn semmi sem használt, tőrét leánya szivébe döfte,mire az egyet sikoltva, élettelenül rogyott össze. A ki­áltásra összeszaladt a háznép, az apát a véres tőr­rel kezében ott találták, megkötözték s átadták a rendőrségnek. A vizsgálat során a föntebbi tényállás kide­­rittetvén, a nő eleinte ugyan tagadta a segélynyúj­tást, de midőn idősb és ifjabb Martella Juan sze­mébe mondták, hogy ő ösztönözte férjét s az apát a bűnre, illetve ő fogta Mária karját, szintén beis­merte bűnét. A végtárgyalás nem hozott semmi újat nap­fényre s így a bíróság, a vád- és védbeszédek meg­hallgatása után, Marco Cecíliát a vérfertőztetés elő­segítésében és a közerkölcsiség ellen elkövetett vétségben bűnösnek nyilvánító 2 évi börtönre, idősb Martella Juant pedig a vérfertőztetés kísérletében és gyermekgyilkosságban bűnös­nek mondva, kötél áltani halálra ítélte, mely ítélet a felsőbb bíróságok által helybenha­­gyatván, f. év. november 24-én vádlotton végre is hajtatott. ________ ban a perczben, melyben megválasztatott, kezdi él­vezni az immunitást. A mentelmi bizottság utasít­­tatni kéri az igazságügyért, mikép intézkedjék, hogy jövőre nézve az országgyűlési követ a képvi­selőháznak előzetesen kieszközölt engedélye nélkül fenyítőperbe ne vonassék. A védtörvény ideiglenes egy évi meghoszab­­bitását tárgyazó törvényjavaslat már elkészült, de csak az uj minisztérium által fog a képviselőház elé terjesztetni gyors letárgyalás végett. Levelek a szerkesztőhöz. Rozsnyó, 1878. nov. 30. Tisztelt szerkesztő ur! Gyakrabban olvas­tam nagyrabecsült lapjában, hogy kiválóbb jogese­tekben, kartársaim felkérésére, becses véleményét, velük közölte. Ez által felbátorítva, van szerencsém fölkérni tisztelt szerkesztő urat, szíveskedjék kimondani becses véleményét az alább leírt jog-­­ eset fölött, hogy váljon megáll-e a felperesi kere­seti kérelem az öröklött és szerzett vagyonra néz­ve? Önkényt értetődik, hogy a felében való örö­kösödés a 700 ft. levonása után felmaradt vagyon­ból kéretett. Az eset a következő: Fehér Sámuel nőül vette Jelenik Borbálát. E házasságból Emma nevű gyermek született. J­e­­lenik Borbála elhalván, Fehér Sámuel második házasságra lépett Vakoló Zsuzsannával, mely házas­ságból egy fiuk, Gyula született. Fehér Sámuel 1839-ben szintén elhalt. Az első házasságból származott leány, Emma és a második házasságból született fiú Gyula, Fe­hér Sámuel közös apa után fejenkint 700 fiat örö­költek, mely örökség a közös apára szülei: Fe­hér András és K. Rozinától háramlott, tehát Gyu­la és Emmára nagyszüleiktől. A második házasság sarja: Gyula 1876. év­ben elhalt s hagyatékát saját szerzeményű ingó és ingatlan vagyon képezi, körülbelül 12,000 ft. ér­tékben. Az összes hagyaték örökösödési, illetve ha­gyatéki eljárás folytán 1877. évben átadatott az örökhagyó édesanyja, Vakoló Zsuzsannnnak. Az örökhagyó mostoha testvére, Fehér Em­ma, férjezett Nagy Károlyné 1858. évben elhal­ván, két leányt Emmát és Idát, hagyott maga után, kik mint nagykorúak, örökösödési keresetet indítottak Vakola Zsuzsanna ellen 1878. évben, kér­vén a nagyszülőktől eredt 700 ftra nézve kizáró­lagos, a szerzeményi ingatlanok úgy a leltárilag összeirt ingókat illetőleg pedig fele részben olda­­lagos örökösödési jogukat itéletileg kimondatni. Kiss Bertalan, ügyvéd Felperesek örökösödési igénye a 700 írtra nézve alapos, a szerzeményi vagyonra nézve ellen­ben nézetünk szerint teljesen alaptalan. A 700 ft ági vagyon, minthogy az az atyai ágról szárma­zott, ugyanoda száll vissza. Az anyának ezen összeg­hez joga nincs, minthogy az atya halála után az ági vagyon sohsem az anyát illeti, hanem vissza­megy az atyai ágon a legközelebbi vérrokonokra. A fiú szerzeményi vagyona ellenben, ha ez gyermekek, illetőleg lemenők nélkül halt el, csak akkor oszlik két felé, ha az örökösödés megnyíl­takor vagy mindkét szülő életben van, vagy mind­kettő elhalt. Ha azonban csak egyik szülő él, erre száll a leszármazók nélkül elhalt gyermek egész szerzeménye. Minthogy az örökhagyó egyik szülője, Fehér Sámuel még 1839-ben elhalt, kétségtelen, hogy az életben maradt Vakoló Zsuzsannát illeti Fehér Gyula összes szerzett vagyona. S­z­e­r­k. Gyöngyös, 1878. nov. 28. □ Tek. szerkesztő ur! Számtalanszor és sok oldalról volt már e lapok hasábjain lelep­lezve igazságügyi nyomorúságunk, de oly nagysze­rűn botrányos sort, milyenben G­y­ö­n­g­yö­s város s egy 19­0 mfdnyi terület tekintélyes járásbírósága van, aligha olvastunk lapjában. Igazságszolgálta­tásunk ugyanis a szó legszorosabb értelmében szü­netel, jó ideje a legsürgősebb ügyek sem nyerhet­nek elintézést s nincs kilátás, hogy sorsunkon ha­marosan segítve legyen. E járásbíróságnak összes száma taval 34025- öt tett ki s mai iktatás szerint eddig 26681 és közel 500 bagatell-ügy. Ezen ügyek elintézésével egy járásbíró és 3 albíró szorgalmaskodik; szor­­galmaskodik mondom, mert hogy egy-egy bíró 8—9000 számot dolgozzék fel évenkint, ahhoz ugyancsak kell kitartás és szorgalom. No de ez megvan s folytonos panaszok közt ugyan, de eléggé rendben valánk. De hát a hevesi­­bíróság, melynek évi 6—7000 számához 3 bírót adott szerencsés végzete, nem dicsekedhetett ilyesmivel. Okát tán csak ki­kaparják valahára a tyúkok, legalább úgy halljuk. Elég az hozzá a három biró közül egy megbete­gedett és az szegény el is halt. A restancia pedig felnőtt néhány százra. Volt erre jegyzékváltás­­biró és elnök, elnök és miniszter közt s az lett a do­log vége, hogy a munkával túlterhelt gyöngyösi­­biróságtól áthelyezték egyik szép tavaszi reggelen, egy albiránkat kisegítőül oly­jbirósághoz, melynek egész évi ügyforgalmi száma nincs oly nagy, meny­nyi nálunk egy bíróra esik s az áthelyezett biró ott van már 7 hónap óta. Ekkor eléretett az arány, Hevesen is há­rom bíró volt, mennyi nálunk (ez ép úgy viszony­lik, mint 8 a 34-hez). Közben, vagy öt hete, egyik bírónk súlyosan megbetegedett s ma is fekvő beteg. Maradtak ket­ten. Csak a sürgős ügyeknek elvégzése is oly em­beri erőt meghaladó munka volt, hogy a túlfeszí­tett munkálkodás harmadik biránkat is ágyba fek­teté. Most van egy bírónk a járásbíró, ki a tkkvi ügyeket végzi. A tkkvi iktató szerint ma 13930 szám van. Ez a hevesi­­bíróság példája szerint 5 embernek való munka. Hogy aztán nálunk a restan­­czia már is rengeteg s úl évig lesz annyi, mint a dédelgetett hevesi­­bíróság egész évi forgalma, ki gondolna azzal! Gyönyörűséges állapotunkat tetézi az, hogy egyetlen aljegyzőnk szabadságon s egy irnoki állomás üresedésben van. Hanem az alperesek vigadhatnak, mint az egerek macska nélkül. A kitűzött tárgyalások ta­­­nuhallgatások meg nem tarthatók, nincs, ki végez­ze; az egyetlen bírónak a vezetés, elnöki teendők, saját tkkvi tárgyalásai, sorrendjei, árfelosztásai a kellőn túl igénybe veszik idejét s igy, midőn a tár­gyaláshoz beidézett felek, a hallatlan rész útban messziről bírságolás terhe alatt berendelt tanuk 20 — 50-en összegyűlnek a folyosókon, kihirdettetik a közös ítélet: a tárgyalások, tanuhallgatások s egyéb bírói tények (persze a fenyitőben is) hivatalból bizonytalan időre elhalasztatnak. Szeretett járásbiránk látva e nyomorúságot, és zaklatva az ügyvédi kar panaszai által, hűsége­sen irkálja a felterjesztéseket, de úgy látszik, ered­ménytelenül. S e helyzet állandónak ígérkezik, mi csak szomorúbbá teszi helyzetünket. Ugyanis a He­vesre áthelyezett biró, ki megrövidített szabad­ságon jelenleg családjánál s gazdaságánál b­enn van, újra vissza­rendeltetett Hevesre. Valóban le­kötelezné az ügy iránt szörnyen érdeklődő kö­zönséget, ha nyilvánosságra hozná, mi az a sok do­log Hevesen.

Next