Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)
1878-12-03 / 278. szám
támok összesítésének ajánlatában, habár az némelykor hatásosnak tapasztaltatott is. Ha szokásos bűntettesnél az egyes fogdában közköltségen való elzárásnak életének évtizedein át mi eredménye sincs, akkor csak önmagunkat büntetnék, ha további évtizedeken át bezárására költekeznénk s ez idő alatt családját a szegények házában tartanák. E helyett én egészen külön elbánásnak adnék előnyt. Én megvallom, a rendőri inquisitorius felügyelés iránt nem vagyok azzal a birodalommal, a mint Howard associatio,valamint a gazemberek fényképészeti azonosítása iránt sem, miután ők végre is elég ravaszok, hogy a felvétel pillanatában arczvonásaikat elferdítsék s ezáltal a fenyitő képcsarnok értékét leszállítsák. A büntetés leszállítása a jó magaviselet folytán szintén kétes kísérlet. A jó magaviselet a börtönben úgy viszonylik a szabad állapotban levőhöz,mint a betegágyon tett fogadások azoknak az egészség viszszanyerése után való végrehajtásához. Az a legnagyobb színlelők különös" tehetsége. Ha a büntetés tartamát a börtönfelügyelőre tett jó behatástól teszszük függővé, akkor a büntetés koczkajátékká válik. ________ Budapest, decz. 2. A képviselőháznak ma hoszszu és unalmas ülése volt. A kérvényeket tárgyalták. Az előfogatok dolgában Somogy megye kérvényét hosszadalmas és meddő vita után, melyen Mednyánszky Árpád b.( Mocsáry Lajos és Madarász József a szélsőbalról, továbbá Simonyi L. b. és Vécsey Tamás előadó vettek részt, a többség a kérvényi bizottság javaslatát fogadta el. Pest megye felirata Földváry alispán ügyében szintén ily módon idéztetett el, daczára Szende Béla honvédelmi miniszter halvány mentegetődzésének és a Mocsáry Lajos által beadott rászólási indítványnak. A többi kérvényeknél aztán említésre méltó mozzanat alig fordult elő. A delegationális tárgyalások miatt a ház pár napig nem fog ülést tartani. A legközelebbi ülésben a honvédség egy részének mozgósítása iránt beadott jelentés s Lukács Béla mentelmi ügye kerül napirendre. Ugyanekkor nyilatkozik majd a miniszterelnök, váljon hozzájárul-e a kormány a berlini szerződés tárgyalásához vagy sem ? A képviselőház mentelmi bizottsága, az országgyű követ mentelmi joga megkezdésének időpontja tekintetében, a törvényhozás elé azt az indokolt véleményt terjesztő, mikép a képviselő ab ’ . _ '2 -'ieTMS'gSggU”1BiliSg»"." .ZZZÜI ben álló Marco Cecíliát akarja elvenni, mindenkép a házassági terv elejtésére akarták atyjukat bírni, de sikertelenül. Mortella ugyanazon hó 20-án megesküdött az előbb nevezett nővel. A gyermekek hidegen fogadták mostohaanyjukat, különösen Mária kerülni látszott őt, mert a vele való érintkezést is bűnnek tartotta. Midőn Cecilia látta, hogy a gyermekek ellenszenvét le nem győzheti, az apát folytonosan ellenük ingerelte és nem egy igaztalan bántalmat kellett elszenvedniük. Ez időtájban ismerkedett meg Mária a közbecsülésben álló és minden tekintetben lovagias B . . . Pietró bíróval. Csakhamar megszerették egymást, végre Pietro Mortellától megkérte leánya kezét. Mortellának a vőlegény ellen kifogása nem lehetvén, leányát odaígérte; az esküvőt azonban 1878. július 20-ára tűzte ki, állítván, hogy a kiházasítás elkészítéséhez, de még a hozomány folyóvátételére is ennyi időre szüksége van. Cecilia midőn ezt megtudta, minden igyekezete odairányult, hogy magát mostoha leányán megboszulhassa, minden kigondolható módon boszanta, atyját folyvást ellene ingerelte, de a leány ezt békével tűrte, gondolván, nem sokára vége lesz minden rosznak s leendő férje mellett boldog lesz. A mostoha látván, hogy Máriát ezen kicsinységek nem hozzák ki sodrából, vőlegénye előtt kezdé rágalmazni, ki azonban mennyasszonyát ismerve, millést sem adott szavainak. Ekkor támadt azon ördögi gondolata, hogy élvsóvár férjét leánya szépsége és kecseire figyelmeztetve, a vérfertőztetésre ösztönözze. E pokoli terv sikerült és Mertella minden alkalmat fel akart használni, hogy vágyait kielégíthesse, azonban a leány éber figyelme megbénította azokat. Az elvetemült nő látva, hogy férje nem elég erős, hogy leányával bírjon, sajátkezűleg segített férjének. Midőn Mária egy délután a szobáiban levő kereveten elszunyadt, ő fogta a leány kezeit és igy akarta férje bujavágyainak kielégítését elősegíteni, azonban Mária erélyesen védve magát, segélyért kiáltott és szerencséjére fivére léépett be a szobába, mire a két czinkos abbanhagya tta az erőszakoskodást. Ez július 4-én történt. Mária kötelességének tartotta a történteket vőlegényének elmondani és arra kérte őt, hogy vinné el a háztól, mert ő fél a házban maradni. Pietro belátta, hogy Máriának igaza van, de esküvője előtt 10—12 nappal nem akarta mennyasszonyát a közbeszéd és figyelem tárgyává tenni, reábeszélte tehát a maradásra. A szegény nő engedett és ez volt szerencsétlensége, mert az elvetemült atya, neje által ingereltetve, 10-én éjjel tőrrel fölfegyverkezve, leánya szobájába lopódzott és ott ismét buja vágyait akarta kielégíteni. A szegény leány kétségbeesetten védte magát atyja ellen, ki eleinte könyörgött, később fenyegetődzött és végre, midőn semmi sem használt, tőrét leánya szivébe döfte,mire az egyet sikoltva, élettelenül rogyott össze. A kiáltásra összeszaladt a háznép, az apát a véres tőrrel kezében ott találták, megkötözték s átadták a rendőrségnek. A vizsgálat során a föntebbi tényállás kiderittetvén, a nő eleinte ugyan tagadta a segélynyújtást, de midőn idősb és ifjabb Martella Juan szemébe mondták, hogy ő ösztönözte férjét s az apát a bűnre, illetve ő fogta Mária karját, szintén beismerte bűnét. A végtárgyalás nem hozott semmi újat napfényre s így a bíróság, a vád- és védbeszédek meghallgatása után, Marco Cecíliát a vérfertőztetés elősegítésében és a közerkölcsiség ellen elkövetett vétségben bűnösnek nyilvánító 2 évi börtönre, idősb Martella Juant pedig a vérfertőztetés kísérletében és gyermekgyilkosságban bűnösnek mondva, kötél áltani halálra ítélte, mely ítélet a felsőbb bíróságok által helybenhagyatván, f. év. november 24-én vádlotton végre is hajtatott. ________ ban a perczben, melyben megválasztatott, kezdi élvezni az immunitást. A mentelmi bizottság utasíttatni kéri az igazságügyért, mikép intézkedjék, hogy jövőre nézve az országgyűlési követ a képviselőháznak előzetesen kieszközölt engedélye nélkül fenyítőperbe ne vonassék. A védtörvény ideiglenes egy évi meghoszabbitását tárgyazó törvényjavaslat már elkészült, de csak az uj minisztérium által fog a képviselőház elé terjesztetni gyors letárgyalás végett. Levelek a szerkesztőhöz. Rozsnyó, 1878. nov. 30. Tisztelt szerkesztő ur! Gyakrabban olvastam nagyrabecsült lapjában, hogy kiválóbb jogesetekben, kartársaim felkérésére, becses véleményét, velük közölte. Ez által felbátorítva, van szerencsém fölkérni tisztelt szerkesztő urat, szíveskedjék kimondani becses véleményét az alább leírt jog- eset fölött, hogy váljon megáll-e a felperesi kereseti kérelem az öröklött és szerzett vagyonra nézve? Önkényt értetődik, hogy a felében való örökösödés a 700 ft. levonása után felmaradt vagyonból kéretett. Az eset a következő: Fehér Sámuel nőül vette Jelenik Borbálát. E házasságból Emma nevű gyermek született. Jelenik Borbála elhalván, Fehér Sámuel második házasságra lépett Vakoló Zsuzsannával, mely házasságból egy fiuk, Gyula született. Fehér Sámuel 1839-ben szintén elhalt. Az első házasságból származott leány, Emma és a második házasságból született fiú Gyula, Fehér Sámuel közös apa után fejenkint 700 fiat örököltek, mely örökség a közös apára szülei: Fehér András és K. Rozinától háramlott, tehát Gyula és Emmára nagyszüleiktől. A második házasság sarja: Gyula 1876. évben elhalt s hagyatékát saját szerzeményű ingó és ingatlan vagyon képezi, körülbelül 12,000 ft. értékben. Az összes hagyaték örökösödési, illetve hagyatéki eljárás folytán 1877. évben átadatott az örökhagyó édesanyja, Vakoló Zsuzsannnnak. Az örökhagyó mostoha testvére, Fehér Emma, férjezett Nagy Károlyné 1858. évben elhalván, két leányt Emmát és Idát, hagyott maga után, kik mint nagykorúak, örökösödési keresetet indítottak Vakola Zsuzsanna ellen 1878. évben, kérvén a nagyszülőktől eredt 700 ftra nézve kizárólagos, a szerzeményi ingatlanok úgy a leltárilag összeirt ingókat illetőleg pedig fele részben oldalagos örökösödési jogukat itéletileg kimondatni. Kiss Bertalan, ügyvéd Felperesek örökösödési igénye a 700 írtra nézve alapos, a szerzeményi vagyonra nézve ellenben nézetünk szerint teljesen alaptalan. A 700 ft ági vagyon, minthogy az az atyai ágról származott, ugyanoda száll vissza. Az anyának ezen összeghez joga nincs, minthogy az atya halála után az ági vagyon sohsem az anyát illeti, hanem visszamegy az atyai ágon a legközelebbi vérrokonokra. A fiú szerzeményi vagyona ellenben, ha ez gyermekek, illetőleg lemenők nélkül halt el, csak akkor oszlik két felé, ha az örökösödés megnyíltakor vagy mindkét szülő életben van, vagy mindkettő elhalt. Ha azonban csak egyik szülő él, erre száll a leszármazók nélkül elhalt gyermek egész szerzeménye. Minthogy az örökhagyó egyik szülője, Fehér Sámuel még 1839-ben elhalt, kétségtelen, hogy az életben maradt Vakoló Zsuzsannát illeti Fehér Gyula összes szerzett vagyona. Szerk. Gyöngyös, 1878. nov. 28. □ Tek. szerkesztő ur! Számtalanszor és sok oldalról volt már e lapok hasábjain leleplezve igazságügyi nyomorúságunk, de oly nagyszerűn botrányos sort, milyenben Gyöngyös város s egy 190 mfdnyi terület tekintélyes járásbírósága van, aligha olvastunk lapjában. Igazságszolgáltatásunk ugyanis a szó legszorosabb értelmében szünetel, jó ideje a legsürgősebb ügyek sem nyerhetnek elintézést s nincs kilátás, hogy sorsunkon hamarosan segítve legyen. E járásbíróságnak összes száma taval 34025- öt tett ki s mai iktatás szerint eddig 26681 és közel 500 bagatell-ügy. Ezen ügyek elintézésével egy járásbíró és 3 albíró szorgalmaskodik; szorgalmaskodik mondom, mert hogy egy-egy bíró 8—9000 számot dolgozzék fel évenkint, ahhoz ugyancsak kell kitartás és szorgalom. No de ez megvan s folytonos panaszok közt ugyan, de eléggé rendben valánk. De hát a hevesibíróság, melynek évi 6—7000 számához 3 bírót adott szerencsés végzete, nem dicsekedhetett ilyesmivel. Okát tán csak kikaparják valahára a tyúkok, legalább úgy halljuk. Elég az hozzá a három biró közül egy megbetegedett és az szegény el is halt. A restancia pedig felnőtt néhány százra. Volt erre jegyzékváltásbiró és elnök, elnök és miniszter közt s az lett a dolog vége, hogy a munkával túlterhelt gyöngyösibiróságtól áthelyezték egyik szép tavaszi reggelen, egy albiránkat kisegítőül olyjbirósághoz, melynek egész évi ügyforgalmi száma nincs oly nagy, menynyi nálunk egy bíróra esik s az áthelyezett biró ott van már 7 hónap óta. Ekkor eléretett az arány, Hevesen is három bíró volt, mennyi nálunk (ez ép úgy viszonylik, mint 8 a 34-hez). Közben, vagy öt hete, egyik bírónk súlyosan megbetegedett s ma is fekvő beteg. Maradtak ketten. Csak a sürgős ügyeknek elvégzése is oly emberi erőt meghaladó munka volt, hogy a túlfeszített munkálkodás harmadik biránkat is ágyba fekteté. Most van egy bírónk a járásbíró, ki a tkkvi ügyeket végzi. A tkkvi iktató szerint ma 13930 szám van. Ez a hevesibíróság példája szerint 5 embernek való munka. Hogy aztán nálunk a restanczia már is rengeteg s úl évig lesz annyi, mint a dédelgetett hevesibíróság egész évi forgalma, ki gondolna azzal! Gyönyörűséges állapotunkat tetézi az, hogy egyetlen aljegyzőnk szabadságon s egy irnoki állomás üresedésben van. Hanem az alperesek vigadhatnak, mint az egerek macska nélkül. A kitűzött tárgyalások tanuhallgatások meg nem tarthatók, nincs, ki végezze; az egyetlen bírónak a vezetés, elnöki teendők, saját tkkvi tárgyalásai, sorrendjei, árfelosztásai a kellőn túl igénybe veszik idejét s igy, midőn a tárgyaláshoz beidézett felek, a hallatlan rész útban messziről bírságolás terhe alatt berendelt tanuk 20 — 50-en összegyűlnek a folyosókon, kihirdettetik a közös ítélet: a tárgyalások, tanuhallgatások s egyéb bírói tények (persze a fenyitőben is) hivatalból bizonytalan időre elhalasztatnak. Szeretett járásbiránk látva e nyomorúságot, és zaklatva az ügyvédi kar panaszai által, hűségesen irkálja a felterjesztéseket, de úgy látszik, eredménytelenül. S e helyzet állandónak ígérkezik, mi csak szomorúbbá teszi helyzetünket. Ugyanis a Hevesre áthelyezett biró, ki megrövidített szabadságon jelenleg családjánál s gazdaságánál benn van, újra visszarendeltetett Hevesre. Valóban lekötelezné az ügy iránt szörnyen érdeklődő közönséget, ha nyilvánosságra hozná, mi az a sok dolog Hevesen.