Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)
1878-11-21 / 268. szám
III. évfolyam 1878. 268. sz. Budapest, csütörtök november 21 Előfizetési ár: 1 „MAGYAR^ JOGÁSZ“!; ; megjelent minden nap, hétfőt kivéve. Egész évre ... 15 fit. — ’ Fél évre .... 7 „50 j Kegyed évre . . 4 „ — ! Egy hónapra. 1 „ 40 . Hirdetések: (( Egy hatodhasábos patizsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség kiadó - hivatal: Budapest, V. József tér 3. sz. hová a lap szellemi részét ' illető közleményeken kívül, ' az előfizetési s hirdetési di- díjak, nemkülönben a beigza- ' í tandó hirdetmények is kül- jdendők. — Kéziratok csak ; ismert kezektől fogadtat- nak el. ; IS kr., minden beigtatásnál. A ' bélyegdij kulin minden beigtatás I után 30 kr. osztr. ért. ' A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. A perorvoslati határidők reformja. (Két czikk.) 1. Törvénykezési rendtartásunknak számos fogyatkozása mellett, még rendkívül sok hibája constatáltatott a tíz éves gyakorlat által. Az uj javaslat igyekezett ugyan számot adni a tapasztalat eredményeinek s megkísérelte pótolni, orvosolni a dolgot, azonban nem terjedt ki figyelme a törvénykezési rendtartásnak egyik leghibásabb részére, jelesül arra, mely a perorvoslatok beadási határidejét különbözően azok nemeihez képest állapítja meg. Ismeretes az a geniális változatosság, melyet ezekre a határidőkre nézve a mostani perrendtartás életbe léptetett. Más a beadási határidő a fölebbezésekre, ismét más a semmiségi panaszokra, de ez utóbbiaknak megint 3, 8 és 15 napos alosztályaik is vannak. Sőt különbség létetett még egy és ugyanazon sérelemre vonatkozólag is a szerint, amint az rendes eljárás folyamán vagy pedig sommás eljárásban merült föl. Ha ugyanis a bíróság valamelyik fél meg nem idéztetése daczára hozott határozatot, az ezáltal sértett felnek sommás eljárásban 3, illetőleg 8, míg rendes eljárásban 15 napi ideje van perorvoslata benyújtására. Ugyanígy jártak el az igazolásra nézve, melyet sommás eljárásban 8, rendesnél pedig 15 nap alatt kell kérni. Ennek természetes következménye később az lett, hogy mainapság még a szakemberek közül is alig képes valaki megmondani, anélkül, hogy a törvrendtartásban utána ne nézzen, hogy váljon mennyi idő alatt nyújtandó be a felmerült esetre alkalmas perorvoslat. Annál kevésbé tudják magukat a laikusok ez irányban tájékozni. Pedig, ha már átalánosságban is kétségtelen, mikép a törvényeknek oly világosaknak és áttetsző szerkezeteknek kell lenniök, hogy a jogai megóvására szükséges jogeszközökről azok alapján mindenki tiszta képet alkothasson magának, még inkább szükséges épen a perorvoslati határidőknek oly módon való szabályozása, hogy az ország minden polgára, tekintet nélkül kisebb vagy nagyobb műveltségére, megjegyezhesse magának, hogy e tekintetben miként rendelkezik a törvény. Ép oly gyakran, sőt sokkal gyakrabban sértetnek meg ugyanis annak az osztálynak jogai, mely csekély műveltségénél fogva a perorvoslatok különféle égéről tudomással sem bír, azt pedig épen nem is sejti, hogy egyik sérelemért három nap alatt kell panaszt emelnie, míg a másikkal 15 napig várhat. Számtalanszor elmulasztja ennélfogva a határidőt s a legtöbb esetben teljesen elesik a perorvoslattól. A gyakorlati élet terén működő szakférfiak között azt hiszszük alig akad egy is, kinek nem volt alkalma saját tapasztalatából megismerkedni a t. r. t. kérdéses része által előidézett szomorú következményekkel. Akárhányszor elvesztették egyesek egész vagyonukat a miatt, hogy a perorvoslati határidőt elmulasztották, nem bírván tudomással arról, hogy a törvényhozó arra a bizonyos esetre rövidebb határidőt állapított meg. Az ügyvédnek nem marad más hátra, mint fölvilágosítani őket veszteségük nagyságáról. Mindezekre tekintettel, mi legczélszerűbbnek és leghelyesebbnek tartanánk azt, ha egészen figyelmen kívül hagyva, úgy a perorvoslatok különféle nemeit, mint a felek lakhelyének és a bíróságok székhelyének kombinálására, továbbá a jogsértések minőségére alapított casuistikát, minden perorvoslatra ugyanaz a határidő állapíttatnék meg. Nagy tévedés lenne eme javaslatunkkal szemben az igazságszolgáltatás gyorsaságának érdekeire hivatkozni, mert azáltal, hogy sok oly perorvoslat, mely eddig 3 vagy 8 nap alatt volt beadandó, ezentúl 7 vagy 12 nappal későbben alkalmaztathatnék, épen nem fog a perek befejezése késleltetni. Elég csak pillantást vetni a tényleges viszonyokra, s mindenki meggyőződhetik állításunk valóságáról. Hiába nyújtatik ugyanis be az illető beadvány 3 nap alatt, a bírósági elintézés, illetőleg a fölterjesztés 15 nap alatt még a leggyorsabb bíróságoknál sem történik meg. Semmi idő sem veszne tehát azáltal kárba, ha 3 nap helyett 15 nap volna is a határidő. De még ha valóban késleltetve lenne pár nappal néhány per fölterjesztése, alig érdemes ez a késedelem még csak említésre is azokkal a fontos érdekekkel szemben, melyek e kérdéssel öszszefüggnek. S ezenkívül figyelemmel kell lenni arra is, hogy semmi méltányosalapja sincs annak, mikép a perorvoslat határideje kisebb vagy nagyobbra szabassék kizárólag azért, mert a jogsértés végzés vagy ítélet által, sommás vagy rendes eljárás keretén belül, vagy pedig a végrehajtás folyamán és kézbesítések körül történt. Mert igen sok esetben épen ott mutatkozik szükségesnek alapos és terjedt nyomozás s épen ott merül fel legtöbb nehézség a tényállás megállapítása és az adatok beszerzése tekintetében, ahol rövid határidő van megállapítva. Viszont pedig gyakori az ellenkező eset is, nevezetesen az, hogy az a perorvoslati beadvány, melyre hosszabb határidő engedtetett, pár óra alatt elkészíthető. Szóval, szerintünk nincs legkevésbé sem igazolva az a vélemény, mely a sérelmes határozat vagy bírói cselekmény minőségéhez képest, rövidebb vagy hoszszabb idő alatt tartja lehetőnek a beadvány benyújtását. S végül igen fontos momentum az is, hogy a semmiségi panaszok naorész erejéig csökkennének,ha minden perorvoslatra egyenlő határidő szabatnék. A semmiségi panaszok száma, melyek az elkésettnek állított perorvoslatok visszautasítását tárgyazzák, igen jelentékeny, amennyiben a perorvoslatok beadásáról intézkedő perrendtartási szakaszok igen elasztikus magyarázatuak. E nézetkülönbségeknek s igy egyszersmind a panaszoknak alapja is teljesen megszűnnék s ezzel a bíróságok tetemes munkától kiméletnének meg. Áttérünk ezek után holnapi czikkünkben az új perrendtartási javaslat ide vonatkozó intézkedéseinek fejtegetésére, mány ellen. Hosszú beszédében nagy igazat mondott akkor, midőn a most folyó egész vitát bizarrnak nevezte, melyben a helyett, hogy a helyzet tisztázására s a nemzet érzületének a trón előtt őszinte nyilvánítására törekednék a ház minden pártja, kerülő utakon odázzák el a kormány nagy számadását s a loyalitás ürügye alatt a valódi érzületet elleplezik a király előtt. Nos, de a szónok meg a másik szélsőségbe esett s az őszinteségben volt — bizarr. Eseményt képez a vitában Pauer Tivadar igazságügyér felszólalása, senki sem számított rá és mindenkit meglepett, még tán a kabinet tagjait is. A tudós államférfi találó érvelése s történeti reflexiókban gazdag, ékes előadása szinte fölmelegité a kormánypártot. Polémiája az ellenzéki szónokok ellen tárgyilagos és átgondolt volt, nem is tévesztő el hatását. Beszéde közel teljes 1 órát vett igénybe s zajos tapsokkal jutalmaztatott. Az utósó szónok parlamentünk ifjabb generatiójának egyik legtehetségesebb vezértagja, Szilágyi Dezső volt. Felszólalásához minden pártonnagy várakozásokat kötöttek. Bizonyítékait a kormánynak a képviselőházban követett taktikájára irányozta s belőlük azt következtető, hogy a minisztérium az okkupatiót a ház előtt ravaszul titkolta, noha az már eleve el volt határozva, sikerült is neki kijátszania a parlamentet s a nemzetet, de a súlyos következmények a kormány politikája ellen s a közvélemény aggodalmai mellett vallanak s azért szóló az egyesült ellenzék föliratára szavaz, mint amely a kormány iránt való bizalmatlanságnak ad nyílt kifejezést. A beszéd átalában igen remek és kitűnő volt, s a szónokot pártfelei élénken megéljenezték. Ezzel az ülés véget ért. Az osztrák delegáczió mai ülésén a lengyel delegátusok interpellálták a közös külügyminisztert a keleti kérdés dolgában, de Andrássy gróf ezúttal még nem válaszolt. Azután a pénzügyi albizottság jelentése alapján tárgyalás alá vétetett a közös pénzügyminisztérium jövő évi költségvetése s eljutottak benne a 4-ik czimig minden följegyzésre méltó incidens nélkül. Budapest, nov. 20. A képviselőház mai ülésén folytatták a felirati vitát. Első szónok Horváth Lajos kormánypárti volt, ki meglehetős jezsuita színezetű beszéddel hangsúlyozta aggodalmait s az okkupátió helytelenítését, de egyúttal gyanittatni engedé, hogy minden aggodalma daczára kész megnyugodni benne. Majd Ugron Gábor szélsőbaloldali támadt a 21-es bizottság felirata s a kor Vegyes közlemények. Több kortárs kérdezősködése folytán — hogy miként biztosítsák magukat némely tisztviselő részéről a felragasztot bélyeggel elkövetni szokott visszaélés ellenében — feleletünk az, hogy alkalmazzák az illetékszabályok 48. tétele alatt előforduló jegyzés 1. pontját, mely szerint az ítéleti bélyegről az illető hivatalnoktól nyugtát követelhetnek a jegyzőkönyvekre ragasztott bélyeget pedig átírhatják. A jogakadémiák organkus reformjára vonatkozólag több lap azon hírt közölte, hogy a közoktásügyi miniszter ez ügyben közelebbről enquet-et hív össze. Illetékes helyről azon értesítést vettük, miszerint az enquete összehívása csak tervben van és tényleg csak a kormány állandósítása után fog megtörténni. A német színházi botrány tegnap, a következő dologból eredt: Rákosy Jenő a népszínház bérlője megszerezte a „Niniche“ czímű darabnak Budapestre szóló előadási jogát. Ugyanerre jogot nyert K na ak bécsi színész is, azonban daczára, hogy az engedély Németország és Ausztriára terjedt ki: a darabot itt Budapesten kísérelte meg színpadra hozni A kapitányság Rákosy panasza folytán magát közbevetvén, az előadást meghiúsította. A lapok pro és contra foglalnak pártállást a rendőri beavatkozás tekintetében, sőt némelyek azért helyeslik az eljárást, mert az német színészszel szemben történt. Azonban a szereplő személyek figyelmen kívül hagyásával csupán a merev jog szempontjából kell jelen esetben vizsgálni a dolgot. Lehet, hogy Rákosynak érdemileg igaza van, hanem csak az út és mód, melylyel azt meg akarja