Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 1-147. szám)
1879-01-03 / 2. szám
IV. évfolyam 1879. ..MAGYAR^ JOGÁSZ" , minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egész évre ... le frt. — 1 Fél évre .... 7 „50 Negyed évre . . 4 r — Egy hónapra. 1 „ 40 Hirdetések: Egy hatodhasábos percusor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál. A bélyegdiskulin minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. megjelen MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Budapest, pentek január 3. Szerkesztőség kiadó - hivatal: Budapest, V. József tér 3. hová a lap szellemi részét is illető közleményeken kivöl, az előfizetési s hirdetési di- ; !jak, nemkülönben a beírta- ’ tandó hirdetmények is kül- jdendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatjuak el. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Visszapillantás 1878-diki törvényhozásunk jogalkotásaira. (Három czikk.) II. Előbbi cikkünkben beigazoltuk, hogy miket termett, szült s alkotott a múlt évi törvényhozás. Elsősorban a közjogi alkotásokat tüntettük föl, mint melyek a közállami, társadalmi s culturális életfejlesztésben a legpregnánsabb befolyással, nyomatékkal és jelentőséggel birnak. Milyenek ezek a közjogi alkotások és minő fontossággal birnak? Tekintve a nemzet megzavart, sajgó közérzületét, nem egyebek azok, mint valóságos abortusok, a fájdalom magzatai, melyeket Magyarország népsége jogos örököseinek nem ismer. Az osztrák-magyar bank létesítéséről és szabadalmáról szóló (XXV.); a hadi költségekre megszavazott 60 milliónyi hitel (IX.) az osztrák vámterület viszonyait szabályzó (XXI.) s végre a közös ügyek kormányzatának költségei fedezését tárgyazó föntebb említett czikkelyek már az első tárgyalások alkalmával ellenszenves érzelmeket fakasztottak a nemzet kebelében ; ma pedig, midőn a közrémület ama tárgyai még a tényleges törvények sanctiója által is az országra tukmáltattak, a jobb jövő iránt való megrendült hit, gyötrő aggodalmaival szállt meg bennünket. ds ez természetes. Mert bármiként legyen, a kor teremti az eszméket s a nemzeti közérzületnek kell alkotni a törvényeket, hogy áldáshozók lehessenek. Csak oly törvény s oly jogintézmény lehet hathatós, tartós és gyümölcsöző, mely a nemzet kebeléből fakad, midőn a koreszmék, hogy megtestesüljenek, a szivekbe vésődnek s midőn a nép életének még nedvteljes gyökerei a leggyöngébbszálakkal fűződnek ahhoz, ami ugyanazon talajban nő és virágzik. Az érintett közjogi alkotások politikai jelentőségét és horderejét, kihatólag a jelenre és jövőre, nem lapunk keretébe tartozik bővebben fejtegetni, mint jogászok azonban jogosultaknak érezzük magunkat arra, hogy megjegyezzük, hogy törvényhozásunk nem csekély rövidlátását bizonyította akkor, midőn a magyar-osztrák vámterület általános vámtarifájáról (21. t.-cz.); a czukor-adós szeszadóról (23—24. t.-cz.) az osztrák érdekek legyőzésével uj törvényeket alkotott: a magyarországi pénzügyi bíráskodást és ügyészséget, mely épen abnormis szerkezeténél fogva unicum a világon s melynek éles sarlója jogéletünk egyik legtágabb mezején dúl, legalább némileg nem rendezte. Különös tünemény továbbá, hogy múlt évi törvényhozásunk az egy büntetőtörvényt kivéve, melyről később szólunk, valamint a magánjogi érdekekre, egészen szemet hunyt a magánjogi érdekekről, mint például a polgári házasságról, az állapoti hivatalok (Standesamt) szervezéséről, mi annak szükségképi előfutára s mellőzhetlen föltétele, sem az izraeliták és keresztények között való házasságból eredő jogviszonyok szabályozásáról nem intézkedett. Pedig itt örökösödésről, honossági jogról, családalkotásról s a jövő nemzedék sorsáról van szó. Nem kevesebb apathiát tanúsított legislátiónk ebben az évben a közigazgatási ügyek iránt. Ugyanis a mily rohamos hévvel indult meg 1870-ben s 1876-ban a köztörvényhatóságok rendezésének, oly ernyedettséget tapasztaltunk a lezajlott közelmúltban megkezdett nagyszerű mű kiépítésénél. Pedig e mű a közigazgatási bíróságok nélkül folyton csak csonka mű, melynek fedele, tornya, mindig hiányzik. Volt ugyan néhányszor erről is szó ; Tisza Kálmán is igyekezett a reformvágyak gyomrának éhes árjait szép szavakkal lecsendesitni; de elvégre is liliputi Tóbiások voltak bizony e kérdés körül embereink s nem bírták tovább hengeriteni azt a nagy követ, melyet Grünwald Béla az irodalom, Schwarz Gyula pedig az országgyűlés prosceniumára, ezelőtt már több évvel kitolt vala. Pedig, különösen a magyar törvényhozásnak kellene tudni azt, hogy minél tovább halad az emberiség, annál határozottabban lép előtérbe annak a tételnek jelentősége, hogy a művelt népek az alkotmányozás epocháját már túlélték és hogy a továbbfejlődés súlypontja a közigazgatásban fekszik. Nem mintha ezáltal az alkotmány jelentőségét vesztené, hanem, mert épen az alkotmány által jutunk és utaltatunk az igazgatásra. A közeljövő nagy feladatai egyikét látszik tehát képezni az,hogy ez államigazgatás ne csak minél tökéletesebben fejlesztessék, hanem elvei és ágaival a nyilvános élet bensőjét átható és eleven tagjává tétessék. Míg mostanig minden állampolgártól megvártuk, hogy államának alkotmányáról öntudattal bírjon, ép úgy jövőre attól, ki a közügyekben való részvétre jogosultságot igényel, lényeges feltételkép fog követeltetni, hogy az igazgatásról, ennek elveiről, feladatai és jogáról legalább is hasonló öntudattal és fogalmakkal bírjon. E meggyőződés ugyancsak lassan kint fog a közvéleménybe oly mérvben átszivárogni, hogy ennek egyik része gyanánt lehessen tekinteni, de korunk gyorsan él és feltartóztathatlanul fáradozik a haladáson. Ezek után azt merjük állítani, hogy az állami képződést addig nem lehet teljesnek és befejezettnek tekinteni, míg az állami igazgatásról valóban, alkotmányáról valóval nincs egyenvonalba helyezve. Sőt állítjuk, hogy az igazgatástan az államtudományok pandectáit képezi és e pandectához képezze a jelen törvényhozásnak rendszere az institutiókat. Végre ez alkalommal csak annyit jegyzünk még meg, hogy csodálatra méltó törvényhozásunknak azon értékhiánya is, mely szerint nem látszik érteni, hogy közjogi alkotásokat, azon organikus harmonia nélkül, mely amazok és a magánjogi alkotások között létezik, nem lehet teremteni, így például már 1848, 1876, sőt 1878- ban is többizben szó volt a honossági törvény szükségéről; az erről szóló különféle javaslatok is összeállítottak; mindemellett kérdjük, hogy miért nem mozdul meg e malomkő? Azért, mert e kérdés szoros összefüggésben áll különösen a szegény ügygyel, melynek rendezése pedig törvényhozásunknak eddigelé eszébe sem jutott. A legislationális érzék hiányát tanúsítja az is, hogy büntető-törvénykönyv szerkesztetett, mielőtt az egyesületi és gyülekezeti jog s a munkásviszonyok társadalmi lényegéből származó jogérdekek szabályoztattak volna. Valóban, legislationk egész működése hasonlít a világtalan dalnok kapkodásához, ki átalában hangjegy nélkül tapogat a lant húrjai között; nem azért, hogy a művészetnek áldozzék, hanem csupán azért, hogy hallgatóit s szemlélőit könyörületre gerjeszsze. Budapest, jan. 2. Az igazságügyminiszter 1878. évi 35819 sz. a. a következő körrendeletét intézte valamenynyi kir. törvényszékhez és járásbírósághoz. A német birodalommal 1878. évi deczember hó 16-án kötött kereskedelmi szerződésről szóló, folyó évi 36. tcz. a szerződésnek 26-ik czikke értelmében, 1879. évi január hó 1-jével lép hatályba. A midőn ezt a kir. törvényszéknek,járásforróságnak) tudomására hozom, el nem mulaszthatom figyelmét felhívni arra, hogy az ezen szerződésben, úgy a hozzá tartozó vámkartelban és a zárjegyzőkönyvben foglalt határozmányok, melyek az ezekben jelzett áthágások meggátlására, felfedezésére és megbüntetésére, az e czélra kibocsátott büntetőtörvények fentartására és a bírói segély megadására vonatkoznak, lényegükben a német vámegylettel 1868. évi márczius hó 9-én kötött kereskedelmi- és vámszerződésről szóló 1869. VII.czikkben foglalt határozmányoknak megfelelnek. Bővíttetnek az eddigi határozmányok a jelenlegi szerződésnek 10. czikkéhez és a vámkartelnek 13. 14. és 21. §-aihoz tett és a zárjegyzőkönyvnek 9. 10. 11. pontja alatt foglalt megállapítások által. Különösen fontosak a jelenlegi kereskedelmi szerződésnek 17. és 19. czikkeiben foglalt újabb rendelkezései. A hivatkozott 17. czikknek rendelkezése szerint a német birodalom területéről az osztrák-magyar monarchia területére forgalomban átjött vasút üzleti eszközökre az utóbbi területen foglalás, zálogolás vagy más bármilyen nemű, habár csak ideiglenes biztosítási vagy végrehajtási intézkedés is azon vasúti intézet ellen, mely az üzleti eszköz tulajdonosa, semminemű követelések végett a törvényszék (járásbíróság) által el nem rendelhető és nem foganatosítható. Az idézett 19. czikknek ötödik bekezdése szerint pedig, a német birodalom területén jogszerűen fennáló részvénytársaságok, betéti részvénytársaságok és mindennemű biztosító társaságok, az esetre, ha a magyar korona országainak területén az itt érvényes törvényes határozatok megtartása mellett cégüket bejegyeztetni akarják, a viszonosságnak az 1875. évi 37. tcz. 211. §-ának 7. pontja és illetőleg ezen törvény 461. §. értelmében leendő igazolására a kir. törvényszék (járásbíróság) által nem kötelezhetők. Kelt Budapesten, 1878. deczember hó 31-én Dr. Pauer Tivadar, s. k. A bánatpénzeknek a bértartozásba való elszámolása körüli eljárást a pénzügyminiszter 45830/878 sz. a. kibocsátott rendeletével ekként szabályozta: I. biztosíték letétele alkalmával a már előbb letéve volt bánatpénz az átalános letéti naplóban kiadásba s addig is, mig a haszonbérrészlet fejében végleg elszámoltatik, az állami letéti nafiéban bevételbe veendő. S minthogy a bánatpénz ilyeténkép, mint le nem kötött állami letét, az állam által szabadon hasznosíttatik, ugyanezért akkor, midőn e bánatpénz a bérbe betudatik, utána kamat nem számítandó és kamat csak is késedel-Melléklet: Tettey és társa fővárosi könyvárusok árjegyzéke. ■. ez.