Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 1-147. szám)
1879-05-28 / 121. szám
IV. évfolyam 1879. 121. sz. Budapest, szerda május 28. „MAGYAR“ JOGÁSZ" Is megjelen minden nap, hítfét kivire. 1 Előfizetési ár: Egész évre ... 15 frt. — Fél évre .... 7 „50 . Negyed évre . . 4 „ — Egy hónapra. 1 „ 40 Hirdetések: ' Egy hatodhatlábon petitsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer $ 16 kr., és többszöri hirdetéséért MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Szerkesztőség kiadóhivatal: ■ Budapest, V. Jószestér 3. az, hová a lap szellemi részét 5 i illető közleményeken kívül, S az előfizetési s hirdetési di- djak, nemkülönben a beírta- itandó hirdetmények is kül- : ^ dendők. — Kéziratok csak is ismert kezektől fogadtat i II nak eL ( IS kr.p minden beigtatásnál. A bélyegdij klik n minden beigtatáa után SO kr. osztr. ért. A tulterhes és sérelmes szerződések fölbontásának jogesetei, a római, franczia, orosz, osztrák s magyar törvények szerint. IV. A franczia legislatio szakosztályában Doformea is beleavatkozott a vitába, de minthogy ő a locus communis-ok álláspontjánál fölebb emelkedni min birt s beszédét a hallgatóság sem méltatta különös figyelemre, utána Portál is ragadta meg a szót, ki a rescissio szükségét fejtegetve, még hatásosabb, tartalmasabb s nagyobb szabású szónoklatot tartott. Beszédének főbb pontjai következők : 1) Szükség tudni mindenekelőtt, hogy a „rescissio“ és terhes szerződések lényege közt benső és szoros összefüggés létezik. Nem szabad feledni, hogy minden terhes szerződésből eredő túlsérelem (enormis laesis) csalásból vagy tévedésből származik. A csalás (dolus) magában véve sem nem tisztán személyi cselekvény, sem valami üzleti kötés tárgyából kifolyó bűntény (dolus re ipsa). A csalás mind alanyilag, s mind tárgyilag bebizonyult oly concret eset, mely a szerződés megsértését első tekintetre kétségtelenné teszi s föltünteti. Fő ismervéje ennek, ha azonnal észlelhető, hogy a szerződés megsértése sem becsületes és komoly szándékkal, sem a felek önkéntes s kölcsönös beleegyezésével nem eszközöltethetett. 2) Tekintetbe veendő az is, hogy a méltányosság követeli, hogy büntetlenül senki se csalhasson meg másokat s ez okból kell az uj kornak az által kijavitni a régi törvényhozások fogyatkozását, miszerint a vevő, illetőleg a károsodott fél a „rescissio“ által kártalanítási jogorvoslattal élhessen. De másrészről ezen jogorvoslatot még inkább engedményezni kell az eladó fél részére, mivel ez gyakran szükségtől kényszerítve árusítja el vagyonát, midőn a vevőre nézve ritkán fordul elő azon eset, hogy amit megvásárol, bármily körülmény nyomása által kényszeríttessék megvenni. De 3) Szükséges megértenünk , hogy annak oka, miszerint itt a törvénynek különbséget kell tennie az ingó és ingatlan javakra nézve, abban rejlik, mivel az ingó javak értéke a folytonos árhullámzás befolyásának van kitéve; az ingatlan javaké pedig vagy épen nem igen ritkán, vagy csak csekély mérvben. 4) Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a „rescissio“ jogorvoslata által a társadalom köznyugalma is megháboríttathatnék. A rescissio épen az által, hogy az egyes honpolgárok jogsérelmeit orvosolhatja, megtámadott érdekeiket oltalom alá veszi, a köznyugalmat inkább biztosítja semmint zavarja. Akik ellenkező nézetben vannak, azok összezavarják a magánjogot a közjoggal. A közjogban ugyanis az egyén semmi, mivel a közjog csak a társadalom s államiság egészét tartja szem előtt, míg ellenben a polgári magánjogban az államiság egésze egyediségekre oszlik föl s itt áll elő azon magasztos föladat, hogy a jog minden egyes jogi személyiséget akkor tartozik oltalmazni s támogatni, mint magát az egész államegészet. Ha minden jogorvoslatot eltörölnénk, akkor az igaz, nem lenne zavar és mozgalom, hanem nyugalom, de minő nyugalom, ez a halál és sírgödör nyugodalma lenne, mely fölött egyfelől a büntetlen csalók, másfelől a megcsalt szerencsétlenek tömege lézengne. Azon elv jogosultsága, hogy a túlterhes és sérelmes szerződésnek orvoslatot nyújthasson a törvény, túllépte már az iskolák és elméletek szűk határait, mert valamint a bölcsészek, úgy a politikusok egyképen diadalmat kívánnak annak számára s még maga Voltaire is azt mondotta ,hogy nagy tiszteletre méltó azon század, melyben a „rescissio“ törvénye megszületett.“ A vázolt vita lankadatlan élénkséggel folyt még jó ideig s nekünk igen hosszúra kellne terjednünk, ha annak teljes repertóriumát akarnékolvasóinknak bemutatni. Legyen azonban itt ama nagyszerű tableauxból elégséges csak egy tükördarab s legyen elégséges megemlítenünk, hogy nagy kedvteléssel vegyültek be még ama heves eszmecsatába Reynaud de St. Jean d’Angely, Cambacérés a második consul, sőt maga I. Napoleon is. De Bernier nem akart tágítani, ő még mindig makacsul ragaszkodott azon meggyőződéséhez, hogy e tekintetben a római jogelv alapul nem fogadható, hogy azon jogelv különben is hamis (hermogenianus) s alkalmazása a jelenkor jogérdekviszonyainak csak hátrányára lenne. Nézetei támogatására gyönyörű értekezletet tartott Tribonianből s Tomasiusnak de aequitate cerebrina czimü munkájából, melyet un ouvrage fort savant d’un docteur allemandnak nevezett. Mind hiába! Berlier csatavesztessé lett s a franczia legislatorok bevették jogkönyvükbe az adásverésből származható túl sérelmes szerződések fölbontásának (rescissio) elvét. Miként azonban a Napoleon code-je 1674. czikkelye mutatja, ezen elv az adásvevésnél, csak az ingatlan javakra terjedt ki. Megjegyezhetjük, hogy ezen jogalkotási kérdésben is I. Napoleon szavazata volt leginkább a döntő s hogy ennélfogva kész tanulságul áll előttünk, hogy maga az idő is, amennyiben a működés szellemi tényezőjéhez tartozik, a személyiség jellemét ölti magára és mi mindnyájan tudjuk, hogy bizonyos nevekhez egész korszakok képzeletei s fogalmai oly bensőleg fűződnek s ezekkel anynyira összeforrvak, hogy utójára alig lehetséges az embernek magát azon korszaktól elkülöníteni, mely valamely lángelme nevét viseli. Az ily nevek mindmegannyi határköveket képezve, azokhoz az ember a fejlődés és haladás eredményeit az élet szűk mértéke szerint szokta latolgatni s innen az, hogy a mi volt, kedvesebbé lesz előttünk s mindinkább közeledik hozzánk, mert egy magasabb élet határtalan rezgéseit, meghatározott névhez köthetjük — s ebben a korszakot is szeretni s tisztelni gerjedünk. Lássuk azonban most már a porosz törvényhozástól. A javaslat 12 óra körül részleteiben is elfogadtatván, Madarász József utasíttatni kívánta a minisztert, hogy az uzsorások túlkapásai ellen büntetőjavaslatot terjeszszen a ház elé, de midőn Pauler igazságügyét ezt utóbb megígérte, Madarász az indítványt visszavonta. Ezzel az ülés véget ért. ____ A rendőri kódex hátralevő háromnegyed része ma alig másfél óra alatt letárgyaltatott. Csak a juhászkutyák keltöttek fel némi vitát abban a tekintetben, hogy minő állatok osztályába vétessenek. Az emberi osztály vagyoni és személy biztonságát tárgyazó szakaszok csaknem mellékeseknek vétettek. Elfogadtatott mindaz, ami ebben az irányban javasoltatott, teljesen és tökéletesen. Külföldön ez a törvény a legfontosabb, mivel tényleg az is: törvényhozásunk azonban annyi figyelmet sem fordít rá, mint egyes községek a statútumok gyártására. Pedig úgy látszik, hogy a törvényhozás most már, okulva a sok ideiglenes törvényen, állandóbb becsű munkával akarta meglepni jogszolgáltatásunk e fontos ágát. Budapest, május 27. A képviselőhöz mai ülésén fehér megye főispánja Szőgyény-Marich László levelét olvasták fel, melyben a ház tagjait meghívta a f. hó 16-án Ercsiben tartandó Eötvös-emlék felavatási ünnepélyére. Ezután serényen haladt a rendőri büntető eljárásról szóló javaslat részletes tárgyalása, a testi és vagyonbiztonságról szóló két utolsó fejezet alig egy órai időszak alatt elintéztetett. Élénkebb vita csak a házi állatok ártalmatlanná tételéről szóló szakasznál támadt. Néhány szélsőbaloldali képviselő a juhászkutyáknál kivételt óhajtott tétetni, mert mint mondák, ezeknek „hivatása“ az, hogy harapjanak. A többség az eredeti szerkezetet fogadta. Nem kell ügyvéd közbenjáróul kölcsönszerzéseknél és olcsóbb lesz a kölcsön, mondá Horváth Lajos, a bölcs csizmadia, tegnap a pénzügyi bizottságban a kisbirtokosok földhitelintézetére vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása alkalmával. Okosabbat is mondhatott volna Horváth úr. Javaslatot tehetett volna ugyanis arra nézve, mely szerint eleje vétetik annak, hogy jövőre nézve több száz kisbirtokos hiteligényeinek kielégítésére szolgáló 60—70.000 frtnyi összeg egy-egy bécsi kereskedőnek kölcsönkép ne adassék a tulajdonképeni morális czél mellőzésével. Egyébiránt biztosíthatjuk a tisztelt képviselő urat, hogy épenséggel nem volt szükség arra, hogy ismét az ügyvédeket tüntesse fel fekete színben. Mert a kölcsönszerzéseknél eddig is lévén eszük a földhitelintézeti jogtanácsosoknak, hogy az előnyöket a maguk számára biztosíthassák, sikerült kizárni az ügyvédet.. S hogy azután az ilyen nagyúri beavatkozás a kölcsönzőnek több áldozatába kerül vagy hogy a közönséges seusál is többet ne préseljen ki a szorult féltől, mint a mennyit az ügyvéd követel, az kétségtelen. A szegény embernek jogsegélyre szüksége van és sokkal biztosabb kézben van, ha ügyvéd jár közbe, mint bárki más. A váltó-óvások fölvétele kérdéséhez. Szolnok, 1879. május 23. Tekintetes szerkesztő ur! Becses lapjában a m. kir. legfőbbitélőszéknek egyik váltójogi határozata közöltetett, mely nem azért méltó figyelemre, mert valamely váltójogi controvers kérdést dönt el, vagy mert bizonyos, a váltótörvényben conkrét eset alkalmából észlelt hézagot lesz hivatva betölteni, hanem, mert szerénytelenség s tisztán tárgyszeretetből mondva, a váltótörvény odavágó intézkedésével ellenkezik. A szóban levő határozat így hangzik: Habár valamely váltó telepítettnek nem tekinthető is, azt mégsem az elfogadónál kell fizetés végett bemutatni és nemfizetés esetén megpoatolni, hanem azon személynél, ki a fizetés teljesítésére a váltón megnevezve van. Mennyiben ellenkezik ez a váltótörvény ide vágó intézkedéseivel, legyen szabad röviden kimutatnom. Eltekintve a szükségbeli utalvány és névbecsülési elfogadás eseteitől, arról, kinél s hol kell a váltót fizetés végett bemutatni és nemfizetés esetén megpvatolni? a váltóterv. 43. §-a intézkedik, mely igy szól: „A telepitett váltókat a telepesnél vagy ha ilyen megnevezve nincs, magánál az intézvényezettnél és pedig a telep helyén kell fizetés végett be