Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 1-147. szám)
1879-01-22 / 17. szám
IV. évfolyam 1879. 17. sz. Budapest, szerda január 22. „MAGYAR^ JOGÁSZ" › megjelen minden nap, httfit kivéve. ] Előfizetési ár: Egész évre ... 16 írt. — .. . Fél évre .... 7 „ 50 › Negyed évre . . . „ — ‹ › Egy hónapra• 1 „ 40 Hirdetések: hatodhasábos petitsor egyikszeri hirdetéséért 19 kr., kétszeri 16 kr., és többszöri hirdetéséért ! 18 kr., minden beiktatásnál. A 1 bélyegdij kíslín minden beiktatása után 80 kr. osztr. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Szerkesztőség kiadóhivatal.• Budapest, V. József tér 3. az, hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, 5 az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigta-tandó hirdetmények is kül-dendők. — Kéziratok csak jí ismert kezektől fogadtatnak el. ji Tájékozás, a f. évi községi választásokhoz. (Két czikk.) I. A nemzeti önkormányzat első templomaiban, melyeket községeink képeznek, a községek rendezéséről szóló 1871 : XVIII. tczikk 43. és 70. §-ai értelmében két kiváló alkotmányos intézkedés, már harmadizben jut az adott alkotmányjogok tényleges gyakorlásának megvalósulásához. Egyik momentum az, hogy most újból megalakíttatnak a községi képviseletek s újból megválasztatnak a községi tisztviselők, így hát nagy örömünnepre kell készülnie az országnak, illetőleg a népnek, mely ez évben ismét ünnepelheti a szaturnáliai napok rövid boldogságát. Azonban, mit látunk, mit tapasztalunk országszerte ? A nép kedélyvilága, mint sötét felhőkkel borított égboltozat lebeg szemeink előtt a haza egyik határától a másikig; azon örömsugárnak, melynek a szabad választás nagy ünnepét már előre vetett fényével kellene üdvözölnie: sehol sincs semmi nyoma! Honnan a komor tünemény, mi ennek az oka? Onnan s oka az, mivel a nép terhesnek érzi önsorsát; nem bizik saját csillagában s a községi önkormányzatra nézve, melynek kell, hogy valódi szabadságot, önállóságot s fölvirulást idézzen elő, az eddigi törvények alapján megcsalottnak, kijátszottak tartja magát! S talán nem is minden ok nélkül. Mert vegyük csak a dolgot, úgy, amint van. Mióta a nép a földesúri s aristokratikus zsarnokság alól felszabadult, hosszú ideig azon önámításban ringatta magát, mintha már valóban ön ura független s szabad lenne, vagyis megszűnt volna jobbágy lenni. Azonban mit tapasztal? Azt, hogy bizony még ma sem szűnt meg jobbágy lenni, hanem, hogy csak urat cserélt s hogy a régi földesurak helyett most földesurai, az állam — az államhatalom bitorolt jogczime alatt pedig a vármegye, az adóhivatal, hadiparancsnokság, a pandur-regime s az egyház, melyek mig egyrészről saját magzataiból s minden földi vagyonából kifosztják, szentségtelen kezekkel beturkálnak polgári szabadsága, autonómiája szentélyébe is. Mert ugyan, ki ne tudná, ki ne tapasztalná, hogy a községi választásoknál, még ma is és mindig a szolgabíró, vagyis az alispáni tányérnyaló, a pap, a pandúrhadnagy a döntő hatalom? Sajnos dolog, hogy így van, de ez igaz. S épen mivel igaz, nagyon természetes, hogy községi önkormányzatunk még ez ideig merő fallacia — önámitás, ábránd. S ez az oka annak, hogy községeink a jelen választások iránt oly rémítő hideg közönynyel viseltetnek. Erre a közel múlt tapasztalatai is elégséges anyagot szolgáltattak. Hogy mi volt a község az 1871. XVIII. t.-cz. életbelépte előtt, azt mindenki szomorú tapasztalás alapján eléggé ismeri. Még a hagyományos és elavult rendszerhez a legkonokabb conservatismussal ragaszkodó régi felfogás is kénytelen beismerni, hogy a községi igazgatás terén e törvénynyel nagy és eredményeiben áldásos lépés történt előre, mely egyedül alkalmas előidézni, hogy a sokat hangoztatott cultur-államféle eszme ne csak papíron legyen hangzatos frázis és kezdő újságírónak hálaadatos théma, hanem valahára a megvalósulás körvonalai mutatkozzanak a rideg élet egyhangú napjaiban. Kétségtelen, hogy a culturállam, jó közigazgatás nélkül, nem képzelhető s bármily sulylyal is bir a népnevelés eszméje, azért az magában véve nem alkotott modern államot s ennek első s alapföltétele a közigazgatás rendszeressége vagy más szóval: a községek helyes igazgatása. Igaz ugyan, hogy a község a közigazgatás legalantabb álló factora; felette áll a megyei hatóság és az állam központi legfőbb közege: a minisztérium ; azért mégis a súlypont a legutolsó tényezőn nyugszik, mert alkottathat a minisztérium üdvösbnél üdvösebb törvényeket, gondoskodhatik az a megye a legnagyobb lelkiismeretességgel a keresztülvitelről, eredmény csak úgy fog mutatkozni, ha a község az üdvös törvényeket végrehajtja s ez iránt való kötelessége tudatával bir. A minisztérium és megye, úgy másrészről a község oly viszonyban állnak egymáshoz, hogy könnyen felfogható hasonlattal éljünk, mint a hadvezénylet és a hadsereg a háborúban. A táborkari főnök gondolhat ki bármely geniális haditervet az ellenség megkerülése végett: az a tábornok iparkodhatik a legnagyobb lelkiismeretességgel és kötelességérzettel a haditervet keresztülvinni, azért eredmény csak úgy fog mutatkozni, ha a hadsereg elég erkölcsi és anyagi tehetséggel és erővel akar bírni, hogy a fáradságos menetek megtörténjenek; hogy rendithetlen bátorság és elszántság legyen jelszava a halállal szemben s hogy győzzön azért, mert győznie kell. Budapest, jan. 21. A képviselőház mai ülésén bemutattatott a ház január havi költségvetése; Nagy György képviselő véglegesen, Szapáry Gyula gróf, Kemény Gábor báró, Zichy F. Viktor gróf és Polgány Károly képvselők pedig a szabályszerű 30 nap fentartásával igazoltattak. Szende Béla hon- s védelmi miniszter törvényjavaslatot nyújtott be a honvédelmi minisztérium helyiségeinek kiépítésérőls a költségek miként fedezéséről, mely javaslat a pénzügyi bizottsághoz utasittatott s az államkölt-ségvetéssel egyidejűleg fog tárgyaltatni. Végül be- t adattak a szavazatok a vám- és kereskedelemügyi állandó bizottság 15 tagjára. A legközelebb ér-demleges ülés szombaton lesz. Ha azonban addig valamely kormányelőterjesztés vagy bizottsági jelentés szüksége forogna fenn, az elnök az ülés öszszehívásáról intézkedni fog. A vám- és kereskedelemügyi bizottság ma az országos ülés után megalakult s Kemény Gábor báró részvétele mellett megkezdő az Olaszországgal kötött vám és kereskedelmi szerződés tárgyalását. A közigazgatási tisztviselők qualificatiója tárgyában a minisztériumok kebelében tanácskozások folynak s ez iránt, mint értesülünk, enquete is fog egybehivatni. Levél a szerkesztőhöz Szeged, 1879. jan. 20. Tekintetes szerkesztő ur! A jogszolgáltatás terén fölmerült egyes jogesetek szellőztetése a szaklapok hivatásához tartozik. Az a tudat, hogy tekintetes szerkesztő úr becses lapja hasábjain a jogesetek fölötti eszmecserének helyt adni mindig kész volt, bátorít engem is, a következő bűneset közlésére, kérvén a tekintetes szerkesztő urat, hogy a bűncselekmény minősítése tekintetében becses véleményét e sorok után közölni szíveskedjék. A szegedi kir. törvényszék fenyitő osztálya f. é. jan. 18-án tartott nyilvános ülésében tárgyalta Petrik Antal és társai szegedi lakosok bűnügyét, amelyben a bűncselekmény minősítése élénk vitát keltett a bírák körében. Hogy a vádbeli cselekmény minősítése kellőleg megvilágosíttassék, az erre szolgáló vizsgálati tényállás röviden a következőkben vonható össze. Német János szegedi kalaposmestert az e foglalkozáshoz tartozó segédek azzal tisztelték meg, hogy őt 1875-diki év elején az itt még most is fönnálló az úgynevezett „ifjúsági egylet“ atyamesterévé, helyesebben mondva pénztárnokává megválasztották. Az egyleti pénztárba koronkint minden kalapossegéd, ki az egyletbe beiratkozott, köteles volt bizonyos meghatározott összeget beszolgáltatni. Petrik Antal és társai szegedi kalapossegédek az egyletnél érdekelt társak lévén, 1876-ik évi jan. 16-án közelhatározással abban egyeztek meg, hogy a befizetett tagsági dijakat ellenzés daczára is ki fogják venni. A kifőzött terv sikeresítése végett Petrik Antal szegedi kalapossegéd negyed magával egy napon Németh János szegedi „atyamester“ lakásán megjelent és itt társaival az egyleti társláda átadását követelték, kijelentvén, hogy ők az egyletnek tagjai többé lenni nem akarnak s a reájuk eső pénz kiadását ismételve sürgették. Németh János „atyamester“ váltig szabadkozott, hogy azt hivatalával járó felelősségénél fogva nem teheti, mivel annak kiadása az egyleti gyűlés határozatától van függővé téve s midőn a derék „atyamester“ hivatali ügybuzgóságának s lelkiismeretes eljárásának ily pregnáns kifejezést adott, Petrik Antal és társai erre reárohantak s a szobában levő társládát 46 frtnyi készpénz tartalommal az „atyamester“ tiltakozása daczára, birtokukba kerítették, s ezzel gyorsan kereket oldottak s azután a pénzen egyenlő arányban megosztoztak. A vizsgálat az előadott tényállást igazolta s a végtárgyalás alatt vádlottak mindent beismertek. Igazolatott továbbá azon körülmény is, hogy vádlottak nemcsak saját betéti tagdijukat, hanem a társakét is elidegenítették. A szegedi kir. ügyészség Schmiedt Imre kir. alügyész képviseletében a vád tárgyát képező büntetendő cselekményt, zsinórmértékül tekintve, a még hatályban nem levő új büntető-codex 175-ik szakaszát, erő- s szakbüntettének minősítette s kérte vádlottakat fel 5 senkint e miatt 14—14 napi börtönbüntetésre itélt ki, fősúlyt fektetvén arra, hogy a kár időközben megtérült. A kir. törvényszék azonban a hivatkozzott paragraphusra alapított ügyészi indítványt nem fogadta el, hanem hosszas vita után az új büntető ) codex 368-ik paragraphusát vette irányadóul jelen eset elbírásánál, minélfogva vádlottakat saját beismerésük folytán jogtalan elsajátítás vétségében találván vétkeseknek, ezért azokat fejenként 8—8 napi fogságbüntetésre ítélte. Úgy véljük, hogy az eljárt királyi törvényszék ez ügyben való fölfogása nem nyugszik helyes alapon, mert a marasztalás alapjául szolgáló szakasz az oly cselekményt minősíti jogtalan elsajátításnak, aki saját, vagy a tulajdonos beleegyezésével, vagy annak számára más ingó dolgát a haszonélvezőtől, zálogbirtokostól, vagy attól, aki a dologra nézve használati vagy megtartási joggal bír, jogtalanul elveszi. Jelen bűnesetnél állítani nem lehet, hogy vádlottak saját, pénzüket vették volna birtokukba, mert az egyleti pénz köztulajdon lévén, a fölött a tagok önhatalmúlag nem rendelkehetnek ; de másrészt idegen ingó dolognak vévén a társládát a benne lévő pénzzel, a jogtalan elsajátítás vétsége még ez esetben sem állapítható meg, mert Németh János a lelkiismeretes „atyamester“ az egyleti pénztárnak sem haszonélvezője, még kevésbé zálogbirtokosa nem volt, sem arra nézve használati vagy megtartási joggal nem bírt, hanem igenis az egylet érdekei megóvásával illette őt a felügyeleti jog a pénztár fölött, továbbá az a