Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 148-298. szám)
1879-07-01 / 148. szám
hazánkban tisztességes megbízható és tekintélyes ügyvédi kar képződjék, de ha valóban ez volt a törvényhozás czélja, úgy míg egyrészről előmozdítására az ügyvédi rendtartás felette kevéssé volt alkalmatos, másrészről pedig az azóta alkotott újabb törvények és inkább az ellenkező eredményekre szolgáltatnak tanúbizonyságot. S itt futólag csak az 1868. 54-diki tczikk 254. § át kívánjuk emlékezetbe hozni, mely a jogi képviselők, illetőleg ügyvédek költségeinek fölszálaltása s megtérítése iránt rendelkezik. E § következőleg szól: „A képviselők dijai a perköltséghez számíttatnak. E díjak, ha fölszámítják, tekintettel a teljesített munkálatokra, mindkét fél irányában megállapítandók, akár nyerte, akár vesztette a fél a pert.“ Hogy ezen rendelkezés sem nem kiegészítő, sem nem méltányos, ezennel kiviláglik a következőkből: 1) nem méltányos, mivel az egyszerű perbeli képviselők, kik lehetnek gregarius fölhatalmazottak is s a jogosított ügyvédek között, különbséget nem tesz; pedig, hogy különbség van s kell is lenie, azt igazolja maga az ügyvédi pályához kötött hivatási jog, melynek a lakások fölött fölénynyel kell birnia ; 2) mert az idézett törvény az ügyvédnek előleges, utólagos s egyéb rendkívüli költségei megtérítését nem biztosítja. Mindezekről pedig már az osztrák kormányok s törvények perrendtartások s udvari rendeletek is bőségesen intézkedtek, mely intézkedések nálunk annál is inkább figyelmet érdemelnek, mivel az osztrák törvények s kormányrendeletek hazánk jogéletére nézve is évtizedeken ad normativumokul szolgáltak s azokhoz még több fönmaradt szálai ma is kötnek bennünket. Vegyes közlemények. Kérjük olvasóinkat, hogy a múlt hó végével lejárt előfizetést mielőbb megújítani, lapunkat pedig, mely mindennap megjelen, terjeszteni szíveskedjenek. A munkácsi fegyintézetben a lázongási per közlését csak holnap folytathatjuk. Egyúttal a lapunk f. é. június 27-iki számában foglalt saját észrevételünket, mely szerint egyenesen az igazgatóságot s ügyészséget — vádoljuk az élelmezés körül felszínre került lelkiismeretlen eljárás miatt — rectificálni vagyunk kénytelenek; amennyiben a fegyintézet élelmezése, nincs vállalkozók kezében s az intézet egyenesen az igazságügy minisztériumnak van alávetve s igy az ügyészséget nem lehet vádolni az ott uralkodó állapotok miatt. Madarász János Mártonfalvi rablógyilkosának halálos ítéletét a kir. tábla mai napon megerősítette. A cselédek és segédmunkások keresetadójának befizetésére nézve a pénzügyminiszter abban a kérdésben, hogy az 1875 évi XXIX. tcz. 11. §-ában kimondott szavatosság a vasúti társulatokra is alkalmazható-e, valamennyi adófelügyelőhöz intézett körlevelében kimondotta, hogy a vasúti társulatok, mint munkadók, csak a rendes lapban sem jelent meg. Valóban ép oly nevezetes, mint rendkívüli optikai tünemény tehát, az, hogy Bernárd mégis képes volt azt olvasni. Ha igaz állítása, mutassa meg Bernárd úr azt a lapot, melynek még czímét sem képes megnevezni, de még ez sem változtatna azon a tényen, hogy Bernard felhatalmazás nélkül, részhiszeműleg visszaélt Wilkie Collins nevével. A most megjelent franczia fordításhoz, melynél Wilkie Collins neve valóban fényűző reclamot használtatott fel az eladás könnyítése és jövedelmezőbbé tétele végett, mindenekelőtt szükséges volt angol eredeti szöveg, melyen fel lenne tüntetve a munka befejezőjének neve. Jóhiszeműségének kimutatása végett elég lenne Bernard úrnak felmutatni azt, a szöveget, melynek alapján a Dentynek eladott fordítást készítette vagy készíttette, ha ez a szöveg tényleg a Wilkie Collins nevét viseli, még feltétetelezhető lenne, mikép Derosne is megcsalatott. De ha ezen oly egyszerű és világos bizonyítékot nem állítja elő, azt fogja ez tanúsítani, hogy Bernardnak sohsem volt Wilkie Collins nevét viselő eredeti szöveg kezei között és szembetűnővé válik, mikép a fordítás elé ismert és már nevénél is a könyv kelendőségét biztosító szerző nevét irta, annak daczára, hogy határozottan tudta, mikép az a munka, melyből ekként jogosulatlan hasznot húzott, nem volt és nem lehetett azon személynek tulajdonítható, kinek nevével ily könnyedén visszaélt, (Vége követk.) okmánynyal kinevezett és a havi fizetési lajstromba felvett munkások adójának fizetésére kötelezhetők, de nem kötelezhetők az u. n. csak a szükség tartamára fölvett napszámosok keresetadójának fizetésére, minthogy az ily napszámosok maguk kötelesek azon községben, hol rendesen laknak, vagy tartózkodnak, s ahol azok az I. osztályú kereseti adó alá szabályszerűen összeírandók, kereseti adójukat fizetni. Közjegyzői segéd kerestetik a vidékre szerkesztőségünk útján. Az illető azonnal elfoglalhatja a helyet. Döntvények. A perújítás nem képezvén magában álló új pert, hanem csak az alapper felvehetésére s újbóli eldönthetésére megengedett jogorvoslatot; a perújítás megengedésével tehát az előbbi állapot állván helyre, azaz feléledvén az alapper s ez az újított perrel együttvéve, mint egy egész lévén elbírálandó; azon esetben, ha a perújításnak jogérvényesen hely adatott, nem lehet felperest keresetével elutasítani azon oknál fogva, hogy a kereseti jog elévült volna. (Legtöbbitélőszék 18033/ 879. sz.) M. László, M. János e. ügyvédi vétség alapján újított zálogváltási pert kezdett. A de é s i t szék 1877. 26. 3562. sz. a. felperest keresetével elutasította mind a perújítás, mind a zálogjavak kiadása iránti kérelmére nézve következő indokokból. Ujitó felperes perujitási keresetével elutasítandó mert perujitási kereset csakis előbb már perben állott fel el intézhető, jelenlegi alperese. pedig az anyaperbeli kereset nem volt intézve, hanem O. G. Jánosné ellen. Elutasítandó volt felperes azzal továbbá azért is, mert nem igazolta, hogy előbbi ügyvéde Munteanu A. valamely vétséget követett el, holott alperes az anyaperben az ellenirathoz csatolt 3. sz. vevény által igazolta, mikép felperes 1869. május 17-én, tehát az anyaperbeli kereset beadása előtt hivatalos utón értesítve lett, hogy az általa az anyaperbeli keresettel kiadatni kért, jószág M. János birtokába ment át és felperes ezen körülmény daczára az előbbi perbeli keresetét nem a visszaváltandó jószág tettleges, hanem előbbi birtokosa ellen intézte holott a zálogos perekre vonatkozó törvények és rendeletek szerint a zálogviszszaváltási perek a zálogos javak tettleges birtokosai ellen intézendők. Felperes az ügy érdemében is elutasitandó volt, mert a volt b.-szolnok megyei tszék azon végzése, melynélfogva felperes az özv. G. Jánosné ellen intézett alapkeresetét, kiegészített alakban alperes e. intézte, a semmitőszék 1870. nov. 11. jelenlegi alperesre nézve minden következményeivel együtt megsemmisítette, ennélfogva az alapper jelenlegi alperes ellen is intézettnek nem tekintethetik. Ezeknélfogva felperes, miután jelen keresetét M. János e. csakis 1874. ápr. 11. adta be, holott a visszaváltási keresetet, miután a zálogos jószágok 1839. évben 30 évre lettek zálogba adva, az 1853 május 29. rendelet 21. §. szerint 1870. márczius 27-ig kellett volna beadnia, minthogy azonban ezt csak 1874-ben tette, zálogvisszaváltási joga elévülvén, keresetének érdemleges elutasítása is indokolt. A marosvásárhelyi kir. tábla 1878. jun. 8. tekintettel a semmitőszéknek fent idézett, 5313. szám alatti határozatára, kiválóan a másod birósági határozat tárgyát képező ügy érdemében, az első birósági ítéletet indokaiból helybenhagyta. A legföbbitélőszék következőleg ítélt. Mindkét alsó birósági ítélet megváltoztattatik, alperesi részről tett azon kifogásnak, hogy felperes zálogvisszeváltási joga elévült volna, hely nem adatik s az első biróság érdemleges ítélethozatalára utasittatik. Indokok. A kir. tábla 1876. jul. 7. 4307. sz. a. Ítélettel, a felperes részéről ügyvédjének hibája indokából kért perújításnak a perr. 315 §. b. p. alapján helyt adott. Ezen határozat helyességét megvizsgálni a legföbbitélőszék nincs hivatva mert az jogerőre emelkedett alperes ellene nem felebbezvén. A legfőbb stélőszéki felülvizsgálat tárgyát jelenleg tehát csak az a kérdés képezi, elutasítható volt-e felperes a kereseti jog elévülése miatt mindamellett, hogy a perújításnak jogérvényesen hely van adva ? E kérdés megoldásánál szemügyre kell venni, hogy a perújítás nem magában álló új per, hanem oly jogorvoslat, melyet a törvény bizonyos esetekben megenged a végre, hogy egy már lefolyt per, az alapper, újból felvétessék s újból eldöntessék. Ha tehát a bíró a perújításnak helyt ad, helyre áll az előbbi állapot, azaz feléled az alapper, és az alapper s az úyitott per együttvéve mintegy egész lesz az elbírálási határozat tárgya. Ebből következik jelen esetben, hogy nem lehet elutasítani felperest azon oknál fogva, hogy a kereseti jog elévült volna, mivel a pernjitási kereset a törvényes határidő lefolyta után adatott be, mert a fenti fejtegetés szerint az alapperbeli kereset is tekintetbe veendő, ez pedig az ősis. pat. 21. §-ában meghatározott határidőn belül adatott be. Ezen okoknál fogva, ki kellett mondani felperes kereseti jogának fennállását s elrendelni az ügy érdemleges elintézését, miután az alsóbb biróságok elutasító ítéleteiket egyedül az ősis. pát. 21 §-ára állapították. Ha a tulajdonjog valamely ingatlannak bizonyos meghatározott részére kéretik megitéltetni s igy a tulajdonjog bekebelezése csak lejegyzés útján foganatosítható, a birtoktestre azonban igény bejegyezve s az jelzálogos követelésekkel terhelve van s a telekkönyvileg érdeklettek perbe nem idéztettek, miután azok meghallgatása nélkül a lejegyzés el nem rendelhető, az érdekeltek meghallgatása póttárgyalás útján eszközlendő. [Legföbbitélőszék 3947/879. sz. a.] D. Pál felperesnek özv. D. Pálné és társai ellen ingatlan tulajdonjoga iránt indított perben, az elsőbiróság következő ítéletet hozott. Alperesek tartoznak tűrni, miszerint a nemes-mileticsi 567. sz. telekjegyzőkönyvbe 2163. helyr. sz. alatt 1600 □ ölet 22 hold 1100 □ ölnyi fekvőségből 10 hold a térrajzban kijelölt helyiségben bejegyeztessék, ellenben felperes azon kérelmével, miszerint a kérdéses fekvőségre nézve a tulajdonjog, mint nyilván könyvön kívüli tulajdonos után nevére irattassék, elmozdittatik, következő indokoknál fogva. Alperesek tagadása ellenében a kérdéses fekvőséget illetőleg a tulajdonjog bekebelezésének tűrésére kötelezni kellett, mert az 1844. évi január 6-án kelt örökbevallás és az ugyanazon napon kelt záloglevél által kellőleg be van bizonyítva, miszerint néhai Ó. György felperes fivére, első rendű, alperes férje és másodrendű alperes atyjával Ó. Pállal 10 hold 1600 □ ölével számítandó földet cserélt, és hogy a cserébe kapott 10 hold földet P. Ferencznek 660 írtért 32 évre zálogba adta, hogy pedig azon föld, melyet felperes cserébe kapott, ugyanazonos a keresetbe vett földdel, azt bizonyítják az alperesek által nem kifogásolt tanuk; bizonyítja azon körülmény is, hogy e föld jelenleg is az okmányokban körülírt helyiségben fekszik. Minthogy továbbá a községi bizonyítvány, úgy J. Antal és V. Máté tanukkal felperes kellőleg bebizonyította, hogy csakugyan néhai D. György Daninak fivére és igy mint törvényes oldalági rokonnak fel és leszármazók hiányában örökösödési jogczimen kereseti joga van, azért is a kérdéses fekvőségre nézve, mely tévesen telekkönyveztetett alperesek, illetőleg második alperes atyje nevére, a tulajdonjogot megállapítani kellett. Ellenben a tulajdonjognak felperes nevére történendő bekebetezésére nézve felperes elmozdítandó volt, mert felperes azon körülményt, hogy kizárólagos és egyedüli örökös, de nem igazolta s az hagyatéki tárgyalás vagy meghirdetés utján igazolandó. A budapesti kir. Ítélő tábla alperesek felebbezése folytán 1878. évi november hó 4-ik napján 40040. sz alatt hozott ítéletével az elsőbiróság fentebbi ítéletét megváltoztatta s felperest keresetével elutasította; mert mellőzve azt, hogy D. Pál után örökösödési és igy követelési jogát be nem bizonyította, el volt azért is utasítandó keresetével, mert a lejegyzendő kereseti birtok jelzálogos követelésekkel lévén terhelve, a lejegyzés a hitelezők meghallgatása nélkül nem eszközölhető, azokat pedig felp. perbe idézni elmulasztotta; ezeknélfogva az elsőbiróság ítéletét meg kellett változtatni. A legfőbbbitélőszék felperes felebbezése folytán 1879. május 12-én 3947. sz. a. következő végzést hozott. Tekintve, hogy a kir. ítélő táblának 25984/875. sz. alatti végzésével bemutattatni rendelt nemes-mileticsi 567. sz. telekikönyvből kitűnik, hogy a keresetlevélben érintett 22 hold 1100 □ ölnyi ingatlanság, melyből felperes elhalt , György Dani hagyatéka javára kér 10 holdat tuulajdonul megállapittatni, nem egyedül alperesek jogelőde, D. Fábián nevére is tulajdonul van felvéve és ugyanott P. Józsefné zálogbirtokos is kitüntetve találtatik, tekintve továbbá, hogy ugyanazon ingatlanság a m. kir. kincstár és A. Lajosné javára 78 és 753 ft zálogjoggal van terhelve, tekintve végre, hogy azon esetben, midőn valamely ingatlanból annak bizonyos része lejegyzendő, azon felek is meghívan.