Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 148-298. szám)

1879-09-27 / 221. szám

IV. évfolyam 1879. 321. ss Budapest, szombat szeptember 27 . Egész évre ... 15 frt. — Fél évre .... 7 „ 50 . Negyed évre . . 4 „ —­­ Egy hónapra. 1 „ 40 Hirdetések: ■ Egy hatodhasábos perettsor egy­­­­szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer­­ 16 kr., és többszöri hirdetéséért­­ IS kr., minden beigtatásnál. A­­ bélyegdis­zulin minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség kiadó­­­hivatal, Budapest, V. Jómszép 3. sz. S hová a lap szellemi részét is illető közleményeken kivül,­­ az előfizetési s hirdetési di­­j­jak, nemkülönben a beigta­­t­­andó hirdetmények is kül­­­n­dendők. — Kéziratok csak is ismert kezektől fogadtat-­ ­ „MAGYAR*" JOGÁSZ" / megjelen , minden nap, hétfőt kivéts. Előfizetési ár: MAGYAR JOGáSZ A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. I­nak­el. Előfizetési felhívás „MAGYAR JOGÁSZ” I. évi október 1-től kezdetét veendő újabb negyedére. Egész évre.....................15 frt. Félévre................................7 frt. 50 kr. Negyedévre.......................4 frt. Egy hóra.......................1 frt 40 kr. napontai szétküldés mellet. Az előfizetési pénzek Buda­pest, József tér 3. szám alá küldendők. * * * ** Kérjük tisztelt olvasóinkat, kiknek előfizetésük már lejárt vagy e hóban lejár, hogy azt mielőbb megújítani méltóztassanak. A végrendelet visszavonhatósága. I. Az öröklési jogrendben egyik legnagyobb sze­repet a végrendelet játsza, miáltal az örök­hagyó az örökösödési jogot egyoldalulag is megha­tározhatja a). Végrendeletet azonban több ízben is lehet tenni s miután mind annak, mind az örök­lési szerződések és halálesetre szóló ajándékozások alaki kellékeire nézve az 1876. XVI. tez. lénye­ges módosításokat tett, annak belső kellékeit illetőleg azonban változtatásokat nem idézett elő s igy az 1715. 27., 1729. 24. s egyéb törvényeink jogszabályait régi érvényükben alig bolygatta meg, mindennap élesebb hangon sürgeti nemzeti jogszol­gáltatásunk azon vitás kérdés megoldását is, hogy v­a­­lamely korábbi végrendeletet megsem­­misít-e egy utóbbi? E kérdés azonban Európa más törvényhozásainál is megoldásra vár még, an­­nál inkább, minthogy a különböző legisláczióknál e kérdésre nézve egymással ellenkező elvek kö­­vettetnek. Hazai jogrendszerünkben uralkodó elv az, hogy miután a végrendelet csak egyoldalú intézkedés lenne, bármi okból s halál előtt bármi­kor visszavonható, mivel az emberi akarat halálig változhatik. Hasonló vagyis ugyanezen elvnek s né­zetnek hódol a franczia code-civil is a), igy a szász (2211. §) s a zürichi törvénykönyv (2054. §. E tekintetben tehát, mi magyarok különösen, egé­szen ellenkező téren állunk a római s osztrák jog­gal, melyek szerint utóbbi keletkezett végrendelet által semmiféle előbbi végrendelet meg nem sem­misíthető. Itt a vezéreszme az, hogy a végrendelet az em­ber végakaratának azon nyilatkozata, a jogalany va­gyoni cselekvőségének azon utóló ténye, mely által a végrendelkező vagyonának az ő elhunyta utáni sorsáról változhatatlanul intézkedik s igy azon princzipiumra támaszkodva, hogy quod factum infectum fieri nequit, az egyszer megtett végrendeletet sem visszavonni, sem valam­ey utóbbi által megsemmisítni nem lehet, különben nem len­ne az végakarat nyilvánulásának tekinthető. E felfogás ellenében megjegyezhetjük azonban, hogy­ha az örökhagyónak szándéka később megváltozik, előbb kifejezett, de már megváltozott akarata vég­akaratául nem tekinthető, hanem az általa utóbb, illetőleg legutóbb tett nyilatkozat tekintendő annak s így azon esetben, ha az örökhagyó újabb rendelkezés folytán a korábbit egyszerűen megtagadja, azt kell mondanunk, hogy nem is vég­rendelkezett. Szóval, a végrendelet visszavonható­sága tökéletesen s föltétlenül érvényre emelendő és pedig nézetünk szerint azért, mivel nemcsak az örökhagyóktól különböző személyekkel — az örö­kösökkel — hanem magával az örökhagyóval szem­ben is, annak kimondása által, hogy még a vég­rendeletben foglalt oly tartalmú záradék s kijelen­tés is, miszerint az örökhagyó végrendeletét visz­­szavonhatatlanul teszi , soha és legkevésbé sem akadályozhatja a végrendelkezőt végrendeletének visszavonásában vagy megváltoztatásában. Hasonló nézetekből indultak ki a code Na­poleon alkotói is, kik a végrendeletet csupán a ha­lál után maradt vagyon biztosítása s átöröklése iránti intézkedésnek tekintvén, ez intézkedésben nem szemlélték a végakarat megváltozhatatlan nyi­latkozatát s nem kívántak oly szigorú különbséget tenni a végrendeletek s pótvégrendeletek (codi­­cillusok) között, mint a rómaiak, kik e különbsé­get az örökös helyettesek s hagyományosok irá­nyában is föntartatni követelték b). Ekkor a francziák lényegesen eltérvén a római jogtól, azon elvet fogadták el, mely a magyar jogban már pél­dául járt előttük, hogy az előbbi végrendeletet az utóbbi keletkezett által minden kifogás ellen meg lehessen változtatni, a legutóbbi végrendelet múl­­hatlan kellékéül csupán azon záradék határozott kifejezése kivántatván, hogy eme legutóbbi által az előbbi minden jogi következményével együtt visz­­szavonatott légyen c). Magától értetődik, hogy amennyiben s amidőn ez a záradék valamely vég­rendelet szövegéből kimarad, az örökhagyónak az előbbi s utóbbi végrendeletben tett intézkedései, csak annyiban bírnak joghatállyal, amennyiben egymással nem ellenkeznek, egymást ki nem zárják. E szempontokból indulva ki, kifogást kell tennünk az osztr. polg. tok. azon minden ok nélküli rendelkezése ellen, mely szerint a végrendelet oly záradékának, mely a végrendelkezést visszavonhat­­lannak jelenti ki, am a hatályt tulajdonítja, hogy az esetben, ha a későbbi végrendelet a záradékot világosan meg nem szünteti, nem a későbbi, hanem a visszavonhatatlansági záradékkal ellátott korábbi végrendelet tekintendő érvényesnek­­). Az osztr. polg. trk. alkotói még attól eltekintve is, hogy a most említett szabály fölállításával a végrendelkezési jog valódi fogalmával homlok­egyenest ellenkező irányt választottak, adósok maradtak annak magyaráza­tával is, hogy mi szükség van az oly vilá­gos nyilatkozat visszavonására, mely az által, hogy az örökhagyó új végrendeletet tett, legalább a ké­sőbbi végrendelet intézkedésére nézve napnál vilá­gosabban visszavonatott? Zeilernek azon kom­­mentácziója, hogy az osztv. törv. eme rendelkezése bizonyos évrendszabálynak lenne tekintendő idegen személyek oly cselekvényei ellen, melyek szerint az örökhagyó nevében álvégrendelet is készíttet­hetnék, alig talál indokolást, ha meggondoljuk, hogy az igy készített álvégrendeletbe az örökha­b) M a 1 e v i 1 1 e, ki a franczia törvénykönyvhöz a legjobb kommentárok egyikét írta, műve II. kötetében a codé idevonatkozó 1035. §-nál bővebben fejtegeti ezt. c) Code Napoleon : 1036. §. d) Alt. osztr. polg. törvénykönyv 716. §. 7 e 1- 1 er kommentárja 695. 1. 716. §. gya­netaláni korábbi végrendeletének visszavonha­­tatlansági záradékát megszüntető nyilatkozat is be­­csempésztethetik. Azon módozatok s eszközök kijelölé­sét továbbá, melyek szerint a tételes jog a végrende­let visszavonhatatlanságát biztosítná, valamint ma­gában az osztr. polgá­­rkönyvben, ennek kommen­­táraiban, úgy hazánk törvényeiben sem találjuk. Ellenben a franczia törvényhozás elfogadván a végrendeletek visszavonhatóságának elvét, meg­mutatja egyszersmind a módokat s eszközöket is, melyek szerint az törvényesen foganatosíttathatik. Franczia törvény szerint is azonban valamely végrendelet egészben csak azon esetekre vonható vissza és semmisíttethetik meg, ha és amennyiben annak intézkedései a későbbi végrendeletben egyen­­kint s gondosan megváltoztatnak vagy megsemmi­­síttetnek. Lehet azonban egyidejűleg is az egész végrendeletet visszavonni két módon, t. i. ak­­kép, hogy ha egészen új végrendelet létetvén, a korábbinak minden egyes tétele megváltoztatik vagy visszavonatik ; továbbá, ha a korábbi végrendelet tar­talmához közjegyző előtt és által azon világos záradék, illetőleg ünnepélyes nyilatkozat csatol­­tatik, hogy ama végrendelet többé nem érvényes. Ez iránt a code Napoleon 1035 - 1036. §-a oly­­kép rendelkezik, hogy itt tulajdonképen nem szük­ség a végrendeletek alakszerűségének minden föl­tételét teljesítni, hanem elégséges, ha a visszavo­nási nyilatkozat vagy két közjegyző előtt — tanuk nélkül — vagy egy közjegyző előtt ugyan, de két tanú jelenlétében megtétetik e). Különben a korábbi végrendelet egyes rendelkezései megmásíttathatnak azáltal is, ha arról a későbbi végrendelet vagy ko­­dicillus hallgat. E megmászásnak okai származhatnak még az örökhagyó halála előtt időközben történt adásverés, csere, ajándékozás sat. által f) is, melyek, miután a végrendelkező előrelátását megelőzték, az azok fölött való utóbbi végrendelkezést természetszerűleg kell tekinteni g). De nagy hiánya az mind a magyar, mind a különben nekünk példányul szolgálható osztr. polg. törvénykönyvnek, hogy ezekben az örökhagyónak azon időbeli végrendelkezési képességéről, midőn t. i. végrendeletet tesz, semmiféle elvi meghatáro­zások s jogszabályokkal sem találkozhatni. E kér­dés pedig a tudományos irodalomban is számos és fölötte érdekes vitára adott már eddig is alkal­mat. Nézetünk szerint e kérdésnek legtöbb gya­korlati haszonnal az a megoldása lehet csak, mely a végrendelkezési képesség leírását, csak a végren­delkezés időpontjában kívánja meg. Ezen legátalá­­nosabban elfogadott megoldás ellen alig lehet vala­­mit"s fölhozni s a mi meggyőződésünk is, mi­kép azáltal, ha az örökhagyó a végrendelkezés idejekor, bár ehhez megkívántató képességgel bír, el van érve az, hogy e tekintetben a végrendelet, legyen az korábbi, utóbbi vagy épen pótvégrende­let, érvényes legyen. Ily értelemben rendelkeznek a franczia, zürichi s szász kódexek is­­). Azt a tant tehát, mely a végrendelkezés érvényét a végrendelkezési képességnek úgy a végrendelkezés, mint az elhalálozás idejében való létezésétől kívánja függővé tétetni, tévesnek s olyannak kell tekinte­ a) Zachariae: Handbuch des franz. Civilrechts Th. II. 325. 1­, hol igen kitűnő megkülönböztetés olvas­ható a római s osztrák jogelvek természetéről. e) Lói concernant l’organisation du Notariat de 15 máj. 1803 Section II. Art. 9. f) Code Napoleon : Art. 1036. g) Code Napoleon: 901. § Zürichi tk. 2054. Szász Ik 2073. §. '

Next