Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 148-298. szám)
1879-09-27 / 221. szám
IV. évfolyam 1879. 321. ss Budapest, szombat szeptember 27 . Egész évre ... 15 frt. — Fél évre .... 7 „ 50 . Negyed évre . . 4 „ — Egy hónapra. 1 „ 40 Hirdetések: ■ Egy hatodhasábos perettsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért IS kr., minden beigtatásnál. A bélyegdiszulin minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség kiadóhivatal, Budapest, V. Jómszép 3. sz. S hová a lap szellemi részét is illető közleményeken kivül, az előfizetési s hirdetési dijjak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is külndendők. — Kéziratok csak is ismert kezektől fogadtat- „MAGYAR*" JOGÁSZ" / megjelen , minden nap, hétfőt kivéts. Előfizetési ár: MAGYAR JOGáSZ A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Inakel. Előfizetési felhívás „MAGYAR JOGÁSZ” I. évi október 1-től kezdetét veendő újabb negyedére. Egész évre.....................15 frt. Félévre................................7 frt. 50 kr. Negyedévre.......................4 frt. Egy hóra.......................1 frt 40 kr. napontai szétküldés mellet. Az előfizetési pénzek Budapest, József tér 3. szám alá küldendők. * * * ** Kérjük tisztelt olvasóinkat, kiknek előfizetésük már lejárt vagy e hóban lejár, hogy azt mielőbb megújítani méltóztassanak. A végrendelet visszavonhatósága. I. Az öröklési jogrendben egyik legnagyobb szerepet a végrendelet játsza, miáltal az örökhagyó az örökösödési jogot egyoldalulag is meghatározhatja a). Végrendeletet azonban több ízben is lehet tenni s miután mind annak, mind az öröklési szerződések és halálesetre szóló ajándékozások alaki kellékeire nézve az 1876. XVI. tez. lényeges módosításokat tett, annak belső kellékeit illetőleg azonban változtatásokat nem idézett elő s igy az 1715. 27., 1729. 24. s egyéb törvényeink jogszabályait régi érvényükben alig bolygatta meg, mindennap élesebb hangon sürgeti nemzeti jogszolgáltatásunk azon vitás kérdés megoldását is, hogy valamely korábbi végrendeletet megsemmisít-e egy utóbbi? E kérdés azonban Európa más törvényhozásainál is megoldásra vár még, annál inkább, minthogy a különböző legisláczióknál e kérdésre nézve egymással ellenkező elvek követtetnek. Hazai jogrendszerünkben uralkodó elv az, hogy miután a végrendelet csak egyoldalú intézkedés lenne, bármi okból s halál előtt bármikor visszavonható, mivel az emberi akarat halálig változhatik. Hasonló vagyis ugyanezen elvnek s nézetnek hódol a franczia code-civil is a), igy a szász (2211. §) s a zürichi törvénykönyv (2054. §. E tekintetben tehát, mi magyarok különösen, egészen ellenkező téren állunk a római s osztrák joggal, melyek szerint utóbbi keletkezett végrendelet által semmiféle előbbi végrendelet meg nem semmisíthető. Itt a vezéreszme az, hogy a végrendelet az ember végakaratának azon nyilatkozata, a jogalany vagyoni cselekvőségének azon utóló ténye, mely által a végrendelkező vagyonának az ő elhunyta utáni sorsáról változhatatlanul intézkedik s igy azon princzipiumra támaszkodva, hogy quod factum infectum fieri nequit, az egyszer megtett végrendeletet sem visszavonni, sem valamey utóbbi által megsemmisítni nem lehet, különben nem lenne az végakarat nyilvánulásának tekinthető. E felfogás ellenében megjegyezhetjük azonban, hogyha az örökhagyónak szándéka később megváltozik, előbb kifejezett, de már megváltozott akarata végakaratául nem tekinthető, hanem az általa utóbb, illetőleg legutóbb tett nyilatkozat tekintendő annak s így azon esetben, ha az örökhagyó újabb rendelkezés folytán a korábbit egyszerűen megtagadja, azt kell mondanunk, hogy nem is végrendelkezett. Szóval, a végrendelet visszavonhatósága tökéletesen s föltétlenül érvényre emelendő és pedig nézetünk szerint azért, mivel nemcsak az örökhagyóktól különböző személyekkel — az örökösökkel — hanem magával az örökhagyóval szemben is, annak kimondása által, hogy még a végrendeletben foglalt oly tartalmú záradék s kijelentés is, miszerint az örökhagyó végrendeletét viszszavonhatatlanul teszi , soha és legkevésbé sem akadályozhatja a végrendelkezőt végrendeletének visszavonásában vagy megváltoztatásában. Hasonló nézetekből indultak ki a code Napoleon alkotói is, kik a végrendeletet csupán a halál után maradt vagyon biztosítása s átöröklése iránti intézkedésnek tekintvén, ez intézkedésben nem szemlélték a végakarat megváltozhatatlan nyilatkozatát s nem kívántak oly szigorú különbséget tenni a végrendeletek s pótvégrendeletek (codicillusok) között, mint a rómaiak, kik e különbséget az örökös helyettesek s hagyományosok irányában is föntartatni követelték b). Ekkor a francziák lényegesen eltérvén a római jogtól, azon elvet fogadták el, mely a magyar jogban már például járt előttük, hogy az előbbi végrendeletet az utóbbi keletkezett által minden kifogás ellen meg lehessen változtatni, a legutóbbi végrendelet múlhatlan kellékéül csupán azon záradék határozott kifejezése kivántatván, hogy eme legutóbbi által az előbbi minden jogi következményével együtt viszszavonatott légyen c). Magától értetődik, hogy amennyiben s amidőn ez a záradék valamely végrendelet szövegéből kimarad, az örökhagyónak az előbbi s utóbbi végrendeletben tett intézkedései, csak annyiban bírnak joghatállyal, amennyiben egymással nem ellenkeznek, egymást ki nem zárják. E szempontokból indulva ki, kifogást kell tennünk az osztr. polg. tok. azon minden ok nélküli rendelkezése ellen, mely szerint a végrendelet oly záradékának, mely a végrendelkezést visszavonhatlannak jelenti ki, am a hatályt tulajdonítja, hogy az esetben, ha a későbbi végrendelet a záradékot világosan meg nem szünteti, nem a későbbi, hanem a visszavonhatatlansági záradékkal ellátott korábbi végrendelet tekintendő érvényesnek). Az osztr. polg. trk. alkotói még attól eltekintve is, hogy a most említett szabály fölállításával a végrendelkezési jog valódi fogalmával homlokegyenest ellenkező irányt választottak, adósok maradtak annak magyarázatával is, hogy mi szükség van az oly világos nyilatkozat visszavonására, mely az által, hogy az örökhagyó új végrendeletet tett, legalább a későbbi végrendelet intézkedésére nézve napnál világosabban visszavonatott? Zeilernek azon kommentácziója, hogy az osztv. törv. eme rendelkezése bizonyos évrendszabálynak lenne tekintendő idegen személyek oly cselekvényei ellen, melyek szerint az örökhagyó nevében álvégrendelet is készíttethetnék, alig talál indokolást, ha meggondoljuk, hogy az igy készített álvégrendeletbe az örökhab) M a 1 e v i 1 1 e, ki a franczia törvénykönyvhöz a legjobb kommentárok egyikét írta, műve II. kötetében a codé idevonatkozó 1035. §-nál bővebben fejtegeti ezt. c) Code Napoleon : 1036. §. d) Alt. osztr. polg. törvénykönyv 716. §. 7 e 1- 1 er kommentárja 695. 1. 716. §. gyanetaláni korábbi végrendeletének visszavonhatatlansági záradékát megszüntető nyilatkozat is becsempésztethetik. Azon módozatok s eszközök kijelölését továbbá, melyek szerint a tételes jog a végrendelet visszavonhatatlanságát biztosítná, valamint magában az osztr. polgárkönyvben, ennek kommentáraiban, úgy hazánk törvényeiben sem találjuk. Ellenben a franczia törvényhozás elfogadván a végrendeletek visszavonhatóságának elvét, megmutatja egyszersmind a módokat s eszközöket is, melyek szerint az törvényesen foganatosíttathatik. Franczia törvény szerint is azonban valamely végrendelet egészben csak azon esetekre vonható vissza és semmisíttethetik meg, ha és amennyiben annak intézkedései a későbbi végrendeletben egyenkint s gondosan megváltoztatnak vagy megsemmisíttetnek. Lehet azonban egyidejűleg is az egész végrendeletet visszavonni két módon, t. i. akkép, hogy ha egészen új végrendelet létetvén, a korábbinak minden egyes tétele megváltoztatik vagy visszavonatik ; továbbá, ha a korábbi végrendelet tartalmához közjegyző előtt és által azon világos záradék, illetőleg ünnepélyes nyilatkozat csatoltatik, hogy ama végrendelet többé nem érvényes. Ez iránt a code Napoleon 1035 - 1036. §-a olykép rendelkezik, hogy itt tulajdonképen nem szükség a végrendeletek alakszerűségének minden föltételét teljesítni, hanem elégséges, ha a visszavonási nyilatkozat vagy két közjegyző előtt — tanuk nélkül — vagy egy közjegyző előtt ugyan, de két tanú jelenlétében megtétetik e). Különben a korábbi végrendelet egyes rendelkezései megmásíttathatnak azáltal is, ha arról a későbbi végrendelet vagy kodicillus hallgat. E megmászásnak okai származhatnak még az örökhagyó halála előtt időközben történt adásverés, csere, ajándékozás sat. által f) is, melyek, miután a végrendelkező előrelátását megelőzték, az azok fölött való utóbbi végrendelkezést természetszerűleg kell tekinteni g). De nagy hiánya az mind a magyar, mind a különben nekünk példányul szolgálható osztr. polg. törvénykönyvnek, hogy ezekben az örökhagyónak azon időbeli végrendelkezési képességéről, midőn t. i. végrendeletet tesz, semmiféle elvi meghatározások s jogszabályokkal sem találkozhatni. E kérdés pedig a tudományos irodalomban is számos és fölötte érdekes vitára adott már eddig is alkalmat. Nézetünk szerint e kérdésnek legtöbb gyakorlati haszonnal az a megoldása lehet csak, mely a végrendelkezési képesség leírását, csak a végrendelkezés időpontjában kívánja meg. Ezen legátalánosabban elfogadott megoldás ellen alig lehet valamit"s fölhozni s a mi meggyőződésünk is, mikép azáltal, ha az örökhagyó a végrendelkezés idejekor, bár ehhez megkívántató képességgel bír, el van érve az, hogy e tekintetben a végrendelet, legyen az korábbi, utóbbi vagy épen pótvégrendelet, érvényes legyen. Ily értelemben rendelkeznek a franczia, zürichi s szász kódexek is). Azt a tant tehát, mely a végrendelkezés érvényét a végrendelkezési képességnek úgy a végrendelkezés, mint az elhalálozás idejében való létezésétől kívánja függővé tétetni, tévesnek s olyannak kell tekinte a) Zachariae: Handbuch des franz. Civilrechts Th. II. 325. 1, hol igen kitűnő megkülönböztetés olvasható a római s osztrák jogelvek természetéről. e) Lói concernant l’organisation du Notariat de 15 máj. 1803 Section II. Art. 9. f) Code Napoleon : Art. 1036. g) Code Napoleon: 901. § Zürichi tk. 2054. Szász Ik 2073. §. '