Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 148-298. szám)

1879-12-03 / 277. szám

rv. évfolyam 1879. 211. »a. Budapest, szerda deczember 3. ..ÁéAnYAIT 103ÁSZ' megjelen ) minden nap, hétfőt kirité. Előfizetési ár: U Egesa evre ... 16 frt. — | Fel evre .... 7 „50 I Negyed évre . . 4 „ — . I Egy hónapra. 1 „ 40 Hirdetések: s egy hatodhasábos pentaár egy szűk hirdetéséért 16 kr., kétszeri 16 kr., és többszöri hirdetéséért ; IS kr., minden beigtatásnál. A V bélyegdij kiumn minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség kiadó - hivatal: 3-6.dapast, V. József tér 9. sz. I Dóvá a lap szellemi részét ) illető közleményeken kívül, s az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigza- ítandó hirdetmények is kül- ' dendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat- I nak el. I A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. A főrendiház ma ülést tartott, a véderőről szóló tvjavaslatot tárgyalta. B. Prónay Dezső hosszabb beszédben kifjtette, hogy miután a közös hadsereg nem felel meg a nemzeti aspiráczióknak és miután arra kell törekedni, hogy a magyar hadsereg előkészíttessék, ő nem szavazza meg a törvényjavaslatot általánosságban sem Ez ellen szólAz osztrák legfőbb stélőszak elvi jelentőségű határozatai közül az „Allgemeine österr. Gerichts. Ztg“ legutóbbi számában nevezetes esetet közöl, melyet főbb vonásaiban érdekesnek tartunk olvasójnkkal megismertetni. B. kereskedő ugyanis az X. kereskedelmi társaság által az ő rendeletére kiállitott és Y. részvénytársulatra utalványozott 909 frt. 50 kros utalványt 1876. febr. 5-én saját forgatmányával ellátva, leszámitolás végett az A. részvénytársulatra ruházta, melytől ennek értéke fejében 906 frt 17 krt. kapott. Y. részvénytársulat azonban lejáratkor nem fizetvén, A beperelte B-t a 906 frt. 17 kr. visszafizetése s az utalvány átvétele iránt. Az elsőbiróság felperest elutasította, mert itt rendeletre szóló kereskedelmi utalványról (keresk. t. k. 300 s követ. §§ ai) lévén szó, minthogy Y. mint utalványozott, az elfogadást megtagadta s ezzel X. mint utalványozó és B. mint utalványozott között jogviszony keletkezett (át. polg. t. k. 1042 §.), az a kérdés merül föl, hogy mily jogviszony állapíttatott meg az utalvány leszámítolása s A-ra történt forgatmányozása által. A kereskedelmi törvény semmi intézkedést nem foglalván magában, az utalvány forgatmányozása által a forgatmányos és forgató között fölmerült jogviszonyról és felperes sem állítván, hogy ebben a tekintetben kereskedelmi szokás képződött, az át. puigtk. határozatai alkalmazandók, melyek szerint felperes elutasítandó volt. Felebbezés folytán, az országos főtörvényszék az elsőbirósági ítélet megváltoztatásával alperest a kereseti 906 főt 17 krban, az utalvány visszavétele mellett elmarasztalta. A legfőbb ítélőszék a másodbíróság határozatát a következő indokolással hagyta helyben: A fenforgó eset sem az utalványozás tekintetében fennálló elvek, mint ez az elsőbíróság részéről történt, sem az engedményezés elveiből, mint a másodbíróság tette, nem bírálható el Az utalványozás azt föltételezné, hogy B. A.-nak adósa volt és maga helyett Y-t, mint fizetőt jelölte meg, az engedményezés pedig, hogy B-nek Y. irányában követelése volt s ezt A.-ra ruházta. Itt egyik eset sem forog fönn; B. A.-nak sem tartozott semmivel, de Y.-tól sem volt követelni valója, miután ez az utalványt nem fogadta el A. azonban az utalványt B.-től megtérítés mellett átvette s igy ez az eset az át. p. k. szerint ítélendő meg Ennek 932 §-a értelmében pedig A. keresete teljesen indokolt. Az egyéni szabadság sérelmei. Hogy mily tiszteletben részesül Magyarországon az egyéni szabadság — írja az Ellenőr — arról beszélnek az igazságügy minisztérium által kibocsátott statisztikai adatok. Ezekben azonban egyes eklatáns esetek nem, hanem csak számok szerepelnek. Azt tudjuk meg belőlük, hogy Magyarországon az összesbűntett, vagy vétség miatt) vádlottak fele vizsgálati fogság* t Budapest, decz. 3. A sohsem nyugvó időnek jelen évi alkonyán s a kétes jövendő szürkületén, eddigi pályafutásunk jelentőségének s eredményeinek átpilantására kívánjuk a recollectió néhány perczeit szentelni; azaz, akarunk szólni, hogy az általunk szerkesztett Magyar Jogász, mely pályafutásának maholnap immár ötödik évébe lép, gazdagította-e valamivel jogfejlődésünk történetét s előmozdította-e a jogeszmék tisztulását, kortársainknak alapjában megingatott s beszennyezett existimatióját, az ügyvédi testület anyagi s szellemi érdekeit? Ha mi mindezen kérdésekre röviden akarnánk válaszolni, büszke önérzettel csak azt kellene mondanunk, hogy e téren szerzett érdemek mérlegelésében a magyar jogi szakirodalom alig mutathat föl lapot, mely a Magyar Jogásszal kiállhatná a versenyt, vagy jogos önérzettel követelhetné az összehasonlítást. Lapunk minden száma igazolhatja , hogy mi egyaránt igyekezünk a gyakorlatnak s elméletnek és úgy, mint a tudománynak hasznos szolgálatot tenni s hogy midőn ezeken kívül az átalános jogfejlődés óramutatóján minden per eze tőr szemekkel lestünk, nem szűntünk meg pillanatig sem kartársaink jó reputatióját megőrizni, jó hírnevét föntartani s bátran ellenszegülni azon kárhozatos áramlatnak, mely részint az ügyvédi pályakör összezsugoritására; részint pedig az ügyvédi kar anyagi existenciájának megrendítésére irányult. Remegés nélkül kimondjuk s hirdetjük az igazságot, a valót és hasznosat még a hatalmasak komor tekintetével szemben is, míg ezen küzdelmeink közepette a jogtudomány s igazságügyi politika terrénumán is oly magas álláspontot igyekeztünk elfoglalni, honnan, valamint a nemzet közszükségei, úgy a tudomány követelményei iránt is teljes áttekintést s tájékozást nyerhetünk. Nem feledtük pillanatra sem, hogy az európai közélet épúgy, mint az ennek szabályait s fejlődési törvényeit nyomozó állampolitikai tudomány napjainkban félreismerhetlenül bizonyos átalakulási processuson megy keresztül. Új szükségek, új érdekek, szélesbedő látkör és tapasztalati bázis, a szellemi s anyagi forgalom folyton nagyobbodó mérvei és áramlatai naponkint újabbnál ujabb eszméket, vágyakat, igényeket és törekvési czélokat szülnek, melyek mindannyian közvetlenül vagy közvetve az államban s különösen annak jogi művezetében tarják súlypontjukat s az államélet alakjait és szervezetét, intézményeit s fejlődési törvényeit elemző s vezérlő igazságügyi politika feladatkörébe, az új és sürgős megoldást követelő kérdések tömegét ültették be. Tisztelt olvasóink tapasztalhatták naponkint, hogy mi e kérdések elől nem tértünk ki soha, sem azokat agyon nem hallgattuk, mint több más szaklapjaink, melyek egyátalán abban keresnek olcsó bölcseséget, hogy a gyakorlati élet conkrét viszonyainak tanulmányozását s fejtegetését mellőzve, az idegen elméletek emészthetetlen tápszereivel tömik olvasóikat. Gondos figyelemmel kísérvén ezeken kívül jogszolgáltatásunknak valamint napi eseményeit, úgy alsó bíróságaink s felsőbb fórumaink működését, lehetlen volt nem észlelnünk, hogy az uj irányú mozgalmak egyik legfőbb s leghatározottabban nyilatkozó mozzanata, a tágabb értelemben vett nemzeti igazságügyi adminisztráczió, melyet minden oldalról feltüntetni, nyilvánosságban tartani, szellőztetni s a leghelyebb irányzat korlátai közt tartani s ez irányra figyelmeztetni szintén nem szűntünk meg soha. Törekvésünk volt és az ma, miként jövőre is, nemzeti justice-adminisztrácziónkat a társadalom legmagasb s legtiszteletreméltóbb igényeinek megfelelőbb alapokra állitni s rendezni, a történelmi s dogmatikai jogszakok közt annyira szükséges bensőbb viszonylatot és összefüggést biztosítani, a társadalom újabb alakzatainak és szükségleteinek az államtheoriában felsőbb közületi szempontból kiinduló irányzatait folytonos figyelemmel kísérni s különösen a jogszolgáltatás, törvénykezés, igazgatási jog elveinek tüzetesb, minden eddiginél kielégítőbb s a gyakorlati élet igényeinek is megfelelőbb foganatosítását eszközölni. Teszszük pedig ezt különösen azért is, mivel napjainkban már minden gondolkodó ember tudhatja, hogy korunkban az átalánosabb politikai s országászati törekvések közepette már nem annyira az alkotmány, mint inkább a jogszolgáltatás és közigazgatás feladatai szerepelnek elsősorban. Nem lehet kétség az iránt, hogy napjainkban már nem az elvont constitutionalismus intézményei, a szabadság s egyenlőség jogai, államformák s alkotmánybiztosítékok, választási és szavazási rendszerek az egy-egy kamarai rendszer képezik a discussio és elmélkedés főtárgyait, hanem az a kérdés, hogy miként szervezendő legczélszerűbb s igazságosb módon egyrészről az osztó igazság gépezete, másról a közigazgatás. E kettős szempont képezi jövőre is a Magyar Jogász feladatát, melynek hogy a már megtört ösvényen még tökéletesebben meg fog felelni, mint eddig, arról biztosítékul szolgál, mind a szakközönség lelkes támogatása , állandósága s hűsége, mely e zászló köré tömörült, mind e lap fényes kitűnő tehetségű s fáradhatlan munkatársainak buzgalma. Ajánljuk lapunkat minden jóravaló hazafi legmelegebb pártolásába , de ajánljuk mint olyat is, mely a magyar jogszaki irodalom történetében uj korszakot nyitott s messzeható észpályának sugaraitól van körülragyogva. Kun László, tak b. Fehérváry államtitkár és Cziráky János gr. A tvjavaslat általánosságban elfogadtatott. A részletes vitánál K. Prónay Dezső a létszámot két évre indítványozza megszabni. Ez az indítvány Keglevich István b. felszólalása után elvettetett. A tvjavaslat többi szakasza, nemkülönben az újonezjutalékról szól javaslat, vita nélkül szavaztattak meg. A képviselőhöz mai ülésében elfogadta a cselédtartási, lós kocsiadó megszüntetését tárgyazó törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. A részleteknél Ráth indítványozta, hogy ejavaslat hatálya terjesztessék ki az összes fényülési adókra, mely módosítványhoz a miniszterelnök hozzájárulását fejezi ki azon esetre, ha a lottónyereményadó 10 százalékról 15-re felemeltetik. Szilágyi D. első indítványára a módosítás a pénzügyi bizottsághoz utasíttatott, hogy a holnapi ülésben még jelentést tegyen. Ezzel az ülés tárgyalása félbe szakadt s még csak Péchy miniszter válaszolt Bánhidy interpellácziójára.