Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 1-147. szám)

1880-01-01 / 1. szám

mindenkinek tudomára jusson. Hogy pedig az ösz­­szes kebelbeli helyiségekben, és pusztákon kellő módon eszközlött kihirdetésről bizonyosság szerez­tessék, az említett 14 nap elforgása alatt minden járásbeli szolgabíró szorosan köteleztetik a kerület­beli helyeken mikép teljesített hirdetésről, a hely­ségek biráinak és jegyzőinek láttamozásaival ellá­tott körlevél bemutatása mellett az alispánnak ki­merítő jelentést tenni; ez pedig azon jelentést a rögtönitélő biróság elnökével és tagjaival haladék nélkül közlendi. Ha azonban a községekben történt kihirdetésről bizonyosság szereztetett, azon közsé­geket illetőleg, melyekben a kihirdetés megtörtént, a rögtön-bíráskodás gyakorlatát a kihirdetésre ki­tűzött 14 nap eltelte előtt is el lehet kezdeni. Tisza Kálmán, s. k., Dr. Paul­er Tivadar, s. k. A kézbesítési revények kezelése tárgyában pár nap előtt megjelent igazságügyminiszteri ren­delet kétségtelenül nagy zavarok s felforgatásoknak lesz szülő­oka. Mindenütt aggodalmakkal találko­zunk, melyek kellőleg indokoltatnak már azon jel­lemző eljárás által, hogy a rendelet megjelenése után most, pár napra, már pótrendelet bo­csáttatott ki, mely szerint az eredeti rendelet a bu­dapesti kereske­s váltó-törvényszék ügykezelésére nem terjed ki. Az eddigi fiaskók után az igazság­­ügyérség igen helyesen tenné, ha a reformok kö­zül nagyobb gonddal s óvatossággal járna el. A­ curiáról. A legfőbb országos fegyelmi bíróság tagjai a semmitőszék részéről a következők lesz­nek : P­e­r­c­z­e­l Béla alelnök, Tóth Lőrincz, Szabó Imre, Soltész Albert, Vértessy Sándor, Babos Kálmán, Manoilovics Emil, Liday Ágoston, B­e­k­e János, mint rendes ; S­z­­­o­b­o­d­a Ferencz, P­á­­p­a­y Károly és Masirevic Samu pedig, mint pót­tagok. * A kegyelmi tanács tagjai a semmitőszék részéröl : Vértessy Sándor, B­e­k­e János, B­a­r­t­a Béla, Németh Miklós, mint rendes ; L­á­d­a­y Ágoston, Elekes Pál, Nagy Samu és O­s­v­a­l­d Sándor pe­dig, mint póttagok. * Az alapítványi, keresk. és sajtóbíró­­ság tagjaiul megmaradtak a múlt éviek; csupán az utóbbi változott annyiban, amennyiben Bauchoffer helyett, ki régibb idő óta beteg, Oberschal Adolf választatott meg. A bank választott bíróság, nemkülönben a január 3-ikán kisorsolandó curiai bíróság, végül a curiai fegyelmi biróság tagjainak teljes névsorát a legtöbb stélőszék részéről beválasztott s illetve kisorsolt tagokéval együtt legközelebb hozandjuk. Törvénykezési szemle. A perv. 362. §-ában az áll, hogy: „a bérbe­­adót a bézbevevő ellen bérlési követelésekre nézve törvényes zálog­jog illeti, a 339. §. szerint pedig bérlést lejárt követelésekre nézve a biztosítás a bérbeadó kérelmére mindig elrendelendő, bérbeadó a veszély valószínűségét kimutatni nem tartozik. Ezek alapján fordultak elő esetek, melyek szerint az ingatlan birtok haszonbérlője a birtokkal együtt leltár szerint vette át annak felszerelését s gaasi—^ K. Mi volt az indok, mely önt vezette? — F. Elitéltetésem óta Coutancesban az ítéletet igaz­ságtalan és igen szigorúnak találván, arra gondol­tam, hogy megölök valamely vizsgálóbírót, elnököt vagy bírót, szóval valamely tisztviselőt! Ezért ál­lítottam, hogy ismerem Havel fényképét, jól tudva, hogy igy négyszem­közt leszek a vizsgálóbíró úr­ral; tudtam, hogy mint tanú, szabad leszek, nem kisér csendőr és meg sem vasalnak s igy könnyen végrehajthatom tervemet. Az írnokot nem akartam megölni, csak elkábítni, hogy ne csöngethessen. Ha botom erősebb, a vizsgálóbíró ma már nem pisz­­kálna papirost. Jobb lett volna a piszkáló­vasat fölvennem, amint szándékomban volt. Elnök ezután még több kérdést intéz vád­lotthoz, melyekre ez határozottan s a vádbeli cse­lekmények teljes beismerésével felel Ezután a tanuk s ezek közt Regnault vizsgá­lóbiró és Chaulon írnok hallgattatnak ki. A biró­ság Chaulon irányában szerencsekivánatát fejezi ki, erélyes föllépéséért. Girand Károly köztársasági ügyész föntartja a vádat. Baudry ügyvéd a védelmet adja elő. Az esküdtek verdiktje enyhítő körülmények mellett, valamennyi kérdésre igenlő. A bíróság vádlottat öt évi kényszer­mun­kára ítéli, ennek visszatérítésére köteles a haszonbéri idő lejártával. E szerint a haszonbérlő tartozásban le­het szemes életszervekkel, marhalétszámmal, gaz­dálkodási eszközökkel s bizonyos mennyiségű föl­­dek bemunkálásával s az épületek jó karban való átadásával. Az előfordult esetekben oly nézetek merültek fel, miszerint haszonbéri követelések kifejezése alatt csak az évenkint fizetendő haszonbéri össze­gek értetnek s a leltár hiányossága alapján nem haszonbéri, hanem kártérítési követelésnek lévén helye, ez utóbbinak sem zálog­jogi elsőbbséget nem lehet megállapítani, sem pedig annak alapján biztosítást elrendelni. E különböztetés teljes mértékben megérdemli figyelmünket. Mi azt tartjuk, hogy a leltári tárgyak visszakövetelése, vagy a haszonbéri szerződés bármely feltételének meg nem tartása miatt támasztható kö­vetelés is a haszonbéri lejárt követelések czime alá tartozik s a kárkövetelésnek való czímezés oly hatálylyal, mintha ez nem egyenlő minőségű lenne az évenként fizetendő haszonbéri összeget tárgyazó követeléssel, teljesen elhibázott. Ha a kárkövetelést ily értelemben akarnánk felállítani, ebben az esetben minden per kárköve­telést képez, mert az is kár nekem, ha valaki kölcsönpénzemet meg nem adja, ha birtokomat el­foglalja sat. A haszonbéri szerződés feltételeiből származtatható követelések tehát átalában haszon­béri követelések s abból külön kártérítési követe­lések származtatása helytelen. A dolog természete szerint a haszonbéri lel­tári tárgyakra még inkább szükséges a törvény oltalma, mint a haszonbéri összegre nézve. A leltár tartozéka a haszonbérbe adott ingatlannak s a haszonbérlés ideje alatt is tulajdona marad a bérbeadónak; ennek vissza nem térítése, megcsonkítása eltulajdonítást involvál, ezt tehát helyreállítani a haszonbérlő oly­annyira köteles, hogy míg ezt nem teljesíti, a bérbeadónak jogának kell lenni mindenét letar­tóztatni. Ily értelmezés felel meg a földbirtokost ter­mészetszerűleg megillető jogvédelemnek. Ismét az uzsora-­javaslat. (X)­I. Az új uzsora-tjavaslat nem felel meg viszonyainknak s nem kielégítő. A törvényjavaslat készítői szemet hunytak, az uzsorának a társadalom egész osztályát s mond­hatni kiválólag földnépét sújtó pusztító hatása nem érintette érzéküket. A törvényjavaslat szórványos erkölcstelen ügy­letek korlátozását czélozza. Tulajdonkép nem is fe­lel meg a javaslat c­ímének, mert ha szétbontjuk annak értelmét elemeire, kiderül, hogy tulajdonkép nem is a magas kamatot tárgyazó szerződéseknek tilalma ez, hanem a közönséges csalások némely módozatain alapszik. Mondhatnánk, hogy a czélt, melyet helyes uzsora­törvény által elérni óhajtanánk, annyira el­ejtve látjuk, hogy szemfényvesztésnek kell a ja­vaslatot nyilvánítanunk. A javaslat bizonyítéka annak, hogy oly em­berek, kik az uzsorabajt szívük mélyéig át nem érezték s kik ily alapon a baj elhárításának mód­jain önállóan nem gondolkoznak, nincsenek képe­sítve czélszerű törvényt életre hozni. A javaslat kiáltó bizonyítéka annak, hogy tör­vényalkotásainknál a külföldiek utánzása és ez el­méleti tanulmányozás nem elegendő. Az angolnak, francziának s németnek más földnépe van; külön­böznek viszonyai, más az átalános kultur fokozata, más magánjoga s igy beékelni a­­csak náluk hasz­nálható jogi intézkedést saját jogi viszonyainkba — eredményre nem vezethet. A törvényjavaslat szerint, csupán a könnyelmű, szorult és tapasztalatlan emberekkel kötött uzsora­ügyletek tiltatnak. A tapasztalatlanok ügyletei a gyámsági törvény körébe tartoznak, mert jogilag tapasztalatlan csak kiskorú lehet. Mi legalább oly törvényt a gyakorlati életben semmitélőnek tartunk, mely a tapasztalatlanság jellegét viseli. Ez alapon ügyletek érvénytelennek nem is nyilváníthatók, de nem vagyunk képesek felfogni, hogy nagykorú, önálló egyén, mi módon védhetné magát tapaszta­latlansággal, kivételt képez a félrevezettetés , azon­ban e tekintetben nincs szükség uzsora­törvényre, mert ez, mint közönséges csalás, a büntető­ törvény körébe való. A könnyelmű emberrel kötött ügylet ismét nem épen kiskorúságot, de mégis kivételes gyenge s felületes gondolkozású egyént föltételez; idetar­toznak a tékozlók. Ha a könnyelműség törvénye­sen konstatálható, ekkor úgy is gondnokság alá helyezésnek van helye s ez esetben is a kényel­­műségből kötött ügylet, amennyiben érvénytelenít­hető, ez a magánjog körébe tartozik ugyan, de az uzsora átalános pusztításait, csupán a könnyelműek tekintetében korlátozni, annyi, mint foltozni épen ott, a­hol úgysem lehet segíteni, mert a kényelmű emberen többnyire sem jó barát, sem rokon, sem a törvény oltalma nem segít. Hátra van a szorult ember körülményeinek kizsákmányolása. Egyedül azon jogi alap, melynél­­fogva uzsora megállapítható. Tehát ez a kiindulási alap helyes. Azonban e részben a törvényjavaslat a gyakorlat tekintetéből nem érvényesíthető meghatáro­zást állított fel. Használhatlan ez a meghatározás, ki­véve a kereskedőt, ki a kölcsönt már előre kiszámított s biztosnak tekinthető nyereség elérhetése czéljából veheti fel, minden más kölcsönző szorult állapot­ban van. A szorultság kritériumát tehát behozni a törvény szövegébe nem csak felesleges, hanem az uzsorásoknak előnyére szolgál, mert a megkárosított adósnak nem leene elegendő arra hi­vatkoznia, hogy ő a kölcsön által megkárosíttatott s a hitelező túlságos hasznot zsarolt ki a kölcsön­adás mellett, hanem a szorultságot külön is bizonyítania kell. Eltekintve, hogy ha az ily bizonyítás az adós részéről lehetséges is, de annak bizonyítása, hogy a szorult helyzetet a kölcsönadó szintén tudta, csakugyan nehéz bizonyítani, kivált, ha ismerve a törvény­ szövegét, a hitelező hozzá ké­szül s óvakodni fog az adós szorult helyzetéről kérdezősködni, hanem kerülő utakon és módokon szerez tudomást. Következéskép a szorult helyzet­tel sem lehet körülírni az uzsorát. Ha az uzsorást csak a szorult helyzet fel­­használásáért kívánjuk büntetni, ezzel csak azt áruljuk el, hogy nem akarunk vagy nem merünk, bátran és nyíltan szólni. Nem akarjuk a tőkepénz­­vagyon hatalmát és érdekeit megsérteni azzal, hogy a kamat­maximumon felül kötelezett kamatkövete­lést mondanánk ki olyannak, melyet valaki ez szorult helyzeténél fogva ígérhet meg vagy i­lyet csak kényelmű és tapasztalatlan ember adda meg, amennyiben nem kereskedő. A­hol az ügylet magában véve már a szorultság, könnyelműség vagy tapasztalatlanság bizonyítéka: miért ott még ezek bizonyításait föltételül kikötni? Íme ezt ne­vezzük mi gyakorlatiatlan törvény­alkotásnak. De tovább menve, mi a törvényjavaslatot visz­­szaesésnek tekintjük; sokkal károsabb ez, mint az 1877. VIII. t. ez. Mert ez utóbbi törvény száztól a 8°/o kamatot, mint maximumot állapította meg; a jelen törvényjavaslat pedig, nem a 8-as kamaton felüli kamat­zsarolást, hanem „a túlságos va­gyoni előnyt i s csak azon esetben kívánja büntetni, ha a kötelezett félnek romlását előidézni alkalmas volt. Ily törvény mellett 30 százlék­ is büntetlenül követelhető, mihelyt a hitelező bebizo­nyítja, hogy az adós, vagyoni viszonyai tekintetbe­vétele mellett, a 30°­t megfizetése által vagyonilag meg nem rongáltathatott vagy azt kiheverhette; ez alapon az erkölcstelen uzsorával való üzérkedés nyiltan megengedtetik oly egyének irányában, kik elég vagyonosok arra, hogy az uzsora megfizetése után is önfentartásuk tekintetében szükséget nem szenvednek Nincs az uzsorásoknak arra szükségük, hogy a törvényalkotás nekik ily jó tanácsot adjon; ők különben is ösztönszerűleg követik azt az el­vet, hogy azokkal óhajtanak ügyleteket kötni, a­kiknek elegendő vagyonuk van. Ha a törvényhozás valósággal s komolyan kívánná az uzsora-kölcsönök ellen a szorult helyzetbe került kölcsönzőt védel­mezni, következetesen úgy kellene intézkednie, hogy az uzsora-kölcsönnek végrehajtás út­ján bevehetése átalában tiltatnék el, mert az adósnak azon helyzete, hogy kénytelen végrehajtást szenvedni, az uzsora által előidézett vagyoni romlásnak nyilvános s bizonyí­tást nem igénylő valósága. A túlságos vagyoni előny tilalma mellett 12 —15°­0 mindig büntetlenül lesz követelhető, mert tekintve, hogy léteznek takarékpénztárak, melyek rendszerint ily kamat mellett adnak kölcsönt, a bíróságok nem fogják az ily kamatokat túlságosok­nak tartani, vagy ha a 8 százalékon felüli kamat mellett kötött kölcsönügyleteknél átalában kíván­nák a túlságos vagyoni előnyt látni, ez esetben mindazon takarékpénztárak, melyek üzletszerűen a 8°/0-nál nagyobb kamatot követelnek,és szednek, büntetendők lesznek. A „túlságos vagyoni előny“ kifejezés tehát el nem fogadható. Bíróságokat arra kárhoz­tatni, hogy ilyen kétes értelmű törvény alapján ítéljenek, több a kegyetlenségnél. De következetlen is a törvény önmagával, mert mindjárt a 3. §-ban kimondatik, hogy a 8°/0-ot fölül nem haladó kamat kikötése büntető­eljárás alá nem esik. Vegyes közlemények. Kinevezés. Kiss József ügyészszé a beszterczebá­­nyai kir. ügyészséghez, Dombay Pál kir. tisztté a

Next