Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 1-147. szám)
1880-01-01 / 1. szám
mindenkinek tudomára jusson. Hogy pedig az öszszes kebelbeli helyiségekben, és pusztákon kellő módon eszközlött kihirdetésről bizonyosság szereztessék, az említett 14 nap elforgása alatt minden járásbeli szolgabíró szorosan köteleztetik a kerületbeli helyeken mikép teljesített hirdetésről, a helységek biráinak és jegyzőinek láttamozásaival ellátott körlevél bemutatása mellett az alispánnak kimerítő jelentést tenni; ez pedig azon jelentést a rögtönitélő biróság elnökével és tagjaival haladék nélkül közlendi. Ha azonban a községekben történt kihirdetésről bizonyosság szereztetett, azon községeket illetőleg, melyekben a kihirdetés megtörtént, a rögtön-bíráskodás gyakorlatát a kihirdetésre kitűzött 14 nap eltelte előtt is el lehet kezdeni. Tisza Kálmán, s. k., Dr. Pauler Tivadar, s. k. A kézbesítési revények kezelése tárgyában pár nap előtt megjelent igazságügyminiszteri rendelet kétségtelenül nagy zavarok s felforgatásoknak lesz szülőoka. Mindenütt aggodalmakkal találkozunk, melyek kellőleg indokoltatnak már azon jellemző eljárás által, hogy a rendelet megjelenése után most, pár napra, már pótrendelet bocsáttatott ki, mely szerint az eredeti rendelet a budapesti kereskes váltó-törvényszék ügykezelésére nem terjed ki. Az eddigi fiaskók után az igazságügyérség igen helyesen tenné, ha a reformok közül nagyobb gonddal s óvatossággal járna el. A curiáról. A legfőbb országos fegyelmi bíróság tagjai a semmitőszék részéről a következők lesznek : Perczel Béla alelnök, Tóth Lőrincz, Szabó Imre, Soltész Albert, Vértessy Sándor, Babos Kálmán, Manoilovics Emil, Liday Ágoston, Beke János, mint rendes ; Szoboda Ferencz, Pápay Károly és Masirevic Samu pedig, mint póttagok. * A kegyelmi tanács tagjai a semmitőszék részéröl : Vértessy Sándor, Beke János, Barta Béla, Németh Miklós, mint rendes ; Láday Ágoston, Elekes Pál, Nagy Samu és Osvald Sándor pedig, mint póttagok. * Az alapítványi, keresk. és sajtóbíróság tagjaiul megmaradtak a múlt éviek; csupán az utóbbi változott annyiban, amennyiben Bauchoffer helyett, ki régibb idő óta beteg, Oberschal Adolf választatott meg. A bank választott bíróság, nemkülönben a január 3-ikán kisorsolandó curiai bíróság, végül a curiai fegyelmi biróság tagjainak teljes névsorát a legtöbb stélőszék részéről beválasztott s illetve kisorsolt tagokéval együtt legközelebb hozandjuk. Törvénykezési szemle. A perv. 362. §-ában az áll, hogy: „a bérbeadót a bézbevevő ellen bérlési követelésekre nézve törvényes zálogjog illeti, a 339. §. szerint pedig bérlést lejárt követelésekre nézve a biztosítás a bérbeadó kérelmére mindig elrendelendő, bérbeadó a veszély valószínűségét kimutatni nem tartozik. Ezek alapján fordultak elő esetek, melyek szerint az ingatlan birtok haszonbérlője a birtokkal együtt leltár szerint vette át annak felszerelését s gaasi—^ K. Mi volt az indok, mely önt vezette? — F. Elitéltetésem óta Coutancesban az ítéletet igazságtalan és igen szigorúnak találván, arra gondoltam, hogy megölök valamely vizsgálóbírót, elnököt vagy bírót, szóval valamely tisztviselőt! Ezért állítottam, hogy ismerem Havel fényképét, jól tudva, hogy igy négyszemközt leszek a vizsgálóbíró úrral; tudtam, hogy mint tanú, szabad leszek, nem kisér csendőr és meg sem vasalnak s igy könnyen végrehajthatom tervemet. Az írnokot nem akartam megölni, csak elkábítni, hogy ne csöngethessen. Ha botom erősebb, a vizsgálóbíró ma már nem piszkálna papirost. Jobb lett volna a piszkálóvasat fölvennem, amint szándékomban volt. Elnök ezután még több kérdést intéz vádlotthoz, melyekre ez határozottan s a vádbeli cselekmények teljes beismerésével felel Ezután a tanuk s ezek közt Regnault vizsgálóbiró és Chaulon írnok hallgattatnak ki. A biróság Chaulon irányában szerencsekivánatát fejezi ki, erélyes föllépéséért. Girand Károly köztársasági ügyész föntartja a vádat. Baudry ügyvéd a védelmet adja elő. Az esküdtek verdiktje enyhítő körülmények mellett, valamennyi kérdésre igenlő. A bíróság vádlottat öt évi kényszermunkára ítéli, ennek visszatérítésére köteles a haszonbéri idő lejártával. E szerint a haszonbérlő tartozásban lehet szemes életszervekkel, marhalétszámmal, gazdálkodási eszközökkel s bizonyos mennyiségű földek bemunkálásával s az épületek jó karban való átadásával. Az előfordult esetekben oly nézetek merültek fel, miszerint haszonbéri követelések kifejezése alatt csak az évenkint fizetendő haszonbéri összegek értetnek s a leltár hiányossága alapján nem haszonbéri, hanem kártérítési követelésnek lévén helye, ez utóbbinak sem zálogjogi elsőbbséget nem lehet megállapítani, sem pedig annak alapján biztosítást elrendelni. E különböztetés teljes mértékben megérdemli figyelmünket. Mi azt tartjuk, hogy a leltári tárgyak visszakövetelése, vagy a haszonbéri szerződés bármely feltételének meg nem tartása miatt támasztható követelés is a haszonbéri lejárt követelések czime alá tartozik s a kárkövetelésnek való czímezés oly hatálylyal, mintha ez nem egyenlő minőségű lenne az évenként fizetendő haszonbéri összeget tárgyazó követeléssel, teljesen elhibázott. Ha a kárkövetelést ily értelemben akarnánk felállítani, ebben az esetben minden per kárkövetelést képez, mert az is kár nekem, ha valaki kölcsönpénzemet meg nem adja, ha birtokomat elfoglalja sat. A haszonbéri szerződés feltételeiből származtatható követelések tehát átalában haszonbéri követelések s abból külön kártérítési követelések származtatása helytelen. A dolog természete szerint a haszonbéri leltári tárgyakra még inkább szükséges a törvény oltalma, mint a haszonbéri összegre nézve. A leltár tartozéka a haszonbérbe adott ingatlannak s a haszonbérlés ideje alatt is tulajdona marad a bérbeadónak; ennek vissza nem térítése, megcsonkítása eltulajdonítást involvál, ezt tehát helyreállítani a haszonbérlő olyannyira köteles, hogy míg ezt nem teljesíti, a bérbeadónak jogának kell lenni mindenét letartóztatni. Ily értelmezés felel meg a földbirtokost természetszerűleg megillető jogvédelemnek. Ismét az uzsora-javaslat. (X)I. Az új uzsora-tjavaslat nem felel meg viszonyainknak s nem kielégítő. A törvényjavaslat készítői szemet hunytak, az uzsorának a társadalom egész osztályát s mondhatni kiválólag földnépét sújtó pusztító hatása nem érintette érzéküket. A törvényjavaslat szórványos erkölcstelen ügyletek korlátozását czélozza. Tulajdonkép nem is felel meg a javaslat címének, mert ha szétbontjuk annak értelmét elemeire, kiderül, hogy tulajdonkép nem is a magas kamatot tárgyazó szerződéseknek tilalma ez, hanem a közönséges csalások némely módozatain alapszik. Mondhatnánk, hogy a czélt, melyet helyes uzsoratörvény által elérni óhajtanánk, annyira elejtve látjuk, hogy szemfényvesztésnek kell a javaslatot nyilvánítanunk. A javaslat bizonyítéka annak, hogy oly emberek, kik az uzsorabajt szívük mélyéig át nem érezték s kik ily alapon a baj elhárításának módjain önállóan nem gondolkoznak, nincsenek képesítve czélszerű törvényt életre hozni. A javaslat kiáltó bizonyítéka annak, hogy törvényalkotásainknál a külföldiek utánzása és ez elméleti tanulmányozás nem elegendő. Az angolnak, francziának s németnek más földnépe van; különböznek viszonyai, más az átalános kultur fokozata, más magánjoga s igy beékelni acsak náluk használható jogi intézkedést saját jogi viszonyainkba — eredményre nem vezethet. A törvényjavaslat szerint, csupán a könnyelmű, szorult és tapasztalatlan emberekkel kötött uzsoraügyletek tiltatnak. A tapasztalatlanok ügyletei a gyámsági törvény körébe tartoznak, mert jogilag tapasztalatlan csak kiskorú lehet. Mi legalább oly törvényt a gyakorlati életben semmitélőnek tartunk, mely a tapasztalatlanság jellegét viseli. Ez alapon ügyletek érvénytelennek nem is nyilváníthatók, de nem vagyunk képesek felfogni, hogy nagykorú, önálló egyén, mi módon védhetné magát tapasztalatlansággal, kivételt képez a félrevezettetés , azonban e tekintetben nincs szükség uzsoratörvényre, mert ez, mint közönséges csalás, a büntető törvény körébe való. A könnyelmű emberrel kötött ügylet ismét nem épen kiskorúságot, de mégis kivételes gyenge s felületes gondolkozású egyént föltételez; idetartoznak a tékozlók. Ha a könnyelműség törvényesen konstatálható, ekkor úgy is gondnokság alá helyezésnek van helye s ez esetben is a kényelműségből kötött ügylet, amennyiben érvényteleníthető, ez a magánjog körébe tartozik ugyan, de az uzsora átalános pusztításait, csupán a könnyelműek tekintetében korlátozni, annyi, mint foltozni épen ott, ahol úgysem lehet segíteni, mert a kényelmű emberen többnyire sem jó barát, sem rokon, sem a törvény oltalma nem segít. Hátra van a szorult ember körülményeinek kizsákmányolása. Egyedül azon jogi alap, melynélfogva uzsora megállapítható. Tehát ez a kiindulási alap helyes. Azonban e részben a törvényjavaslat a gyakorlat tekintetéből nem érvényesíthető meghatározást állított fel. Használhatlan ez a meghatározás, kivéve a kereskedőt, ki a kölcsönt már előre kiszámított s biztosnak tekinthető nyereség elérhetése czéljából veheti fel, minden más kölcsönző szorult állapotban van. A szorultság kritériumát tehát behozni a törvény szövegébe nem csak felesleges, hanem az uzsorásoknak előnyére szolgál, mert a megkárosított adósnak nem leene elegendő arra hivatkoznia, hogy ő a kölcsön által megkárosíttatott s a hitelező túlságos hasznot zsarolt ki a kölcsönadás mellett, hanem a szorultságot külön is bizonyítania kell. Eltekintve, hogy ha az ily bizonyítás az adós részéről lehetséges is, de annak bizonyítása, hogy a szorult helyzetet a kölcsönadó szintén tudta, csakugyan nehéz bizonyítani, kivált, ha ismerve a törvény szövegét, a hitelező hozzá készül s óvakodni fog az adós szorult helyzetéről kérdezősködni, hanem kerülő utakon és módokon szerez tudomást. Következéskép a szorult helyzettel sem lehet körülírni az uzsorát. Ha az uzsorást csak a szorult helyzet felhasználásáért kívánjuk büntetni, ezzel csak azt áruljuk el, hogy nem akarunk vagy nem merünk, bátran és nyíltan szólni. Nem akarjuk a tőkepénzvagyon hatalmát és érdekeit megsérteni azzal, hogy a kamatmaximumon felül kötelezett kamatkövetelést mondanánk ki olyannak, melyet valaki ez szorult helyzeténél fogva ígérhet meg vagy ilyet csak kényelmű és tapasztalatlan ember adda meg, amennyiben nem kereskedő. Ahol az ügylet magában véve már a szorultság, könnyelműség vagy tapasztalatlanság bizonyítéka: miért ott még ezek bizonyításait föltételül kikötni? Íme ezt nevezzük mi gyakorlatiatlan törvényalkotásnak. De tovább menve, mi a törvényjavaslatot viszszaesésnek tekintjük; sokkal károsabb ez, mint az 1877. VIII. t. ez. Mert ez utóbbi törvény száztól a 8°/o kamatot, mint maximumot állapította meg; a jelen törvényjavaslat pedig, nem a 8-as kamaton felüli kamatzsarolást, hanem „a túlságos vagyoni előnyt i s csak azon esetben kívánja büntetni, ha a kötelezett félnek romlását előidézni alkalmas volt. Ily törvény mellett 30 százlék is büntetlenül követelhető, mihelyt a hitelező bebizonyítja, hogy az adós, vagyoni viszonyai tekintetbevétele mellett, a 30°t megfizetése által vagyonilag meg nem rongáltathatott vagy azt kiheverhette; ez alapon az erkölcstelen uzsorával való üzérkedés nyiltan megengedtetik oly egyének irányában, kik elég vagyonosok arra, hogy az uzsora megfizetése után is önfentartásuk tekintetében szükséget nem szenvednek Nincs az uzsorásoknak arra szükségük, hogy a törvényalkotás nekik ily jó tanácsot adjon; ők különben is ösztönszerűleg követik azt az elvet, hogy azokkal óhajtanak ügyleteket kötni, akiknek elegendő vagyonuk van. Ha a törvényhozás valósággal s komolyan kívánná az uzsora-kölcsönök ellen a szorult helyzetbe került kölcsönzőt védelmezni, következetesen úgy kellene intézkednie, hogy az uzsora-kölcsönnek végrehajtás útján bevehetése átalában tiltatnék el, mert az adósnak azon helyzete, hogy kénytelen végrehajtást szenvedni, az uzsora által előidézett vagyoni romlásnak nyilvános s bizonyítást nem igénylő valósága. A túlságos vagyoni előny tilalma mellett 12 —15°0 mindig büntetlenül lesz követelhető, mert tekintve, hogy léteznek takarékpénztárak, melyek rendszerint ily kamat mellett adnak kölcsönt, a bíróságok nem fogják az ily kamatokat túlságosoknak tartani, vagy ha a 8 százalékon felüli kamat mellett kötött kölcsönügyleteknél átalában kívánnák a túlságos vagyoni előnyt látni, ez esetben mindazon takarékpénztárak, melyek üzletszerűen a 8°/0-nál nagyobb kamatot követelnek,és szednek, büntetendők lesznek. A „túlságos vagyoni előny“ kifejezés tehát el nem fogadható. Bíróságokat arra kárhoztatni, hogy ilyen kétes értelmű törvény alapján ítéljenek, több a kegyetlenségnél. De következetlen is a törvény önmagával, mert mindjárt a 3. §-ban kimondatik, hogy a 8°/0-ot fölül nem haladó kamat kikötése büntetőeljárás alá nem esik. Vegyes közlemények. Kinevezés. Kiss József ügyészszé a beszterczebányai kir. ügyészséghez, Dombay Pál kir. tisztté a