Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 1-147. szám)
1880-02-26 / 46. szám
V. évfolyam 1880. I A I„MAGYAR JOGÁSZ“ megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár : Egész évre........15 frt. — Fél évre................ 7 „ 50 Negyed évre .... 4 „ — Egy hónapra .... 7 „ 40 Hirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 33 kr., minden beigtatásnál. A bélyegdij külön minden beigtatás • után 30 kr. osztr. ért. & MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Budapest, csütörtök február 26. RgS*—--- — fejg | Szerkesztőség és I kiadóhivatal: Budapest, V. József tér 1 2. sz. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beiktatandó hirdetmények is küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak el. --------------- ~~ ' ".................... A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. A miniszterelnök igazságügyünkről. Tisza Kálmán legutóbb tartott s nevezetesnek kikiáltott beszédében reflektált az igazságügyre is. Egy szuszszal kimondotta az ország színe előtt, mikép nevezetes reformok történtek az igazságügy terén is. Nem találkozott a képviselők közt egyetlenegy sem, ki megcáfolta volna a miniszterelnököt, ki bebizonyította volna neki azt, hogy nálunk ménestelepek rendezése s fentartása is nagyobb s üdvösebb reformon ment keresztül, mint judikatúránk. Pedig mondhatjuk, hogy egyetlenegy kormánynak sem volt annyi alkalma jogéletünk kínos bajairól alaposabban meggyőződni, mint a jelenleginek. Akinek ép érzéke van, tapasztalhatja, hogy rendezetlenebb állapotban igazságügyünk sohsem volt, mint most , hogy egyetlenegy kormány sem eszközölt oly pusztító felforgatásokat, mint a mostani. Alkotmányos igazságügyi kormányzatunk egész ideje alatt a politikai irány túlnyomósága mellett, a valódi reform érdekei iránt oly silány érzék, oly kevés figyelem sohsem nyilvánult, mint most. És ezért szerettük volna hallani , hogy a miniszterelnök részletezte volna azokat a nevezetesebb reformokat, melyeket beszédében, mint a mostani kormány kiválóbb érdemeit, hangsúlyozni jónak látott. Igenis meglepő volt a rombolás, a reform a jelenlegi kormány alatt. Hoztak törvényeket, melyek a nemzet valódi szükségleteit s hagyományos igazságügyi állapotait szem elől tévesztve, csakhamar áldástalanokká váltak s méltán kérdezzük a miniszterelnököt, képes-e felmutatni uralkodása alatt keletkezett egyetlenegy törvényt is, mely ne lett volna ép úgy nemzetgazdasági, mint igazságügyi szempontból ezer baj szülő oka. Magyarország, mely sokkal inkább, mint más ország, az igazságügyi stabilizmusnak volt hazája évszázadokon át, még sohsem volt törvények dolgában oly ideiglenességben, mint most. De nemcsak a igazságügy, hanem a szorosan vett közigazgatás terén sem állunk jobban, sőt talán még roszabbul. Ennek oka pedig nem egyéb, mint az, hogy a reformok csak en bagatelle traktáltatnak és sem a miniszterelnök, sem igazságügyérünknél nem emelkedett túlnyomóságra az, hogy a legcsekélyebb reform is, nem valami mellékes dolog, hanem az országra nézve formális műtétét, mely megfontolást s a hivatottaknak egész erejét s tehetségét veszi igénybe. Szerintünk jobb lett volna nem reflektálni a miniszterelnöknek az igazságügyi vívmányokra, mert ezzel lerontotta a kormánynak esetleg más téren létezhető érdemeit, miről nekünk, határozott tudomásunk szintén nincs. Annyi igaz, hogy a jelenlegi kormány törekvése is odairányult, hogy Magyarországból jogállamot teremtsen s behozza mindazon intézményeket, melyek a szabadelvű haladás s jogfejlődés vívmányai, de hogy ez nem sikerült semmiképen, sőt igazságügyünk s egyátalában joghaladásunk még szomorúbb helyzetbe juttathatott a tökéletlen experimentálás által, kétségtelen, valamint kétségtelen az is, hogy most szomorúbb jövőnek nézünk elé, mint valaha. Az a tömérdek kodifikáczió, az a sok enquétekrozás, bizottsági vita, melyek most tartatnak, azt föltételeznék, hogy már kifelé haladunk a homályból, holott a búvhelyekről még mélyebbre megyünk a labyrintba. Hiába zeng dicshymnust a miniszterelnök. A vívmányok csak papíron állnak s a nemzet közkincsévé sohsem válnak s nem is válhatnak, mert azok nem nekünk valók. Kínos vajúdás az, mire a miniszterelnök, mint nagyszabású reformokra hivatkozott. S arra nézve, hogy az állapotok a legnyomorultabbak, semmi sem hozható fel a kormány védelmére. A képviselőház mai ülésében nagyon fontos és érdekes mozzanat volt. Simonyi Ernő a szélsőbal nevében és annak nagy helyeslése közt kijelenté, hogy az Apponyi bizalmatlansági határozati javaslatát nem pártolja, mert közjogi alapon áll, mint Tisza és közigazgatási terve ezénél roszabb, sőt reakczionáriusabb És mikor egyik kabarékpárti provokáltan felkiálta, hogy „tehát inkább Tisza“, a szél-bal visszakiáltá: „százszorta inkább!“ E két szó sajtólag hatott az egyesült ellenzékre. Erre Simonyi külön bizalmatlansági határozati javaslatot nyújtott be és e körül fog tehát folyni a döntő csata. Simonyi Ernő előtt szólott Tibád Antal, részletes tervet adván arról, mint vélné a közigazgatási bíráskodást szervezni, utána pedig Máriássy Andor. Mindketten bizalmukat fejezték ki a kormány iránt. A szónokok sorában ma az utolsó volt Domahidy István, ki a határozati javaslatok egyike mellett sem nyilatkozott, de a költségvetés megszavazását megtagadta. Tekintettel arra, hogy még 24 szónok van felírva, az elnök felhívta a képviselőket, hogy pontosabban jelenjenek meg a kitűzött időre s hogy esetleg az ülést 2 órán túlra is nyújtsák ki. A holnapi ülés szónokai a jegyzői bejegyzés szerint: Jókai Mór, Eötvös Károly, Dárday Sándor, Degre Alajos, Prileszky Tádé stb. 46. sz. Törvénykezési szemle. A közokiratok által való bizonyítás újabb időben a felsőbb bíróságok által kimondott bizonyítási elvek mellett sokakat zavarba hozott. A törvényk. rendt. 165. §-a szerint „közokirat teljes bizonyító erővel bír, míg az ellenfél azok hamisságát be nem bizonyítja.“ Ezzel bárki is azon téves felfogásra juthat, hogy ha a közokirat nem hamis, annak tartalma minden ellenbizonyítást kizár. E részben azonban a gyakorlat azon helyreigazító értelmezést követi, miszerint a hamisítás nem csupán közokirat kiállításának tényét engedi megcáfolni, hanem a tartalomra is vonatkozhatik. E jogi felfogás már most tovább fűződött s miután a közjegyzői okirat 58. §-ában kimondatott, hogy a közjegyző csak közokiratot vehet fel s ugyanezen törvény 54 § a szerint meghatároztatok hogy a házasfelek között fennforgó adásvevési, csere, életjáradéki- és kölcsönszerződések érvényességéhez közjegyzői okirat kívántatik, ebből azon következtetés vonatott, hogy a közokirat alakjában kiállított szerződés tartalma a szerződők mellett és ellen teljes bizonyítékot képez; ezek tehát további bizonyítással nem csupán azzal tartoznak, hogy az ellenbizonyítások érvényét cáfolják. E felfogás, mint beteges kór, vezette a perlekedő feleket közjegyzői okiratok alakjában szerződések kötésére s csak akkor ébredtek fel a való iránti meggyőződésre, midőn a judikatura számtalan konkrét eset feletti ítéleteiben kimondotta, hogy közokiratok alakjábani szerződések, csak a szerződő felek irányában bíznak közokirat minőségéhez képest bizonyító erővel, de ha ily szerződés harmadik személylyel való viszonyra vonatkozólag jó elbírálás alá, ez esetben a két szerződő fél ténye, kettőjük együttes ténye gyanánt bíráltatik el, s a harmadik személy irányában semmi egyebet nem bizonyít, mint azt, hogy valósággal keletkezett, de nem azt, hogy abban a szerződő felek oly valóságokat fejeztek ki, melyek harmadik személyek irányában bizonyítottaknak elfogadandók. Ha tehát a férj elismeri a közokiratban, hogy minden ingóságát neje hozta a házhoz, ha valaki bérleti szerződésben elismeri s pedig közjegyzői okiratba foglalva, hogy a birtokában levő ingóságokat X-től haszonbérbe vette s ezek X. tulajdonai, harmadik személyek ellenében ezzel nem szolgáltathatik az iránt bizonyíték, hogy a férj birtokában levő ingók neje tulajdonai, vagy a másik esetben a bérbeadóként szerződőé különösen ingatlanok eladása esetében, a szerződő felek megjelennek a közjegyző előtt s főkép azért, hogy százalékfizetéssel kevésbé terheltessenek, kisebb vételárt mondanak be, mint amely köztük megállapittatott, tehát a közokirat a valódi vételárt nem bizonyíthatja. Első tekintetre látszik, hogy ez esetnél a kincstár érdekelve lévén, ennek irányában a közjegyzői okirat mi bizonyítékot sem képezhet. De a kérdés akkor is tehető, hogy ha az eladó a vételár azon részét követelné vevőtől, mely a közokiratba nem foglaltatott, vevőnek azon védekezése, hogy ott csak azon vételárt köteles fizetni, mely az írott szerződésbe foglaltatott, föltétlenül elfogadandó-e s kizárja-e az eladó részéről ajánlott az iránti bizonyítást, hogy a vételár magasabb. Ennél a gyakorlati megfejtés zavarba jő. Azon nézet merült fel, hogy a harmadik személy irányában való szövetkezés büntetésre méltó cselekmény s ennél az ellenbizonyítás megengedhetőségét vonja kétségbe. Azonban e felfogás helytelensége önmagát cáfolja meg, mert ez által épen a harmadik érdekében való bizonyítás tiltatnék el s ennek rovására gazdagodnék a vevő épen azon bűncselekmény alapján, melynek részese is volt. A legfőbbitélőszéknek is voltak ítéletei, melyekkel ily esetek alapján az eladónak kereshetőségi joga megtagadtatok Újabban ismét más irány nyert érvényességet s mind a keresetjognak, mind a közokiraton kívül történt megállapodás bizonyításának hely adatott. Vegyes közlemények- Adományozás. Schmied Józsa hartai és Urváry Sándor solti községi jegyzőknek a koronás ezüst érdemkeresztet. Kinevezés: Kellner Miksa díjtalan fogalmazó gyakornokká az igazságügyminiszteriumhoz ; Csorba Sándor írnokká a sz.-gotthárdibirósághoz; Egry Gy. fogházfelügyelővé a kézdi-vásárhelyi központi börtönhöz. Az ügyvédi kamarákból. A pozsonyi ügyvédi kamara Ztuparich Pál trencséni ügyvédet az ügyvédség gyakorlatába visszahelyezte. Ingók foglalása, if. Pakurár Ávrám ell. Lippán ; Czinner Mór ell. B.Csabán ; b. Majthényi Ágoston ell Kovákon ; Buzgó Mária ell. Dombón; Somody Antal és valamennyi majláthfalvi lakos ell.; Lelkes Fer, ell. Ny.-Vicsapon ; Justh József ell. Necpáltz; Kubinyi Károlyné ell. Várgedén ; Gaal István s n. ell. Noszlopon ; Schreiner János ell. N.Kanizsán ; Pfister Ján s t. ell. Traunauban ; Csajkos Miklós ell. Tasson ; Tamaska Gábor ell. Gálocson ; Kelemen Ant. s n. ell Györszigeten ; Perenczy Béla és n. ell. Abauj Szántón ; Bertha János ell. Jaákon; Kohn Áron s n. Kát. ell. Petrozsényben; Geiger Simon ell. Szolnokon; Róth Kér. ell. Gy. Fehérvárit ;Kropacsek Ferencz hagyat. ell Szempczen ; Leicht Károly ell .pesten (letét. ; Güringer Jul. ell. N.Körösön ; Bauer Jak. és Margit ell. Dettán; Kepecs Ign. s n. ell. Kisvárdán ; Kiss Márton s n. ell. Bőnyben ; Takács Lipót s n. ell. Nyitrán ; Fried- an der Róza ell. Huszton; Papp Ferencz s n. ell. Vissen ; is Farkas István ell. Bpesten (házbér); Marosi Imre ell. Komáromban. Örökösök idézése. Cz. Molnár Jánosné, Kun Istvánná ör. (kunvásárhelyi tsz ) ; Mesenye Jóvá ör. (n.kikindai tsz); Valter András ör. (temesvári tsz.)"