Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 1-147. szám)
1880-01-22 / 17. szám
V. évfolyam 1880. Prafci—___■_________ § a . 1 „MAGYAS JOGÁSZ“ megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár : Egész évre..........15 frt. — Fél évre................. 7 „ 50 Hegyed évre .... 4 „ — Egy hónapra .... 1 „ 40 Hirdetések : Egy hatodhasábon petitsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál. A bélyegdij külön minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. ^ 17. 81. Budapest, csütörtök január 22. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. ___■■ . Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, F. József tér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beiktatandó hirdetmények is küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat-Iak el- Nem lévén abban a helyzetben, hogy minden előfizetőnket, kik legutóbb hozzánk fordultak, külön értesítsük előfizetési hátralékuk mennyiségéről, a jövő héten mellékletet adunk, melyen a hátralékosok nevét és hátralékát ki fogjuk tüntetni. A kiadóhivatal. A rendezés alatti birtokok ár telekkönyvezése. II. Tegnap mondtuk, hogy a birtokrendezés, illetőleg tagosítás alatti fekvőségek, a közosztályok s elkülönítések, az ezeket eszközlő műveletek folyamában nemcsak nemzetgazdasági, de egyszersmind nagy jogi következményekkel bíró jelentőség is foglaltatik. Kiemeltük, hogy a birtokrendezés, illetőleg tagosítások alatt szerzett s megvásárolt birtokok, ha már előlegesen nincsenek telekkönyvileg jogbiztosítékokkal s elsőbbségi ranggal ellátva, nagy veszélynek vannak kitéve. Mert a bevégzett birtokrendezés után, bármily címen vett, szerzett vagy örökölt minden fekvőség, már nem jelentkezik jogügyi perfolyamként, alig képezhetik az igényperek s kártérítés tárgyait, hanem csak mint nemzetgazdasági intézkedések jönek tekintetbe, miután a községi birtok, nevezetesen a közös legelő, községi erdő sat., ép úgy, mint, a legeltetési s faizási szolgalmak, bizonyos osztálynak vagy valamely kiváltságos egyénnek (például nemes embernek vagy volt földesurnak) a mások fölött való uralmát ma már nem foglalják magukban. Nagyon természetes, hogy épen e körülménynél fogva, valamint a tulajdonszerzés, úgy az ezzel járó jogok biztosítása is más rendszereken nyugosznak. Míg ezek még csak a múlt században is, csupán a nemzetgazdaság s hűbéri jogok nevében, részben rendőrileg, kényszerítőig s mintegy gyámhatóságilag foganatosíttattak: már napjainkban nagyobbrészt az érdekelt felek szabad tetszésére hagyatnak s a legújabb időkben e viszony jellege már annyira átalakult, hogy a községi legelő és erdő a vadászati s legeltetési jog, közvagyonnak tekintetik, a magántulajdon pedig, különösen birtokrendezéseknél s tagosításoknál inkább méltattatik nemzetgazdasági, mint magánjogi tekintetekre. Magyarországon azonban a magánjog iránt való előszeretet s ragaszkodás még nagyon erős s e jogérzet midőn a kiváltságosok vámáiból a népegyetem kebelébe szállt, méginkább erősbödött, semhogy gyengült volna. Innen a sajátszerű konfliktus magánjogi s nemzetgazdasági reformtörekvéseink irányzatai közt. Az ezen mindennap előforduló konfliktusokból származható részek moderátorául bocsáttattak ki a rendezés alatt levő földbirtok s egyéb fekvőségek áttelekkönyvezésére vonatkozó miniszteri utasítások s szabályrendeletek. Ezen utasítások s szabályrendeletek azonban csak üres theoremákat foglalnak magukban, s nem vonatkoznak a dolog, valamint technikai, ügy jogi részleteinek gyakorlati megoldására. Mi tegnap megszakított javaslatunk fonalán, a további teendőkre nézve, még a következőket ajánljuk tel. olvasóink figyelmébe. Ha valamely község telekkönyvi munkálatában a helyszínelők által kataszteri számok használtattak, a föltalált új részleteknek a szomszéd anyaszám aldivizummal ellátott száma adandó, a mérnöki földkönyvezés rovatában pedig a kinyomatott tényállás jegyzendő be, figyelmeztetésül a telekkönyvi hivatal számára, midőn a telekkönyv átalakittatik s ebbe a tulajdonjog bekebeleztetik. Ez eljárás szerint a mérnök a fölvételi térképbe, az azoknak megfelelő telekkönyvi számokat bevezetvén, más szóval a részletek identificatiója megtörténvén, a földkönyvet összeállítja, melynek összeállítása, miután az egyes birtokrészletek már azonosítva vannak, a telekkönyvi regiszerből könynyen eszközölhetők. Ezek után végül még csak az egyéni telekkönyvek, birtokivek összeállításáról kockáztatunk pár szót, minthogy e munkálatnál elkerülhetlenül szükséges, hogy a mérnöknek a telekkönyvi hivatal segédkezet nyújtson, mert csak is így lehetséges a különféle jogczimek alatt különböző jogokkal, perek s igényekkel terhelt birtokot a telekkönyvi állapottal öszhangzólag s kifogástalanul összeállítani. A munkálat folyama alatt a működő mérnök egyik telekkönyvi közegének közreműködése mellett a telekjegyzőkönyvekből másolatot készít, mely egyebet nem tartalmazván, mint a jogczimet és részletszámokat, annak ilyetén lemásolása 3—4000 holdas határnál nem kerül többe, mint pár napi munkába. Ezeket a másolatokat az a mérnök, ki a telekkönyv szerint dolgozott, eddig megcsinálta és ezt ezután is, egymaga, bármikor elkészítheti. Itt pedig, valamint a működő mérnöknek, úgy a telekkönyvi hivatalnak, mint az eljáró bíróságnak ezen három momentumra kell figyelnie mindenekelőtt, hogy a fekvőségek a telekkönyvi jogcím szerint vagy egy vagy több tulajdonos nevére vannak-e bejegyezve; mindkét esetben pedig a) vagy mentek minden jogi terhekt s kötelezettségektől; b) vagy azoknak csak egyik része; c) vagy pedig az egész birtoktest solidariter-egyetemleg van-e terhelve. Ha a most jelzett minden mozzanatot s tekintetet a földbirtok rendezésénél működő bírósági tagok, mérnökök és telekkönyvi tisztviselők szem előtt tartják, akkor a rendezés s illetőleg tagosítás alatt levő földbirtokok áttelekkönyvezése tisztán s a jogelvekkel öszhangzólag megtörténhetik, különben nem. Befejezésül még annyit jegyzünk meg, hogy ezen kérdések megoldásánál, Angliában a hűbéri földúri hatalom szolgáltatott s erőszakolt föl irányelveket. Németországban sokáig tartott pusztán az elméleti harcz a dominicum eminens fölött; míg Magyarországon, a jogegyenlőségi társadalom követelményeinél fogva, az ideigl. törv. rendszabályok VI. része által, a tényleges jogi állapot elismerése emeltetett érvényre. Ez nem mindennapi s ideig-óráig tartó jelentőséggel bíró momentum, miért is óhajtjuk, hogy azok, akik a rendezés alatt álló földbirtokok áttelekkönyvezésére hivatvák, e messzeható momentumokat mindenkor szem előtt tartsák. A kézbesítési vevénykezelés ellen, mely most a bíróságoknál életbeléptettetett, több helyről vettünk szakszerű felszólalást s mi ennek nyomása alatt s azon tapasztalatnál fogva, hogy a kormány egyes reform-munkálataival legtöbbnyire csalódott, rászaltuk az új reformot. A felszólalások folytán tanulmányozva az e tárgyban kibocsátott rendelet intenczióját s azt, hogy vele a kitűzött czél előretette: nem habozunk kimondani, mikép arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a mostani vevénykezelés, ha egyszer meghonosodik, egyrészt könnyíti a bíróságok teendőit, másrészt pedig alkalmat nyújt a bíráknak, kiválólag a felsőbíróságoknál, a kézbesítés kérdésében alaposabban dönteni. Könnyebbséget találunk abban, hogy nem szükséges most már a bírónak a kézbesítések helyességének megbírálása végett, otthagyva fontosabb teendőit, látni-futni eddig a kiadóban őrzött kézbesítési ívek után, amennyiben most minden egyes revény a reá vonatkozó iratokhoz csatoltatik ; a kézbesítés kérdésének elbírálásánál pedig tudvalevő dolog, hogy igen gyakran az átvételt elismerő aláírás, sőt tudunk eseteket, hogy annak fekvése, helye is szóban forogván: az eddigi eljárás szerint, miután a kézbesítési ívek be voltak kötve , a felsőbíróság feltétlenül elzáratott a közvetlen észleléstől, míg ellenben a jelenlegi reform módot nyújt a bírónak közvetlen meggyőződésre, mi különösen az aláírásnál lényeges tényezőt képez, mert még a szakértői vélemény egymagában , a bíróság véleményének hozzájárulása nélkül, nem bír mint bizonyíték, jogi érvénynyel. A rendelettel tehát, ha az általa szabályozott kezelési eljárásba beletörődünk, mindenesetre csak üdvös eredményeket érhetünk el. Törvénykezési szemle. Kénytelenek vagyunk a legfőbb ítélőszék egyik ítéletét megbírálni, megjegyezvén azt, hogy a perben álló felek avagy ügyviselőiket nem ismerjük, tehát a bírálatot csupán a törvénykezés fejlődésének érdekében teszszük, mint ez lapunknak feladata. Előfordult esetben t. i. alperes ellen a tőkekövetelés megítéltetvén, a legfőbb ítélőszék (13895/879) a két alsóbb bírósági ítélet megváltoztatásával a kamatot meg nem ítélte s a perköltséget kölcsönösen megszüntette, azon indokból, mert felperes tőke-követelése csak eskütől föltételezetten ítéltetett meg, miértis az nem világos (liquid.) Másként ezt úgy is lehetne kifejezni, nem világos követelés után késedelmi kamatok nem követelhetők. Azonban oly törvényes gyakorlat nem létezik vagy nem létezett eddig, mely ezen jogi nézetnek hódolna. Mindennap százankint keletkeznek a felsőbíróságoknál oly ítéletek, melyekkel a lejárati kamat megítéltetik oly követelések után, melyek valósága eskütől föltételeztetik. Ismertük azon ítélkezési gyakorlatot, mely szerint nem kötelezett kamatok csak a permegindítástól kezdve voltak megítélve. Az 1848. év előtt uralkodott gyakorlat szerint az örökhagyó tartozása után az örökösök a halálozás előtti évekre összegyűlt kamatot nem voltak kötelesek megfizetni. Azonban azon eszme, hogy eskü mellett megítélt tőke után kamat épen nem jár, egészen új. Szükséges tehát ezt kissé elemezni. A késedelmi kamat, az elmulasztott fizetési határidőtől kezdve, vagy ha ilyen nem volt kikötve, sem pedig a kötelezettség teljesítésének ideje a törvényből nem következtethető, a fizetésre történt felszólítás napjától jár; ez utóbbi pedig állhat különösen e czélra intézett bírói vagy közjegyzői okirat kézbesítése vagy más alkal