Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 1-147. szám)

1880-01-29 / 23. szám

V. évfolyam 1880. f" * — „MAGYAR JOGÁSZ“ minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár : Egész évre........II frt. — Fél évre............... 7 „ 50 Negyed évre .... 4 „ — Egy hónapra---- 1 „ 40 Hirdetések : Egy hatodhasábos petitsor egy­szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál. A­z megjelen 23. sz Budapest, csütörtök január 29. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Krtajei— . " Szerkesztőség és közleményeken kívül, az előfize­tési s hirdetési dijak, nemkü­lönben a beigtatandó hirdet­mények is küldendők. I Kéziratok s csak ismert kezektől fogadtat­­j i­­nak eL & bélyegdij külön minden beigtatás ■ után 30 kr. osztr. ért. & kiadó­hivatal: Budapest, F. József tér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető Tisztelt előfizetőink közül azokat, kik még hátralékban vannak, felkérjük, hogy eb­ből­ tartozásukat a kiadó­hivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek. A foglalási­­könyvek tökéletlensége. A bírósági végrehajtók intézménye már évtized óta hatályban van, sőt eredetileg meg­állapított hatásköre a törvényhozás által újra tárgyalás alá vétetett. A minisztérium a bírósági végrehajtók számára rendeleti úton utasításokat is adott ki, melyek szerint eljárásuk módja s az általuk fel­veendő jegyzőkönyvek alaki kellékei meg van­nak szabva. A minisztérium nálunk a szentesített s életbe léptetett törvények miként való foganato­sítása és az általa elért eredmények iránt a legnagyobb közönyt tanúsítja. Rendkívüli lár­mával lehet csak ebből a közönyből fölébresz­teni. És épen ezért azon meggyőződésnek kell kifejezést adnunk, hogy az igazságügyminisz­­tériumban nem is gondolnak rá, hogy váljon nem lenne-e szükség a bírósági végrehajtók eljárásainál a gyakorlatban felmerült hiányokra való tekintettel újabb intézkedésekre. A hiányok felfedezését ne várjuk a vég­rehajtóktól, mert ők nem igen ismerik a bí­ráskodás egyes mozzanatainak súlypontját, de kü­lönben is korlátok közé vannak szorítva. Ezen intézmény életbeléptetése óta újabb törvények is jöttek közbe, melyek alapján a végrehajtási eljárásból oly kérdések merülnek föl, melyek, ha a végrehajtó az ennek alapjául szolgáló ténykörülményeket fel nem veszi, a bíróság a kérdést el nem bírálhatja; ugyan­azért a bíróságok csakis úgy segítenek a ba­jon, hogy a bírósági végrehajtót pótlólag vagy hivatalos nyilatkozatra hívják fel vagy, mint tanút, hit alatt kihallgattatják. De átmegyünk könnyebb megérthetés vé­gett a részletekre. A tulajdoni igényperekben a bíróságok főképen azon körülményből indulnak ki, hogy az igénylő a végrehajtást szenvedett el, minő rokonsági összeköttetésben van és különösen azon törvényes elővéleményt is veszik alapul, hogy ki találtatott a birtokban. A végrehajtást szenvedettnek neje irányában jogviszonya egé­szen más, mint mások irányában. A birtokban lévő ingók iránt pedig harmadik, mint igénylő, szerzési jogczíme mellett azt is köteles bizo­nyítani, hogy miként vannak azok a végrehaj­tást szenvedettnek birtokában. Azon kérdés tisztába hozatala végett, hogy a közös lakásban lévők közül ki tekintendő tulajdonban lévőnek, okvetlenül szükséges tudni, hogy azon ingatlan, melyen a foglalás színhe­lyét képező lakás létezett, kié vagy ki a bérlője. Továbbá sok esetben szülők gyermekeik irányában támasztanak igényt s megfordítva; mindezen esetekben szükséges a bíróságnak tudnia azt, hogy a gyermekek önállóak s ké­pesek-e önmagukat bíróság előtt képviselni. Ha a bérbeadó háztulajdonos vagy föld­­birtokos a bérlője ellen intézett végrehajtás al­kalmával, bérleti vagy haszonbérleti tartozás fejében zálogjog alapján elsőbbséget követel, szükséges azt tudni, hogy a foglalás a bérle­mény területén levő tárgyakra intéztetett-e s nem foglaltattak-e köztük olyanok is, melyek azon kívül találtattak. önként következik ezekből, hogy a b. végrehajtók utasításában kötelező szabályoknak kellene lenni abban az irányban, hogy a vég­rehajtási jegyzőkönyvben a felektől s elöljá­róktól ezeket is kétségbe nem vonható értesí­tések alapján vegyék fel, t. i. hogy minő he­lyen, kinek lakásán s kinek bérletén teljesí­tetett a foglalás s ha igények jelentetnek be, az igénylőnek a végrehajtást szenvedettel való összeköttetését kérdezze ki és ezt a jegyző­könyvbe vegye fel. Ha a bejelentett igények által gyermekek és kiskorúak vannak érde­kelve, eziránt az illető gyámhatóságot ér­tesítse s különösen jelölje ki azon tárgyakat is, melyek a bérlemény területén foglaltatnak. Ily utasítások hiányában a jelzett körül­mények legtöbb esetben csak a tárgyalás elha­lasztására szolgáltatnak okot s következménye: a pereket oly felette terhelő tanúkihallgatási eljárás, valamint az is, hogy a felsőbb bíró­ságok kénytelenek bizonyítási eljárást ren­delni, mert a végrehajtási jegyzőkönyvből út­baigazítást nem nyerhetnek. Mióta az 1876. évi adótörvény életbe lé­pett, oly törvényes intézkedés van érvényben, hogy a kereseti jövedelem és tőkekamat adóra nézve az ugyanazon háztartásban élő családta­gok egyetemleges kötelezettséggel tartoznak. Ily adók végrehajtása folytán tehát az egye­temlegesen kötelezett családtagok igénykerese­teinek a bíróságok helyt nem adnak. Ámde az adóvégrehajtók sohsem tüntetik ki a végre­hajtási­­könyvben azt, hogy minő adóért tör­ténik a foglalás ; igényperek esetében tehát a bíróságok kénytelenek e kérdésben hivatalból is bizonyítási eljárást rendelni. Szerény észrevételeinket ajánljuk az igaz­ság- és pénzügyminiszter urak figyelmébe. Kü­lönösen helyesen tenne a pénzügyminiszter, ha adóvégrehajtói számára részletesebb utasítást adna, ezáltal mindenesetre kevesbedni fog a bíróságok teendője s rövidebb idő alatt foly­hatnak le az igényperek, melyeknek eddigi csigaszerű menete, ép úgy egyesekre, mint az igazságszolgáltatásra nézve hátrányos volt. A képviselőház mai ülésében folytatólag tár­gyalta Mocsáry javaslatát. Apponyi gróf a maga pártja részéről külön javaslatot adott be, úgyszintén Baross Gábor egyet a szabadelvű párt részéről. A vita még ma nem ért véget, mert az indítványo­zók zárbeszéde holnapra halasztatott. Utoló szónok volt ma a miniszterelnök, ki a fölhozottakat kísérte megjegyzésekkel. Visszautasla a reactió vádját, mert, mint mondá, mikor ez időpont be fog állani, akkor ő ott lesz, a­hol akkor volt, mikor Magyarországon reactió volt. Mindössze, úgy­mond, oly intézkedé­seket tart szükségesnek, melyek a szabadságnak nem ártanak, de a szabadossság korlátozá­sát lehetővé teszik. Két új törvényjavaslat a közönség eny­hítésére. 1. Pár nap előtt Tisza Kálmán s Sza­­páry Gyula miniszterek törvényjavaslatokat ter­jesztettek a ház elé, hogy a múlt évi árvízveszé­lyek s mostoha termések miatt ínséggel s nyomorral küzdő honfitársaink a közelgő tavaszra részint ele­gendő vetőmaghoz, részint jövedelmező munkake­resethez juthassanak. A vetőmag csak kölcsönada­­tik s értéke a közadók alakjában fogna visszaté­­ríttetni s behajtatni. Legnevezetesebb azonban e javaslatokban, hogy az egyeseknek adandó, de eset­leg vissza nem térített s nem biztosított köl­csönért, in­s o­­­i d­u­m összes vagyona, ingó­s in­gatlan birtokával az egész község felelős lenne. Nem ignorálva emez intézkedések korszerű­ségét s nemes intenzióját, mind jogi, mind politi­kai szempontból, mégis különösnek találjuk azon kényszeritőleg kötelező pontot (5. §), hogy egyesek netáni újabb balesete, rész gazdálkodása vagy köny­­nyelmüsége miatt az egész község egyetemleg bűnhőd­jék s minden javaival kezeskedjék. Ily áldozatot még az állami végszükségjog törvénye sem köve­telhet s a­hol még ily áldozat is erőszakoltatik, ott a kiosztandó vetőmag nem az egyéni iparko­dás, szorgalom s tulajdont, hanem a törvényesített communismust fogná fölvirágoztatni, a munka pedig a szoczializmus kovászát fölgerjeszteni. Egyik Scylla, másik Charybdis. Vigyázzon a törvényhozás, nehogy, midőn itt a szirtet ki akarja keríthetni, örvénybe taszítsa a népet. Gondolja meg, hogy találkoznak Ma­gyarországon nagyobb számban községek, hol t­i­z-h­usz telkes gazda mellett öt—hatszáz, sőt ezerre menő földönfutó proletár, korhely s dologtalan tömeg csak arra les és vár, hogy a tehet­ősbeli vagyonkáján ingyen osztozhas­­sék. A községek föltétlen s kényszeritett solidari­­tásában tehát mi a magántulajdon megtámadásá­nak veszélyét s az érintett törvényjavaslatoknak egyszersmind azon veszedelmes egyoldalúságát szem­léljük, hogy midőn a községek egyetemleges köte­lezettségét, mintegy a végszükségjog követelmé­nyeként állítja föl, nem gondoskodik a biztosíté­­kokról s nem mutat ki módot, mely szerint maga a község egyeteme a ne­om­ veszélyek ellen óva lenne. Pedig itt, a közigazgatási rendszer s mód is magában a nyomor lényegében rejlik és semmi­esetre sem oly véletlenben, miáltal a kormány provideálásának elmulasztása menthető volna. Az ily korszakos inségi állapotoknak, minőben m­ainap­­ság sanyargunk, minden alakzatában bizonyos elvei vannak s ez elvek képezik a törvényhozás és kor­mány föladatát, melynek tehát itt is, midőn kisegítést nyújt, egységet kell létesítenie. De másodszor ily­enséges állapotnak, mint a jelenlegi, kiválólag mindig helyi jellege van. E kiválólag helyi, illetőleg községi jelleg, mind okaira, mind a segélyzés eszközeire nézve, inkább képezi a községi önkormányzat jogát s feladatát, mint az országkormányzatét, mely bel terjedelmében az egyéni viszonyokra nem is vonatkozhatik. A törvényhozás­nak tudnia kell, hogy ilykép oszlik meg a társa­dalmi nyomornak nagy harcza, a gyámkodó állam­segélyzés s a nemzeti önsegélyzés között; tudnia kellene, hogy az merő önámítás, midőn némely kor­mánylap épen a jelen kormánynak patriarchális jótékonyságát illustrálja. Valamint a törvényjavaslat tervezőinek, úgy legislácziónknak tudnia kell, hogy a köz­önségben való segélyzés formája eredetileg a nemzetségi se­gélyzés egyik rendszere. Mert a nyomor és szük­ség közvetlenül nem a község, hanem a család ügye s hogy másodsorban a nemzetségé az egész feladat, mint maga a birtok, melynek átalános igazgatása ez ügyre vonatkozólag nincs, mint épen nincs e társadalmi szerkezetnek egyéb körökre vo­natkozó igazgatási joga sem. Hibás tehát a kormánylapok azon dicsekvése is, hogy azok a férfiak, kik a kormány rudján áll­nak, kik a nép számára vetőmag s élelmiszerek kiosztásáról, a Hon i. é. 16. száma szerint gondos­kodnak, (miből ugyan mi sem igaz) kik a köz­

Next