Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 1-147. szám)
1880-06-26 / 145. szám
V. évfolyam 1880. 145. sz Budapest, szombat junius 26. „MAGYAR JOGÁSZ“ ’ megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egész évre........20 frt. — Fél évre...........10 „ — Negyed évre.... 5 „ -Egy hónapra---- 7 „ 80 Hirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál A * \ bélyegdij külön minden beigtatás , » Q után 30 kr. osztr. ért. fij Se»» —etem MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP f "i—TT—•wsl f Szerkesztoség kiadóhivatal: Budapest, F. József tér 9. sz. I hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfize- t tési s hirdetési dijak, nemkülönben a beígtatandó hirdetikmények is küldendők. Kéziratok is csak ismert kezektől fogadtatásnak eh & t£(5%^== ~~ ~ — és A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE, Közjegyzők a fórum előtt. Még egyszer vissza kell térnünk az alsóausztriai közjegyzői kamarának tegnapi czikkünkben említett fölterjesztésére, hogy megismertessük. olvasóinkkal az indokokat, melyek ebben a tekintetben a kamarát vezették. Elvitazhatatlan fontossággal leír emez indokok ismerete, mert a kérdés odaát Lajtántól annyira acuttá vált, hogy annak fölvetése nálunk is várható s igy szükséges tudnunk, hogy, ezzel szemben, minő állást kell annak idején elfoglalnunk. Az említett fölterjesztés mindenekelőtt kiemeli, mikép az a kérdés, hogy büntetőügyekben a jogi támogatás hogyan engedtessék meg és szerveztessék, azok közé tartozik, melyek legkevésbé tűrik, hogy valamely közérdekből, bármennyire jogosult legyen is ez, megítéltethessék. Ott, hol a közérdek oly közvetlenül érintetik; ott, hol az embernek legfőbb javáról, hire, becsületéről, szabadságáról s életéről, nemcsak a közvetlenül érdekeltekre nézve, hanem ezek családjainak hite, becsülete és tétele, sőt talán még távolabb körben, különösen politikai pártjukra nézve is szóban forog, ott sokkal magasztosabb szempontból kell felfogni a dolgokat. Ezt a magasztosabb felfogást osztották a büntetőeljárás létrehozásában közreműködött kitűnő férfiak és hatóságok is, a vádlottak védelmét Ausztriában nemcsak megengedvén, hanem bizonyos esetekben elő is írván. Mindig ahhoz ragaszkodtak, hogy büntetőügyekben a képviselőnek bizalomraméltó, művelt férfiúnak kell lennie s a kört, mely azokat magában, foglalta kik eme szerepre bocsáttattak, jól megfontolva, igen tágra szabták, abból a szabadelvű nézetből indulván ki, hogy épen a büntettek eseteiben kell a feleknek lehetőleg nagy választékkal bírni a személyek között, hogy még a legtávolabbi gyanú is elháríttassék arra nézve, mintha az állam korlátozni akarná a vádlottakat a jogaik érvényesítésére szolgáló eszközökben vagy, hogy az állam őket közvetve arra kényszerítené, mikép valaki előtt, talán nagyon veszélyes természetű nyilatkozatokat tegyenek, ki fölvételét a védők lajstromába oly föltételek árán vásárolta meg, melyek őt, az állammal szemben, a szükséges szabadságtól és függetlenségtől megfosztják. És így csaknem három évtized óta azok a jogászok, kik az úgynevezett gyakorlati vizsgák egyikét jó sikerrel letették vagy akik valamely jog- és államtudományi facultás tanári karába tartoznak, a védők jegyzékébe való fölvételre képeseknek nyilváníttatnak és míg ebbe valamennyi ügyvéd fölvétetni rendeltetik, addig a fölvételből kizárvák mindazok, kik bár gyakorlati vizsgát tettek, de törvény szerint a bírói hivatalból, ügyvédkedésből vagy közjegyzőségből kizárandók. E szerint, különösen a közjegyzők és ama közjegyzőjelöltek, kik az említett vizsgák valamelyikét letették, vannak jogosítva fölvételüket a védők jegyzékébe kivonni. Az alsó-ausztriai ügyvédi kamara javaslatának erre vonatkozó része arra törekszik, hogy ezeket megfoszsza ebbeli joguktól, bár a javaslat oly bölcsen szerkesztetek, hogy ezt az épen oly messzeható, mint súlyos aggályt ébresztő, egész kart megsértő óhajt a nélkül nyilvánítja, hogy csak szóval is említené a közjegyzőt vagy a közjegyző jelöltet. Figyelemmel tanulmányoztuk az alsó-ausztriai ügyvédi kamara javaslatát s azt olvasóinkkal is megismertetvén, bízvást kimondhatjuk, hogy a közjegyzői kamara egészen téves ösvényen halad fölterjesztésében, mert a többször említett javaslat korántsem a közjegyzők érdekeinek megsértését vette czélba, valamint hogy azokat védelmébe sem vehette , hanem igenis felszólalt az ügyvédi kar veszélyeztetett, minden oldalról megtámadott érdekeinek megvédésére. Az 1873-iki büntető-perrendtartás módosítását sem vonja maga után a javaslat, mert nem azt kívánja, hogy a képviselet bűnügyekben kizárólag ügyvédek, ügyvédjelöltek, a bírói hivatalt tényleg gyakorló bírák és a jog- és államtudományi facultások tanári karának tagjai részére tartassák fönn, amennyiben az említett büntetőeljárás csak annyiban vonatkozik a közjegyzőkre, amennyiben a védelemből kizárja azokat, akik közjegyzőkül nem vehetők föl. Ez pedig még nem teszi azt, hogy a közjegyzők a bűnügyekben való képviseletre föltétlenül jogosítják. Az alsó-ausztriai ügyvédi kamara tehát nem a kizárást kívánja, hanem az ügyvédi kar érdekei védelmének határozott biztosítását. Ez pedig tőle rész néven nem vehető. A királyi táblák decentralisatiója tárgyában az igazságügyminiszter leírt a szegedi ügyvédi kamarának, melyben tudatja, hogy a budapesti és marosvásárhelyi kir. táblák decentralisatíója szándékoltatván, e tárgyban véleményadásra fölhívta az összes ügyvédi kamarákat, így fölhívja a szegedit is. A szegedi kamara elnöksége ennek folytán a helybeli és a kamara területéhez tartozó vidéki ügyvédekből értekezletet hívott össze, amely e hó 27-én délután 3 órakor kezdi meg tanácskozásait a kamara helyiségében. H? A B CKÉ* írói tulajdonjog, (A Petőfi-per.) Aigner Lajos bpesti könyvkereskedő, Kovács Gyula ügyvéd által pert indított az Athenaeum-társulat, mint Petőfi költeményeinek kiadója ellen, melyet a perben a társulati ügyvéd, Sigray Pál képvisel. A per, Aigner úr részéről, a kétkedés czímén alapul. Aigner úr kétségbevonta a Petőfi-szerződésen olvasható aláírások hitelességét. E tárgyban a felhívott tanúk: Arany János, Jókai Mór, Lauka Gusztáv s Bellaágh József ma hallgattattak ki a bpesti tervszék bírája, Kozáry úr által. Mielőtt a tanúvallomások eredményét ismertetnők, idézzük e per tárgyát képező szerződést, mely igy hangzik: Szerződés: Alólirottak következendő szerződésre léptünk: 1 ér. Ea Petőfi Sándor összes költeményeimet, melyeket Emich Gusztáv könyvárus 1847-ben egy kötetben kiadott s mely kiadásnak czimlapja és tartalma ide mellékeltetik, örökre eladtam, minek következtében a föntebbi kötet ezentúl az ő kizárólagos sajátja: 2-or. Én Emich Gusztáv, mint kiadó, fizetek a szerzőnek egyszer mindenkorre (semes pro semper) 1500, mond: egyezer ötszáz pengő frtot, három egyenlő rátában és pedig a folyó 1847-ik évi junius 27-én 500 mondd: ötszáz; 1847-ik okt. 1-én 500 mondd ötszáz és 1847-ik november 20-án az utósó 500 mondd ötszáz pengő forint. 3-or. Én Petőfi Sándor ezen szerződés következtében egyszersmind kötelezem magamat, az ezentúl írandó költeményeimet egyes kisebb darabokban vagy kötetekben ki nem adni, hanem azokat összegyűjteni, mig egy olyan kötetet képeznek, mint ezen első nagy kötet (tudniillik nagy nyolcadrétben 35 évet körülbelől) s ezen második folyamatot nem másnak adni el, mint Emich Gusztáv kiadó könyvárusnak, az előre meghatározott díjért: egyszer mindenkorra (semes pro sempor) 2000 mond. kétezer pengő forintért. Ezen szerződést két egyenlő példányban elkészítettük és saját aláírásunkkal s pecsétünkkel megerősítettük. Kelt Pesten jun. 26. 1847. Emich Gusztáv s. k. Petőfi Sándor s. k. (P. H.) könyvárus (PH.) A második pontban érintett első 500 frt. azaz ötszáz pengő forintot fölvettem. Pest, jun. 27. 1847. Petőfi Sánd, s. k. Ugyanazon pontban érintett második 500 frt. azaz ötszáz pengő forintot fölvettem. Pest, októb. 1. 1847. Petőfi Sándor, s. k. Ugyanazon pontban érintett harmadik és utolsó 500 frt. azaz ötszász pengő forintot fölvettem Pest, novemb. 17. 1847. Petőfi Sánd. s. k. A harmadik pontot illetőleg közös megegyezés mellett abban állapodtunk meg, hogy a második kötet honoráriumából 1000 azaz egyezer pengő frtot az 1848 dik évben fizet a szerzőnek a kiadó, május közepétől kezdve minden hónap közepén száz pengő írtot, augusztus és novemberben pedig kétszáz pengőt; a második ezer pengőt pedig 1849-ben szintén hónaponkint száz pengő forintjával. E második ezer pengő ily módoni lefizetése azonban csak úgy áll, ha a szerző az egész kötetet készen átadja még az 1848. év folytában a kiadónak; ellenkező esetben ezen összeg lefizetése mindaddig fölfüggesztetik, mig a kézirat a kiadó kezében nem lesz s akkor az előbbeni ezer pengőnek annyi, közösen megegyezett kamatja vonatik le, a meddig ezen ezer pengő 1849. elejétől kezdve hevert. Kelt Pesten január 1. 1848. Emich Gusztáv s. k. Petőfi Sándor s. k. A második kötet honoráriumából május közepén járandó 100 azaz száz pengő forintot mai napon előlegesen felvettem. Pest, február 21. Petőfi Sándor s. k. A második kötet honoráriumából junius közepén járó 100 azaz száz pengő forintot a mai napon fölvettem. Pest, junius 10. 1848. Petőfi Sándor s. k. A második kötet honoráriumából julius közepén járó 100 azaz száz pengő frtot a mai napon fölvettem. Pest julius 17. 1848. Petőfi Sándor s. k. A második kötet honoráriumából augusztus közepén járó 200, azaz kétszáz pengő forintot fölvettem Pest, aug. 25. 1848. Petőfi Sándor s. k. A szept., okt. nov. és decz. hónapokra járó 500 pengő frtot, mint a külön nyugtatványok bizonyítják, annak idejében fölvettem. Pest, junius 15. 1849. Petőfi Sándor s. k. A második kötet honoráriumának második feléből az első száz pengő frtot fölvettem. Pest, jun. 15. 1849. Petőfi Sándor s. k. A kézirat átadatván, a fizetések újra elkezdőd- Lapszemle. A Jogt. Közlöny ma megjelent száma közli Zlinszky Imre urnak az úgynevezett beneficium novorum intézmény a közvetlen szóbeli perben II. czikkét. Zlinszky a jövő czikkben, miután eddig tisztán csak búvárkodott, ígéri, hogy kifejti nézeteit abban a tekintetben, hogy mivel sem a revisiót, sem a külföldi törvényekben elfogadott teljes felebbezést, hazánk mai viszonyai között, elfogadandónak nem találja, mily rendszer lenne behozandó, melytől az igazság