Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 1-147. szám)

1880-06-26 / 145. szám

V. évfolyam 1880. 145. sz Budapest, szombat junius 26.­­ „MAGYAR JOGÁSZ“ ’ megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egész évre........20 frt. — Fél évre...........10 „ — Negyed évre.... 5 „ -Egy hónapra---- 7 „ 80 Hirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egy­szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál A * \ bélyegdij külön minden beigtatás , » Q után 30 kr. osztr. ért. fij Se»» —etem MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP f "i—TT—•wsl f Szerkesztoség kiadó­hivatal: Budapest,­­ F. József tér 9. sz. I hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfize- t tési s hirdetési dijak, nemkü­­­l­­önben a beígtatandó hirdet­ik­mények is küldendők. Kéziratok is csak ismert kezektől fogadtat­ás­nak eh & t£(5%^== ~~ ~ — és A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE, Közjegyzők a fórum előtt. Még egyszer vissza kell térnünk az alsó­­ausztriai közjegyzői kamarának tegnapi czik­­künkben említett fölterjesztésére, hogy megis­mertessük­­. olvasóinkkal az indokokat, me­lyek ebben a tekintetben a kamarát vezették. Elvitazhatatlan fontossággal leír emez in­dokok ismerete, mert a kérdés oda­át Lajtán­­tól annyira acuttá vált, hogy annak fölvetése nálunk is várható s igy szükséges tudnunk, hogy, ezzel szemben, minő állást kell annak ide­jén elfoglalnunk. Az említett fölterjesztés mindenekelőtt kiemeli, mikép az a kérdés, hogy büntető­ügyekben a jogi támogatás hogyan engedtessék meg és szerveztessék, azok közé tartozik, me­lyek legkevésbé tűrik, hogy valamely közérdek­ből, bármennyire jogosult legyen is ez, meg­­ítéltethessék. Ott, hol a közérdek oly közvet­lenül érintetik; ott, hol az embernek legfőbb javáról, hire, becsületéről, szabadságáról s éle­téről, nemcsak a közvetlenül érdekeltekre nézve, hanem ezek családjainak hite, becsü­lete és tétele, sőt talán még távolabb kör­ben, különösen politikai pártjukra nézve is szóban forog, ott sokkal magasztosabb szem­pontból kell felfogni a dolgokat. Ezt a ma­gasztosabb felfogást osztották a büntető­eljárás létrehozásában közreműködött kitűnő férfiak és hatóságok is, a vádlottak védelmét Ausztriában nemcsak megengedvén, hanem bizonyos esetek­ben elő is írván. Mindig ahhoz ragaszkodtak, hogy büntető­ügyekben a képviselőnek biza­­lomraméltó, művelt férfiúnak kell lennie s a kört, mely azokat magában, foglalta kik eme szerepre bocsáttattak, jól megfontolva, igen tágra szabták, abból a szabadelvű nézetből in­dulván ki, hogy épen a büntettek eseteiben kell a feleknek lehetőleg nagy választékkal bírni a személyek között, hogy még a legtávolabbi gyanú is elháríttassék arra nézve, mintha az­­ állam korlátozni akarná a vádlottakat a jogaik érvényesítésére szolgáló eszközökben vag­y, hogy az állam őket közvetve arra kényszerítené, mikép valaki előtt, talán nagyon veszélyes természetű nyilatkozatokat tegyenek, ki fölvételét a védők lajstromába oly föltételek árán vásárolta meg, melyek őt, az állammal szemben, a szükséges szabadságtól és függetlenségtől megfosztják. És így csaknem három évtized óta azok a jogá­szok, kik az úgynevezett gyakorlati vizsgák egyikét jó sikerrel letették vagy akik valamely jog- és államtudományi facultás tanári karába tartoznak, a védők jegyzékébe való fölvételre képeseknek nyilváníttatnak és míg ebbe vala­mennyi ügyvéd fölvétetni rendeltetik, addig a fölvételből kizárvák mindazok, kik bár gyakor­lati vizsgát tettek, de törvény szerint a bírói hivatalból, ügyvédkedésből vagy közjegyzőségből kizárandók. E szerint, különösen a közjegyzők és ama közjegyzőjelöltek, kik az említett vizsgák vala­melyikét letették, vannak jogosítva fölvételü­ket a védők jegyzékébe kivonni. Az alsó-ausztriai ügyvédi kamara javasla­tának erre vonatkozó része arra törekszik, hogy ezeket megfoszsza ebbeli joguktól, bár a ja­vaslat oly bölcsen szerkesztetek, hogy ezt az épen oly messzeható, mint súlyos aggályt ébresztő, egész kart megsértő óhajt a nélkül nyilvánítja, hogy csak szóval is említené a köz­jegyzőt vagy a közjegyző jelöltet. Figyelemmel tanulmányoztuk az alsó-auszt­riai ügyvédi kamara javaslatát s azt olva­sóinkkal is megismertetvén, bízvást kimondhatjuk, hogy a közjegyzői kamara egészen téves ösvé­nyen halad fölterjesztésében, mert a többször említett javaslat korántsem a közjegyzők érde­keinek megsértését vette czélba, valamint hogy azokat védelmébe sem vehette , hanem igenis felszólalt az ügyvédi kar veszélyeztetett,­­ minden oldalról megtámadott érdekeinek meg­védésére. Az 1873-iki büntető-perrendtartás módo­sítását sem vonja maga után a javaslat, mert nem azt kívánja, hogy a képviselet bűnügyek­ben kizárólag ügyvédek, ügyvédjelöltek, a bí­rói hivatalt tényleg gyakorló bírák és a jog- és államtudományi facultások tanári karának tagjai részére tartassák fönn, amennyiben az említett büntető­eljárás csak annyiban vonatko­zik a közjegyzőkre, amennyiben a védelemből kizárja azokat, akik közjegyzőkül nem vehetők föl. Ez pedig még nem teszi azt, hogy a közjegyzők a bűnügyekben való képviseletre föl­tétlenül jogosítják. Az alsó-ausztriai ügyvédi kamara tehát nem a kizárást kívánja, hanem az ügyvédi kar ér­dekei védelmének határozott biztosítását. Ez pedig tőle rész néven nem vehető. A királyi táblák decentralisatiója tárgyá­ban az igazságügyminiszter leírt a szegedi ügyvédi kamarának, melyben tudatja, hogy a budapesti és marosvásárhelyi kir. táblák decentralisatíója szán­­dékoltatván, e tárgyban véleményadásra fölhívta az összes ügyvédi kamarákat, így fölhívja a szege­dit is. A szegedi kamara elnöksége ennek folytán a helybeli és a kamara területéhez tartozó vidéki ügyvédekből értekezletet hívott össze, amely e hó 27-én délután 3 órakor kezdi meg tanácskozásait a kamara helyiségében. H? A B C­K­É* írói tulajdonjog, (A Petőfi-per.) Aigner Lajos bpesti könyvkereskedő, Ko­vács Gyula ügyvéd által pert indított az Athe­­naeum-társulat, mint Petőfi költeményeinek kiadója ellen, melyet a perben a társulati ügyvéd, Sigray Pál képvisel. A per, Aigner úr részéről, a kétkedés czímén alapul. Aigner úr kétségbevonta a Petőfi-szerződésen olvasható aláírások hitelessé­gét. E tárgyban a felhívott tanúk: Arany János, Jókai Mór, Lauka Gusztáv s Bellaágh József ma hallgattattak ki a bpesti tervszék bírája, Kozáry úr által. Mielőtt a tanúvallomások eredményét ismer­­tetnők, idézzük e per tárgyát képező szerződést, mely igy hangzik: Szerződés: Alólirottak követke­zendő szerződésre léptünk: 1­ ér. Ea Petőfi Sándor összes költeményeimet, melyeket Emich Gusztáv könyvárus 1847-ben egy kötetben kiadott s mely kiadásnak czimlapja és tartalma ide mellékeltetik, örökre eladtam, minek következtében a föntebbi kötet ezentúl az ő kizárólagos sajátja: 2-or. Én Emich Gusztáv, mint kiadó, fize­tek a szerzőnek egyszer mindenkorre (semes pro semper) 1500, mond: egyezer ötszáz pengő frtot, három egyenlő rátában és pedig a folyó 1847-ik évi junius 27-én 500 mondd: ötszáz; 1847-ik okt. 1-én 500 mondd ötszáz és 1847-ik november 20-án az utósó 500 mondd ötszáz pengő forint. 3-or. Én Petőfi Sándor ezen szerződés követ­keztében egyszersmind kötelezem magamat, az ezentúl írandó költeményeimet egyes kisebb da­rabokban vagy kötetekben ki nem adni, hanem azokat összegyűjteni, mig egy olyan kötetet ké­peznek, mint ezen első nagy kötet (tudniillik nagy nyolc­adrétben 35 évet körülbelől) s ezen második folyamatot nem másnak adni el, mint Emich Gusztáv kiadó könyvárusnak, az előre meg­határozott díjért: egyszer mindenkorra (semes pro sempor) 2000 mond. kétezer pengő forintért. Ezen szerződést két egyenlő példányban elkészítettük és saját aláírásunkkal s pecsétünkkel megerősítettük. Kelt Pesten jun. 26. 1847. Emich Gusztáv s. k. Petőfi Sándor s. k. (P. H.) könyvárus (P­H.) A második pontban érintett első 500 frt. az­az ötszáz pengő forintot fölvettem. Pest, jun. 27. 1847. Petőfi Sánd, s. k. Ugyanazon pontban érintett második 500 frt. azaz ötszáz pengő forintot fölvettem. Pest, októb. 1. 1847.­­ Petőfi Sándor, s. k. Ugyanazon pontban érintett harmadik és utolsó 500 frt. azaz ötszász pengő forintot fölvettem Pest, novemb. 17. 1847. Petőfi Sánd. s. k. A harmadik pontot illetőleg közös megegye­zés mellett abban állapodtunk meg, hogy a máso­dik kötet honoráriumából 1000 azaz egyezer pengő frtot a­z 1848 dik évben fizet a szerzőnek a kiadó, május közepétől kezdve minden hónap közepén száz pengő írtot, augusztus és novemberben pedig két­száz pengőt; a második ezer pengőt pedig 1849-ben szintén hónaponkint száz pengő forintjával. E má­sodik ezer pengő ily módoni lefizetése azonban csak úgy áll, ha a szerző az egész kötetet készen átadja még az 1848. év folytában a kiadónak; ellenkező esetben ezen összeg lefizetése mindaddig fölfüggesz­tetik, mig a kézirat a kiadó kezében nem lesz s akkor az előbbeni ezer pengőnek annyi, közösen megegyezett kamatja vonatik le, a meddig ezen ezer pengő 1849. elejétől kezdve hevert. Kelt Pes­ten január 1. 1848. Emich Gusztáv s. k. Petőfi Sándor s. k. A második kötet honoráriumából má­jus közepén járandó 100 azaz száz pengő forintot mai napon előlegesen felvettem. Pest, február 21. Petőfi Sándor s. k. A második kötet honoráriumá­ból junius közepén járó 100 azaz száz pengő forin­tot a mai napon fölvettem. Pest, junius 10. 1848. Petőfi Sándor s. k. A második kötet honoráriumából julius közepén járó 100 azaz száz pengő frtot a mai napon fölvettem. Pest julius 17. 1848. P­e­­t­ő­f­i Sándor s. k. A második kötet honoráriumából augusztus közepén járó 200, azaz kétszáz pengő forintot fölvettem Pest, aug. 25. 1848. Petőfi Sán­dor s. k. A szept., okt. nov. és decz. hónapokra járó 500 pengő frtot, mint a külön nyugtatványok bizonyítják, annak idejében fölvettem. Pest, junius 15. 1849. Petőfi Sándor s. k. A második kötet ho­noráriumának második feléből az első száz pengő frtot fölvettem. Pest, jun. 15. 1849. Petőfi Sándor s. k. A kézirat átadatván, a fizetések újra elkezdőd- Lapszemle. A Jogt. Közlöny ma megjelent száma közli Zlinszky Imre urnak az úgynevezett ben­e­­ficium novorum intézmény a közvet­len szóbeli perben II. czikkét. Zlinszky a jövő czikkben, miután eddig tisztán csak búvár­kodott, ígéri, hogy kifejti nézeteit abban a tekin­tetben, hogy mivel sem a revisiót, sem a külföldi törvényekben elfogadott teljes felebbezést, hazánk mai viszonyai között, elfogadandónak nem találja, mily rendszer lenne behozandó, melytől az igazság­

Next