Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 148-299. szám)
1880-11-21 / 268. szám
Muntyán Gyiraszin ör (n.-bányai jbg); Bebök Mária, (kalocsai tsz); Bize Ján, (losonczi jbg) ; Bojda Józs. (csaczai jbg) ; Rugi Teréz (soproni jbg) ; Bakos György, (zngóváraljai jbg); Bajkó Andr. (gy.-szmiklósi jbg). Csőd. Szkokán György f.-szobnyai lakos (beszterczebányai tsz) csődje megszűnt. Pályázat: S. szolgai áll. (egri tsz.). (A .Budapesti Közlöny 1266. számából.) Fegyelmi tárgyalások. A kir. tábla fegyelmi tanácsának mai ülésére két fegyelmi ügy volt kitűzve, azonban az első Szentkirályi Kálmán szatmári kir. törv. széki biró ügye, miután vádlott elmaradását orvosi bizonyítványnyal igazolta, kérelméhez képest s a kir. ügyész hozzájárulásával elnapoltatott. A második Petrovics Lajos előbb nyírbátori, jelenleg nagy-kállói kir. járásbirósági végrehajtó ellen vezetett fegyelmi ügy volt. Vádlott pénzbeli sikkasztás vádja alatt állott, azonban ez alól ítéletileg felmentetvén, hivatalától való felfüggesztés mellett ellene fegyelmi eljárás indíttatott meg. Vádoltatik, hogy a felhozott esetben a végrehajtási iratokat a törvényes 30 napon túl, tehát késedelmesen terjesztette elő a kiküldő bírósághoz, hogy egy ízben 107 írt árverési összeget, állítólag, hogy azt elvesztette, hónapokig nem szolgáltatta be az illetékes bírósághoz, sőt azt később a végrehajtató fél ügyvédjének adta ki s végül egy alkalommal egyik nyírbátori vendéglőben, tehát nyilvános helyen egy járásbirósági dijnokkal tettlegességekre ment, minélfogva őt az elsőfokú fegyelmi bíróság az 1875. évi 8. t. ez. 20 §-ának mind a) mind b) pontjára nézve vétkesnek mondotta ki s hivatalvesztésre ítélte, egyszersmint. 26 frt tanuzási díjban elmarasztalta. A kir. tábla, tekintve a fennforgó enyhítő körülményeket, nevezetesen, hogy vádlott még fegyelmi eljárás alatt nem volt s felmutatott számos bizonyítvány szerint feddhetlen előéletű, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta s vádlottat 50 frt pénzbírságra ítélte. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A fővárosi rendőrség ügyében Királyi Pál a képviselőház mai ülésében a belügyminiszterhez azon kérdést intézte, hogy a rendőrség szervezéséről szóló ismételve ígért törvényjavaslatot mikor fogja előterjeszteni. Erre Tisza Kálmán, mint belügyminiszter kijelentette hogy a törvényjavaslatot oly időben fogja előterjeszteni, hogy az még ez év vége előtt tárgyalható legyen. Döntvények. A függő termésnek nem az ingatlan tartozékaként, hanem külön ingóként leendő eladatása köretvén, semmiséget követett el az eljáró bíróság, midőn azt ingatlannak kijelentvén, a szükséges igényfelhivás mellőzésével, árverést rendelt (Semmitőszék 201191880.) Greuter Antalnak Schwarcz Mózes elleni végrehajtási ügyében végrehajtást szenvedett a 9070. sz. a. hozott árverést rendelő végzés ellen semmiségi panaszt adott be a miskolczi kir.birósághoz. A semmitőszék 1880. nov. 9-én 20779 sz. a. a neheztelt végzést a t. r. t. 207. §-ának 1 pontja alapján megsemmisítette s az eljáró bíróságot utóbbi végzés hozatalára utasította; mert a neheztelt végzéssel elrendelt árverési kérvény szerint az abban kijelölt függő termésnek nem az ingatlan tartozékaként a t. r. t. 423 §-a értelmében együttesen az ingatlannal, hanem külön ingóként leendő eladása követvén, helytelenül járt el a kir. tszék, midőn azok külön eladhatásának helyét találván, a szóban forgó termést a t. r. t. 416. §-a rendelkezésének figyelmen kívül hagyásával ingatlannak jelentette ki s arra előzetes igénybejelentési felhívás és a foglalásikönyvben megnevezett igénylőnek szabályszerű félzett értesittetése nélkül árverési határnapot tűzött ki ahelyett, hogy a kért árverésnek az ingókra előszabott eljárás szerint leendő esetleges foganatosítása végett a kérvényben megjelölt kirájbíróságot megkereste volna. Azon cselekmény, mely szerint valaki mást gorombáskodása folytán saját helyiségéből kilök, sem a régebbi gyakorlat, sem az uj b.-törvény szerint nem büntethető.Legfőbb itélőszék 69351880. b). A veszprémi kir.bíróság által 1880. február 28 án 138. sz. a ítéltetett. Rothfischer Pál 26 éves, fenyitetlen előéletű veszprémi lakos, Bognár Károly ellenében tesi biztonság ellen elkövetett kihágásban vétkesnek kimondatik, ezért a Veszprémvárosi szegényalap javára fordítandó 5 frt pénzbírságban, nem fizetés esetén önköltségen töltendő 24 órai fogházbüntetés elszenvedésében és rabtartási költség megtérítésében marasztaltatik. Indokok: A vádbeli cselekmény tényálladéka, hogy egy panasztott időben és alkalommal, jelesül a midőn vádlottnak hentes helyiségében szalonnáért panaszos megjelent, egymás közt váltott szófeleselés után vádlott panaszost az Üzlethelyiségből kitaszította, vádlottnak szabad vallomásában tett beismerése által igazolva, ekként testi biztonság elleni kihágás tényálladéka a fenforgó cselekményben megállapítandó lévén, vádlottat ítéletileg fenyítetlen előéletére tekintettel pénzbírsággal fenyíteni kellett. Ezen ítélet nyomban kihirdethetvén panaszosabban megnyugodott, vádlott azonban fölebbezését bejelentette. A bpesti kir. itélőtábla 1880. évi máj. hó 4. napján 650. sz. a. az elsőbirósági ítéletet helybenhagyta. A legfőbb itélőszék 1880. november 10 .6935. sz. a. ekként ítélt. Tekintve, hogy panaszló azon állítását, mintha a panaszlott őt arczul csapta volna, semmivel sem bizonyította; panaszlottnak abbeli cselekménye pedig, miszerint a saját helyiségében, Öcsi Sándor panaszló tanú bizonyítása szerint, a vele gorombáskodó panaszlót onnan kitaszította, sem a korábbi gyakorlat, sem az új büntető törvények szerint büntetendő cselekményt nem képez ennélfogva, mind a két alsóbb bíróság ítéletének megváltoztatásával, panaszlott a vád és következményei alól, büntendő cselekmény tényálladékának hiánya miatt, fölmentetik. A védgát-társulatok azon eljárása ellen, mely szerint a védgátak, töltések átmetszése által előidézett árvíz folytán idegen tulajdonban kár okoztatott, a törvény rendes útján orvoslást keresni nem lehet mindaddig, míg a védmunka által okozott kár megtérítése iránt az alispán nem határozott. {Legfőbb 81661880.) Ábelsberg Lipót az Ango 1-Osztr. bank ell. 27920 frt. iránt a zsablyai jbiróság előtt sommás kártérítési pert indított s befejeztével a jbiróság 1879. aug. 16. 2139 sz. a. illetékességét megállapítván, alperest a 27464 frt tőkében, kamataiban s 96 kr. perköltségben marasztalta; ellenben a 76 hold bérföldjére vonatkozó 458 frt. kártérítési követelésével elutasította következő indokolással: A polgárosított határőrvidéken érvényes 1872. okt. 8. igazs. rendelet V. czikke szerint a terményekben okozott kár megtéritése iránt való keresetek, öszszegükre való tekintet nélkül, abirósághoz tartoznak és pedig az 1852. nov. 20. cs. rend. 12. §. szerint ahhoz, melynek területén fekszik az illető föld. Az ügy érdemét illetőleg B. jegyzőkönyvvel, C. alperesi levéllel és egyéb okiratokkal igazolva van, hogy felperes alperestől 795 hold földet haszonbérelt ki, s azt 1878. évben, s igy azon május júniusi hónapokban is birtokolta, midőn a kereset jogalapját képező cselekmény által előidézett árvíz azon földeket elöntötte, és ezen haszonbérleti jogviszony kétségbe nem vonatott, illetőleg az teljesen igazolva lett; valamint az is, hogy felperes bérletfizetési kötelességének eleget tett, ámbár bebizonyított fizetési mulasztás esetében is alperesnek felperes ellen csak viszkereseti joga lehetne. Továbbá alperes nem vette tagadásba azon köztudomású tényt, miképp a titeli töltés építő s fentartó társulat tagja s mint illyen törvényszerűen részt vett azon apr. 25-ei egyleti ülésben, melyben a Jegricska patak gátjának átmetszése, a víznek az alperesi haszonbérleti födeket is magában foglaló alperesi rétföldnek első öblözetébe való beeresztése elhatároztatott s a gátátmetszés s viz beeresztése előtt az elárasztandó öblözet száraz területének megállapítására bizottság küldetett ki, melynek munkálatában alperes Háy képviselője által szintén részvett, s azután a keresztülvitelt, egyhangúlag Nikolics kormánybiztosra bizták, s az t. i. az átmetszés és viz leeresztés azután eszközöltetett is. Minthogy pedig az itt érvényes osztrák polg. tk. 1302. §. szerint a kár előidézők mindenike s igy alperes is felelős s a kártérítés egyetemleges kötelme állapittatik meg, ennélfogva felperes kárának teljes megtérítését követelheti alperestől stb. stb. A kir. tábla 1880. május 4. 18273. sz. a. az illetőségre nézve hhagyta, az ügy érdemben azonban megváltoztatta abiróság ítéletét és felperesi keresetével egészben elutasította köv. indokolással. Alperes illetőségi kifogását arra állapítja, hogy itt abiróság illetékes ugyan, de nem a zsablyai, mint helyi, hanem alperes személyes bécsi bírósága, mi azonban az 1852. évi rend. 45. § ával világosan ellenkezik. Az Ugyérdemben, felperes keresetét, hivatkozással az osztrákkönyvre, arra alapítja, hogy alperes közegei töltés-átszakasztása által neki kárt okoztak; válaszában pedig azt hozza fel, hogy a védgátfentartási egylet az átmetszést egyhangúlag határozta el s ezen egyletnek egyik tagja a védgát épitő-társulat, melynek mint egyik altagja az alperes s hogy ezen szándékos kárért az egyes tagok egyetemleg felelősek (osztr. pk. 1302. §.) Tekintve azonban, hogy felperes saját okmányai szerint is, ezen határozat, az ez ügyben illetékes kir. biztos, mint közig. közeg elnöklete alatt s pedig oly czélból hozatott, hogy nagyobb terület óvattassék meg a kártól: vétkes kártételnek, osztr. ptk. 1285. 1392. §§. esete fenn nem forog; minthogy az, váljon a kir. biztos helyesen járt-e el, illetve ezen közig, intézkedés a törvénynek megfelel-e, birói megbirálás alá nem tartozik. Jelen esetre a gátrendőrségről intézkedő 1871. 40. t.-ez alkalmazandó, melynek értelmében működnek a védgát fentartási egyletek s melynek 30. §-ában a kártérítési igények iránti eljárás akkor szabályoztatik, hogy azokat a károsultak a védgát egyletek ellen és pedig első sorban a közig. hatóság előtt s csak másod sorban a polgbíróságok előtt érvényesíthetik. A legfőbbitélőszék következőleg ítélt: Tekintve, hogy a Jegricska-patak védgátjának átmetszését, felperes bizonyítékai szerint is, a titeli védgát-társulat eszközölte; ezen társulat jogalanyát pedig nem tagjainak egyike vagy másika, hanem összesége képezi s igy a panaszolt cselekményért nem az egyes társulati tagok, hanem maga a társulat, mint jogi személy vonható csak felelősségre és miután az 1871. 40. t.-cz. 30. §-a szerint a védgáz-társulatok hasonló eljárása ellen nem is lehet a törvény rendes útján orvoslást keresni mindaddig, míg a védmunka által okozott kárnak az illető társulat által leendő megtérítése iránt az alispán nem határozott, annálfogva, mellőzve azon kérdést, váljon tekinthető-e felperes haszonbérlőnek s ily minőségében bir-e egyátalán kereshetőségi joggal, a kir. tábla ítélete helybenhagyatik. Tekintve, hogy a keresk. törvény 391. §-a oly kártérítésről, mely a fuvarosok, mint szállítók mulasztása folytán merül fel, nem intézkedik: ugyanezen törvény 1. §-a nyerhet alkalmazást. A fuvaros ily esetben, szem előtt tartva az átalános jogelveket és szokást, nem az egész fuvarbért, hanem csak illő kárpótlást vehet igénybe. {Legfőbbit. 9201880, v.) A brassói kir.biróság, mint kereskedelmi biróság Tonts Péter s társa felpereseknek Constantin Nikolaus alperes elleni 74 frt iránti perében az 1879. márczius 17-én 26929. sz. a. beadott kereset folytán 1880. márczius 3-án 1647. sz. a. a következőleg ítélt. Alperes még tartozik felperesnek 31 frank 80 cím. fuvarbért 8 nap alatt s végrehajtás terhe mellett megfizetni. A költségek kölcsönösen megszüntetnek. Indokok: A kihallgatott tanuk által be lévén bizonyítva, hogy felperesek az áru lakhelyére elmentek szekereikkel s ott két napig vártak, de mert árut nem kaptak, kénytelenek voltak üres szekerekkel visszatérni. Ily körülmények között a k.t. 397. §-a értelmében a szokásos, avagy a bíró által megállapítandó fuvardíj illeti a fuvarost. A kihallgatott szakértő véleménye szerint szokás ez iránt nem létezvén, csakis azon gyakorlat, (praxis) hogy az üresen visszajött fuvarosok a bérből 40°/0-ot leengednek, ezen gyakorát vétetett állásot és a bíró saját belátása szerint állapította meg a fuvardíjt, ahogy következik. Az egész fuvarozásra kikötött 581 frank fuvardíjból jut a teher nélkül tett utazásért az áru helyére és az ottani várakozásra 290 frank 50 ctm, mely egészben megilleti a fuvarosokat. A visszutra jutó 290 frank 50 cm-ből, mert tehert nem hoztak felperesek s mert fenakadásuk sem volt, egy 40°/0-nyi levonást kell, hogy eltérjenek, így a kapandó fuvardíj teszen 290 frank 50 ctm. -f- 174 frank 30 ctm. Ø 464 frank 80 cím; ebből előlegül kanván 433 frankot, marad s kell, hogy kapjanak még 31 frank és 80 címt. A marosvásárhelyi m. kir. itélőtábla 1880. évi május hó 26-án 654. sz. a. az első bírósági ítéletet helybenhagyta. A legfőbb itélőszék 1880. novemb 17-én, 920. v. sz. a ekként ítélt. Tekintve, hogy a kereskedelmi törvény 397. §-a jelen ügyre nem alkalmazható ugyan, mivel az oly esetről intézkedik, midőn a fuvarozás megkezdése vagy folytatása természeti esemény vagy más véletlenség miatt meggátoltatik, holott a tanuk által igazolva van, hogy alperes mulasztása okozta a fuvarozás nem teljesíthetését; tekintve, hogy a két törvény egyátalában nem tartalmaz a jelen ügyre vonatkozó intézkedést, minélfogva ugyanezen törvény 1. §-a szerint a kereskedelmi szokás és ennek hiányában az átalános magánjog alkalmazandó; tekintve azonban, hogy Papp B. George szakértő véleménye szerint létezik oly gyakorlat, hogy az üres szekérrel tett útnál 40 százalék levonatik a bérből és tekintve, hogy a polg. törvénykönyv 1115. §a szerint is felperesek nem az egész fuvarbért, hanem csak illő kárpótlást