Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 148-299. szám)

1880-11-21 / 268. szám

M­u­n­t­y­á­n Gyiraszin ör­ (n.-bányai jbg); Be­bök Má­ria, (kalocsai tsz); B­i­z­e Ján, (losonczi jbg) ; B­o­j­d­a Józs. (csaczai jbg) ; R­u­g­­­i Teréz (soproni jbg) ; B­a­­k­o­s György, (zngóváraljai jbg); B­a­j­k­ó Andr. (gy.-sz­­miklósi jbg). Csőd. S­z­k­o­k­á­n György f.-szobnyai lakos (besz­­terczebányai tsz) csődje megszűnt. Pályázat: S. szolgai áll. (egri tsz.). (A .Bud­a­­pesti Közlöny 1­266. számából.) Fegyelmi tárgyalások. A kir. tábla fegyelmi tanácsának mai ülésére két fegyelmi ügy volt ki­tűzve, azonban az első Szentkirályi Kálmán szatmári kir. törv. széki biró ügye, miután vádlott elmaradását orvosi bizonyítványnyal igazolta, kérel­méhez képest s a kir. ügyész hozzájárulásával el­­napoltatott. A második Petrovics Lajos előbb nyírbátori, jelenleg nagy-kállói kir. járásbirósági végrehajtó ellen vezetett fegyelmi ügy volt. Vád­lott pénzbeli sikkasztás vádja alatt állott, azonban ez alól ítéletileg felmentetvén, hivatalától való fel­függesztés mellett ellene fegyelmi eljárás indítta­tott meg. Vádoltatik, hogy a felhozott esetben a végrehajtási iratokat a törvényes 30 napon túl, tehát késedelmesen terjesztette elő a kiküldő bíró­sághoz, hogy egy ízben 107 írt árverési összeget, állítólag, hogy azt elvesztette, hónapokig nem szol­gáltatta be az illetékes bírósághoz, sőt azt később a végrehajtató fél ügyvédjének adta ki s végül egy alkalommal egyik nyírbátori vendéglőben, tehát nyilvános helyen egy járásbirósági dijnokkal tett­­legességekre ment, minélfogva őt az elsőfokú fe­gyelmi bíróság az 1875. évi 8. t. ez. 20 §-ának mind a) mind b) pontjára nézve vétkesnek mon­dotta ki s hivatalvesztésre ítélte, egyszersmint. 26 frt tanuzási díjban elmarasztalta. A kir. tábla, te­kintve a fennforgó enyhítő körülményeket, neve­zetesen, hogy vádlott még fegyelmi eljárás alatt nem volt s felmutatott számos bizonyítvány szerint feddhetlen előéletű, az elsőfokú ítéletet megváltoz­tatta s vádlottat 50 frt pénzbírságra ítélte. Egye­bekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A fővárosi rendőrség ügyében Királyi Pál a képviselőház mai ülésében a belügyminiszterhez azon kérdést intézte, hogy a rendőrség szervezésé­ről szóló ismételve ígért törvényjavaslatot mikor fogja előterjeszteni. Erre Tisza Kálmán, mint bel­ügyminiszter kijelentette hogy a törvényjavaslatot oly időben fogja előterjeszteni, hogy az még ez év vége előtt tárgyalható legyen. Döntvények. A függő termésnek nem az ingatlan tartozéka­ként, hanem külön ingóként leendő eladatása köretvén, semmiséget követett el az eljáró bíró­ság, midőn azt ingatlannak kijelentvén, a szükséges igényfelhivás mellőzésével, árverést rendelt (Semmitőszék 201191880.) G­r­e­u­t­e­r Antalnak Schwa­r­cz Mózes elleni végrehajtási ügyében végrehajtást szenvedett a 9070. sz. a. hozott árverést rendelő végzés ellen semmiségi panaszt adott be a miskolczi kir.­­biró­­sághoz. A semmitőszék 1880. nov. 9-én 20779 sz. a. a neheztelt végzést a t. r. t. 207. §-ának 1 pontja alapján megsemmisítette s az eljáró bí­róságot utóbbi végzés hozatalára utasította; mert a neheztelt végzéssel elrendelt árverési kérvény szerint az abban kijelölt függő termésnek nem az ingatlan tartozékaként a t. r. t. 423 §-a értelmé­ben együttesen az ingatlannal, hanem külön ingó­ként leendő eladása követvén, helytelenül járt el a kir. tszék, midőn azok külön eladhatásának helyét találván, a szóban forgó termést a t. r. t. 416. §-a rendelkezésének figyelmen kívül hagyásával ingat­lannak jelentette ki s arra előzetes igénybejelen­tési felhívás és a foglalási­­könyvben megnevezett igénylőnek szabályszerű félzett értesittetése nélkül árverési határnapot tűzött ki a­helyett, hogy a kért árverésnek az ingókra előszabott eljárás szerint leendő esetleges foganatosítása végett a kérvényben megjelölt kirá­jbíróságot megkereste volna. Azon cselekmény, mely szerint valaki mást gorombáskodása folytán saját helyiségéből kilök, sem a régebbi gyakorlat, sem az uj b.-törvény szerint nem büntethető.­­Legfőbb­ itélőszék 69351880. b). A veszprémi kir.­­bíróság által 1880. február 28 án 138. sz. a ítéltetett. Rothfischer Pál 26 éves, fenyitetlen előéletű veszprémi lakos, Bognár Károly ellenében tesi biztonság ellen elkövetett ki­hágásban vétkesnek kimondatik, ezért a Veszprém­­városi szegényalap javára fordítandó 5 frt pénz­bírságban, nem fizetés esetén önköltségen töltendő 24 órai fogházbüntetés elszenvedésében és rabtar­tási költség megtérítésében marasztaltatik. Indo­kok: A vádbeli cselekmény tényálladéka, hogy egy panasztott időben és alkalommal, jelesül a midőn vádlottnak hentes helyiségében szalonnáért panaszos megjelent, egymás közt váltott szófeleselés után vádlott panaszost az Üzlet­helyiségből kitaszította, vádlottnak szabad vallomásában tett beismerése ál­tal igazolva, ekként testi biztonság elleni kihágás tényálladéka a fenforgó cselekményben megállapítandó lévén, vádlottat ítéletileg fenyítetlen előéletére te­kintettel pénzbírsággal fenyíteni kellett. Ezen íté­let nyomban kihirdethetvén panaszos­abban megnyu­godott, vádlott azonban fölebbezését bejelentette. A bpesti kir. itélő­tábla 1880. évi máj. hó 4. napján 650. sz. a. az elsőbirósági ítéletet helybenhagyta. A legfőbb itélőszék 1880. november 10 .6935. sz. a. ekként ítélt. Tekintve, hogy panaszló azon állítását, mintha a panaszlott őt arczul csapta volna, semmivel sem bizonyította; panaszlottnak ab­beli cselekménye pedig, miszerint a saját helyisé­gében, Öcsi Sándor panaszló tanú bizonyítása sze­rint, a vele gorombáskodó panaszlót onnan kitaszí­totta, sem a korábbi gyakorlat, sem az új büntető törvények szerint büntetendő cselekményt nem képez ennélfogva, mind a két alsóbb bíróság ítéletének megváltoztatásával, panaszlott a vád és következ­ményei alól, büntendő cselekmény tény­álladék­ának hiánya miatt, fölmentetik. A védgát-társulatok azon eljárása ellen, mely szerint a védgátak, töltések átmetszése­ által előidézett árvíz folytán idegen tulajdonban kár okoztatott, a törvény rendes útján orvos­lást keresni nem lehet mindaddig, míg a véd­­munka által okozott kár megtérítése iránt az alispán nem határozott. {Legfőbb 81661880.) Ábelsberg Lipót az Ango 1-Osztr. bank ell. 27920 frt. iránt a zsablyai jbiróság előtt som­más kártérítési pert indított s befejeztével a jbi­róság 1879. aug. 16. 2139 sz. a. illetékességét megállapítván, alperest a 27464 frt tőkében, kama­taiban s 96 kr. perköltségben marasztalta; ellenben a 76 hold bérföldjére vonatkozó 458 frt. kártérítési követelésével elutasította következő indokolással: A polgárosított határőrvidéken érvényes 1872. okt. 8. igazs. rendelet V. czikke szerint a terményekben okozott kár m­egtéritése iránt való keresetek, ösz­­szegükre való tekintet nélkül, a­­birósághoz tartoz­nak és pedig az 1852. nov. 20. cs. rend. 12. §. szerint ahhoz, melynek területén fekszik az illető föld. Az ügy érdemét illetőleg B. jegyzőkönyvvel, C. alperesi levéllel és egyéb okiratokkal igazolva van, hogy felperes alperestől 795 hold földet ha­szonbérelt ki, s azt 1878. évben, s igy azon május júniusi hónapokban is birtokolta, midőn a kereset jogalapját képező cselekmény által előidézett árvíz azon földeket elöntötte, és ezen haszonbérleti jog­viszony kétségbe nem vonatott, illetőleg az teljesen igazolva lett; valamint az is, hogy felperes bérlet­fizetési kötelességének eleget tett, ámbár bebizo­nyított fizetési mulasztás esetében is alperesnek felperes ellen csak viszkereseti joga lehetne. To­vábbá alperes nem vette tagadásba azon köztudo­mású tényt, mikép­p a titeli töltés építő s fentartó társulat tagja s mint illyen törvényszerűen részt vett azon apr. 25-ei egyleti ülésben, melyben a Jegricska patak gátjának átmetszése, a víznek az alperesi ha­szonbérleti födeket is magában foglaló alperesi rét­földnek első öblözetébe való beeresztése elhatároz­­tatott s a gátátmetszés s viz beeresztése előtt az elárasztandó öblözet száraz területének megállapítá­sára bizottság küldetett ki, melynek munkálatában alperes Háy képviselője által szintén részvett, s azu­tán a keresztülvitelt, egyhangúlag Nikolics kor­mánybiztosra bizták, s az t. i. az átmetszés és viz leeresztés azután eszközöltetett is. Minthogy pedig az itt érvényes osztrák polg. tk. 1302. §. szerint a kár előidézők mindenike s igy alperes is felelős s a kártérítés egyetemleges kötelme állapittatik meg, ennélfogva felperes kárának teljes megtérítését kö­vetelheti alperestől stb. stb. A kir. tábla 1880. május 4. 18273. sz. a. az illetőségre nézve hhagyta, az ügy érdemben azon­ban megváltoztatta a­­biróság ítéletét és felperesi keresetével egészben elutasította köv. indokolással. Alperes illetőségi kifogását arra állapítja, hogy itt a­­biróság illetékes ugyan, de nem a zsablyai, mint helyi, hanem alperes személyes bécsi bírósága, mi azonban az 1852. évi rend. 45. § ával világosan el­lenkezik. Az Ugyérdemben, felperes keresetét, hivat­kozással az osztrák­­könyvre, arra alapítja, hogy alperes közegei töltés-átszakasztása által neki kárt okoztak; válaszában pedig azt hozza fel, hogy a védgát­­fentartási egylet az átmetszést egyhangúlag határozta el s ezen egyletnek egyik tagja a véd­gát épitő-társulat, melynek mint egyik altagja az alperes s hogy ezen szándékos kárért az egyes ta­gok egyetemleg felelősek (osztr. pk. 1302. §.) Te­kintve azonban, hogy felperes saját okmányai sze­rint is, ezen határozat, az ez ügyben illetékes kir. biztos, mint közig. közeg elnöklete alatt s pedig oly czélból hozatott, hogy nagyobb terület óvattas­­sék meg a kártól: vétkes kártételnek, osztr. ptk. 1285. 1392. §§. esete fenn nem forog; minthogy az, váljon a kir. biztos helyesen járt-e el, illetve ezen közig, intézkedés a törvénynek megfelel-e, birói megbirálás alá nem tartozik. Jelen esetre a gát­­rendőrségről intézkedő 1871. 40. t.-ez alkalma­zandó, melynek értelmében működnek a védgát fen­­tartási egyletek s melynek 30. §-ában a kártérítési igények iránti eljárás akkor szabályoztatik, hogy azokat a károsultak a védgát egyletek ellen és pe­dig első sorban a közig. hatóság előtt s csak má­sod sorban a polg­­bíróságok előtt érvényesíthetik. A legfőbbitélőszék következőleg ítélt: Tekintve, hogy a Jegricska-patak védgátjának át­metszését, felperes bizonyítékai szerint is, a titeli védgát-társulat eszközölte; ezen társulat jogalanyát pedig nem tagjainak egyike vagy másika, hanem összesége képezi s igy a panaszolt cselekményért nem az egyes társulati tagok, hanem maga a tár­sulat, mint jogi személy vonható csak felelősségre és miután az 1871. 40. t.-cz. 30. §-a szerint a véd­gáz-társulatok hasonló eljárása ellen nem is lehet a törvény rendes útján orvoslást keresni mindaddig, míg a védmunka által okozott kárnak az illető tár­sulat által leendő megtérítése iránt az alispán nem határozott, annálfogva, mellőzve azon kérdést, vál­jon tekinthető-e felperes haszonbérlőnek s ily minő­ségében bir-e egyátalán kereshetőségi joggal, a kir. tábla ítélete helybenhagyatik. Tekintve, hogy a keresk. törvény 391. §-a oly kártérítésről, mely a fuvarosok, mint szál­lítók mulasztása folytán merül fel, nem intéz­kedik: ugyanezen törvény 1. §-a nyerhet­­ alkalmazást. A fuvaros ily esetben, szem előtt tartva az átalános jogelveket és szokást, nem az egész fuvarbért, hanem csak illő kárpót­lást vehet igénybe. {Legfőbbit. 9201880, v.) A brassói kir.­­biróság, mint kereske­delmi biróság Tonts Péter s társa felpereseknek Constantin Nikolaus alperes elleni 74 frt iránti perében az 1879. márczius 17-én 26929. sz. a. be­adott kereset folytán 1880. márczius 3-án 1647. sz. a. a következőleg ítélt. Alperes még tartozik felperesnek 31 frank 80 cím. fuvarbért 8 nap alatt s végrehajtás terhe mellett megfizetni. A költségek kölcsönösen megszüntetnek. Indokok: A kihallgatott tanuk által be lévén bizonyítva, hogy felperesek az áru lakhelyére elmentek szekereikkel s ott két napig vártak, de mert árut nem kaptak, kénytele­nek voltak üres szekerekkel visszatérni. Ily körül­mények között a k.­t. 397. §-a értelmében a szoká­sos, avagy a bíró által megállapítandó fuvardíj illeti a fuvarost. A kihallgatott szakértő véleménye szerint szokás ez iránt nem létezvén, csakis azon gyakorlat, (praxis) hogy az üresen visszajött fuvarosok a bérből 40°/0-ot leengednek, ezen gyakor­­át vétetett állásot és a bíró saját belátása szerint állapította meg a fuvardíjt, ahogy következik. Az egész fuvarozásra kikötött 581 frank fuvardíjból jut a teher nélkül tett utazásért az áru helyére és az ottani várakozásra 290 frank 50 ctm, mely egész­ben megilleti a fuvarosokat. A visszutra jutó 290 frank 50 c­m-ből, mert tehert nem hoztak felpere­sek s mert fenakadásuk sem volt, egy 40°/0-nyi levonást kell, hogy eltérjenek, így a kapandó fuvar­díj teszen 290 frank 50 ctm. -f- 174 frank 30 ctm. Ø 464 frank 80 cím; ebből előlegül kanván 433 frankot, marad s kell, hogy kapjanak még 31 frank és 80 címt. A marosvásárhelyi m. kir. itélő­­tábla 1880. évi május hó 26-án 654. sz. a. az első bírósági ítéletet helybenhagyta. A legfőbb itélőszék 1880. novemb 17-én, 920. v. sz. a ekként ítélt. Tekintve, hogy a kereske­delmi törvény 397. §-a jelen ügyre nem alkalmaz­ható ugyan, mivel az oly esetről intézkedik, midőn a fuvarozás megkezdése vagy folytatása természeti esemény vagy más véletlenség miatt meggátoltatik, holott a tanuk által igazolva van, hogy alperes mulasztása okozta a fuvarozás nem teljesíthetését; tekintve, hogy a két­ törvény egyátalában nem tar­talmaz a jelen ügyre vonatkozó intézkedést, minél­fogva ugyanezen törvény 1. §-a szerint a kereske­delmi szokás és ennek hiányában az átalános magánjog alkalmazandó; tekintve azonban, hogy Papp B. George szakértő véleménye szerint létezik oly gyakorlat, hogy az üres szekérrel tett útnál 40 százalék levonatik a bérből és tekintve, hogy a polg. törvénykönyv 1115. §a szerint is felperesek nem az egész fuvarbért, hanem csak illő kárpótlást

Next