Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 148-299. szám)

1880-09-11 / 208. szám

V. évfolyam 1880. 208. sz. -------------Ny.57 „MAGYAR JOGÁSZ“­­' megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár : Egész évre........20 frt. — Fél évre............70 „ — Negyed évre.... 5 „ Egy hónapra.... 7 „ 80 Hirdetések : Egy hatodhasábos petitsor egy­­szeri hirdetéséért 19 kr., kétsze­r 16 kr., é* többszöri hirdetéséért­­ 13 kr., minden beigtatásnál A­­ *­­ bélyegdij külön minden beigtatás j •­­­jj után 80 kr. osztr. ért. & SÁfct--------------^ Budapest, szombat szeptember II. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. 5 Szerkesztőség­­ ■ és ladó­hivatal: A büntető-törvény 167. §-a. Megmondottuk mindjárt kezdetben, hogy a büntető-codex hiányai veszélyeztetik judica­­turánkat. Ma már átalános a panasz. Az el­lentétek s elvtelenségek tényleg fölszínre jut­nak. Lássuk ezúttal a büntető­ törvény 167. §-át. E szerint veszélyes fenyegetésnek tekin­tendő valamely bűntett vagy vétség elkövetésé­vel való olyan fenyegetés, mely a fennforgó körülményeknél fogva alkalmas arra, hogy a fenyegetett személyben a veszély közvetlen be­következése iránt alapos félelmet gerjeszszen, mely vétség 3 évig terjedhető börtönnel bün­tetendő. Ellenben a 350. §. szerint a ki oly czélból, hogy magának, vagy másoknak jogta­lan vagyoni hasznot szerezzen, valakit erőszak­kal, vagy erőszakkal való fenyegetéssel, vala­minek cselekvésére, eltűrésére, vagy elhagyá­sára kényszerít, amennyiben ebbeli tette súlyo­sabban büntetendő cselekményt nem képez, a zsarolás vétségét követi el s három évig ter­jedhető fogházzal büntetendő. Ezek szerint a veszélyes fenyegetés a má­sod­sorban említett zsarolástól csak annyiban különbözik, hogy amannál a szándék csupán arra van irányozva, hogy a fenyegetett sze­mélyben alapos félelmet gerjeszszen, míg emen­nél a fenyegetett valaminek cselekvésére, eltű­résére, vagy elhagyására kényszeríttetik. Azonban a tényálladék, alapjában véve, mindkét esetben ugyanaz s így azt kellene föltételeznünk, hogy a törvény nem is tesz kü­lönbséget közöttük. Mily csalódás. Elég pillan­tást vetnünk az idézett §§-ra, hogy meggyő­ződjünk, mikép a különbség a zsarolás s a ve­szélyes fenyegetés közt, eltekintve a tettes szán­­dékától, abban áll, hogy első esetben elégséges a tény (fenyegetés), mely alkalmas arra, hogy ala­pos félelmet gerjeszszen, míg a másodikban oly fenyegetés föltételeztetik, mely „valakit valami­nek cselekvésére, eltűrésére, vagy elhagyására kényszeríthet. * Nem terjeszkedünk ki annak vitatására, hogy váljon a törvény eme megkülönböztetése egyátalán véve helyes-e, csak azt kérdjük: van-e a két eset közt valóban különbség? Alig hiszszük, hogy erre valaki igenlő választ ad­hatna. Mert valakiben alapos félelmet gerjesz­teni, vagy azt valaminek cselekvésére kény­szeríteni fenyegetés által, teljesen egyre megy. Ennélfogva alapos félelem van bennünk, hogy a törvény ellenmondásai sokakat tévútra vezethetnek, s így azoknak megvitatása mégsem egészen fölösleges, mert fájdalom, épen napjainkban merül föl leggyakrabban annak je­lensége, hogy a törvény egyszerű s természetes határozatainak, hajszálhasogató subtilitással s a legkülönösebb hypothesisekkel teljesen erőte­­tett értelmet tulaj­donitnak s hogy az elméletben s gyakorlatban kétségtelennek elismert dolgot, tetszés szerint való, tel­át önkényes értelmezés által, sőt minden további indokolás nélkül is megdönthetik. Annál is alaposabb pedig félelmünk, mert a büntető­­könyv még többféle fenyegetést is megkülönböztet, így többi közt a 234. §. szerint: „fenyegetés alatt a jelen fejezetben olyan fenyegetés értetik, mely alkalmas arra, hogy a fenyegetettben, saját, vagy jelenlevő hozzátartozójának életét, vagy testi épségét veszélyeztető súlyos sértés közvetlen bekövetke­zése iránt alapos félelelmet gerjeszszen.“ Még a jóakaratot is zavarba hozza ez a sokféle megkülönböztetés s a legügyesebb bíró is könnyen tévedhet, ha az erőszakos fenyegetés miatt elé állított vádlott fölött törvény alapján kell ítélnie, annyival inkább, mert a büntetés mérve is különböző mind a három esetben. S aztán mennyi visszaélésre nyújthat alkalmat ez a meg­különböztetés maga. A rokon- vagy ellenszenv által vezetett bíró (mert az emberi tökéletlenségnél fogva ilyesmi a bírák közt is megtörténik) szabadon válogathat az 1, 3 s 10 évre terjedhető büntetések között, amennyiben a tényállás min­­denik esetben ugyanaz: félelem­gerjesztés a fenyegetettben. Egyelőre csak ennyit akartunk szólni a fölvetett kérdésről, jövőre bővebben fogunk azzal foglalkozni. L a p s z e m r­e. A Jogi­ Közlöny mai számában dr. Timon Ákos még mindig folytatja tanulmányát a german ősal­ko­t­má­ny­ról. Dr. Weisz Ignácz brassói ügyvéd pedig be­fejezi tanulmányát a magy. büntető­ kódex felett. Igen helyesen jegyzi meg czikkező, hogy büntető­bíróságaink bizonyos esetekben jöhetnek abba a helyzetbe, hogy külföldi törvényt alkalmazzanak és mivel bíróságainktól kívánni sem lehet, hogy a kül­földi törvényeket ismerjék, adott esetekben az illető vizsgáló bíró vagy eljáró bíróság megkeresése kö­vetkeztében az igazságügyminiszter lesz hivatva az eljáró bíróságot azon külföldi törvénynyel ellátni, melyre szükség lesz, de külföldi bíróság, különösen oly államokban, melyekben a büntetőjogi viszonosság fennáll, szintén hasonló helyzetbe juthat. Azok nél­külözik magát a magyar büntető­ kódexet, amennyi­ben az fordításban még most sem küldetett szét. Czikkező azt a kérdést veti fel, hogy váljon milyen nemű és mérvű büntetés lesz kimérendő azon kül­földi tettesre, ki például Franczia-, Német és Olasz­országban többrendbeli bűntényt elkövetett és hozzánk menekült, ha a megnevezett államok a területükön el­követett tényekre különböző büntetésnemeket állapí­tanak meg és a tettes ki nem szolgáltatandó ? to­vábbá, hogy minő büntetés neme fog alkalmaztatni akkor, ha péld. egy oly tettesről van szó, ki Oroszországban oly tényt követett el, melyre de­­portáczió vagy testi fenyíték van szabva, ha a tet­tes hozzánk menekül és itt lesz büntetendő ? A lap nyolcz hasábot szentel ezúttal a telek­­könyvezetők orsz. egyesülete ideiglenes választmá­nyának jelentésére, mely tisztán az egylet körében fölmerült, de semmi közhasznú dolgokat nem pertraktál. A Magy. Themis még sivárabb, mint a Jogt. Közlöny. Folytatja a már többször említett bírálatát a jelenlegi büntető-codex évek előtti ja­vaslatának. Hogy az olvasó jól megértse a dolgot, közli a Themis a német eredeti szöve­get is. Adalékokat is hoz a magyar büntető-törvény­­könyv magyarázatához. Nevezetes, hogy dr. Barna Ignácz nem szűnik meg egyes szavakat magyarázni, melyeket a codexből kikap. Most abban telik kedve, hogy a szükség s végszükségnek értelmét fej­tegesse untatásig. A jogirodalmi rovatban W. bírálja Ober­­mayernek a f. évben: Die „Lehre von den Sachverständigen im Civilprocess“ czi­­mű munkáját, mely azonban nem egyéb, mint szó­l a lap szellemi részét illet® reményeken kívül, az elöfize­­s hirdetési díjak, nemkü­­ben & beigtatandó hirdet­mények is küldendők. Budapest, F. József tér 9. sz.­­ szerinti lefordítása külföldi szaklapban már megje­lent bírálatnak. Ajánlja végül a M. Themis lapunkat a szak­közönségnek, miután azt „A büntetőjog zára* rovattal megbővítettük. Kéziratok , ismert kezektől fogadtat­nak el « ■ Járásbíróság! fogházak. *) A büntető-törvkönyv életbelépte alkalmával legjobban feltűnnek azon nehézségek és hiányok, melyek a törvkönyv készítésekor aligha megfelelő mérvben vétettek figyelembe. Ezen körülmény lesz épen oka, hogy a törv­­­könyv merész alkotásai a büntetési, illetve fenyí­­tési fokozatok óhajtásai alkalmával sok akadályba fognak ütközni, pedig épen itt van legnagyobb szükség a gondra, hogy a büntetési fokozat végre­hajtása egészen megfeleljen a törvénykönyv inten­­czióinak. Nincs szándékomban bünt.-törvkönyvünk azon rendelkezéseiről, melyek szerint a büntetési és fe­­nyítési fokozatok mindenféle nemét megállapítja, bővebb észrevételeket tenni, de azokat minden­esetre még elég koraiaknak találom. A bíráknak igen sokat kellene gondolkozni a felett, hogy a fenyítési fokozat milyen legyen ? Mert a gyakorlat majd azt fogja kimutatni, hogy midőn valamely bűnöst sújtani akarunk , épen akkor enyhí­teni fogjuk a büntetést. Ha tündér­vesszővel varázsolhatnék elő a kü­lönféle fegyintézeteket, börtönöket és fogházakat, akkor is nehéz munkát és meggondolást igényelne, hogy minő berendezés felelne meg legjobban a czélnak ? Első­sorban tartsunk szemlét a kir. j birósági fogházak fölött. Nem titok, hogy a törvénykezésnek a közigaz­gatástól való elválasztása s a kir. bíróságok felál­lítása, mintegy rögtönözve létesült. Alig volt arra idő, hogy a bíróság részére lakást lehetett felvenni; ezen lakások legnagyobb része olyan volt, hogy sok hivatalnok betegséget kapott a vizes s düzhödt levegőjű hivatalhelyiség miatt Ha már a bíróság helyiségére nem lehetett nagy tekintet, mennyivel kevesebb figyelemben ré­szesültek a kir. jbirósági fogházak. Csak pillantást kell vetnünk a kir. jbiró­sági fogházakra és szomorúan kell meggyőződnünk, hogy azoknak nagy része semmi tekintetben sem állja ki a bírálatot; a letartóztatási helyiségek leg­­többnyire kevés űrtartalmuak s számuk oly cse­kély, hogy kényszerűségből leggyakrabban a vásott s süllyedt szokásos kapczabetyár együvé záratik a még kevésbé vétkes s a társadalomnak még meg­menthető fogolylyal. A tisztaság, szellőztetés miként van fentartva ? gyakran csak egy őr van, a­kinek — kivált a román vidékeken — alig van valami fogalma a tisztaságról, minthogy nevelésben jómaga soha sem részesült, rendet s tisztaságot soha nem látott és nem élvezett. Különben még ezen börtönőr is legtöbb­­nyire el van foglalva, elő sem tudnám sorolni mi­féle teendőkkel; néha az is megesik, hogy rabot kísér egyik-másik törvényszékhez ily körülmények között azután a kir. járásbiráknak igazán nagyon kijut a házi teendőkből: meg kell nekik nézni, ki van-e a fogház szellőztetve, az udvar ki van-e seperve, a foglyok sétálnak-e és pedig mennyi ideig? ruhájuk tiszta e, az ágynemüek rendben vannak-e ? a vizes falu fogház-szobák miatt a szalmazsákok nem rot­hadnak-e? A déli ebédet szintén meg kell kóstolni; a kenyeret meg kell nézni, nem keletien s nem sü­­letlen e ? még azon felül meg kell mérni is, hány dekagrammot nyom s esetleg mi hiányzik? a hiányt utána kell pótoltatni, az étel­kiosztáson megint csak jelen kell lenni. A börtönőrök néha napközben hosszabb ideig távol maradnak, mi miatt nyárban a fojtó légben. *) A „Fegyházi Értesitő“-ből.

Next