Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 1-144. szám)

1881-02-25 / 45. szám

VI. évfolyam 1881. 45. szám, Budapest, péntek február 25. „MAGYAR JOGÁSZ“ ( minden nap, hétfőt kivéve, megjelen MAGYAR JOGÁSZ és kiadó-hivatal: Budapest, F. József tér !), az, hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfize­tési s hirdetési dijak, nemkü­lönben a beigtatandó hirdet­mények is küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat­­j­­ak el.­­ Előfizetési ár: Egész évre.........20 frt. — Fél évre..............10 „ — Negyed évre___ 5 „­­Egy hónapra___ 1 „ 80 Hirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egy­szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért IS kr., minden beigtatásnál- A bélyegdij külön minden beigtatás­­­j­a után 30 kr. osztr. ért. ( k ~ ■■■~eg)311 JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. ............. . -**98 Szerkesztőség *5»------- - -*35» Az új pénzügyi javaslat. Bizonyos csodálkozás vesz rajtunk erőt. Gondolkozunk, hogy tulajdonképen honnan ered­nek ezek az állapotok. A magyar ember soha­sem volt financz, hanem gazda és procator. Az a szűrszabó­s csizmadia is gazdaságnak szentelte kiválólag idejét. S mégis ma, ipar, kereskedelem, a kellő forgalom hiányában is, financzolnak. Ezeket csak azért bocsátjuk előre, hogy következtetést vonjunk karunkra, melyet az új pénzügyi törvénynyel a szó szoros értelmében meg akarnak financzolni. Ott ülnek a képviselőházban kartársaink. Ott vannak, hallgatnak, ha karunkat érdeklő dolgok kerülnek szőnyegre. Ha hóhért ren­delne is a törvényhozás minden ügyvéd mellé, ki nem képviselő, kukkot sem szólnának. Nem szóltak ők, csupa következetességből, a pénzügyi törvényjavaslat azon drákói s valóban méltat­lanságot eláruló intézkedéseihez sem, melyek kárunkat érzékenyen bántják. Nem azért nem szóltak, mintha nem lett volna okuk hozzászólni, hanem, mert min­denki akar valamit a kormánytól, mindenki saját érdekét tartja szem előtt. S mi a tö­meg, a jó istenbe vethetjük reményünket. Nem tűnt fel egyetlen előtt sem az, hogy a bélyegcsonkítás, soha, sehol a föld kereksé­gén nem esett s nem esik egy tekintet alá a jövedéki kihágással s mi, kik alig pár évtizeddel fel­zúdultunk a szokatlan financzolá­­sok ellen, ma még az e téren uralkodó zakla­tások tekintetében is fölülmúlunk minden más nemzetet. Képesekké lettünk megnyitni a börtön ajtait, a bélyegcsonkí­tások miatt terheltek előtt, hogy szabadságukat veszítve bezárassanak. És ez a tehetetlenségnek, mely a pénzügyi co­­dificatio terén nyilvánvalóan észlelhető, legecla­­tánsabb jele. Nem tudnak gondoskodni kellő ellenőrzési szabályokról, bezárják az embere­ket. Ilyen törvényhozás s ilyen pénzügyi poli­tika, szégyen a nemzetre. Pedig, ha szépen megkérne bennünket a pénzügyminiszter, fel tudnánk őt világosítani, hogy van oly áldá­sos ellenőrzési rendszer, mely megszaba­dítja a kincstárt a sok pénzügyi kópétól s annak jövedelme sokkal jobban volna bizto­sítva, mint a börtönökkel. De nálunk nem tudnak, nem képesek gondolkozni. Egy hóbort, valamely kikiáltott mameluktól, vagy régi alter­natív tisztviselőtől, elég arra, hogy az törvé­­nyesíttessék. Többszörös bírság az új törvényjavas­lat szerint, mi már el is fogadtatott. Ki hal­lott már ilyent? Az a csempész, ki csal, til­tott eszközökkel él, hogy az államot szándéko­san megrövidítse, egy tekintetbe helyeztetik a bélyegcsonkítóval, kit a hiányos törvények ve­zetnek a tévedések tömkelegébe, ki a bírósági közegek visszaéléseinek kitéve, biztos azon csa­pás ellen, mely őt érheti. Vagy oda fizetheti egész vagyonát, mert keresetünk különben is napról-napra apad, és kész vagyonunk fogy, vagy bemegyünk a börtönbe, ön vétkünkön ön­hibánkon kívül. Bélyegkötelezettség mulasztása után tehát elzárás. Ez a törvényjavaslat jelszava, mely már elfogadtatott és sanctiót is nyerend föltétlenül. Megszüntették az adóssági fogságot, de az ügyvédre álljon az mégis fenn az állammal szemben, mely állam az adóssági fogságot meg­szüntetendőnek kimondotta és elismerte. Gyönyörűséges viszonyok s jövő küszöbén állunk. Ott lesznek majd a kamarák, mint czin­­kosai a pénzügyi kormányzatnak. A­kit elzár­nak, nem lehet majd ügyvéd. Pár ötven kraj­­czáros bélyegnek valamely gonosz igtató által történt lenyúlása diplomádba kerülhet. A sors velünk megszámolt. Rajtunk már semmi sem segíthet. Saját magunknak vagyunk ellenségei. Nem csinálunk töltést és elborít be­­nünket az ár. Mit szól majd a világ az igazság és jo­gosság védőiről, ha saját maguk ügyeit képvi­selni nem bátrak vagy nem képesek ? Mit szól­jon ahhoz, hogy e kar országos szereplői any­­nyira­ sülyedtek, hogy itt estélyeket adva, poharat emelnek a kar jobblétére, s ott az illetékes helyen a tönkretételünkre irányzott legpiszko­sabb ad­ió ellen még csak szót sem emelnek, mi­által mintegy érlelik és serkentik az ez irány­ban törekvőket erejük teljes kifejtésére. A képviselőház mai ülésében folytattatott a bélyeg- és illetéki javaslat tárgyalása, a 10. §, mely a bélyegtelen okiratok és beadványok érvényesítésé­nek korlátozásáról szól, az igazságügyi bizottság véleménye alapján, kihagyatott Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter a kihagyott 10 §. helyett új szakaszt hoz javaslatba, mely szerint peres ügyek­ben elkövetett bélyegcsonkítások esetében az ille­ték ötszörös, nem peres ügyekben háromszoros ér­téke szabassék ki. Madarász József ezt az in­dítványt a pénzügyi és igazságügyi bizottságokhoz kívánja utasíttatni. Füzesséry Géza módosít­­ványt nyújt be aziránt, hogy az igtató legyen kö­teles a beadványon megjegyezni, el volt-e látva kellő bélyeggel és bélyeghiány esetén büntetés csak az esetben rovassék ki, ha a hiány a figyel­meztetéstől számított 24 óra alatt nem pótoltatik. Horváth Lajos elvben elfogadja a pénzügymi­niszter indítványát, de azt az igazságügyi bizott­sághoz kívánja utasíttatni. Teleszky István el­■ fogadja a pénzügyminiszter indítványát úgy elv­ben, mint szerkezetére nézve, de nem fogadja el Fü­­zesséry indítványát, mert azt a gyakorlatban h­­ihe­tetlennek tartja. A ház a szavazók megszámlálása mellett kilenc­ven szavazattal hetvenöt ellenében mellőzte Madarász indítványát és elfogadta a pénzügyminiszter által javaslatba hozott új szakaszt, ellenben mellőzte Füzesséry módosítványát. N­y­á­r­y Jenő­­, a főrendiház jegy­zője átnyújtja a főrendiház üzenetét az ott tegnap tárgyalt törvényjavaslatokra nézve. Folytattatván a félbenszakított tárgyalás, a 15. § nál, mely a köz­­­igazgatási hatóságokhoz bélyegtelenül benyújtott­­ beadványok elintézésének felfüggesztéséről szól.­­ F­u­n­­­á­k Sándor, a jogügyi bizottság előadója, hi­­­­vatkozva a 10. §. analógiájára, e szakasznak is­­ kihagyását indítványozza. Ezen indítványt pártolja.­­ Horváth Lajos és Lukács Béla, Szilágyi I Dezső és Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter­­ felszólalása után a ház a szavazók megszámlása­­ mellett a §-t, 98 szavazattal 85 ellenében elvetette.­­ A 18 (régi) §. Krajcsik Ferencz és T­e­r­leszky István módosításai értelmében akként módosíttatott, hogy a pertári kezelés alá tartozó rendes perekben a pertárba benyújtandó­­ beadványok összes példányai, felzetei és mellék­■ létei után járó bélyegilleték úgy rovandó le, hogy az első példányra annyi értékű bélyeg­jegy ragasztandó, mennyi az összes példányokra, fe­lzetekre megkívánt a­ T­ÁECZA. Magzatelhajtás! bű­­per. (Folytatás.) A vádlottak. K. Nem ment el? — F. Nem. (Mozgás.) Azt felelte, hogy nem örömest megyen kórházakba s aztán ideje sincs. (Zaj.) Cabrol orvos kihallgatása. Újból kezdetét veszi Cabrol orvos kihallgat­tat­ása vagyis inkább vádlott, halk, tompa hangon, heves taglejtéssel kisérve, érthetetlenül kezd be­szélni. Lassan-lassan néhány szava eljut a hírlap­írók karzatához is. „Ducrocq úr hozzám küldte Gabriellet . . . . Csupán megnyugtatni kívánta őt . . . Igen nyug­talan volt Láttam, hogy a fiatal leány iránt va­lódi érzelemmel viseltetik ... ezt gondoltam: íme, ez a fiatal ember elfogadja az apaságot!“ „Nagy figyelmet ajánlott ... A fiatal leány valóban beteg és ideges volt. Azt mondtam neki, hogy czitromos vizet és hűsítőket kell magához vennie. (Élénken.) Azonban azt nem tettem, mi­vel vádoltak ... az tisztán hazugság . . . Leül­tettem őt. Nyelve fel volt pattogva. Lélegzete akadozott. Hasa feldagadt . . . Csupán arra szo­rítkoztam, hogy ujjal nyúltam belé . . . Testéből undorító szag jött ki. A nemzőrészek gyuladásban létét diagnostikáltam.“ „Azt mondtam neki, hogy hetenkint kétszer jöjjön hozzám, fürdőket rendeltem neki. Tizennégy nap múlva nem láttam őt többé. Ducrocq úrtól értesültem, hogy nagyon beteg.“ Elnök . Lássuk, néhány határozott kérdést fogok önhöz intézni: Ön, mint mondá, a méhanya gyuladását con­­statálta? — F. Igen. K. Kutaszt használt ön? — F. igen, de alig ,­ hatoltam be vele. Ez szükséges volt a vizsgálat czéljából, véresen és nyálkásan húztam vissza. K. Használt ön speculumot? Cabrol orvos (erélyesen): soha. K. Barton Gabriellé azonban részletesen le­írta ezt a műszert. (Mozgás.) Az orvosok kijelentik, hogy ha nem a mag­zat­elhajtás leendett czélja, az ön eljárását mi sem indokolná ? Az orvos néhány érthetetlen szót dörmög. K. Mennyit kapott ön ? — F. Száz frankot,a melyről nyugtát adtam. K. Szokás az orvosoknál a nyugtázás ? — F. A fiatal leány hozzám jött s állhatatosan köve­telte a nyugtát, kiadtam neki oly czélból, hogy ne vádolhassanak kapzsisággal! (Mozgás) K. Ön tehát nem volt meglepve, midőn egye­dül látta őt lőni, anyja nélkül? — F. Épennem. Azt hittem, hogy ez a fiatal leány titkolni akarja Ducrocq úrral való gyöngéd viszonyát. K. Mondja, miért nem ment ön a haldokló ágyához ? — Cabrol (nyugodt hangon): Elnök úr, lelkiismeretem annyira nyugodt volt és oly kevés hasznát láttam beavatkozásomnak, hogy csak any­­nyit feleltem: — Ha Barton kisasszonynak szüksége van jelenlétemre, határozott czélból, elmegyek hozzá... K. A vád azt fogja önnek felelni, hogy ön­ azért nem ment oda, mert félt a haldokló szemre­hányásától. (Hosszas felindulás.) A tanuk. A tárgyalás felfüggesztése után kezdetét ve­szi a tanuk előléptetése. (Folyt, következik.)

Next