Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 1-144. szám)
1881-02-25 / 45. szám
VI. évfolyam 1881. 45. szám, Budapest, péntek február 25. „MAGYAR JOGÁSZ“ ( minden nap, hétfőt kivéve, megjelen MAGYAR JOGÁSZ és kiadó-hivatal: Budapest, F. József tér !), az, hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatjak el. Előfizetési ár: Egész évre.........20 frt. — Fél évre..............10 „ — Negyed évre___ 5 „Egy hónapra___ 1 „ 80 Hirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért IS kr., minden beigtatásnál- A bélyegdij külön minden beigtatásja után 30 kr. osztr. ért. ( k ~ ■■■~eg)311 JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. ............. . -**98 Szerkesztőség *5»------- - -*35» Az új pénzügyi javaslat. Bizonyos csodálkozás vesz rajtunk erőt. Gondolkozunk, hogy tulajdonképen honnan erednek ezek az állapotok. A magyar ember sohasem volt financz, hanem gazda és procator. Az a szűrszabós csizmadia is gazdaságnak szentelte kiválólag idejét. S mégis ma, ipar, kereskedelem, a kellő forgalom hiányában is, financzolnak. Ezeket csak azért bocsátjuk előre, hogy következtetést vonjunk karunkra, melyet az új pénzügyi törvénynyel a szó szoros értelmében meg akarnak financzolni. Ott ülnek a képviselőházban kartársaink. Ott vannak, hallgatnak, ha karunkat érdeklő dolgok kerülnek szőnyegre. Ha hóhért rendelne is a törvényhozás minden ügyvéd mellé, ki nem képviselő, kukkot sem szólnának. Nem szóltak ők, csupa következetességből, a pénzügyi törvényjavaslat azon drákói s valóban méltatlanságot eláruló intézkedéseihez sem, melyek kárunkat érzékenyen bántják. Nem azért nem szóltak, mintha nem lett volna okuk hozzászólni, hanem, mert mindenki akar valamit a kormánytól, mindenki saját érdekét tartja szem előtt. S mi a tömeg, a jó istenbe vethetjük reményünket. Nem tűnt fel egyetlen előtt sem az, hogy a bélyegcsonkítás, soha, sehol a föld kerekségén nem esett s nem esik egy tekintet alá a jövedéki kihágással s mi, kik alig pár évtizeddel felzúdultunk a szokatlan financzolások ellen, ma még az e téren uralkodó zaklatások tekintetében is fölülmúlunk minden más nemzetet. Képesekké lettünk megnyitni a börtön ajtait, a bélyegcsonkítások miatt terheltek előtt, hogy szabadságukat veszítve bezárassanak. És ez a tehetetlenségnek, mely a pénzügyi codificatio terén nyilvánvalóan észlelhető, legeclatánsabb jele. Nem tudnak gondoskodni kellő ellenőrzési szabályokról, bezárják az embereket. Ilyen törvényhozás s ilyen pénzügyi politika, szégyen a nemzetre. Pedig, ha szépen megkérne bennünket a pénzügyminiszter, fel tudnánk őt világosítani, hogy van oly áldásos ellenőrzési rendszer, mely megszabadítja a kincstárt a sok pénzügyi kópétól s annak jövedelme sokkal jobban volna biztosítva, mint a börtönökkel. De nálunk nem tudnak, nem képesek gondolkozni. Egy hóbort, valamely kikiáltott mameluktól, vagy régi alternatív tisztviselőtől, elég arra, hogy az törvényesíttessék. Többszörös bírság az új törvényjavaslat szerint, mi már el is fogadtatott. Ki hallott már ilyent? Az a csempész, ki csal, tiltott eszközökkel él, hogy az államot szándékosan megrövidítse, egy tekintetbe helyeztetik a bélyegcsonkítóval, kit a hiányos törvények vezetnek a tévedések tömkelegébe, ki a bírósági közegek visszaéléseinek kitéve, biztos azon csapás ellen, mely őt érheti. Vagy oda fizetheti egész vagyonát, mert keresetünk különben is napról-napra apad, és kész vagyonunk fogy, vagy bemegyünk a börtönbe, ön vétkünkön önhibánkon kívül. Bélyegkötelezettség mulasztása után tehát elzárás. Ez a törvényjavaslat jelszava, mely már elfogadtatott és sanctiót is nyerend föltétlenül. Megszüntették az adóssági fogságot, de az ügyvédre álljon az mégis fenn az állammal szemben, mely állam az adóssági fogságot megszüntetendőnek kimondotta és elismerte. Gyönyörűséges viszonyok s jövő küszöbén állunk. Ott lesznek majd a kamarák, mint czinkosai a pénzügyi kormányzatnak. Akit elzárnak, nem lehet majd ügyvéd. Pár ötven krajczáros bélyegnek valamely gonosz igtató által történt lenyúlása diplomádba kerülhet. A sors velünk megszámolt. Rajtunk már semmi sem segíthet. Saját magunknak vagyunk ellenségei. Nem csinálunk töltést és elborít benünket az ár. Mit szól majd a világ az igazság és jogosság védőiről, ha saját maguk ügyeit képviselni nem bátrak vagy nem képesek ? Mit szóljon ahhoz, hogy e kar országos szereplői anynyira sülyedtek, hogy itt estélyeket adva, poharat emelnek a kar jobblétére, s ott az illetékes helyen a tönkretételünkre irányzott legpiszkosabb adió ellen még csak szót sem emelnek, miáltal mintegy érlelik és serkentik az ez irányban törekvőket erejük teljes kifejtésére. A képviselőház mai ülésében folytattatott a bélyeg- és illetéki javaslat tárgyalása, a 10. §, mely a bélyegtelen okiratok és beadványok érvényesítésének korlátozásáról szól, az igazságügyi bizottság véleménye alapján, kihagyatott Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter a kihagyott 10 §. helyett új szakaszt hoz javaslatba, mely szerint peres ügyekben elkövetett bélyegcsonkítások esetében az illeték ötszörös, nem peres ügyekben háromszoros értéke szabassék ki. Madarász József ezt az indítványt a pénzügyi és igazságügyi bizottságokhoz kívánja utasíttatni. Füzesséry Géza módosítványt nyújt be aziránt, hogy az igtató legyen köteles a beadványon megjegyezni, el volt-e látva kellő bélyeggel és bélyeghiány esetén büntetés csak az esetben rovassék ki, ha a hiány a figyelmeztetéstől számított 24 óra alatt nem pótoltatik. Horváth Lajos elvben elfogadja a pénzügyminiszter indítványát, de azt az igazságügyi bizottsághoz kívánja utasíttatni. Teleszky István el■ fogadja a pénzügyminiszter indítványát úgy elvben, mint szerkezetére nézve, de nem fogadja el Füzesséry indítványát, mert azt a gyakorlatban hihetetlennek tartja. A ház a szavazók megszámlálása mellett kilencven szavazattal hetvenöt ellenében mellőzte Madarász indítványát és elfogadta a pénzügyminiszter által javaslatba hozott új szakaszt, ellenben mellőzte Füzesséry módosítványát. Nyáry Jenő, a főrendiház jegyzője átnyújtja a főrendiház üzenetét az ott tegnap tárgyalt törvényjavaslatokra nézve. Folytattatván a félbenszakított tárgyalás, a 15. § nál, mely a közigazgatási hatóságokhoz bélyegtelenül benyújtott beadványok elintézésének felfüggesztéséről szól. Funák Sándor, a jogügyi bizottság előadója, hivatkozva a 10. §. analógiájára, e szakasznak is kihagyását indítványozza. Ezen indítványt pártolja. Horváth Lajos és Lukács Béla, Szilágyi I Dezső és Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter felszólalása után a ház a szavazók megszámlása mellett a §-t, 98 szavazattal 85 ellenében elvetette. A 18 (régi) §. Krajcsik Ferencz és Terleszky István módosításai értelmében akként módosíttatott, hogy a pertári kezelés alá tartozó rendes perekben a pertárba benyújtandó beadványok összes példányai, felzetei és mellék■ létei után járó bélyegilleték úgy rovandó le, hogy az első példányra annyi értékű bélyegjegy ragasztandó, mennyi az összes példányokra, felzetekre megkívánt a TÁECZA. Magzatelhajtás! bűper. (Folytatás.) A vádlottak. K. Nem ment el? — F. Nem. (Mozgás.) Azt felelte, hogy nem örömest megyen kórházakba s aztán ideje sincs. (Zaj.) Cabrol orvos kihallgatása. Újból kezdetét veszi Cabrol orvos kihallgattatása vagyis inkább vádlott, halk, tompa hangon, heves taglejtéssel kisérve, érthetetlenül kezd beszélni. Lassan-lassan néhány szava eljut a hírlapírók karzatához is. „Ducrocq úr hozzám küldte Gabriellet . . . . Csupán megnyugtatni kívánta őt . . . Igen nyugtalan volt Láttam, hogy a fiatal leány iránt valódi érzelemmel viseltetik ... ezt gondoltam: íme, ez a fiatal ember elfogadja az apaságot!“ „Nagy figyelmet ajánlott ... A fiatal leány valóban beteg és ideges volt. Azt mondtam neki, hogy czitromos vizet és hűsítőket kell magához vennie. (Élénken.) Azonban azt nem tettem, mivel vádoltak ... az tisztán hazugság . . . Leültettem őt. Nyelve fel volt pattogva. Lélegzete akadozott. Hasa feldagadt . . . Csupán arra szorítkoztam, hogy ujjal nyúltam belé . . . Testéből undorító szag jött ki. A nemzőrészek gyuladásban létét diagnostikáltam.“ „Azt mondtam neki, hogy hetenkint kétszer jöjjön hozzám, fürdőket rendeltem neki. Tizennégy nap múlva nem láttam őt többé. Ducrocq úrtól értesültem, hogy nagyon beteg.“ Elnök . Lássuk, néhány határozott kérdést fogok önhöz intézni: Ön, mint mondá, a méhanya gyuladását constatálta? — F. Igen. K. Kutaszt használt ön? — F. igen, de alig , hatoltam be vele. Ez szükséges volt a vizsgálat czéljából, véresen és nyálkásan húztam vissza. K. Használt ön speculumot? Cabrol orvos (erélyesen): soha. K. Barton Gabriellé azonban részletesen leírta ezt a műszert. (Mozgás.) Az orvosok kijelentik, hogy ha nem a magzatelhajtás leendett czélja, az ön eljárását mi sem indokolná ? Az orvos néhány érthetetlen szót dörmög. K. Mennyit kapott ön ? — F. Száz frankot,a melyről nyugtát adtam. K. Szokás az orvosoknál a nyugtázás ? — F. A fiatal leány hozzám jött s állhatatosan követelte a nyugtát, kiadtam neki oly czélból, hogy ne vádolhassanak kapzsisággal! (Mozgás) K. Ön tehát nem volt meglepve, midőn egyedül látta őt lőni, anyja nélkül? — F. Épennem. Azt hittem, hogy ez a fiatal leány titkolni akarja Ducrocq úrral való gyöngéd viszonyát. K. Mondja, miért nem ment ön a haldokló ágyához ? — Cabrol (nyugodt hangon): Elnök úr, lelkiismeretem annyira nyugodt volt és oly kevés hasznát láttam beavatkozásomnak, hogy csak anynyit feleltem: — Ha Barton kisasszonynak szüksége van jelenlétemre, határozott czélból, elmegyek hozzá... K. A vád azt fogja önnek felelni, hogy ön azért nem ment oda, mert félt a haldokló szemrehányásától. (Hosszas felindulás.) A tanuk. A tárgyalás felfüggesztése után kezdetét veszi a tanuk előléptetése. (Folyt, következik.)