Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 1-144. szám)

1881-05-28 / 119. szám

VI. évfolyam 881. 119. szám , Budapest, szombat május 28. „MAGYAR JOGÁSZ“ 1 megjelen minden nap, hétfőt kivéve.­­ Előfizetési ár : Egész évre........20 frt. — Fél évre............10 „ — Negyed évre___ 6 „ Egy hónapra---- / » 80 Hirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egy­ j Ezeri hirdetéséért 19 kr., kétszer ! 16 kr., és többszöri hirdetéséért 1 13 kr., minden beigtatásnál A­­ X) bélyegdij külön minden beigtatás­i d­íj után 30 kr. osztr. ért. % MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP f*------------—«I f Szerkesztőség ! kiadó­hivatal: Budapest, F. József tér 9. sz. jgfrN I - rffpa A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. . és I hová a lap szellemi részét illető­­ közleményeken kívül, az előfize­tési 8 hirdetési dijak, nemkü- l­­­önben a beigtatandó hirdet- I mények is küldendők. . . Kéziratok I csak ismert kezektől fogadtat­ja­nak el. J (S63s------ ■ ■■ ■ ~f‘f& I A legfőbbitélészék s az osztrák magyar bank. A m. kir. curia, mint legfőbbitélészék büntető tanácsainak mai teljes ülésében újból foglalkozott a bankjegyhamisítási bűnügyekben az osztrák-magyar nemzeti bank részéről beki­­vánni szokott szakértői vélemények tekinteté­ben az igazságügyér legújabb rendeletével, t. i., hogy a nemzeti bank szerkesztheti-e magyar bírósághoz beküldendő szakvéleményét német nyelven vagy nem. A legfőbb ítélőszék büntető­ tanácsai, mint tudva van, már f. é. január havában teljes ülésileg döntöttek a kérdés fölött, még­pedig oly módon, hogy a német nyelven beküldött szak­értői vélemények visszaküldendők azzal, hogy azok, fennálló törvényeinkre való tekintettel, magyar nyelven nyújtassanak be. Az osztrák-magyar nemzeti bank azonban nem abból a tésztából van gyúrva, hogy mind­járt engedelmeskedjék. Tehát remonstrált a legfőbbitélőszék fön­­tebbi teljesülési megállapodása ellen is az igaz­ságügy­őrségnél. Az igazságügyőr ebben a tárgyban leírt a legfőbb ítélőszékhez. Eme leirat is egyik tárgyát képezte a mai teljes­­ tanácsülésnek s méltó megbotrán­kozással értesültek abból a jelen volt bírák, hogy az osztrák-magyar bank viszonyait ren­dező 1878: XXV. t.-cz. életbeléptetése után a magyar pénzügyér külön egyezményre lépett a nemzeti bankkal, melynek értelmében utóbbi jogosítva van a magyar bíróságokhoz német nyelven szerkesztett beadványnyal is fordulni. Nem ismerjük az igazságügyminiszter föntebbi rendeletét, sem az annak tárgyát ké­pező pénzügyminiszteri egyezményt, s igy ahhoz tüzetesen s körülményesen nem is szólhatunk, ezt fentartjuk akkorra, midőn a rendelet s a hi­vatkozott egyezmény kezünkben lesz. Annyit azonban megjegyezhetünk már most is, hogy nagyon szomorúan áll államisá­gunk és nemzetiségünk, ha a fennálló törvé­nyeknek valamelyik szakminiszter és harmadik személyek közt létrejött bármily egyezmények is praejudicálhatnak. Az idézett 1878. tcz. eléggé rendelkezik ugyan a jelzett irányban, de sarkalatos törvé­nyeink egytől-egyig biztosítják törvénykezésünk terén a magyar nyelv hivatalos használatát s épen ezért volt múlhatatlan szükséges, hogy legfőbb í­­télőszékünkön ebben a tekintetben a jogsérelem ne tüzettessék s a lehető módon orvosoltassék. Alig hinnénk, hogy Európában lenne, bár kezdetleges oly államocska is, hol az érvény­ben levő törvényekkel vagy legfőbbírósági enuntiatióval ellentétes magán jellegű egyez­ményeknek joghatály tulajdoníttassék. S nálunk, ime, meg kellett érnünk, hogy az igazságügyérség tapintatlansága miatt igaz­ságszolgáltatásunkkal oly fokra sülyedjünk le, melynél még talán a bolgár fejedelemség is magasabban áll. Hová fog vezetni ez az állapot ben­nünket ? Azt csak dr. P­a­u­­­e­r Tivadar úr tudná megmondani — talán. Velünk együtt mindenki fájdalommal érzi, hogy igazságszolgáltatásunk oly lejtőre jutott az ilyen és hasonló intézkedésekkel, honnan a hanyatlás rohamosan fog bekövetkezni. Csak épen az igazságügyőrség nem akarja ezt látni, vakságában. Pedig épen az igazságügyérségnek volna hivatása, hogy a minisztertanácsban, de azon­kívül is folyton éber szemmel őrködjék, nehogy a társminisztériumok részéről a fennálló törvények­nek praejudicáló rendeletek bocsáttassanak ki. E helyett azonban mindig azt látjuk, hogy úgy mint most, nemhogy elhárítani igyekeznék, a jogszolgáltatásunkat oly igen kompromittáló botrányos rendeleteket, hanem ellenkezőleg azo­kat még legfőbbitélőszékünkkel is respectáltatni igyekszik. Az igazságügyérnek átirata — miután abban a legfőbb ítélőszék­et szólítja fel arra, hogy mi módon volna lehetséges a saját határozatában kifejtett enuntiatiót az alsó fokú bíróságoknál defavoyáltatni — arra mutat, hogy az igazság­ügyér nem mer síkra szállni nyilván, rendele­tileg a pénzügyminiszteri egyezmény alapján. Ezt nem is tanácsolnánk, nem annál ke­­vésbé, mert beigazolható volna az igazságügyér előtt a törvénykezési nyelv tekintetében fenn­álló törvényeket értelmező egyik rendeletével, mely a pénzügyminiszteri egyezmény után kelt, hogy sem a bank, sem annak bármely parten­­tuma kivételes állást nem foglalhat el, már a paritás szempontjából sem, melyet különösen követelünk oly intézménynél, melyre nézve a társországok közösségben vannak. Nem tudjuk eléggé kárhoztatni a kormány gyöngeségét, melyet a nemzet legnagyobb kincse, a nyelv tekintetében tanúsít. Itt elő­mozdítja a tömeges magyarosítást, amott pedig a nemzet legnagyobb reliquiumát áldozza föl, mindenütt elárulván azt, hogy államiságunknak nem képes érvényt szerezni oly ügyekben, me­lyekre nézve Ausztriával közös alapon állunk. A képviselőház ma vette tárgyalás alá a Tiszavölgy ármentesítése érdekében a kormány ál­tal teendő intézkedésekről szóló törvényjavalat. Láng Lajos előadón kívül, a törvényjavaslat mellett Tisza Lajos, Németh Albert, M­ó­­r­i­c­z Pál, Hieronymi Károly és Tors Kál­mán emeltek szót. Ellene Széll György, V­i­d- B­i­c­s­k­a­y József, Herman Ottó nyilatkoztak. T­h­a­­­y Kálmán szavazatát a miniszter nyilatko­zatától tette függővé. A vita holnap fog befejez­tetni. Emmer Kornél előadó benyújtja az igaz­ságügyi bizottság jelentését az ügyvédi rendtartásr­ól és a polgári házas­ságról szóló törvényjavaslatok tárgyában. Ki fog nyomatni és szét fog osztatni. Az ügyvédi önsegély és nyugdíjintézmény létesítéséhez újabban a következők csatlakoztak kötelezőleg: Fekete Mihály ügyvéd Mindszen­­ten, Szabó Károly, Mattiasits Ferencz, Buecz Béla, Marjanovich György, Nagyfejtő Miklós és J­á­n­o­s­y István ügy­védek Nagyszentmiklóson. A legfőbb stélőszék büntető osztályai ma teljes ülést tartottak. Kimondatott, hogy a vadá­szati törvény (1875. 21. t.-cz. 16. §) szerint ki­rovandó, illetve kirótt bírságnak, meg nem fize­tése esetében, nem „ö­t“, hanem minden „t­­­z“ forintja helyettesíti a naponkinti szabadságvesztést s a később életbeléptetett „kihágásokról s vétségek­ről szóló büntető-törvény“ értelmében nem fogság, hanem elzárás alkalmazandó. — Kimondatott ez­után, hogy tekintettel arra, mikép az erdőtör­vény (1879. XXXI. t.-cz.) minden három forint pénzbüntetés helyett egy napi szabadságvesztést ismer: ezen átváltoztatás, mint későbbi törvényen nyugvó, követendő a már hivatkozott büntető-codex imént említett büntetési rendszerével szemben.­­ Kimondatott továbbá, hogy Erdélyt illetőleg is a magánpanaszosnak van fölebbviteli joga. Végül felolvastatott az igazságügyérnek átirata abban a tárgyban, hogy a lapunk i. é. 21. számában fog­lalt közlemény szerint a legfőbb stélőszék bizonyos bankóhamisítási ügyben úgy intézkedett, hogy az alantas fórumok az osztrák-magyar­ banknak néme­tül szerkesztett szakvéleményét a jövőre nézve ne fogadják el s utasítsák a bankot, hogy fennálló törvényeinket szem előtt tartva, magyar nyelven nyújtsa be ezentúl szakvéleményeit. Ezt az eljá­rást nem tudtuk már akkor eléggé nagyra be­csülni , mert igazán odajutottunk már bel­­ügyeinket teljesen elhanyagoló kormányunk ural­kodása alatt, hogy maholnap egészen idegen országban fogjuk magunkat érezni. Azonban a jelenlevők legnagyobb botránkozására közli az igazságügyminiszter az 1878. 251 tczikk szentesítése után a magyar pénzügyminiszter és az osztrák-magyar bank közt létrejött egyezményt. Ez az egyezmény, melyről a bíróságoknak tudo­másuk sohsem volt, megengedi, a fennálló törvények daczára, a banknak a német átiratok s egyéb okmányoknak használatát a magyar bíróságok előtt. A legfőbb stélőszék egyszerűen tudomásul vette az igazságügyér hazafias rendelkezését. A legfőbbité­­lőszék feladata a fölött ítélni, hogy tekinti-e a kéz alatt csinált egyezményt, a jövőre nézve, köte­lezőnek vagy sem Lapunk mai számához fél év melléklet van csatolva. Lapszemle. A Jogt. Közlöny mai számában a köz­­szerzeményi jog fogalmáról kezdi meg első czik­­két dr. J­a­n­c­s­ó György kir. táblai segédfogal­mazó. Különösen fölveti értekező azt a kér­dést, „hogy mikor tekintessék a házasság tartama alatt keletkezett adósság a házastársak közös és mikor külön adósságának, s ez kapcsolatos azon továbbiakkal, hogy a közszerzeményt annak egé­széig vagy csak feléig vannak-e jogosítva a há­zasfelek elkülönítetten eladósítani, s mindkét há­zast­árs-e vagy csak egyikök.“ Értekező Z­­­i­n­sz­­k­y nézetét nagyon átalánosnak találja e részben. Dr Herczegh Mihály legutóbbi magánjogi munkája ezzel a kérdéssel kimerítően s alaposan foglalkozik. A következő alkalommal a fenforgó do­loghoz tüzetesen hozzá­szólunk. Dr. Jelinek Mór, dr. Stiller Mór­nak „Védbeszédek sajtó- és bűnügyekben“ czímű közelebb megjelent munkáját ismerteti. Hosszasabb bevezetés után, magáról a közzétett tíz védbeszéd­­ről elismerőleg szól, azonban a szakszerű bírálat­nak csupán 15 sort szentel s abban is egyetlen kritikai érvet sem találunk. Dr. B­i­h­a­r­y Zsigmond végül a rágalmazás vétségéről értekezik, átalános igazságokat hozva fel arra nézve, hogy a törvény nem védi az ártat­lant a rágalmazás tekintetében, mert a btk. 264. §-a az állítás bizonyítását még a sértett fél kívá­natéra sem engedi meg.

Next