Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 1-144. szám)
1881-01-13 / 9. szám
VI. évfolyam 1881. .9. szám. Budapest, csütörtök január 13. " A *1 .MAGYAR JOGÁSZ« * megjelen minden nap, hétfőt kivévi. Előfizet.si ár: igén irrt........20 frt. — Fii ivrt............10 ,, — N így ed irrt---- 5 „ -így hóneprt. ... 1880 Hirdetések : ható hasábos petitsor egy- 9 ezeri hirdetéséért 19 kr., kétsor ; 16 kr., ás többszöri hirdetéséért ! 18 kr., minden beigtatásnál A ( • bélytgdij külön minden beigtatás jog után 80 kr. ositr. ért. ft MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, F. József tér i. sz. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kivül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak el. | s*·....... —-— É Az „enyhébb intézkedés“ alkalmazása. IV. Nem maradhat közönbös a bíró a törvény azon enyhébb intézkedései iránt sem, melyeknek értelmében részint a tettes hozzájárulása, részint anélkül, de az elkövetés után bekövetkező okok miatt szűnik meg a cselekmény büntethetősége, milyenek például az auszt. btk. 187. 188. §§-ai a magyar btk. 342, 343 §§-ai, valamint több oly rendelkezés, melyek a magánvádló jogosítványaira vonatkoznak és a büntetendő cselekmény büntethetősége annak akarat-nyilvánításáról van feltételezve. Ha valamely büntetendő cselekmény a magyar btk. életbeléptetése előtt lett elkövetve és az, az elkövetés idejében érvényben volt törvény szerint hivatalból üldözendő, a magyar btk. értelmében pedig csak annyiban büntethető, amennyiben magánvádló vagy panaszló kívánja, ha az utóbbi törvény hatálya alatt ítél a bíró, előfordul, ahogy oly ügyben, mely az előző szigorúbb intézkedést tartalmazó törvény értelmében hivatalból volt üldözendő, még azon törvény hatálya alatt nyilatkozott sértett, miszerint nem kívánja vádlott megbüntetését, de a bíróság akkor a kötelező törvény értelmében tett kijelentésnek semmi hatályt sem tulajdonított, és elmarasztalta vádlottat. Időközben életbe lépett a magyar btk., mely szerint ugyanazon büntetendő cselekmény csak panaszró kivonatára büntethető és az új törvény hatálya alatt kerül az ügy a felebbviteli bíróság elé, vitássá vált a kérdés, ha váljon panaszlónak az előző törvény szerint a vizsgálat megszüntetésére nézve „hatálytalan”, cselekményét az újabb törvény visszaható ereje hatályossá teheti-e. A legfőbb ítélőszék törvénykönyvünk e tekintetben nem elég világos rendelkezéseit úgy értelmezte, hogy sértettnek az előző, szigorúbb törvény hatálya alatt kijelentett elállása vádlottja a büntethetlenség jogkedvezményét eredményezi. Mert az elállás az ítélethozatal előtt történvén, az megfelel a btk. 116 §. kellékeinek s most az újabb törvény minden oly esetben visszahat a régire, valahányszor annál enyhébben intézkedik, kivétel itt sem lehet. Ily kivétel méltatlanul sújtaná a vádlottat és ellenkeznék is törvénykönyvünk humánus szellemével. Az észtan alapelvein nyugvó törvényjavaslat szerint nem vonható más eredmény, mint minőt a legfőbb ítélőszék határozatában látunk. Az ellenkező nézet támogatására azt az egyetlen hangzatos, de magvatlan érvet láttuk felhozva, hogy az új törvény nem teheti hatályossá az előző törvény szerint hatálytalan cselekményt (!) Ezzel szemben azt kérdjük, hogy hát valahányszor az új b. törvénynek a régire visszahatás engedtetik, vagy megfordítva, nem mindannyiszor, valamelyik törvény szerint »hatálytalan cselekmény nyer-e büntetőjogi jelentőséget? Például a hamis tanúzás és hamis esküvésnél (213, 219. §.), ha az előző törvény hatálya alatt a tanú nyilatkozatát a btk. 225. §. a feltételei mellett visszavonta ; bár a visszavonás azon törvény értelmében hatálytalan cselekmény volt s jóllehet az alsóbb bíróság az előző törvény hatálya alatt el is ítélte vádlottat, a felsőbb bíróság, mely az újabb és enyhébben intézkedő törvény hatálya alatt ítél, köteles felmenteni, mert a vallomás visszavonásával többé anyagi bűntényről szó sem lehet. Hasonló esetek merülhetnek fel a büntetőtörvénykönyv 232., 233., 236. §. megszegéseinél, ha az előző törvény életbeléptetése előtt a házasság létesült, de a biró, az őt akkor kötelező törvény értelmében azt nem vévén figyelembe, elítélte vádlottat. A felsőbb biró, mely az új törvény uralma alatt ítél, ez esetben is fel kell, hogy azt mentse, mert a btk. 240. §-a értelmében elenyészett a büntetendőség feltétele. Még számos esetet tudnánk felhozni, melyek fényes bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a törvény enyhébb intézkedésének visszahatása „hatálytalan cselekményt“ hatályossá tesz és megfordítva. Az az elv, hogy az enyhébb törvény hatálya alatt ítélő bíró nem teheti roszabbá a bűntettes helyzetét, mint minő akkor lett volna, ha az érvényben levő törvény hatálya alatt követte volna el, minden körülmények között szigorún alkalmazandó, és ettől szabályul mondott esetben sem térhet el a bíró. b) Ha a bíróság az életbeléptetési törvény 30. §-a esetében sértett felet nem hívta föl nyilatkozattételre, és az új törvény hatálya alatt hozott marasztalótételét, ez esetben a büntethetőség kérdésében a felsőbb bíró nem dönthet, hivatalból lesz utasítandó az első bíróság a törvény (30. §) rendelkezésének tejesítésére. Bodor László. A képviselőház ma végigtárgyalta a csődtörvényjavaslatot. Jelentékenyebb vita egyik §-nál sem fejlődött ki, mert az elvi jelentőségű módosítványok, mint a kényszeregyességnek a nem kereskedők csődjeire leendő kiterjesztése iránt és a közkereseti és betéti társaság csődbejutása esetében a beltagok ellen is kimondandó csőd iránt tárgyalás nélkül a jogügyi bizottsághoz utasíttattak. Egyedül Hosztinszky János módosítványa fogadtatott el, mely szerint a követeléseknek külön perre utasítása esetében, ha ez a tömeggondnok alaptalan kifogásai következtében történt, az ebből felmerült költségeket ő tartozik viselni. Az ülés végén Tisza Kálmán miniszterelnök válaszolt Bódogh Albertnek a körorvosok fizetése tárgyában hozzáintézett interpellációjára. A ház a választ tudomásul vette. Szép dolog, amit újabban tapasztalunk. A csődtörvény égető szükségén a magyar törvényhozó testület pár óra alatt segített. Kár volt ennyit is bíbelődni a csődtörvénynyel, mert hiszen az egész csak fordítás. Volt esze a külföldnek, megvitatta azt, mielőtt törvényerőre emelte a magyar csődtörvény alapjául szolgáló eredetit. A vita helyett jobb lett volna, a fordítást appróbálni. Be van bizonyítva, hogy Apáthy István úr nagyon roszul fordít. A külföldi eredeti alapján kifejlődött gyakorlat szerint szintén nem ártott volna bizonyos módosításokat keresztülvinni. Ne bízzunk mindent a bírákra és ügyvédekre, mert nagyon beleuntak már ezek is a hézagos, hiányos törvények magyarázata és pótlásába. A codificatión a szervezés egésséges irányban fejlődik — mondá Tisza Kálmán ő felségének — a legutóbbi időben. Megjegyezzük, hogy nem szokásunk légből kapott híreket terjeszteni, s az, amit mondunk, teljesen megbízható forrásból származik. — Ő felségének tetszett s tetszhetett is a nyilatkozat. Mi azonban kérdezzük, hogy hol ez az egésséges irány? A törvények roszak, szolgaias fordításukban, ferdítésükben. Igenis nyakunkra hozzák a külföld mindenféle törvényét. A mezítlábas gatyás parasztra frakkot húznak, s úgy rágombolják, hogy majd belefullad. Csinálnak aztán oly törvényeket is, melyek nincsenek sehol sem a világon. Ebben aztán igazán specialisták vagyunk. Ezek az új intézkedések felkeltik a vallásfelekezetek közt az egyenetlenséget és az ellenségeskedést. A szervezésről nem is akarunk szólni. Elég arra hivatkoznunk, hogy Csemegi tanácselnök a legfőbb ítélőszéken. Emellett elhomályosodik mindaz, mi e téren eddig történt. Pedig sok mindenféle domb magaslik ki. Még a szegény hivatalszolgák különben sanyarú helyzetét is föl kellett bolygatni. Ezek a szegény ördögök szemeltettek ki az állam részéről más oldalról gyakorolt pazarlásnak áldozataiul. Ruhailletményük díját fölcserélték természetbeni deputátummal, mely oly hitvány, hogy azt koldusfizetésükből kell helyrehozatni és pótolniok. Ezzel ellentétben áll aztán, hogy ugyanaz a miniszter az állam pénzét pazarolja semmittevő miniszteri hivatalnokokra. Adat ki általuk jogi szaklapot. Az előfizetést fedezik az irodai átalányból. Hiszen így minden sült bolond képes lapot kiadni. Ezzel becsepegtetik a bíróságok vezetőibe az irodai átalány lelkiismeretlen kezelését. Tapintatos Paul el ismeri embereit: tudta, hogy azok nem olyanok, mikép szellemi tevékenységükből megélhetnének. Ezer hasonló gyom borítja a Tisza által kifejezett egésséges irány utait. A felső fórumok epuratiójának szükségét senki sem vonhatja kétségbe. Nagyon sok ott a selejtes elem. Alkotmányos életet élünk. Sok volt a miniszter rövid idő alatt. Változtak a pártok, változott a kormány. Mindegyik párt, mindegyik kormány sietett embereit jutalmazni bírói stallummal. Nem tekintettek az igazságügy érdekeire. Előttük több volt a pártérdek, mint az igazságügyi garanciák. Az epuratió kikerülhetetlen, akár decentralizáljuk a felső fórumokat, akár nem. Csak az a kérdés merül fel, hogy az, ami az epuratiót hátráltatja — a decentralisatio, a közel vagy a beláthatlan jövőben rejlik-e. Ha a közelben fekszik, éltünk legfölebb két évet — kínlódjunk tovább. Szaturáljuk a fölebbviteli fórumokat további selejtes elemekkel. Ez úgy sem nyomna már a latban. A mostani irány: gyorsan végezni ha mindjárt roszul is. Hozzanak a fölebbviteli fórumokra 3—4 évi gyakorlattal bíró erőket: ez már, se nem árt, se nem használ. Annyira sülyedt már a bizalom, hogy alább nem szállhat. Ha pedig messze távolban fekszik a közvetlenségre fektetett szóbeliséggel a decentralisatió:fogjon a kormány azonnal az epuratióhoz. Több évre húzni-halasztani ezeket az állapotokat nem lehet, nem szabad. A szemfényvesztés ideje lejárta magát. A fekély az igazságügy testén annyira terjedt, hogy amputáczióra van szükség. Semmi sem boszulhatja meg jobban magát, mint az igazságügy