Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 1-144. szám)

1881-01-13 / 9. szám

VI. évfolyam 1881. .9. szám. Budapest, csütörtök január 13. " A *1 .MAGYAR JOGÁSZ« * megjelen minden nap, hétfőt kivévi. Előfizet.si ár: igén irrt........20 frt. — Fii ivrt............10 ,, — N így ed irrt---- 5 „ -így hóneprt. ... 1­8­80 Hirdetések : ható hasábos petitsor egy- 9 ezeri hirdetéséért 19 kr., kétso­r ; 16 kr., ás többszöri hirdetéséért ! 18 kr., minden beigtatásnál A ( • bélytgdij külön minden beigtatás j­o­g után 80 kr. ositr. ért. ft MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE.­­ Szerkesztőség és kiadó­hivatal: Budapest, F. József tér i­. sz. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kivül, az előfize­tési s hirdetési dijak, nemkü­lönben a beigtatandó hirdet­mények is küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat­nak el. | s*·­....... —-— É Az „enyhébb intézkedés“ alkalmazása. IV. Nem maradhat közönbös a bíró a törvény azon enyhébb intézkedései iránt sem, melyeknek értelmében részint a tettes hozzájáru­lása, részint anélkül, de az elkövetés után bekövetkező okok miatt szűnik meg a cselek­mény büntethetősége, milyenek például az auszt. btk. 187. 188. §§-ai a magyar btk. 342, 343 §§-ai, valamint több oly rendelkezés, melyek a magán­vádló jogosítványaira vonatkoznak és a büntetendő cselekmény büntethetősége an­nak akarat-nyilvánításáról van feltételezve. Ha valamely büntetendő cselekmény a magyar btk. életbeléptetése előtt lett elkövetve és az, az elkövetés idejében érvényben volt törvény szerint hivatalból üldözendő, a magyar btk. értelmében pedig csak annyiban büntethető, a­mennyiben magán­vádló vagy panaszló kí­vánja, ha az utóbbi törvény hatálya alatt ítél a bíró, előfordul, a­­hogy oly ügyben, mely az előző szigorúbb intézkedést tartalmazó törvény ér­telmében hivatalból volt üldözendő, még azon törvény hatálya alatt nyilatkozott sértett, miszerint nem kívánja vádlott megbüntetését, de a bíróság akkor a kötelező törvény értelmében tett kijelentésnek semmi hatályt sem tulajdo­nított, és elmarasztalta vádlottat. Időközben életbe lépett a magyar btk., mely szerint ugyan­azon büntetendő cselekmény csak panaszró kivo­­natára büntethető és az új törvény hatálya alatt kerül az ügy a felebbviteli bíróság elé, vitássá vált a kérdés, ha váljon panaszlónak az előző törvény szerint a vizsgálat megszünte­tésére nézve „hatálytalan”, cselekményét az újabb törvény visszaható ereje hatályossá te­­heti-e. A legfőbb ítélőszék törvénykönyvünk e tekintetben nem elég világos rendelkezéseit úgy értelmezte, hogy sértettnek az előző, szigorúbb törvény hatálya alatt kijelentett elállása vádlottja a büntethetlenség jogkedvezményét eredményezi. Mert az elállás az ítélethozatal előtt történvén, az megfelel a btk. 116 §. kellékei­nek s most az újabb törvény minden oly esetben visszahat a régire, valahányszor annál eny­hébben intézkedik, kivétel itt sem lehet. Ily kivétel méltatlanul sújtaná a vádlottat és el­lenkeznék is törvénykönyvünk humánus szel­lemével. Az észtan alapelvein nyugvó törvény­­javaslat szerint nem vonható más eredmény, mint minőt a legfőbb ítélőszék határozatában látunk. Az ellenkező nézet támogatására azt az egyetlen hangzatos, de magvatlan érvet láttuk felhozva, hogy az új törvény nem teheti ha­tályossá az előző törvény szerint ha­tálytalan cselekményt (!) Ezzel szemben azt kérdjük, hogy hát valahányszor az új b. tör­vénynek a régire visszahatás engedtetik, vagy megfordítva, nem mindannyiszor, valamelyik törvény szerint »hatálytalan­ cselekmény nyer-e büntetőjogi jelentőséget? Például a hamis tanúzás és hamis esküvésnél (213, 219. §.), ha az előző törvény hatálya alatt a tanú nyi­latkozatát a btk. 225. §. a feltételei mellett visszavonta ; bár a visszavonás azon törvény ér­telmében hatálytalan cselekmény volt s jólle­het az alsóbb bíróság az előző törvény hatálya alatt el is ítélte vádlottat, a felsőbb bíróság, mely az újabb és enyhébben intézkedő törvény hatálya alatt ítél, köteles felmenteni, mert a vallomás visszavonásával többé anyagi bűn­tényről szó sem lehet. Hasonló esetek merülhetnek fel a bün­tetőtörvénykönyv 232., 233., 236. §. meg­szegéseinél, ha az előző törvény életbelép­tetése előtt a házasság létesült, de a biró, az őt akkor kötelező törvény értelmében azt nem vévén figyelembe, elítélte vádlottat. A felsőbb biró, mely az új törvény uralma alatt ítél, ez esetben is fel kell, hogy azt mentse, mert a btk. 240. §-a értelmében elenyészett a bün­­tetendőség feltétele. Még számos esetet tudnánk felhozni, melyek fényes bizonyítékul szol­gálnak arra, hogy a törvény enyhébb intézke­désének visszahatása „hatálytalan cselekményt“ hatályossá tesz és megfordítva. Az az elv, hogy az enyhébb törvény hatálya alatt ítélő bíró nem teheti roszabbá a bűntettes helyzetét, mint minő akkor lett volna, ha az érvényben levő törvény hatálya alatt követte volna el, minden körülmények között szigorún alkalmazandó, és ettől szabályul mondott esetben sem térhet el a bíró. b) Ha a bíróság az életbeléptetési tör­­vény 30. §-a esetében sértett felet nem hívta föl nyilatkozattételre, és az új törvény hatálya alatt hozott marasztaló­­tételét, ez esetben a büntethetőség kérdésében a felsőbb bíró nem dönthet, hivatalból lesz utasítandó az első bí­róság a törvény (30. §) rendelkezésének teje­sítésére. Bodor László. A képviselőház ma végigtárgyalta a csőd­törvényjavaslatot. Jelentékenyebb vita egyik §-nál sem fejlődött ki, mert az elvi jelentőségű módosít­­ványok, mint a kényszeregyességnek a nem ke­reskedők csődjeire leendő kiterjesztése iránt és a közkereseti és betéti társaság csődbeju­tása esetében a beltagok ellen is kimondandó csőd iránt tárgyalás nélkül a jogügyi bizottság­hoz utasíttattak. Egyedül Hoszt­in­szky Já­nos módosítványa fogadtatott el, mely szerint a követeléseknek külön perre utasítása esetében, ha ez a tömeggondnok alaptalan kifogásai kö­vetkeztében történt, az ebből felmerült költsége­ket ő tartozik viselni. Az ülés végén Tisza Kál­­m­án miniszterelnök válaszolt Bódogh Albert­­nek a körorvosok fizetése tárgyában hozzáintézett interpellációjára. A ház a választ tudomásul vette. Szép dolog, amit újabban tapasztalunk. A csőd­törvény égető szükségén a magyar törvényhozó testület pár óra alatt segített. Kár volt ennyit is bíbelődni a csődtörvénynyel, mert hiszen az egész csak fordítás. Volt esze a külföldnek, megvitatta azt, mielőtt törvényerőre emelte a magy­ar csődtörvény alapjául szolgáló eredetit. A vita helyett jobb lett volna, a fordítást appróbálni. Be van bizonyítva, hogy A­p­á­t­h­y István úr nagyon roszul fordít. A külföldi eredeti alapján kifejlődött gyakorlat sze­rint szintén nem ártott volna bizonyos módosítá­sokat keresztülvinni. Ne bízzunk mindent a bírákra és ügyvédekre, mert nagyon beleuntak már ezek is a hézagos, hiányos törvények magyarázata és pótlásába. A codificatió­n a szervezés egésséges irányban fejlődik — mondá Tisza Kálmán ő fel­ségének — a legutóbbi időben. Megjegyezzük, hogy nem szokásunk légből kapott híreket terjeszteni, s az, a­mit mondunk, teljesen megbízható forrásból származik. — Ő felségének tetszett s tetszhetett is a nyilatkozat. Mi azonban kérdezzük, hogy hol ez az egésséges irány? A törvények roszak, szol­­gaias fordításukban, ferdítésükben. Igenis nyakunkra hozzák a külföld mindenféle törvényét. A mezítlá­­bas gatyás parasztra frakkot húznak, s úgy rá­gombolják, hogy majd bele­fullad. Csinálnak aztán oly törvényeket is, melyek nincsenek sehol sem a világon. Ebben aztán igazán specialisták vagyunk. Ezek az új intézkedések felkeltik a vallás­felekezetek közt az egyenetlenséget és az ellen­ségeskedést. A szervezésről nem is akarunk szólni. Elég arra hivatkoznunk, hogy C­s­e­m­e­g­i tanács­elnök a legfőbb ítélőszéken. Emellett elhomá­lyosodik mindaz, mi e téren eddig történt. Pedig sok mindenféle domb magaslik ki. Még a szegény hivatalszolgák különben sanyarú helyzetét is föl kellett bolygatni. Ezek a szegény ördögök szemeltettek ki az állam részéről más oldalról gya­korolt pazarlásnak áldozataiul. Ruhailletményük díját fölcserélték természetbeni deputátummal, mely oly hitvány, hogy azt koldusfizetésükből kell helyreho­zatni és pótolniok. Ezzel ellentétben áll aztán, hogy ugyanaz a miniszter az állam pénzét pazarolja sem­mittevő miniszteri hivatalnokokra. Adat ki általuk jogi szaklapot. Az előfizetést fedezik az irodai áta­lányból. Hiszen így minden sült bolond képes lapot kiadni. Ezzel becsepegtetik a bíróságok ve­zetőibe az irodai átalány lelkiismeretlen kezelé­sét. Tapintatos Paul el ismeri embereit: tudta, hogy azok nem olyanok, mikép szellemi tevékeny­ségükből megélhetnének. Ezer hasonló gyom bo­rítja a Tisza által kifejezett egésséges irány utait. A felső­ fórumok epuratiójának szükségét senki sem vonhatja kétségbe. Nagyon sok ott a selejtes elem. Alkotmányos életet élünk. Sok volt a miniszter rövid idő alatt. Változtak a pártok, változott a kormány. Mindegyik párt, mindegyik kormány sietett embereit jutalmazni bírói stallum­­mal. Nem tekintettek az igazságügy érdekeire. Előttük több volt a pártérdek, mint az igazságügyi garanc­iák. Az epuratió kikerülhetetlen, akár de­­c­entralizáljuk a felső fórumokat, akár nem. Csak az a kérdés merül fel, hogy az, a­mi az epuratiót hátráltatja — a decentralisatio, a közel vagy a beláthatlan jövőben rejlik-e. Ha a közelben fek­szik, éltünk legfölebb két évet — kín­lódjunk tovább. Szaturáljuk a fölebbviteli fórumo­kat további selejtes elemekkel. Ez úgy sem nyomna már a latban. A mostani irány: gyorsan végezni ha mindjárt roszul is. Hozzanak a fölebbviteli fó­rumokra 3—4 évi gyakorlattal bíró erőket: ez már, se nem árt, se nem használ. Annyira sü­­lyedt már a bizalom, hogy alább nem száll­hat. Ha pedig messze távolban fekszik a köz­vetlenségre fektetett szóbeliséggel a dec­entrali­­satió:fogjon a kormány azonnal az epuratióhoz. Több évre húzni-halasztani ezeket az állapotokat nem lehet, nem szabad. A szemfényvesztés ideje lejárta magát. A fekély az igazságügy testén annyira ter­jedt, hogy amputáczióra van szükség. Semmi sem boszulhatja meg jobban magát, mint az igazságügy

Next