Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 1-144. szám)
1881-01-14 / 10. szám
r VI. évfolyam 1881. 10. szám. Budapest, péntek január 14.: a ' „MAGYAR JOGÁSZ“ ' n.gy.Itm minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár : Égisz krt..........20 frt. — Film.............70 „ — Ntg/ed krt------ 5 „ Eg/ hónapra.... 7 „ 80 Hirdetések: *CT hatodhasábos petitsor egy- 8 non hirdetéséért 19kr., kétszr 1* kr., és többszöri hirdetéséért 1* kr., minden beiktatásnál A *» bélyegdij külön minden beigtatás • után 30 kr. ontr. ért. ( MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. tat* ■■ ■ «^»p Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, P. József tér 9. se.hová a lap szellemi részét illeti közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat. - í nak el. Az „enyhébb intézkedés“ alkalmazása. V. c) Ha oly büntetendő cselekmény forog kérdésben, mely az előző törvény értelmében hivatalból üldözendő, a magyar btk. szerint pedig sértett indítványára, de hivatalból lett megindítva a vizsgálat, az alsó bíróság pedig még az előző törvény hatálya alatt ítélt, a felsőbb bíróság, ha sértett panaszától az Ítélethozatal előtt el nem állott, nem mentheti fel vádlottat. A legfőbb stélőszék, egy esetben, ezzel ellenkező értelemben ítélt, (Büntetőjog t. 4. sz.) vádlottat fölmentette, abból az okból, mert sértett fél indítványt nem terjesztett elő. Véleményünk szerint nem helyes ez érv, mert a btk. 116. §. határozott rendelkezése értelmében az indítvány csak az ítélet (első fokú) kihirdetése előtt vonható vissza, tehát még az ítélet kihirdetése után történt visszavonásnak sem tulajdonítható joghatály, vagyis: az indítványra jogosultnak idő után tett igenleges kijelentése sem szünteti meg a büntethetőséget, annál kevésbé az a praesumtio, hogy visszavonhatta volna indítványát. d) Ellenben oly esetben, midőn az új törvény szerint minősült indítványi bűncselekményről van szó, mely az előző törvény szerint hivatalból volt üldözendő, ha az alsó bíróság az új törvény hatálya alatt ítél (első fokúlag) és a nyomozat nem az indítványra jogosított kívánságára lett megindítva, de ítélethozatal előtt az életbeléptetési törvény 30. §. rendelkezéséhez képest nyilatkozattételre nem volt felszólítható, mert vagy tartózkodási helye nem tudatik vagy időközben elhalt, vagy más körülmény miatt érvényes nyilatkozatot nem tehet, (őrültség) a bíróság meg kell hogy szüntesse a további vizsgálatot. Mert igaz, hogy idézett törvény 30. §-a a megszüntetési határozat hozatalára két feltételt ten t. i.: a felszólítás megtörténte (tehát annak vétele) után vagy kijelenti az indítványozásra jogosult, hogy nem kívánja vádlott megbüntetését, (igenleges) vagy nem nyilatkozik és nemleges kijelentését veszi a bíróság elállásnak. Ellentétes vélemények nyilvánultak, hogy ha az indítványra jogosult nem nyilatkozhatott, akkor megszüntethető-e a vizsgálat, vagy azt kell vélelmezni, hogy sértett, a vádlott üldözését kívánta volna és a vizsgálat folytatandó, illetőleg tettes elmarasztalandó lesz? Tagadhatatlan, hogy az indítványozásra jogosultnak szabadságában állt volna, akár a vizsgálat beszüntetése, akár továbbfolytatása iránt indítványozni, de mert annak akarata nem tudható vagy annak nyilvánítása bíróilag nem érvényes , mert a törvény ilyen esetre nem rendelkezik, a törvényértelmezés elvei alapján fog határozni a bíró s minthogy kétség esetén a törvény mindig úgy értelmezendő, mely vádlott könyebbítésére van (in dubio mitiis), azt kell bíróilag vélelmezni, hogy az indítványra jogosult, ha érvényes nyilatkozatot tehetne, nem kívánná vádlott megbüntetését. Az eddigi joggyakorlatban, alaki és anyagi szempontból lényeges és ellentétes eltérések mellett láttuk alkalmazni a törvénynek az enyhébb intézkedésre vonatkozó rendelkezését. Igen sok ítéletet volt már alkalmam látni, melyben a büntetendő cselekmény, a már hatályon kívül helyezett ausztr. btk. szerint minősíttetett, azon törvény megfelelő czikkei idézetével. Ilyen ítélet nemcsak az első folyamodású bíróságoknál keletkezik. A m.-vásárhelyi kir. ítélő táblán sincs még biztos megállapodás. Bár ha ott, legtöbb esetben a magyar büntető törvénykönyvre alapíttatik az ítélet, de nem egyszer az előző törvény hatálya alatt elkövetett cselekmények, ha az enyhébben intézkedik az új törvénynél, az osztrák törvény szerint minősíttetnek. Ez az eljárás határozottan téves és semmivel sem indokolható. A btk. 2. §-ának a „legenyhébb intézkedés” alkalmazása iránti rendelkezése nem foglalja magában, hogy a bíró magát a törvényt alkalmazza és ítéletét abból idézett czikkekre alapítsa. Anyagi törvény csak egy lehet. Ez pedig nem más, mint a legutóbb életbe lépett. Azt hiszem, hogy ebben senki sem fog ellentmondani. Még az a kivétel sem nyerhet jogosultságot, hogy az átmeneti helyzet sajátsága megengedi, miszerint egyszer egyik, máskor másik törvény értelmében járjon el a bíró. Ez a szabadalom két törvény uralmát szentesitné, mi a judicaturának csak hátrányára lehet. Ilyen értelemben vett dualismus tarthatatlan s mint ilyen, kárhoztatandó! A szükségnek még csak látszata sem igazolhatja a hatályon kívül helyezett törvény szerinti minősítést. Hiszen a cselekmény vagy büntetendő az új törvény értelmében vagy nem ; ha mindkét törvény rendelkezik a büntetendőségre, az előző törvény kijelentésének megfelelő fogalommeghatározása az új törvénykönyvben is megtalálható, s legyen bár az előző törvény enyhébb, mi gátolhatja a bírót abban, hogy ne az újabb törvény szerint minősítsen, hiszen a büntetés kimérésénél amúgy is érvényesíthető az „enyhébb intézkedés.“ Vegyünk például zártöréssel elkövetett lopási esetet, melynél az érték 5 frtot meghalad. Az osztrák btk. 178. §-a értelmében 5 évi maximális súlyos börtönbüntetés volna szabható; a magyar btk. 340. §. öt évi fegyházbüntetésben állapította meg a maximumot. Mi akadályozza a bírót abban, hogy a btk. 2. §. rendelkezéséhez képest a btk. 340. és esetleg 91. vagy 92. §. alkalmazásával ne szabhasson börtön- vagy fogházbüntetést, mely megfeleljen annak a büntetésnek, mint az előző törvény értelmében lett volna megállapítható ? Miért kell ez esetben akként formulázni az ítéletet, hogy X. bűnös az osztrák btk. 171, 174. §. d., pontjában irt lopás bűntényében sat. ? De másfelől igen szokszor abba a helyzetbe jő a bíró, hogy az idézett osztrák büntető törv.-könyv szerint nem képes ítéletet hozni, hogy az hanyatt-homlok ne ütközzék a magyar btk. rendelkezésébe. Ilyen esetekben kénytelen két törvénynyel támogatni ítéletét, ami aztán még absurdumabb felfogás. Ilyen eset akárhány lehet, leggyakoribb pedig, midőn a szabadságvesztés-bün- tetés 6 hónapi időtartamon alul lett megállapítva. A bíró elítéli vádlottat az előző törvény értelmében bizonyos büntetendő cselekményért 4 havi szabadságvesztésre és idézi a hatályon kívül helyezett törvényből a megfelelő részt, melynek alapján minősít, de mert az a törvény börtönbüntetést rendel, a magyar btk. szerint pedig a börtönbüntetés legrövidebb tartama 6 hó, mégis kénytelen a büntetés kiszabásásánál az érvényben álló újabb törvényre támaszkodni, és ítélete szövegében két törvényre hivatkozik. Vannak ugyan bíróságok, melyek (hogy ebbe a következetlenségbe ne essenek, a legfőbb stólőszék oly számos analóg esetre vonatkozott kijelentésével szemben) még ma is, hat hónapon alul börtönbüntetést állapítanak meg. Bodor László. Lapunk legutóbb megjelent egyik számában elmondottuk, hogy a legfőbbitélőszék elnöke abbeli fölterjesztésével szemben, hogy a legfőbbitélőszékre rendes bírák creáltassanak, Csemegi Károly legfőbbitélőszéki tanácselnök álnokul az ellenkezőt tanácsolta Tisza Kálmánnak, ki tudvalevőleg egymaga képviseli a kormányt. Csemegi odanyilatkozik, hogy Tiszával ebben a tárgyban nem is beszélt. Már most valóban nem tudjuk, hogy mikép állunk. Pauler Tiszára hivatkozik. Tisza határozottan állítja, hogy Csemegi szólt ellen a legfőbb ítélőszéki bírák létszáma emelésének. Ha e mellett tény az, hogy Csemegi Károly a legfőbb ítélőszéki bírák létszámának emelését leginkább sürgette az elnökségnél, akkor oly nehéz vád terheli őt, kiválólag mint állásánál fogva tekintélyes bírót, hogy magát igazolnia kell bírótársai és az elnök előtt. Igen jellembe vágó dolog, mi ezúttal szóban van Egyetlen egy testület sem tűrhetne oly egyént, ki körében oly szerepet játszik, mint Csemeginek a fenforgó esetből kifolyólag tulajdoníttatik. A közvetlenségre fektetett szóbeliség behozatalával a kir. tábla decentralisatiója tényleg tíz évre halasztatott el. Ezalatt pedig a jó ég tudja, mi fog történni törvénykezésünk terén. Jellemző mindenesetre, hogy nálunk minden megfontolás nélkül pendittetnek meg a gyökeres reformok oly nagy lármával, hogy az ember azt hinné, mikép már minden nehézségen túlestünk s midőn a komoly kivitelre kerül a sor és a testületek véleménye is sürgettetik, fontoltatnak meg az akadályok és megy a dolog ad graecas calendas. Vegyes közlemények. Kinevezés. Boythor István békebiróvá, Lepossa Dániel tszéki jegyzővé, Gózony Sándor tkk.vezetővé, Ordódy Mihály árvaszéki, Dégi Pál jb. bijnokok és Szilágyi József jb. írnokká, Rosenatein Dávid jb. végrehajtóvá. Áthelyezés: Kotz Frigyes szászsebesi jb. skkvezetőt a nagyszebeni tszékhez, Krasznay Béla nagyszebeni tszéki segédtelekkönyvvezetőt a szászsebesibirósághoz. Ingók foglalása: Biró Miklós ellen Alvinczen, Elek Gábor és neje ell. Tisza Igaron, Kadics Gusztáv ell. Bpesten (II kér. Fortuna-utcza 73 ), Glückmann Ábrahám ell. Nyírbátoron, Neuburg Vilmos ell. Bpesten (VI kér. Károly-körut 19.), dr. Gervay Adolf ell. Terebegyen, Eisenberger Dávid ellen Kis-Várdán, Dietz testv. ell. Nyíregyházán, Altman Amália és Chm Ida ell. Bpesten (V. ker. Tüköry-palota és VIII. ker. ősznicza 3), Hatala György ell. V.