Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 145-280. szám)
1881-09-16 / 208. szám
VI. évfolyam 1881. 20 S. szám. Budapest, péntek szeptember 16. aotra -----■— | „MAGYAR JOGÁSZ“ megjelent minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: | Égési évre.......20 frt. — I Fél évre...........10 „ — jj Negyed évre---- 6 „ - ! jj Egy hónapra.... 7 »80 I Hirdetések: Egy hatodhasábos petitaor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétsir 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beiktatásnál A „ bélyegdíj külön minden beigt*'« , ’ JJ otin 30 kr. ositr. ért. fik ftna» 1 ■ ---------- MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. — ——‘**1 Szerkesztőség kiadóhivatal, Budapest, F. József tér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatok ! , —ff, ! és Olvasóinkhoz. Az új előfizetési negyed (október—deczember) közeledvén, kérjük az előfizetések megújítását. Megelégedéssel s az önérzet bizonyos szárnyalásával tekintünk a lefolyt negyedre is vissza. A magyar ügyvédi karnak szüksége van lapra, mely érdekeit hűen képviselje; függetlenül, nem befolyásolhatólag megmondja az igazat, üldözze a kicsinyes érdekeket, védje a jogosságot, dicsérje azt, ami arra méltó. Megfeleltünk-e eddig is a nem könnyű feladatnak . Ítéljen fölötte az, aki lapunkat olvasta. Szerénységünk tiltja, hogy kérkedjünk küzdelmeinkkel. Az elismerés, biztatás, az előfizetők számának folytonos emelkedése félreérthetlen kritériumát képezi annak, hogy feladatunkat jól fogtuk fel. Ajánlva lapunkat, főkép a szakközönség figyelmébe, kérjük az előfizetéseknek mielőbb leendő beküldését, hogy kiadóhivatalunkban a munkatorlódás akadályokat ne szüljön. Az előfizetési feltételek a lap homlokán olvashatók. A törvényhozó testület egyik enunciátuma. A municipalis és községi nagy reformtörvények, melyek 1873. évig keletkeztek, alig, hogy erőt nyertek, életképtelenségüket s tarthatatlanságukat a gyakorlati élet már a kezdetben oly áthatóan documentálta, hogy e reformok optimista alkotói maguk tették a kezdeményezést, s az egész törvényhozótestület ennek következtében egyhangúlag hozta meg már 1873. február 3—4-kén, meddő recriminatiók közt, amaz üdvösnek ígérkező határozatot, melyben „a ház utasítja a minisztériumot, hogy tegye beható tanulmány tárgyává a közigazgatásnak jelenleg fennálló egész rendszerét, vegye azt szakférfiaknak és a modern adminstratív eljárásában is tapasztalatokkal bíró egyének meghallgatásával tüzetes vizsgálat alá, és terjeszszen javaslatot az egész közigazgatási rendszer gyökeres szabályozása, a kormányzati teendőknek az egyes tárczák közt a jelenlegi felosztásnál netán jobbnak, czélszerűbbnek mutatkozó felosztása stb. iránt.“ Kapott erre az ország átható gyökeres s rendszeres administratív reform fejében közigazgatási bizottságot. Ezután voltak enquêtek, melyekből semmi alapos, gyakorlati eszme nem szivárgott ki, annál kevésbé nyert megtestesítést. Igaz, hogy azon szellemi mozgalom, mely egész Európában a közigazgatás reformnál különösen előtérbe nyomulnak, nálunk szintén megvitattalak. Vitatkoztak a belügyminisztérium kebelében: 1. A közigazgatási közegek, állandósíttassanak-e mint a bíróságiak, állami kinevezés mellett ? 2. Kineveztetésük csak szigorúbb qualificatió mellett legyen-e eszközölhető ? 3. Irányukban mily felelősség érvényesittethessék — kiterjeszkedőleg a kártérítési igényekre is ? 4. A közigazgatási jog vitás kérdéseire alakíttassák-e külön fórum s pedig mily fokozattal ? 5. A törvénykezési jogszolgáltatás elválasztassék-e szorosan, minden fokozaton, a közigazgatás kezelésétől? Kétségtelen, hogy hasonló szellemi mozgalom Európában szintén azt tanúsítja, hogy a közigazgatási rendszer még a műveltebb államokban sem juthatott tökéletes megállapodásra, mitől azonban, mi elavult intézményeinkkel, még nagyon messze elesünk. Nekünk még előbb teremtenünk kell közigazgatási rendszert, hogy azután azt később tökéletes fokra emelhessük. De kérdjük, lehet e ehhez az e téren eddig tapasztalt experimentációk folytán még csak reménységünk is ? Teljes tizennégy éve immár, hogy belügyeink s ezek közt a legfontosabb: közigazgatásunk újraszervezéséhez szabad kezet nyertünk. De ha törvényhozásunknak a közigazgatás terén ez idő alatt alkotott intézményein végig tekintünk, sem következetességet nem találunk az alkotásokban, sem életképességet magában az intézményekben. Midőn a hatvanas évek provisoriuma után alkotmányos felelős kormány vette kezébe a belüggyek vezetését s átörökölte a 48-iki törvényekben csak hézagosan és ideiglenesen szervezett s a csaknem negyedszázad óta messze túlhaladt kor igényeinek meg nem felelő közigazgatást, az ennek korszerű reformjára irányzott törekvésnek, mozgalmaknak, nem lehet más czélja, mint az, hogy az 1848-as alkotmány alapelvei az országászat minden ágában következetesen keresztülvitessenek s hogy az előrehaladt, valódi kiigazítás, elvégre nálunk is napvilágot lásson. Hogy a végre nagy nehezen megalkotott municipális és községi reformtörvények s a bennük alkotott uj intézkedések, jelesül: a viril szavazatjog, a főispánok praefecturaszerű jogköre, az activ választásjog túlmegszorítása, a megyei kis gyűlések eltörlése által a fontosabb közigazg. ügyek meglassítása és a közigazg. szaktisztviselőknek csak munkatömeget halmozó állandó választmányok stb. alkotások , az 1848-ks alkotmány alapelveinek s a kor igényeinek megfeleltek volna, azt ma még azon idők és intézmények optimistái sem állítják többé s hogy a helyzet tartatlanságát elfödjék, az állítólag gyökeres reformtörvények életbelépte után, alig négy évre, aovela i is újabb törvényben hoztak reformereink ismét más institutiót: a közigazgatási bizottságokét, melyet teremtői a csalhatlanság piedestáljára azon proklamátióval állítottak, hogy a jó, olcsó és gyors, közigazgatásnak ezen általuk föltalált, patentált gép leendő kerek világon egyetlen leghathatósabb eszköze. Hogy a különböző orgánumokkal, egymással eltérőleg működő közigazgatási ágak s azok érdemleges teendőinek olyszerű egyesítése, mint azt a közigazgatásnak elméletileg kilátásba helyezett egyszerűsítése helyett, a gyakorlatban csak azok teljes komplikatiójára s továbbá, hogy az administratív közegek közt eddig is fölmerült conflictusok megszüntetése helyett, csak sokkal több, élesebb s meszebbre ható konfliktusok előidézésére vezet, azzal az elfogulatlan ítész már rég tisztában van s nincs szükség, mint ismét rövid időre, hogy e hangos ostentatióval bevezetett intézményt is, a csalhatatlanság piedestáljáról szép csendesen ledobják, mert a helyzet még égetőbb, még tarthatatlanabbá vált ezen experimentatio folytán. Ez nem jövendölés. Ez a tények logikája. Ez napjaink története. Midőn ilyen szomorítóan állnak a dolgok, fel nem foghatjuk, hogy mégis miért késik a kormány és a törvényhozás az 1873. évben kifejezett enunciátumához képest megragadni adminisztratiónk radicális reformját, midőn mindenkinek be kell látnia azt, hogy beljólétünk biztosítéka egyedül ebben fekszik s hogy alapos munka helyett a további foltozgatás csak késlelteti a fontos művet s növeli a válságot. Vegyes közlemények. Névváltoztatás. Settel József bpesti lakos „Szilágyiéra, Baruch Dávid szombathelyi lakos „Balog“-ra Schweiger Jakab irsai lakos „Simonfi“-ra Ingák foglalása. Krausz Adolf ellen Pázdányon, Tar Ihász József ellen Zalaszt.-Lászlón, Oláh Pál és János ellen Js.-Szombatban, Sötér Kálmán ellen B.-Gyarmaton, Kovacsovits Ferencz s társai ellen Pudmericzén, Pekáry József s társai ellen Bpesten (Gyorskocsi utcza 38 sz.) Endrödy János és Géza ell. B Gyarmaton, Ellenberger Károlyné .ell. Bpesten ; (Wurm uteza 3. sz.) Kohn Lázár ellen Tarkányon, Nagy Gergely ellen Komáromban, Betsei Sándor rell. Neszmélyen, Gróf Lázár (Imre) ell. Szász Erkeden, Simon Mihály ell. Tárna Őrsön, Spitzer Bernát ell. Bpesten I (Árpád utcza 10 és Nádor-utcza 30. sz), deu me 1 Jakab ellen Újpesten (Lőrincz utcza 78 sz.) Kernhoffer Lörincz ell Bpesten (Rákos 1518. sz.), Boczkó Károly 1 ellen Szarvason, Honig Jakab ell. Alsó-Lendván, Sepsits Mátyás ell. Németiben, Oszterhueber Péter I ell. Kendekén, Vaskó Antal ell Istvánfalun, Sántha Józefa ell. Kereszturban, Vályi Ferencz ell. Pazonyban, Roth József ellen Morádon, Barna Mór st. ell. Marosvásárhelyt, Czeiner József s neje ell. Bölcskén. Örökösök idézése. Szőke Mária ör. (szegedi tsz), Lubik Istvánné ör. (bpesti tsz), Szabó István, Pents József, Sós András ör. (pestvidéki tsz), Vári Isza ör. (nagy kikindai tsz), Nagy Pál ör. (szegedi tsz) Idézés: Pacher Anna (győri tsz), Paulgyure Mihály ör. ell. som. ker. (ar.maróthi jbg), Blumenfeld Albert (b.-gyarmati tsz), Pravucha András (beszterczebányai tsz), Pozseszky Mihály s társai som. kér. (beszterczebányai tsz), N. Kaszap Farkasné ism. ör (n.-körösi jb), Kiss József ism. ör. (zentai jb), Gesztesy József (zombori tsz), Mravik Mária ism. ör. (ipolysági tsz), Mike Antónia ( szatmár-németi tsz), Szabó Ilka som. kér. (bpesti 6—7. kér. jb.), Bugescu Juan ( brassói tsz), Sámuel Ignácz som- kér (nagy buttyini jbg), Gurcsin Anna som. kér. (vágujhelyi jb) Erdey János s. som. kér. (zombori jbg). Gondnokság. Rakotta George ellen tékozlás (n.-szebeni tsz). Csőd. Emánuel Lindenbaum bpesti bejegyzett, keresk. ell. (bpesti keresk. s váltóiszék), bej. 1882. jan 3. 4. 5. perügyelés ideig, tömeggond dr. Liedeman Károly ügyvéd, Radvanszki János brassói lakos ellen elrendelt csődeljárás, vagyon hiányából megszüntettetett. (A „Budapesti Közlöny“ 209. számából.) A budapesti kir. ítélőtábla rendelkezése alatt álló 1351/evi 881. Jeszenák János féle