Magyar Jövő, 1947. február (46. évfolyam, 23-42. szám)

1947-02-01 / 23. szám

2 /Tmagyab ^ fxSfbrt* ..JahUsheci Daily, except Sunday, Monday and certain Holidays by the HUNGARIAN DAILY JOURNAL ASSOCIATION, INC. 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Telephone: ALgonquin 4-0397 Editor: Dr. JOIJN GYETVAI, szerkesztő Manager: EUGÉNE PRAGER, ügyvezető Subscription Rates: ÜSA Canada 7 Dollars one year, $4.00 hali year, $2.50 three months. So. America, Mexico, Cuba 8 dollars on year, $4.50 half year, $2.50 three months. Europe Australia, Africa, Palestina, etc., $10.00 one year, $6'.0O half year, $3.50 three months. New York City $8.00 one year, $4.50 half year, $2.75 three months. Entered ae Second Class Matter May 10, 1943, at th ePost Office of New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879. 201 *^É1ÉÍÉP» Alávaló támadás Magyarország ellen (Folytatás az 1-ső oldalról) viki lett most egyszerre még Nagy Ferenc és Tildy is, mert azok nem voltak hajlandók a múlt szemeteivel új katasztró­fába és polgárháborúba lökni az országot, mert állást fog­laltak az összeesküvők ellen s mert megmaradtak a demok­ratikus koalícióban. “A bizalom megingott bennük”, sőt “gyáva és hitvány vezérekről” beszél tajtékzó dühvel velük kapcsolatban, mert sem ők, sem a magyar demokrácia más becsületes vezérei nem voltak hajlandók az összeesküvők betyárbecsület cimborái lenni. A rajtakapott puccsista-összeesküvő cimbora dühében annyira megy Nadányi, hogy saját nagy P. aláírásával most már nyílt puccsra, polgárháborúra is uszít otthon, miközben nemzetközi beavatkozásért kiált külföldről. Amíg eddig az ellenforradalmi puccs reményében, amit úgy látszik jól beavatottan várt, csak lesben álló orvtámadóként segí­tette otthoni cimboráit fokozott támadással Magyarország ellen, most így üvölt: “Elég volt a gyávás és hitvány vezérekből! A józan és szabadságszerető magyar nép mögöttük áll (vak dühében azt sem tudja már, mit ír, mert most már nem tudjuk, hogy kik mögött, a ‘gyáva és hitvány vezérek’ mögött, vagy az elvetemedett összeesküvőkkel szemben áll-e magyar nép.) Csapjanak az asztalra! Seperjék ki az állami hivatalokból azokat, akik szabotálják a nemzet akaratát! Most és nem holnap. Mert holnap talán már késő lesz.” Szóval nem az összeesküvők voltak a szabotőrök, hanem Rákosi, Szakasits, Tildy, Nagy Ferenc! Ez volt a puccsisták célja: kisöpörni az országból az új magyar demokrácia minden becsületes hívét, kisöpörni most már Tildyt, Nagy Ferencet is és helyükbe ültetni az ezeréves reakciós és 25 éves fasizmust. S mert ez nem si­­­­került, veszett dühvel kérnek beavatkozást Magyarország ellen. A szabadságszerető magyar nép kirúgta állásaikból és berúgta a börtönbe a puccsistákat, nemhogy mögöttük állt­­ volna. (Úgy tudjuk, egyszer már Nagy Ferenc, Rákosi is kirúgták a washingtoni Blair Houseból Nadányit.) A amerikai magyarság a legnagyobb fölháborodás­­sal kell, hogy tudomásul vegye a volt Horthy-ügynöknek és Hitler-cimboráknak ezt az utolsó, legszennyesebb hazaáru­lását s a mögéjük való állás helyett megvetéssel kell, hogy kiebrudalja őket végre a maga soraiból is. Ahogy a ma­gyar nép nem engedi többé elraboltatni a maga megnyert szabadságát, földjét hitvány uraktól, az amerikai magyar­ság pedig nem fogja tűrni a népe és bölcsőhazája elleni szennyes uszításokat, támadásokat. “Omnibus” offenziva A Kongresszus Képviselőházának republikánus-demokra­ta reakciós többsége is nyargalva siet megkezdeni offenzivá­­ját az amerikai nép, munkásság és unionjai ellen. Miközben a Szenátus munkaügyi bizottsága előtt tárgyalják már a Bali-Taft union-tipró javaslatot, Fred A. Hartley new jersey-i képviselő a Ház előtt terjesztette be a reakciósok javaslatát a sztrájktörésre, union-rombolásra. “Omnibus” törvénynek mondják a javaslatot, ha az érvénybe lépne, mert “minden” benne volna, ami a monopolisták és politikai ügynökeik szá­mára “szem-szájnak ingere.” Túltenne még Ball­on és Tafton is. Sztrájktilalom, ipari unionok szétverése, a szervezkedési jog megsemmisítése, kompánia unionok bevezetése, a unionok pénzügyi büntetése és a “tröszt-ellenes” törvény alá­ való he­lyezése s főképpen és mindenekelőtt a Wagner-törvény meg­semmisítése a Hartley-javaslat célja is. Csak egybefoglalva és “egyszerre” intézve el mindent. És a javaslatot tető alá akarják hozni már március közepéig, amikor a bányászok szerződése lejár s újat kellene kötni. Ez az “omnibus” offenzíva az amerikai nép ellen csak még alarmirozóbb intés minden becsületes demokrata, haladó, munkás és polgár számára a minél gyorsabb, egységesebb és erélyesebb összefogásra és cselekvésre. Mert ezek után a Kongresszusnak haladóbb szellemű kisebbségétől sem lehet sokat várni, hogy meg tudják akadályozni az offenzívát, ha maga az amerikai nép nem cselekszik. Tiltakoztak már külön az AFL és CIO, de semmi közös cselekvés nincs. Tiltakoztak egyes unionok, de még nem elég sok és nem elég nagy erővel. Alakult Chicagóban egy CIO­­AFL közös bizottság, de minden városban hasonlónak kell alakulnia. Most foglalt állást a new yorki AFL restaurant munkás union is, de nincsenek elég gyors mozgásban a többi unionok. Omnibus offenzivát vezet a reakció: omnibus ellenoffen­­zivával kell, hogy feleljen az amerikai nép, munkásság és unionok. MAGYAR JÖVő (Hungarian Daily Journal Végszó a lengyel választásokhoz Az első, háború utáni lengyel választás befejeződött. Varsóban közzétették a hiva­talos­ eredményt: az egyesült demokrati­kus kormánypártok 394 képviselőt küldenek a parlamentbe, Mikolajczyk parasztpártja 28 képviselőt, három másik kis párt össze­sen 22 képviselőt. A varsói amerikai követség külön jelen­tést adott ki a szavazásról, mely majdnem annyi helyet foglalt el az amerikai sajtó­ban, mintha nem is lengyel, de amerikai vá­lasztás lett volna. Ingersoll, a neves amerikai újságíró je­lentése az alábbi négy pontban foglalható össze. A kampányban voltak kilengések a győz­tes pártok javára. A szavazatok megszámlálásában semmi­féle rendellenesség nem volt felfedezhető. Azok a pártok kerültek ki győztesen, amelyek vezették a háború által rombadön­­tött Lengyelország újjáépítését s melyek legtöbbet tettek az újjáépítésért. Ha a másik fél győzött volna, az belátha­tatlan következményekkel járt volna az országra. A terror megduplázódott volna s rend helyett az erőszak lett volna az ural­kodó. Mindenki reméli, hogy a választások be­fejezésével a munka folytatódik a normális mederben. A jelentés nagyjából beismeri, hogy a vá­lasztás a demokrácia szabályai szerint folyt le, de az amerikai követség mégis elégedet­len az eredménnyel, amint azt a külügymi­niszter nyilatkozata is elárulja. Ugyancsak elégedetlenek az amerikai sajtó reakciós napilapjai, melyek a választás alatt állan­dóan elferdített képet festettek a helyzetről az olvasók elé. Ezzel szemben a laptudósí­­tók egy része, akik az elferdített tudósítá­sokat küldték, éppen úgy örülnek a demok­rácia lengyel győzelmének, ahogy maga az egész lengyel nép. Ezt azonban nem adják hírül a nagy napilapokban leközölt távira­tok, melyeknek politikája az, hogy a ter­rort üvöltő fejlécek jobban vonzák az ol­vasókat, még akkor is, ha teljesen valótlan­ságon alapulnak. Lehet vitatkozni a lengyel választásokról, de elvitathatatlan az, hogy mialatt Európa nagy része belenyugvó lemondással fogadja el a háborút követő nyomort, az új Lengyel­­ország épül s a koalíciós kormány erőfeszí­tése jóformán minden külföldi segítség nél­kül valóságos csodákat hozott létre az újra­építésben. A jaltai egyezmény előírja, hogy a len­gyel ideiglenes kormány a lehető legrövi­debb időn belül demokratikus választást rendeljen el. A választás megtörtént az elő­írás szerint, demokratikusan, de azon fa­siszta egyének kizárásával, akikre rábizo­nyult, hogy Hitler nyílt támogatói voltak. S éppen azért, mert a demokrácia ezen el­lenségeit kizárták a szavazásból, az ameri­kai reakció, Dewey newyorki kormányzóval az élén, minden lehetőt elkövet, hogy bele­harapjon a lengyel demokráciába, mint­­ahogy minden európai, fejlődő demokráciá­ba, közöttük a magyar népkormányzatba is beleharap. Ralph Ingersoll, a PM napilap volt szer­kesztője, aki Varsóban tartózkodott a vá­lasztás napján, válaszol a demokrácia rá­galmazóinak. Ingersoll szavai nemcsak a lengyel nép esetében alkalmazhatók, de minden esetben mikor a reakció dühödt szája kígyómérget köpköd az európai fej­lődő demokráciák ellen. Ingersoll beszámol arról, hogy miért áll a lengyel nép óriási tömege a demokratikus koalíciós kormány mögött. Élő példákat hoz fel, melyek job­ban beszélnek, mintha ötszázoldalas könyv­ben próbálta volna magyarázni, íme egy példa: A legnagyobb lengyel kiadóvállalat­­ a semmiből épült fel hatalmas jól kifizetődő intézménnyé. Ma több napilapot, folyóiratot és könyvek halmazát adja ki minden kor­mány segítség nélkül. A vállalat egy nagy­szerű, Borejsza nevezetű ember vezetése alatt áll, akinek erőfeszítése a semmiből létrehozta­. Borejsza azok közé tartozik, akik Lublinból jöttek vissza Lengyelországba. A szervezet, melyet felépített, behálózza az egész országot és egészen bizonyos, hogy vannak ezrekre menő alkalmazottjai közt olyanok, akik gyűlölik az oroszokat és a kommunistákat. De akármilyen szovjetgyű­­lölők is ezek az emberek, a kommunista Bo­rejsza ideáit megértik, együtt­ dolgoznak vele bizottságokban, melyek az ő vezetése alatt állnak. Borejsza nem akarja szemé­lyesen befolyásolni ezeket az embereket, nem akarja rájuk kényszeríteni saját ideáit s mégis ezek az emberek halálba mennének érte. Vannak köztük, akik politikailag más után járnak, de* tudják, hogy Borejsza az országért dolgozik, önzetlenül és a legtöb­bet* adja, ami csak embertől kitelhet. A lengyel­ nép nagy tömege keserűen el­fordult Mikolajczyktól. Nem politikai pálfor­­dulás volt ez, de a nép ráébredt arra, hogy Mikola­jczyk és pártja ahelyett, hogy az újjáépítésre fordította volna erejét, politi­kát játszott a külföldi hatalmakkal, egye­netlenséget igyekezett kelteni és akadályoz­ta az újjáépítés munkáját. Senki, aki nem töltött legalább néhány napot a teljesen lerombolt Varsóban,­­ nem értheti meg, hogy micsoda égő és mindenek­­fölött álló kérdés Lengyelországban az új­raépítés. A nép azért, áll tántoríthatatlanul a koalíciós kormány mögött, mert az neki­vetette hátát a munkának. Ez a tudat egyesíti a tradicionálisan lengyel római ka­tolikus népet a kormány mögött, mely a Szovjettel való együttműködést akar s melynek legtehetségesebb tagjai elismerten a kommunista párt tagjai. A szocialista párt több tagot számlál Lengyelországban, mint a kommunista párt. De a szocialisták nyíltan elismerik, hogy olyan egyénekkel, mint Hilary Minac ipar­ügyi miniszter, a kommunisták adják a kormány legönzetlenebb és legtehetségesebb vezetőit. A választásról szóló­­beszámoló végén In­gersoll ismételten hangsúlyozza, hogy az amerikai lapok félrevezették olvasóikat a lengyel választásról írt cikkekben. Lengyel­­országgal kapcsolatban a jelen amerikai ve­zetés bebizonyította tehetetlenségét. A kor­mány teljesen egyoldalú, a reakciót segítő politikát folytat Lengyelországgal szemben. A cél az volt, hogy Lengyelországot a Szov­jet ellen irányuló amerikai-angol egyesülés keleti végvárává tegyék. Ez a politika cső­döt mondott, nem a lengyel kormány állító­lagos módszerei miatt, de a lengyel nép el­lenállása miatt. Ugyanez a politika csődöt mondott mindazon országokban, melyek ráébredtek, hogy a holnap felé a boldogulás útja csakis a demokrácián vezet. Ez áll Lengyelországra, Magyarországra és mind­azon európai országra, melyben már csak a földalatti reakció fordul reménykedő szem­mel az amerikai segítség felé. Elfogták dr. Csallóközi Jenő ügyvédet, Kun páter cinkosát BUDAPEST.­­ Az állam­­védelmi osztály átadta a nép­­ügyészségnek dr. Csallóközi Jenő budapesti ügyvédet. Dr. Falus Ernő letartóztatása után Csallóközi a második a nyilas Kun páter közvetlen baráti köréből Csallóközi egy házban la­kott Kun páterrel és beszél­getései során a többi között arra biztatta az elvetemült papot, hogy minden légitá­madás után végeztessen ki ötszáz zsidót. Állandóan német Gestapo tisztek társaságában járták a várost. A házak légiópa­rancsnokainál érdeklődött, hány zsidónak számító sze­mély tartózkodik a házban? " Kijelentette, hogy már nem soká lesznek ilyen sokan. Látogatásai után a néme­tek rendszerint összefogdos­­ták és elszállították a zsidó­kat. Egy perbeli ellenfelét 10 ezer pengőre megzsarolta, majd elvitette a Gestapóval. Állandóan erőszakoskodott a légiőrségre kirendelt nőkkel, akik nem mertek ellenállni, mert Csallóközit állandóan fegyveres Gestapo tisztek kísérték. Kun páter elvete­mült barátja ügyében dr. Zemplényi népügyész készí­ti a vádiratot.­­ ---------♦--------­Meghalt dr. Erdős Debrecenben Erdős József dr. a debre­ceni egyetem hittudományi karának nyugalmazott tanára 90 éves korában rövid beteg­ség után meghalt. Tudomá­nyos munkásságát külföldön is ismerték és értékelték. Tudományos érdemeiért a közelmúltban a köztársaság elnöke megengedte, hogy a debreceni egyetem díszdokto­­rává avassák. Az avatási ün­nepséget, amely ritka ünnepi aktusnak ígérkezett már nem érhette meg. Erdős József az utolsó napokig dolgozott. Újabb deportálások A szlovák hatóságok janu­ár­­13-án" a komáromi" járás­ban lévő Nemesócsáról 81, Tanyról 12, Csicsóról 90, Ko­­máromfüssről 24 családot de­portáltak. Ezenkívül körülzárták a komáromi járásban lévő Gel­­lér, Izsa, Kiskeszi és a so­­morjai járásban lévő Csákány községet. Katolikus akadéma Kecskeméten Kecskeméten december 16- án nyílt meg a katolikus Hit­­tudományi Akadémia, amely hat féléves lesz. Az akadémia világi férfiaknak és nőknek nyújt alkalmat a hittudomá­nyokban való széleskörű is­meretszerzésre. A tanfolya­mot érettségizett, vagy taní­tói oklevéllel bíró férfiak és nők végezhetik. MINDEN VÁROS ÉS KE­RÜLET KÜLDJE BE AZ EDDIG BEFOLYT ÖSSZE­­GEKET. A RADIS HALLGATÓK PROGRESSZÍV HÍRMAGYARÁZÓKAT AKARNAK A rádióhallgatóságnak al­kalmat adtak, hogy döntse el: akarja-e, hogy Frank Kingdom,­­ az ismert liberális kommentátor tovább is prog­ramon maradjon. A válasz 98 százalékban Kingdom mellett foglalt állást. A hallgatóság akarja Kingdomot és akarna­k több hasonló progresszív gon­­­­dolkozású kommentátort. A hallgatóságnak azonban rit­kán adnak alkalmat arra,­­­ hogy eldöntse kit akar. King­dom esete kivétel, a progresz­­szív rádió hírmagyarázók hangja, mely ingerli vezető­­ politikusainkat/ eltűnt a leve­gőből. Dr. Kingdom előadását az Incograph töltőtoll társaság tartja fenn. A gyár eredeti­leg 13 hétre szóló szerződést kötött a kommentátorral s arról volt szó, hogy meg­­hosszabbítsa-e a szerződést. Hogy könnyebben határoz­hasson, kérdést intézett a rá­dióhallgatókhoz, hogy foly­­tassák-e az előadást a new yorki WOR állomásról. Alig hangzott el a kérdés, a rádióállomásra özönlöttek a levelek, 7,000 egyetlen nap alatt. Az Incograph társaság töltőtollat ígért a legjobb vá­laszoknak, de igen sok levél­író azt írta, hogy szívesen le­mond a töltőtollról, de to­vábbra is hallani akarja a progresszív kommentátort. Mások féltucat tollat rendel­tek, hogy ezzel adjanak nyo­­matékot Kingdom mögötti állásfoglalásuknak. A rádióból lassanként szám­űzték az összes liberális hír­magyarázókat és a rádió­ál­lomás vezetősége bevallotta, hogy meg van lepve, hogy egyetlen felhívásnak ilyen eredménye legyen. Természe­­tesen az Incograph társaság elhatározta, hogy nemcsak fenntartja a programot min­den vasárnap délelőtt 10 óra 15 perckor, de ki akarja bő­víteni azt, hogy a Mutual Broadcasting Co. húsz állo­mása közvetítse. Megtagadták Albánia meghallgatását LONDON.­­ A német bé­kefeltételeket előkészítő he­lyettes k­ü­l­ü­gyminiszterek megtagadták a szovjet meg­bízottjának indítványát, hogy Albániát is hallgassa meg a bizottság. Fedor T. Gusev, helyettes szovjet külügymi­niszter hangoztatta, hogy Al­bánia, is kivette részét a ná­cik elleni harcban és a bi­zottság jogosultnak tartja kártérítésre, tehát arra is jogosult volna, hogy meg­hallgassák. ■-----------------­Sztrájkolók és­­ rendőrök harca Bolíviában LA PAZ, Bolívia, január 29. — Tíz ember meghalt, Potosi bányavárosban, ahol a bányászok sztrájkban áll­nak és összeütközésre került a sor a sztrájkolók és a rend­őrök között. A Razon című­ lap jelentése szerint a bá­nyászok dinamittal felrob­bantották a rendőrállomást. MacArthur nem akar liberális újságírókat A múlt héten kilenc ame­rikai újságíró repült Tokió­ba, hogy beutazza Japánt. E repüléssel kapcsolatban nyil­vánosságra került, hogy Mac­Arthur tábornok még decem­berben értesítette a hadügy­minisztériumot, mely a túrát rendezte, hogy nem akarja a PM és a Daily Worker kép­­viselőit, valamint az ameri­kai megszálló hatóságot kri­tizáló Christian Science Mo­nitor és a N. Y. Herald Tri­bune munkatársát. Adj egy napi bért a Magyar Segély javára! February 1, 1947 Álljon félre Dulles az amerikai demokrácia és a népek békéjének útjából, mondja a Protestant Episcopal Church vezető lapja, “The Witness,” a legutóbbi számában. John Foster Dulles, a republikánusok “külügyi szak­értője,” aki Byrnesnek is tanácsadója volt Vandenberggel együtt, a Churchill terveihez hasonló “nyugati” blokkot akar szervezni az európai demokráciák és a Szovjetunió el­len, ami csak a legsúlyosabban veszélyezteti a világbékét. S mint a “Witness” mondja, ezt a veszélyt még csak job­ban fokozza Dulleséknak Németország fölötti kontrol­ terve, mert hiszen így az egész német reakciót ismét életre kelt­hetik, súlyosbítva az új­ háború veszélyét. Ha a német ipart, mint gazdasági eszközt, “fegyverül használják az európai élet demokratizálása ellen s egyben az fenyegetés a Szovjetunió jövőbeli biztonságával szem­ben,” mondja a “Witness,” akkor ez valóban súlyos veszélyt jelent. Hozzátehetjük: nagyon súlyos veszélyt és háborút jelent ez az amerikai demokrácia és nép ellen is. A demokrácia minden igaz híve csak egyetérthet a “Witness” javaslatával: álljon félre Dulles, de álljanak félre hasonló szándékú társai is itt, valamint Angliában, a Churchillekkel együtt. (Szabó Kálmán, clevelandi olvasónk küldte be a Ma­gyar Jövő szerkesztőségébe a “Pápai Néplap” 1946 decem­ber 22-iki számát az alábbi verssel, amelyet szerzője saját­kezűig is aláírt.) Megkezdődött a csata ? Ball és Eilender szenátorok beterjesztették és a Szená­tus munkaügyi bizottsága megkezdte az első munkásellenes törvényjavaslatok tárgyalását. Az első fekete fecskéi ezek annak az offenzívának, amelyet az új reakciós Kongresz­­szus tervez már régen az amerikai nép, a munkásság és unionok ellen. Megkezdődik tehát az első csata. Mert bizonyos, hogy az amerikai nép sem fogja ingyen adni évtizedek alatt, sőt az amerikai demokrácia 170 év alatt kivívott jogait, az egész amerikai demokráciát és szabadságot. Mindezt lábbal tiporja a tervezett offenzíva. Már a Ball- és Eilender-javaslatok meg akarnak sem­misíteni minden sztrájkjogot, katasztrofális rést akarnak hasítani a unionokba, amikor megnyitják az útját a kom­pánia anionoknak. Jönnek­­majd más javaslatok, amelyek a kényszerzubbonyt a munkásságon, unionokon és az egész amerikai népen még szorosabbra kötnék. Az első csatától sok függ. A haladás minden erőinek erre kell most koncentrálni. Táviratok, levelek, tiltakozások tömege menjen minél gyorsabban a Szenátus munkaügyi bizottsága elé, követelve a javaslatok visszavonását. A unionokban lévő magyar dolgozók, tömegszervezetek, ma­gyar intézmények, amelyeknek szabadságát szintén fenye­geti a most készülő offenzíva, legyenek ott az első sorokban ebben az ő és gyermekeik jövőjéért is meginduló csatában - LEVELEK -E rovatunkban kifejezett vélemények nem szükségszerű­leg azonosak lapunkéval. Kérjük ol­vasóinkat, hogy leveleiket röviden, tömören írják: “A Magyar Jövő olvasói nem hagyhatják fegyverüket” Kéziratok megőrzését nem vállaljuk. Visszakül­dendő kéziratokhoz kérünk megfelelő bélyeggel ellátott, címzett válaszborítékot mellékelni. Tisztelt Szerkesztőség! Ma már ahogy tudom a Magyar Jövőnek a világ min­den sarkában van olvasója és az ilyen lapnak nőnie kell, még akkor is, ha a papír vagy bármi más előállítási anyag megdrágult. A M. J. olvasói magából a lapból ta­nulják meg, hogy mennyire nélkülözhetetlen. A reakciós és fasiszta la­pok éppen eleget csaptak már be és bolondították az ame­rikai magyarságot és éppen ezért van szükség egy olyan napilapra, amely a tényeket és az igazságot hozza és tár­ja a dolgozók elé. A M. J.-re igen fontos feladat vár a kö­zeljövőben, éppúgy, mint ed­dig, úgy­ külpolitikai, mint belpolitikai téren. A harc még csak most kezdődik. A M. J. öntudatos olvasó­tábora nem hagyja és nem hagyhatja a saját maga ál­tal nehezen összekovácsolt, biztosan céltaláló fegyverét. Én is igaz magyar szívvel küldök 5 dollárt, mellyel fegyverünket, a Magyar Jö­vő napilapot támogatom. John Orosz, Cleveland, Ohio. Most van lapunkra legnagyobb szükség Tisztelt Szerkesztőség! Megkaptam a kiküldött fel­szólítást és megértem, hogy lapunknak támogatásra van szüksége. Én ezt megértem és minden munkásnak fel kel ismernie ezt. Most van a legnagyob veszélyben a munkásság , csak a mi lapunk áll ki iga­zán a reakció ellen, amely szeretné, ha ilyen lapok nem jelennének meg, hogy a re­akciós banda így előbb gúzs­ba köthetné a munkásságot Pedig ez nem lesz meg se­ha többé, mert a munkásság áldozni fog lapjáért. Én is se­gítek, ahogy telik tőlem, mos csak két dollárt küldhetek , ha tehetem megint küldök. Joe Farkas, Meadville, Pr Adj egy napi bért a Magyar Segély javára!

Next