Magyar Katonai Szemle, 1939 (9. évfolyam, 4. negyedév)
ÁLTALÁNOS KATONAI KÖZLEMÉNYEK - A VILÁGPOLITIKA ESEMÉNYEI 1939. JÚNIUS 1. - SZEPTEMBER 10-IG
TRENCSÉNI : A VILÁGPOLITIKA ESEMÉNYEI 3 az angol-francia szövetség mellé Lengyelországot, Romániát, Görögországot és Törökországot a tervezett vasgyűrűbe és éppen azon volt, hogy azt a Szovjet megnyerése révén bezárja, mikor a szépen felépített terv hirtelen felborult. Az Oroszországgal folytatott angol-francia tárgyalások a két demokrata nagyhatalom minden ellenkező erőlködése ellenére igen elnyúltak. Sir Wiliam Leeds moszkvai angol nagykövet március 18-án kezdte meg a tárgyalásokat, de a várt gyors megegyezés helyett mindig új nehézségek merültek fel. Ekkor a londoni külügyminisztérium Strang személyében különmegbízottat küldött ki (VI. 16.) a megbeszélések meggyorsítására, ám a megegyezés csak egyre késett. Mikor a különmegbízott is már vagy két hónapja eredménytelenül tárgyalt Moszkvában, a nyugati hatalmak módszert változtattak. Minthogy a tárgyalások politikai vonalon zsákutcába jutottak, úgy akartak a dolgon lendíteni, hogy a politikai tárgyalások befejezése előtt népes katonai bizottságot küldtek Moszkvába (VIII. 9.) katonai tárgyalások megkezdése céljából. Ekkor csapott be a nem várt bomba! Augusztus 21-én, egy héttel Ciano gróf salzburgi látogatása (VIII. 10—13.) után, kipattant a németorosz megnemtámadási szerződés tervének híre és 23-án Ribbentrop külügyminiszter már alá is írta Moszkvában a szerződést. A világot annyira meglepte ez az esemény, hogy Európa néhány napra teljesen tanácstalan volt, a külügyminisztériumokban pedig bizonytalanság uralkodott. Párizs és London az utolsó percig nem akartak hinni a hivatalos bejelentésnek sem, amit az a tény bizonyít meggyőzően, hogy a tárgyaló bizottságok még néhány napig Moszkvában maradtak abban a reményben, hátha mégis csoda történik. Nem történt! Csupa kérdés röpködött a levegőben, mert hiszen a helyzet alapvetően megváltozott Németország javára. A bekerítési politika alapgondolata Németország szűkös nyersanyaghelyzetére volt felépítve. Ha sikerült volna a bekerítési művelet, minden bizonnyal gyorsan kirobbantotta volna a „békearcvonal" - háborút, amelyben a nyersanyagokban szegény és az utánpótlási lehetőségektől elzárt Németország minden katonai siker ellenére is belátható időn belül térdre kényszerült volna a blokád hatása alatt. Az orosz-német megegyezéssel ez a lehetőség megdőlt. Oroszország el tudja látni Németországot a szükséges nyersanyagokkal, ennek csak Lengyelország állhatná útját, így vált a lengyel kérdés megoldása sürgőssé. Az angol-francia hadvezetés olyan nehézségek elé került, amelyeket meg akart kerülni, tudniillik azt, hogy miként lehet Németországot megtámadni. A Siegfried-vonal a legújabb, tehát feltételezhetően legkorszerűbb és legellenállóbb az ilynemű erődítési övek közt. Az azon való átjutás a legnagyobb anyagi és véráldozatok mellett is legalább is kétséges. Ha Belgium, Hollandia vagy Svájc semlegességének megsértésére gondolnak, akkor is aránylag szűk, tehát viszonylag könnyen védhető kapukon kell magát a támadónak átküzdenie. Egy új,,Szaloniki"-nek — akár az Aegei-, akár a Fekete-tenger felől —