Magyar Kereskedők Lapja, 1899. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1899-03-26 / 13. szám
1899—13 szám. Budapest, 1899 fllérczius 26. Tizenkilenczedik évfolyam Magyar Kereskedők Lapja a kereskedelem, ipari vállalkozás és szállítás közlönye MAGYAR LLOYD, MAGYAR KERESKEDELMI MUZEUM ÉS HITELES SORSOLÁSI ÉRTESÍTŐ INGYEN-MELLÉKLETEKKEL. Előfizetési ára (három melléklettel együtt): egy évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Felelős szerkesztő: KORMOS ALFRÉD. Megjelen minden vasárnap. — Egyes szám 16 kr Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rottenbiller utca 34 Tartalom a főlapon: Hegedűs Sándor programmja. — Gyáros és kereskedő. — Kézműáruk áremelkedése. — Bukás és fizetésképtelenség. — Kereskedelmi hírek. — Közlekedési és tarifaügyek. — Pénzügyi és tőzsdei hírek. — Iparügyek. — Kereskedelmi jogesetek. — Új cégek. — Hirdetések. Magyar Lloyd állandó mellékletünk tartalomjegyzéke a melléklet fején található. Hegedűs Sándor programmja. Nem tartozunk azok közé, kiket minden szép beszéd dicshimnuszokra ösztönöz, általában nem a beszédeknek, hanem a tetteknek vagyunk barátai és ha ezúttal mégis kijelentjük, hogy Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter programmbeszédét nagyszabásúnak ismerjük el, e kijelentés nem jut ellentétbe régi elvünkkel, mert az előterjesztett programmot nem retorikai szépségeiért, hanem azért tartjuk nagyjelentőségűnek, mivel utána nyomban tetteknek kell következni. Nem sablonszerű ígéretekkel lépett fel az új miniszter, minő például az, hogy az ipar, kereskedelem, közlekedés fejlesztése kiváló gondját fogja képezni, hanem elmondta nyíltan, hogy legközelebb és elsősorban minő intézkedéseket szándékozik életbe léptetni, szabatosan megjelölte a czélt és eszközöket, szóval majdnem teljes munkaprogrammot tárt a törvényhozás elé. Aki pedig így beszél, annak így is kell tennie, az kötelezte magát a felsorolt teendők keresztülvitelére, programmjától el nem térhet, tehát bátran elfogadhatjuk azt a tettek lekötött zálogául. De más szempontból is szokatlanul tartalmasnak kell ítélnünk a miniszter beszédét Nemcsak előre tekintett, hanem hátra is : megmondta, hogy miként kell eljárnunk a jövőben és e tekintetben annyira tárgyilagos volt, mintha nem is az államférfi, hanem a szigorú kritikus szólana hozzánk. E nagy beszéd minden egyes részletébe természetesen be nem hatolhatunk és igy csupán ama gondolatokat kell kiragadnunk a terjedelmes és részletes munkaprogrammból, melyek a hazai ipart és kereskedelmet közelebbről érintik. Azonban a programm majdnem minden pontja ilyen, mert midőn például a miniszter rámutat arra, hogy Magyarország 13.000 községében nincs posta és ezek közül 4500 községben a posta mielőbbi felállítását, a többi községekre nézve pedig a gyűjtő-postarendszer szervezését tartja szükségesnek ; midőn a távíró és telefoni fejlesztését, a clearing kiterjesztését felveszi teendői sorába ; mindezekkel elsősorban az iparnak és kereskedelemnek tesz szolgálatokat. Ugyanezt mondhatjuk az államvasutak és a vicinális vasutak jövőbeli politikájáról, mert minél inkább megfelel ez a gyakorlati élet követelményeinek, annál több szolgálatot tehetnek vasutaink a kereskedelmi forgalomnak. Sajnáljuk azonban, hogy Hegedűs Sándor gazdag programmja nem helyezte kilátásba a tarifapolitika reformját, értve ezalatt az áruszállítási díjszabás mizériáinak megszüntetését, vagyis könnyen áttekinthető és egyes relácziókban a mainál olcsóbb tarifák felállítását. De hiszen a «háromhetes miniszter», mint ő maga mondta, ezúttal nem szándékozott az összes teendőkről programmot adni, de meg vagyunk róla győződve, hogy az új kereskedelemügyi miniszter ismeri ama teendők fontosságát is, melyek ezúttal beszéde keretén kívül maradtak. Ezek után áttérünk az iparfejlesztést tárgyazó programmpontra. Meg van adva e pontban a nagyszabású iparfejlesztés tervezete, mely nem elégszik meg azzal, hogy 547 gyárat, melyek egy része nem is gyár, némi állami kedvezményben részesítsünk, hanem az ipari kedvezményekről szóló törvény hatályának küszöbön álló meghosszabbítása alkalmával törvényrevíziót tervez, melynek nem lehet más célja, mint nagyiparunk versenyképessététele és ipari önállóságunk előkészítése. Hogy az ipari szakoktatás reformja sem kerülte ki a miniszteri éleslátását, azt természetesnek találjuk, helyeseljük is, bár többet érünk el ez irányban az ipartestületek akcióképességének fejlesztésével és ipari szövetkezetek felállításával, melyeket a miniszter más helyen szintén beállít a munkaprogrammba. Hegedűs Sándor reflektált a kereskedelmi és iparkamarák reformjára is. Olyan éles kritikát mondott ezen intézményről a miniszter, minőt még eddig sem mi nem irtunk — pedig e tárgyról sokat és sokszor írtunk — sem másoktól nem hallottunk. A kamarákra vonatkozó nyilatkozatból szó szerint idézzük a következőket: «Mit csináltak eddig a kereskedelmi kamarák? Igen szép, érdemleges jelentéseket írtak és én megvallom, négy-öt kamarának a jelentéseit évtizedek óta állandóan figyelemmel kísérem. A kormánynak véleményeket adtak, amelyek rendesen az akták között fordulnak elő, azután helyi panaszokat és sérelmeket adtak elő, vásárügyekben és más apróbb dolgokban szakvéleményeket s ezzel feladatukat kimerítettnek találták. Felfelé elég szorgalommal dolgoztak; a kormányt elég dologra figyelmeztették, de lefele , magukkal a kereskedőkkel és iparosokkal egyáltalán nem foglalkoztak. Ezeket a marazmusból kiragadni, elmaradottságukban támogatni, jó tanácscsal akcióra bírni, hitelügyüket előmozdítani, mindezek egyáltalában nem képezték feladatukat, pedig azt hiszem, hogy az ily organizmusnak felfelé és lefelé egyaránt kell hatni, ha azt akarja, hogy termékeny legyen. És miután Magyarországon ez időszerint legalább kereskedelmi és ipari körökkel csakis ez a szervezet érintkezik, hatását lefelé leginkább ez kellene, hogy gyakorolja.» Ezek után képzelhetjük, hogy minő nagy takarítást fog művelni a miniszter a kereskedelmi kamarákban. A Vaskapu szabályozásának tökéletesbítése, és a Közép-Duna szabályozása fejezik be a miniszter részletes programmját, mely punktum saliens gyanánt egy hatalmas, sokat mondó passzusban végződik, mely az egyoldalú agrár mozgalmakkal szemben a kereskedelem és ipar fejlesztésének nagy fontosságára utal. Nem zárhatnék be czikkünket méltóbban, mint eme passzus szószerinti idézésével, mely a következő : «Van egy nemzetgazdasági irány, mely legújabban nagyon népszerű kezd lenni, amely azt mondja, a mezőgazdaságot fel kell szerelni kis szeszgyárral, kis czukorgyárral, kis malommal és ez a fő mezőgazdasági feladat. Egyébbel nem kell törődni. Elismerem, hogy ez szükséges és hasznos, de ne felejtsük el, hogy más feladatok is vannak, amelyek minden ország gazdasági fejlődésébe kikerülhetetlenek, a fizetési képességre nézve pedig elodázhatatlanok és ezek a kiviteli képesség, a kereskedelem fejlesztése. Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy nekünk adósságaink vannak. Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy kereskedelmi, de főleg fizetési mérlegünk nagy mértékben passzív; ne méltóztassanak elfejteni, hogy gyáraink hiányában igen sok olyan pénz megy külföldre, amelyek