Magyar Kereskedők Lapja, 1904. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1904-03-26 / 13. szám

év­szám. Budapest, 1904. márczius 26. XXIV. évfolyam --------------------- --— -----------------------------------------------------------------------------------------­ ------------------------------------------------------------------------------------1 — —— Magyar Kereskedők Lapja a kereskedelem, nagyipar, vállalkozás és szállítás közlönye VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA, MAGYAR LLOYD ÉS HITELES SORSOLÁSI ÉRTESÍTŐ ingyenmellékletekkel. Előfizetési ár (három melléklettel együtt):­­ Pele,és szerkesztő: KORMOS ALFRÉD.­­ Megjelen minden szombaton - Egyes szám 32 fill. egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 5 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Almassy-ter 2 Tisztelettel kérjük t. előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál előfizeté­sük megújítása iránt lehetőleg mi­előbb intézkedni szíveskedjenek, ne­hogy a lap szétküldése fennakadást szen­vedjen. Tartalom a főlapon : A beruházási törvény­­javaslat. — A vasárnapi munkaszünet. — A petróleum- és benzin-árusítás korlátozása. — Vadbőrkereskedelmünk. — Nyilt tér. — Keres­kedelmi hirek. — Pénzügyi és tőzsdei hirek. — Közlekedési és tarifa-ügyek. — Az uj bolgár vámtarifa és a magyar érdekek. — Külkereske­delmi hirek. — Húsáru-kivitelünk és a német husvizsgálati törvény. — Törvénykezés. —Kü­lönféle. — Uj c­égek és c­égváltozások. — Be­szerzési források. — Szerkesztői üzenetek. — Forgalom. — Helyeszközlő. — Hirdetések. Vállalkozók és Iparosok Lapja állandó mel­lékletünk tartalma: A rabszállitók. — A telep­engedélyezések és az iparhatóság. — Iparügyek. — Ipari hirek. — Munkás­mozgalmak. — Vál­lalkozási és építési hirek. — Versenytárgyalá­sok. — Ingatlan-forgalom a fővárosban. — In­gatlanok árverése. — Műszaki újdonságok. — Hirdetések. Magyar Lloyd állandó mellékletünk tar­talma : Bukás és fizetésképtelenség. — Ingók árverése. — Áru- és értéküzleti hirek. — Orszá­gos vásárok. —­­Vásár-változások. — A Kúria kereskedelmi és váltótanácsának tárgyalásai. — Tárgyalások a budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága előtt. Mai számunk 32 oldal. A beruházási törvényjavaslat A belpolitikai béke gyümölcsei gyor­san érlelődnek. Az 1903. és 1904. évi ujoncz-kontingenst, az 1904. év első felére szóló indemnitást és az 1903. évi költség­­vetést a képviselőház gyors egymásután­ban megszavazta és ezzel az ország ki­jött az esxlex-állapotból, amely 1­­2 hóna­pig kötötte meg a kormány kezeit. Elér­kezett ,­tehát az ideje annak, hogy a régvárt beruházási törvényjavaslattal a törvényhozás sürgősen foglalkozzék. Lukács László pénzügyminiszter a be­ruházási törvényjavaslatot márczius 24-én a képviselőház elé terjesztette s remél­hetőleg teljesülni fognak a javaslat gyors letárgyalását szorgalmazó óhajtások is. Alig hiszszük, hogy a törvényhozásnak csak egyetlen tagja is ellenezné a javas­latnak törvénynyé válását, hiszen annak idején a legelszántabb obstruktorok is ki­jelentették, hogy ezt a javaslatot feltétle­nül és bármikor megszavazzák, minél­fogva remélhető, hogy a javaslat az ün­nepek után törvénynyé válik. A korábban benyújtott, de visszavont javaslat állami beruházási czélokra 255 millió korona megszavazását kérte, míg az új javaslatban ez az összeg 320 mil­lió koronára van felemelve. Különbözik azonban az új javaslat elődjétől abban is, hogy a korábban tervbe vett luxus­építkezések többnnyire kihagyottak, ellen­ben a produktív jellegű beruházások, kü­lönösen új vasutak kiépítése czéljára, na­gyobb összeg van előirányozva. Ennek a változtatásnak nagy előnye a többek közt az, hogy a vidék az állami munká­latokból nagyobb részt nyer és, hogy a közönséges napszámosok is jó keresethez jutnak a tervbe vett vasutak és közutak építésénél. A 320 millió korona beruhá­zás öt évre oszlik fel, egy-egy évre tehát átlag 64 millió korona esnék, de ettől az átlagtól eltérőleg a folyó 1904. évben 76 millió korona felhasználása van előirá­nyozva. Nem mondjuk, hogy 76 millió, vagy akár öt év alatt 320 millió koroná­val a pangó iparon sokat lehet lendíteni, annál kevésbbé remélhetnék ezt, mert a kérdéses összeg egy része már­ elköltetett, másik része pedig sok iparág közt oszlik meg, sőt az állami iparvállalatok is jócs­kán részesülnek belőle, de tekintettel az országnak megromlott pénzügyi helyze­tére, be kell érnünk az előirányzott ösz­­szeggel, remélve, hogy hamarosan ráke­rül a sor a hajózható csatornák kiépíté­sére is. A 320 millió korona fedezésére egy új koronajáradék-kölcsön kibocsátása fog szolgálni, melynek kamatlába a 4%-ot meg nem haladhatja. Ez az új kölcsön nem egyszerre, hanem a szükségletnek megfelelő részletekben vitetik piaczra, mi­nélfogva ez évben csak 76 millió korona új kölcsön beszerzése erejéig veszi igénybe a pénzügyminiszter a pénzpiac­ot s úgy tudjuk, hogy ezen beruházási kölcsönnek fix­ árban átvétele már biztosítva is van. A vasárnapi munkaszünet. Ezelőtt vagy huszonnégy évvel, mikor a Ma­gyar Kereskedők Lapja megindult, a vasárnapi munkaszünet képezte munkaprogrammjának egyik sarkalatos pontját. E sorok írója már megelőzőleg a főváros törvényhatóságánál, meg a Magyar kereskedelmi csarnokban, később e lapok hasábjain, valamint a Kereskedő ifjak társulatában is jó ideig agitált az eszme mellett, de erre nézve minden jóakarat kárba veszett, mivel erre a legilletékesebb tényezők, maguk a kereskedők sem reagáltak. Egyedül Baross Gábor, akkor még mint képviselő, tette meg az ez irányban való megfigyeléseit, amit egy alka­lommal alulírotta, személyesen, alaposan meg­vitatott. Mikor aztán kereskedelmi miniszter lett, egyik első­ dolgának ismerte, hogy erre nézve törvényjavaslatot alkosson. Minthogy emberisme­reténél fogva azonban jól tudta, hogy az embere­ket nem lehet a helyzet követelte szokásaikból és életmódjukból kizökkenteni, a törvényjavaslatot fakultatív alapra fektette. A múlt században is még minálunk a munka­­beosztás a természet törvényére, a naprend­szerre volt fektetve. Mi, ék­esebb kereskedők, akik gyakorlati ismereteinket leginkább a pro­­vinczián nyertük, igen jól tudjuk, hogy az üzleteket nyáron a nap felkeltekor kellett ki­nyitni, este pedig a napnyugta után jóval később is nyitva tartani azért, hogy a munkás­­osztály szükségleteinek fedezését eszközölhesse. Vasárnap a kereskedőknek legfeljebb délután lehetett egy kis szünetet élvezni, de végtére ez is annyira kiment a szokásból, hogy ritka keres­kedő volt az, aki a vasárnapi munkaszünetet némileg is betartotta. Ezt azonban a magyar köznép életmódja , a mezőgazdasági, főleg a tanyai foglalkozás tette szükségessé, amely körülmény a bevásárlá­soknak bizonyos időre, nevezetesen a hétköz­napok bizonyos óráira való korlátozását lehetet­lenné tette és ma is lehetetlenné teszi. Az angol kereskedő, helyzete egészen más , az reggel nyolc­ órától este hat óráig folytatja az ernyedetlen munkát; időközben semmi oly látogatást nem fogad,mely a napi munka kö­rének keretébe be nem illik. Itt azután nem fordulhat elő, hogy a kereskedő napközben a kávéházba menjen szórakozni. Családja részére az esti hat órától, vagyis az üzleti záridőtől kezdődő szabad­időt, valamint a vásár­

Next