Magyar Kereskedők Lapja, 1904. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1904-03-26 / 13. szám
évszám. Budapest, 1904. márczius 26. XXIV. évfolyam --------------------- --— ----------------------------------------------------------------------------------------- ------------------------------------------------------------------------------------1 — —— Magyar Kereskedők Lapja a kereskedelem, nagyipar, vállalkozás és szállítás közlönye VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA, MAGYAR LLOYD ÉS HITELES SORSOLÁSI ÉRTESÍTŐ ingyenmellékletekkel. Előfizetési ár (három melléklettel együtt): Pele,és szerkesztő: KORMOS ALFRÉD. Megjelen minden szombaton - Egyes szám 32 fill. egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 5 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Almassy-ter 2 Tisztelettel kérjük t. előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál előfizetésük megújítása iránt lehetőleg mielőbb intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Tartalom a főlapon : A beruházási törvényjavaslat. — A vasárnapi munkaszünet. — A petróleum- és benzin-árusítás korlátozása. — Vadbőrkereskedelmünk. — Nyilt tér. — Kereskedelmi hirek. — Pénzügyi és tőzsdei hirek. — Közlekedési és tarifa-ügyek. — Az uj bolgár vámtarifa és a magyar érdekek. — Külkereskedelmi hirek. — Húsáru-kivitelünk és a német husvizsgálati törvény. — Törvénykezés. —Különféle. — Uj cégek és cégváltozások. — Beszerzési források. — Szerkesztői üzenetek. — Forgalom. — Helyeszközlő. — Hirdetések. Vállalkozók és Iparosok Lapja állandó mellékletünk tartalma: A rabszállitók. — A telepengedélyezések és az iparhatóság. — Iparügyek. — Ipari hirek. — Munkásmozgalmak. — Vállalkozási és építési hirek. — Versenytárgyalások. — Ingatlan-forgalom a fővárosban. — Ingatlanok árverése. — Műszaki újdonságok. — Hirdetések. Magyar Lloyd állandó mellékletünk tartalma : Bukás és fizetésképtelenség. — Ingók árverése. — Áru- és értéküzleti hirek. — Országos vásárok. —Vásár-változások. — A Kúria kereskedelmi és váltótanácsának tárgyalásai. — Tárgyalások a budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága előtt. Mai számunk 32 oldal. A beruházási törvényjavaslat A belpolitikai béke gyümölcsei gyorsan érlelődnek. Az 1903. és 1904. évi ujoncz-kontingenst, az 1904. év első felére szóló indemnitást és az 1903. évi költségvetést a képviselőház gyors egymásutánban megszavazta és ezzel az ország kijött az esxlex-állapotból, amely 12 hónapig kötötte meg a kormány kezeit. Elérkezett ,tehát az ideje annak, hogy a régvárt beruházási törvényjavaslattal a törvényhozás sürgősen foglalkozzék. Lukács László pénzügyminiszter a beruházási törvényjavaslatot márczius 24-én a képviselőház elé terjesztette s remélhetőleg teljesülni fognak a javaslat gyors letárgyalását szorgalmazó óhajtások is. Alig hiszszük, hogy a törvényhozásnak csak egyetlen tagja is ellenezné a javaslatnak törvénynyé válását, hiszen annak idején a legelszántabb obstruktorok is kijelentették, hogy ezt a javaslatot feltétlenül és bármikor megszavazzák, minélfogva remélhető, hogy a javaslat az ünnepek után törvénynyé válik. A korábban benyújtott, de visszavont javaslat állami beruházási czélokra 255 millió korona megszavazását kérte, míg az új javaslatban ez az összeg 320 millió koronára van felemelve. Különbözik azonban az új javaslat elődjétől abban is, hogy a korábban tervbe vett luxusépítkezések többnnyire kihagyottak, ellenben a produktív jellegű beruházások, különösen új vasutak kiépítése czéljára, nagyobb összeg van előirányozva. Ennek a változtatásnak nagy előnye a többek közt az, hogy a vidék az állami munkálatokból nagyobb részt nyer és, hogy a közönséges napszámosok is jó keresethez jutnak a tervbe vett vasutak és közutak építésénél. A 320 millió korona beruházás öt évre oszlik fel, egy-egy évre tehát átlag 64 millió korona esnék, de ettől az átlagtól eltérőleg a folyó 1904. évben 76 millió korona felhasználása van előirányozva. Nem mondjuk, hogy 76 millió, vagy akár öt év alatt 320 millió koronával a pangó iparon sokat lehet lendíteni, annál kevésbbé remélhetnék ezt, mert a kérdéses összeg egy része már elköltetett, másik része pedig sok iparág közt oszlik meg, sőt az állami iparvállalatok is jócskán részesülnek belőle, de tekintettel az országnak megromlott pénzügyi helyzetére, be kell érnünk az előirányzott öszszeggel, remélve, hogy hamarosan rákerül a sor a hajózható csatornák kiépítésére is. A 320 millió korona fedezésére egy új koronajáradék-kölcsön kibocsátása fog szolgálni, melynek kamatlába a 4%-ot meg nem haladhatja. Ez az új kölcsön nem egyszerre, hanem a szükségletnek megfelelő részletekben vitetik piaczra, minélfogva ez évben csak 76 millió korona új kölcsön beszerzése erejéig veszi igénybe a pénzügyminiszter a pénzpiacot s úgy tudjuk, hogy ezen beruházási kölcsönnek fix árban átvétele már biztosítva is van. A vasárnapi munkaszünet. Ezelőtt vagy huszonnégy évvel, mikor a Magyar Kereskedők Lapja megindult, a vasárnapi munkaszünet képezte munkaprogrammjának egyik sarkalatos pontját. E sorok írója már megelőzőleg a főváros törvényhatóságánál, meg a Magyar kereskedelmi csarnokban, később e lapok hasábjain, valamint a Kereskedő ifjak társulatában is jó ideig agitált az eszme mellett, de erre nézve minden jóakarat kárba veszett, mivel erre a legilletékesebb tényezők, maguk a kereskedők sem reagáltak. Egyedül Baross Gábor, akkor még mint képviselő, tette meg az ez irányban való megfigyeléseit, amit egy alkalommal alulírotta, személyesen, alaposan megvitatott. Mikor aztán kereskedelmi miniszter lett, egyik első dolgának ismerte, hogy erre nézve törvényjavaslatot alkosson. Minthogy emberismereténél fogva azonban jól tudta, hogy az embereket nem lehet a helyzet követelte szokásaikból és életmódjukból kizökkenteni, a törvényjavaslatot fakultatív alapra fektette. A múlt században is még minálunk a munkabeosztás a természet törvényére, a naprendszerre volt fektetve. Mi, ékesebb kereskedők, akik gyakorlati ismereteinket leginkább a provinczián nyertük, igen jól tudjuk, hogy az üzleteket nyáron a nap felkeltekor kellett kinyitni, este pedig a napnyugta után jóval később is nyitva tartani azért, hogy a munkásosztály szükségleteinek fedezését eszközölhesse. Vasárnap a kereskedőknek legfeljebb délután lehetett egy kis szünetet élvezni, de végtére ez is annyira kiment a szokásból, hogy ritka kereskedő volt az, aki a vasárnapi munkaszünetet némileg is betartotta. Ezt azonban a magyar köznép életmódja , a mezőgazdasági, főleg a tanyai foglalkozás tette szükségessé, amely körülmény a bevásárlásoknak bizonyos időre, nevezetesen a hétköznapok bizonyos óráira való korlátozását lehetetlenné tette és ma is lehetetlenné teszi. Az angol kereskedő, helyzete egészen más , az reggel nyolc órától este hat óráig folytatja az ernyedetlen munkát; időközben semmi oly látogatást nem fogad,mely a napi munka körének keretébe be nem illik. Itt azután nem fordulhat elő, hogy a kereskedő napközben a kávéházba menjen szórakozni. Családja részére az esti hat órától, vagyis az üzleti záridőtől kezdődő szabadidőt, valamint a vásár