Magyar Kisebbség, 1942. január-június (21. évfolyam, 1-14. szám)
1942-01-01 / 1. szám
MAGYAR KISEBBSÉG XXI. évf. 1942 január 1. I. sz. Uj esztendő küszöbén. Irta : Gyárfás Elemér a Romániai Magyar Népközösség elnöke. A huszonnegyedik uj esztendő napja virradt reánk, mióta kisebbségi sorsba kerültünk. Eddig úgy éreztük, hogy valamenynyi között az első volt a legnehezebb. Nehézzé tette az a tökéletes bizonytalanság és tájékozatlanság, mellyel akkor nekiindultunk az ismeretlen kisebbségi sorsnak. Azt sem tudtuk még, hogy hányan és kik fogunk az új sorsközösségben együtt maradni. Nem is sejtettük, milyen feladatok és nehézségek várnak ránk. Az értelmes ember, ha nem is tud belelátni a jövőbe, legalább ismerni akarja a reá várakozó életkörülményeket ; terveket készít ; kijelöli az útirányt, melyen haladni szándékozik ; számbaveszi az akadályokat és nehézségeket ; mérlegeli a megoldandó feladatokat. Új esztendő napja akkor szép és örömteljes, ha emberi bizonyossággal kicövekelhető a követendő út, számbavehetők az elérendő célok s alapos reménység van arra, hogy az uj esztendő munkája nem vész majd kárba, hanem előbbre fogja vinni törekvéseinket. Sorstestvéreink bizonyára tőlünk, kiknek az a sors jutott osztályrészül, hogy vezetésre szorulóknak vezetői, gyámolításra szorulóknak védelmezői és csüggedőknek bátorítói le-gyünk, azt várják, hogy az új esztendő küszöbén biztatást, irányítást, útmutatást adjunk a jövőre. Közel negyedszázados kisebbségi életünk kezdetén, nagyon hasonló lelkiválságban „Erdélyi Problémák“ című könyvemmel akartam e kérdésre felelni s célokat adni, melyekért küzdeni érdemes s a siker reményével lehetséges. Ma még ilyen célkitűzések sem időszerűek, mert ismeretlenek és kiszámíthatatlanok az életfeltételek, melyek reánk várakoznak.