Magyar Kisebbség, 1942. január-június (21. évfolyam, 1-14. szám)

1942-01-01 / 1. szám

MAGYAR KISEBBSÉG XXI. évf. 1942 január 1. I. sz. Uj esztendő küszöbén. Irta : Gyárfás Elemér a Romániai Magyar Népközösség elnöke. A huszonnegyedik uj esztendő napja virradt reánk, mióta kisebbségi sorsba kerültünk. Eddig úgy éreztük, hogy valameny­­nyi között az első volt a legnehezebb. Nehézzé tette az a töké­letes bizonytalanság és tájékozatlanság, mellyel akkor nekiin­dultunk az ismeretlen kisebbségi sorsnak. Azt sem tudtuk még, hogy hányan és kik fogunk az új sorsközösségben együtt ma­radni. Nem is sejtettük, milyen feladatok és nehézségek vár­nak ránk. Az értelmes ember, ha nem is tud belelátni a jövőbe, leg­alább ismerni akarja a reá várakozó életkörülményeket ; terveket készít ; kijelöli az útirányt, melyen haladni szándékozik ; szám­­baveszi az akadályokat és nehézségeket ; mérlegeli a megol­dandó feladatokat. Új esztendő napja akkor szép és örömteljes, ha emberi bi­zonyossággal kicövekelhető a követendő út, számbavehetők az elérendő célok s alapos reménység van arra, hogy az uj esz­tendő munkája nem vész majd kárba, hanem előbbre fogja vinni törekvéseinket. Sorstestvéreink bizonyára tőlünk, kiknek az a sors jutott osztályrészül, hogy vezetésre szorulóknak vezetői, gyám­o­­lításra szorulóknak védelmezői és csüggedőknek bátorítói le-­­gyünk, azt várják, hogy az új esztendő küszöbén biztatást, irá­nyítást, útmutatást adjunk a jövőre. Közel negyedszázados kisebbségi életünk kezdetén, nagyon hasonló lelkiválságban „Erdélyi Problémák“ című könyvemmel akartam e kérdésre felelni s célokat adni, melyekért küzdeni érdemes s a siker reményével lehetséges. Ma még ilyen célki­tűzések sem időszerűek, mert ismeretlenek és kiszámíthatatla­nok az életfeltételek, melyek reánk várakoznak.

Next