Magyar Könyvszemle, 1959 (75. évfolyam, 1-4. szám)
SZEMLE - Zenetudományi tanulmányok Kodály Zoltán 75. születésnapjára (Ism. Kecskeméti István) 133
giai és folklorisztikai problémákat, a harmadik a magyar zene egy-egy gazdag forrását, a negyedik pedig a magyarországi rezidenciális zenekultúra néhány, eddig alig ismertetett dokumentumát vonta kutatásainak körébe. Ezek a hasábok nem nyújtanak teret arra, hogy a könyvtörténeti vonatkozásokat nem tartalmazó tanulmányok méltatására is kiterjeszkedjünk, így csak megemlíthetjük azokat a dolgozatokat, amelyek KODÁLY életművének eddig kevésbé figyelemre méltatott vagy új szempontok szerint megvilágított részleteivel foglalkoznak (MOLNÁR Antal : Az ifjú Kodály a zeneszerzés válaszútján, SZABOLCSI Bence : A nagyszombati diák, UJFALUSSY József : A Psalmus Hungaricus, WEISSMANN János (London) : Kodály Concerto-ja és Páva-variációi, KOVÁCS János : Kodály Zoltán szimfonikus művei és EŐSZE László : Kodály Zoltán gyermekkarai) vagy azokat a tanulmányokat, amelyek esztétikai-filozófiai, nyelvtörténeti, néprajzi és zenetörténeti problémák köré csoportosítják mondanivalóikat (MARÓTHY János: Az európai népdal születése, PAIS Dezső: Haj—haj—kaját. Hangutánzóhangkifejező szavaink néhány ősi rokonságban lévő csoportjáról, SALMEN, Walter (Freiburg i. Bremen) : A középkori magyar vándorzenészek külföldi útjai, KERÉNYI György : Megy a kosár, SCHRAM Ferenc : Adalékok betlehemes játékaink dallamainak eredetéhez, CSUKA Béla : Haydn és a baryton). A legutóbb megemlített tanulmányon kívül — amely egyébként az időközben elhunyt szerző rendkívüli szorgalmú adatgyűjtéseinek és hangszertörténeti kutatásainak eredményes betetőzése — még két közlemény meríti tárgyát a hazai rezidenciális zenekultúra emlékeinek feltárásából, és ezzel máris részesévé vált a küszöbön álló HAYDN-év tudományos előkészítésének. Mindkét közlemény bevezető részlete egy-egy folyamatban levő nagyobb munkának, amelynek forrásanyaga egészben, illetve részben a volt ESTERHÁZY hercegi levéltárból került az Országos Széchényi Könyvtár birtokába. Közülük az egyik, VALKÓ Arisztid első közleménye (Haydn magyarországi működése a levéltári akták tükrében) máris több hiteles részlettel járult hozzá a HAYDN-biográfia felfrissítéséhez. A másik, HORÁNYI Mátyás cikke (Az Esterházy-opera, Adalékok Eszterháza és Kismarton zene- és színháztörténetéhez), CHERUBINI életrajzához, továbbá az egykori színház színpadképeihez, repertoárjához és előadott darabjainak szövegkönyv-anyagához nyújt értékes adatokat. Utoljára hagytuk annak az öt, ill. hat tanulmánynak felemlítését, melyek leginkább tarthatnak számot a könyvtörténet kutatóinak érdeklődésére. Ezek a fejezetek azok, amelyek a zenetörténet és a könyvészet tanulmányozói számára egyaránt érdekfeszítő és tanulságos olvasmányok, hiszen nagyobbrészt először állítják elénk széleskörű és alapos kutatás nyomán a múlt részben elsüllyedt kultúrájának egy-egy felszínre hozott hírmondóját. BÁRDOS Kornél és CSOMASZ-TÓTH Kálmán érdeme, hogy megkezdték a magyar graduál-irodalom módszeres feldolgozását, és hogy ennek egyik legjelentősebb képviselőjét, az 1635-ből való és az Orsz. Széchényi Könyvtárban őrzött Eperjesi Graduait — ha egyelőre a végső következtetések levonásának némi fenntartásával is — részletes elemzéssel hozták nyilvánosságra. BÓNIS Ferenc a Vietórisz-kódex sokrétű ismertetését adja, majd annak második fejezetét veszi az elemzés nagyítólencséje alá, végül e fejezet túlnyomórészt szvit-táncokból álló teljes zeneanyagát saját átiratában közli. VÖRÖS Károly felfedezéséből és oknyomozó leírásából a Rákóczi-nóta egy újabban felbukkant, múlt század elején lejegyzett variánsát ismerhetjük meg. — BENKŐ András (Cluj—Kolozsvár) cikkében (Székely László kótáskönyve) a korabeli bécsi zenével való összevetés érdekesebbnek tűnik a túlsúlyban levő aprólékos zenetechnikai elemzésnél, amely kissé nehézkessé és egysíkúvá teszi az ismertetést. — Épp az ellenkezőjére példa FALVY Zoltán tanulmánya, amely egy XVIII. századi magyar zenekarnak az Országos Széchényi Könyvtárban megtalált szólamkönyvét állítja sokrétű vizsgálódás középpontjába. Mondhatni, módszertani minta e dolgozat arra , mi mindent bír meg, mi