Magyar Könyvszemle, 2000 (116. évfolyam, 1-4. szám)
KÖZLEMÉNYEK - Ladányi Erzsébet: A „Bodrog-parti Athén” kezdeteiről 191
KÖZLEMÉNYEK A „Bodrog-parti Athén" kezdeteiről. A szakirodalom sokat vitatkozott arról, mi volt a „Bodrog-parti Athén" őse a 13. században: Patak-e, vagy Olaszi? 1201-ben Imre király kancelláriájában szerkesztették meg a kor talán legsokrétűbb jogi fogalomkészletét tartalmazó oklevelet (Sáros)Patak hospesei részére. Az oklevél tartalmazza a hospesek tartózkodási helyének megjelölését és megírja: a kiváltságot elnyerők a „hospites de Patak apud ecclesiam Sancti Nicolai commorantes". Eme kiváltságlevél szövege többszörös átírásban maradt fenn. 1272-ben V. István, majd az V. István által átírt szöveget IV. László erősítette meg 1285-ben kiadott oklevelében. Az átírás mindkét alkalommal a Patak melletti Olaszi hospesei kérésére történt. Az átírások során a pataki hospeseket nem említette egyik átíró oklevél sem, eltekintve ama fontos ténytől, hogy Imre királynak 1201-ben, eredendően a Patakon tartózkodó hospesek részére kiadott oklevelét in extenso foglalták magukba.A Nyomtatásban ezeket először a 19. században tették közzé, legújabb kiadása 1997-ben jelent meg az európai rangú Elenchus fontium históriae urbanae honi okleveleket közlő soros kötetében. Az Elenchus vonatkozó kötetében az oklevél szövegének közlése pontatlan, pl. „donorum pluralitate" van a helyes „dominorum pluralitate" helyett. A kötetből hiányzik annak közlése, hogy az átírások - 1272-ben és 1285-ben - az olaszi hospesek kérésére készültek. Ezzel aztán nemcsak az alább tárgyalandó korábbi szakirodalomban felmerülő Pataki Olaszi azonosítás elutasítása valósult meg, hanem egy jogtörténeti szempontból elemezhető ún. királyi jogközlést és adományozást bemutató egyetlen hazai Árpád-kori oklevelünk mellőzése is, mellyel a tételesen felsorolt jogosítványok átadása történt meg. Ez az oklevél a Magyar Országos Levéltárban Ds.40. sz. alatt található, s tanulmányomban mindig ezt használom, szövegjavításaim is ezen alapulnak. Az átírások jelzett körülményei némely történészt ama vélemény kimondására késztettek, hogy az 1201-ben kelt oklevél nem is a patakiaké, hanem eleve az olaszi hospeseké volt.A Pleidell Ambrus 1934-ben közzétett tanulmánya még tartalmazta: „...a pataki, vagy Patak melletti Szent Miklós egyháznál megtelepedett idegen népekről - nyilván flamandokról van itt szó." Okfejtésében azonban a továbbiakban jelentőssé válik annak hangsúlyozása, hogy Patakon nem volt LADÁNYI Erzsébet: Tulajdon és közszabadság. In: R. Várkonyi Ágnes Emlékkönyv. Bp. 1998. 43-46. 2 1201/1272. FEJÉR, Georgius: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Tom. I-IX. Budae, 1829-1844. (FCD): FCD V/1. 181-182. 1201/1272/1285 FCD V/3 295-296. Ezek a kiadások a MOL, D1.40 hibás, késő másolatain alapulnak. 3 Elencius fontium históriae urbanae III/2. Edendum curavit András KUBINYI. Bp. 1997. 21-22. 4 FÜGEDI Erik: Középkori magyar városprivilégiumok. In: Tanulmányok Budapest múltjából XIV. Bp. 1961. 27., 51. L. még: 239. jegyzet.