Magyar Könyvszemle, 2002 (118. évfolyam, 1-4. szám)
TANULMÁNYOK - Gerics József–Ladányi Erzsébet: A Szent László-ábrázolás forráskérdései legendájában és a krónikában 1
GERICS JÓZSEF - LADÁNYI ERZSÉBET A Szent László-ábrázolás forráskérdései legendájában és a krónikában Árpád-kori legendáink közül a 12-13. század fordulóján keletkezett Szent László-legendát díszítették fel először szerkesztői nemcsak klasszikus latin szerzőktől, hanem a római jogból is vett idézettel. Ezzel a maguk részéről fontos bizonyítékát adták, milyen hatás érte III. Béla franciaországi „tanulmányutakra" küldött klerikusait. Ők maguk a III. Bélával levelezésben álló Stephanus Tornacensis-nek, Szent Genovéva apátjának voltak a tanítványai. Stephanus 1160. körül előbb bolognai jogtanuló, majd jogtanár lett, Gratianus Decretumának egyik neves, korai kommentátora. Utóbb Franciaországban a rajnai-francia kanonista iskolát alapította. Nála tanultak Béla klerikusai, a hazai királyi oklevéladás és kancellária megszervezői. Ők maguk, vagy tanítványaik részesei lehettek királyuk László szentté avatására kifejtett tevékenységének, s a László-legenda szerkesztésének is. Bár a honi kutatás csak igen ritkán és vontatottan vesz tudomást Stephanus Tornacensis kánonjogász mivoltáról, erről megfelejtkezni súlyos mulasztás lenne a hazai középkori jog-, eszme-, egyház- és irodalomtörténet szempontjából. Anonymus és a László-legendák tekintetében éppen úgy. Stephanus Tornacensis t és - Dr. Béla akaratából lett - pannóniai tanítványait tudomásul alig vett, de letagadhatatlan szerep illeti meg a 12. század második felében a magyarországi művelődésben. Ezt a szempontot feltétlenül érvényesíteni kell a László-legenda szövegének elemzésénél, így egyebek közt a legendának annál a súlyos mondanivalójú megjegyzésénél is, hogy ha I. Géza „nem a közte és Salamon király közt való rokoni viszály idején halt volna meg, akkor már régen szentség érdemével és dicsőségével felékesítve ragyogna". Nagy nyomatékot ad ennek a kijelentésnek a Szent László-ünnepi legkorábbi miseszöveg könyörgése. Régiségét bizonyítja, hogy már a Pray-kódex tartalmazza. A legenda idézi a Cod. Inst. III., 1, 14-et: SRH II. 518., a horatiusi Carmen saeculare-t és Cicero beszédét (Pro Cn. Plancio 33. fej.): SRH II. 515. Az idézett forráshelyek megállapítása: GERICS J.: Krónikáink és a Szent László legenda szövegkapcsolatai. In: Egyház, állam és gondolkodás Magyarországon a középkorban. Bp. 1995. (a továbbiakban: Egyház, állam...) 194. és 198. (A tanulmány először megjelent: Középkori kútfőink kritikus kérdései. Memoria saeculorum Hungáriáé. I. Bp. 1974. 113-136.) Stephanus Tornacensis tárgyalandó kánonjogászi teljesítményéről és III. Béla kapcsolatáról. GERICS J.: A korai rendiség Európában és Magyarországon. Bp. 1987. 235-237. 2 SRH II. 515.