Magyar Könyvszemle, 2018 (134. évfolyam, 2-4. szám)
2018 / 2. szám - Kovács Andrea: Vergente mundi vespere, Egy ismeretlen Szent László-himnusz a Szepességben és Sittenben
KOVÁCS ANDREA Vergente mundi vespere Egy ismeretlen Szent László-himnusz a Szepességben és Littenben A középkori Magyarországon három, egymástól és a környező régióktól is markánsan különböző liturgikus rítus élt egymás mellett: az esztergomi, a kalocsazágrábi és az erdélyváradi. A fő tradíciókon belül, azok karakterisztikus jegyeit többnyire megtartva, ám bizonyos pontokon egyéni megoldásokkal élve jól elkülöníthető csoportok jöttek létre. Kialakulásuk hátterében leggyakrabban intézményi, földrajzi vagy nemzetiségi okok álltak. Az esztergomi hagyományon belül a pálos, a szepességi és az erdélyi szász források alkotnak ilyen, többé-kevésbé homogén egységet. A központi, esztergomi rítusú szerkönyvekhez legközelebb a pálos kódexek állnak, a szepesi források - elsősorban a szanktoráléban - egymáshoz és a székváros hagyományához is lazábban kapcsolódnak. A kisszámú, töredékes és tartalmukat tekintve meglehetősen heterogén erdélyi szász zsolozsmaforrások és Esztergom viszonya számos kérdést vet fel, melyek megválaszolása még várat magára. A három párhuzamosan jelenlévő úzus ellenére az ország egész területére kiterjedő, hosszú időre visszanyúló és töretlen kultusz alapján István király, Imre herceg és László király liturgikus anyagát - elsősorban az ünnepelt szent egyéniségének, tetteinek bemutatására legtöbb lehetőséget adó zsolozsmáját egységesnek gondolhatnánk. Ugyanakkor az államalapító és egyben patrónus ünnepére Zágrábban, fiának tiszteletére pedig Erdélyben állítottak össze egy, az általánosan ismerttől eltérő, saját officiumot. A három „szent király” közül csak László napjára készült egyetlen, alapvetően homogén verses zsolozsma, melynek legtöbbször csak a himnusza és második vesperásának Magnificat-antifónája volt variábilis. A László-zsolozsma himnuszának kijelölésekor forrásaink két lehetőség közül választottak: vagy a saját szövegű Regis regum civis avet vagy a hitvallók 1 Lásd: Dobszay László, Corpus Antiphonarum, Európai örökség és hazai alakítás, Bp., Balassi Kiadó, 2003, 346-353. 2 Lásd: Kovács Andrea, Corpus Antiphonarium Officii — Ecclesiarum Centralis Europae [a továbbiakban CAO-ECE] VI/B Kalocsa-Zagreb (Sanctorale), Bp., MTA Zenetudományi Intézet, 2008, 98-99. dallammal kiadva: Énekek Szent István király tiszteletére, Cantiones de Sancto Stephano rege, szerk. Kovács Andrea, Medgyesy S. Norbert, Bp., Magyar Napló, 2014, 115-143. Kovács Andrea, CAO-ECE VII/B Transylvania-Várad (Sanctorale), Bp., MTA Zenetudományi Intézet, 2010, 125-126. DOI 10.17167/mksz.2018.2.125-135