Magyar Könyvszemle, 2018 (134. évfolyam, 2-4. szám)

2018 / 2. szám - Kovács Andrea: Vergente mundi vespere, Egy ismeretlen Szent László-himnusz a Szepességben és Sittenben

KOVÁCS ANDREA Vergente mundi vespere Egy ismeretlen Szent László-himnusz a Szepességben és Littenben A középkori Magyarországon három, egymástól és a környező régióktól is mar­kánsan különböző liturgikus rítus élt egymás mellett: az esztergomi, a kalocsa­­zágrábi és az erdély­váradi. A fő tradíciókon belül, azok karakterisztikus jegyeit többnyire megtartva, ám bizonyos pontokon egyéni megoldásokkal élve jól elkü­löníthető csoportok jöttek létre. Kialakulásuk hátterében leggyakrabban intézmé­nyi, földrajzi vagy nemzetiségi okok álltak. Az esztergomi hagyományon belül a pálos, a szepességi és az erdélyi szász források alkotnak ilyen, többé-kevésbé homogén egységet. A központi, esztergomi rítusú szerkönyvekhez legközelebb a pálos kódexek állnak, a szepesi források - elsősorban a szanktoráléban - egy­máshoz és a székváros hagyományához is lazábban kapcsolódnak. A kisszámú, töredékes és tartalmukat tekintve meglehetősen heterogén erdélyi szász zsolozs­maforrások és Esztergom viszonya számos kérdést vet fel, melyek megválaszo­lása még várat magára.­ A három párhuzamosan jelenlévő úzus ellenére az ország egész területére ki­terjedő, hosszú időre visszanyúló és töretlen kultusz alapján István király, Imre herceg és László király liturgikus anyagát - elsősorban az ünnepelt szent egyé­niségének, tetteinek bemutatására legtöbb lehetőséget adó zsolozsmáját­­ egysé­gesnek gondolhatnánk. Ugyanakkor az államalapító és egyben patrónus ünnepére Zágrábban, fiának tiszteletére pedig Erdélyben állítottak össze egy, az általáno­san ismerttől eltérő, saját officiumot.­ A három „szent király” közül csak László napjára készült egyetlen, alapvetően homogén verses zsolozsma, melynek leg­többször csak a himnusza és második vesperásának Magnificat-antifónája volt variábilis. A László-zsolozsma himnuszának kijelölésekor forrásaink két lehetőség kö­zül választottak: vagy a saját szövegű Regis regum civis avet vagy a hitvallók 1 Lásd: Dobszay László, Corpus Antiphonarum, Európai örökség és hazai alakítás, Bp., Ba­lassi Kiadó, 2003, 346-353. 2 Lásd: Kovács Andrea, Corpus Antiphonarium Officii — Ecclesiarum Centralis Europae [a továbbiakban CAO-ECE] VI/B Kalocsa-Zagreb (Sanctorale), Bp., MTA Zenetudományi Inté­zet, 2008, 98-99. dallammal kiadva: Énekek Szent István király tiszteletére, Cantiones de Sancto Stephano rege, szerk. Kovács Andrea, Medgyesy S. Norbert, Bp., Magyar Napló, 2014, 115-143. Kovács Andrea, CAO-ECE VII/B Transylvania-Várad (Sanctorale), Bp., MTA Zenetudományi In­tézet, 2010, 125-126. DOI 10.17167/mksz.2018.2.125-135

Next