Magyar Közigazgatás, 1885 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1885-03-26 / 13. szám
Ill évfolyam. 11. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Budapest 1885. márczius 26 KÖZIGAZGATÁS KÖZIGAZGATÁSI HETILAP Szerkesztőség: Koronáké rezeg- utcza 11., hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Kígyó-utcza 8., hová a lap anyagi részét illető küldemények czimzendők. Hirdetések árszabály szerint. ára: Negyedévre 1 frt 50 kr, félévre 3 frt, egész évre 6 frt. Előfizetési felhívás! Április hó 1-jével új előfizetést nyitunk lapunkra, melyre tisztelettel felhívjuk mindazok pártoló figyelmét, kik a magyar közigazgatás nagy fontosságú ügye iránt érdeklődéssel viseltetnek. Lapunk a most lefolyt negyedévben nemcsak tartalmasság, hanem pártolás tekintetében is örvendetesen gyarapodott, mely utóbbi körülményben jutalmazó elismerését és méltánylását látjuk lapunk feladatai teljesítése körül kifejtett buzgó törekvéseinknek. E törekvések irányát jövőben is megtartjuk. Hogy ezen iránynak mennyiben feleltünk meg az év most végződő első negyedében, annak megbírálására nem mi, hanem olvasóink az illetékesek; jól esik azonban constatálnunk, hogy működésünk úgy a törvényhatósági tisztviselők, mint az állami tiszti közegek, s a községi elöljáróságok által meleg méltatásban részesíttetett, s ezen méltatásuknak a szakkörökből számosan adtak hozzánk intézett becses soraikban kifejezést. Biztatásul veszszük ezt a jövőre, mely elébe annak tudatával tekintünk, hogy ezen szaklapra, melyet a magyar közigazgatás egyetemes szakközlönyévé kívánunk fejleszteni, már a legközelebb jövőben is kiváló fontossággal bíró feladatoknak teljesítése vár. Messzeható horderejű közigazgatási reformkérdések megoldásának küszöbén állunk. A községi törvények, a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvény oly sok részről óhajtott módosítása iránt az előtárgyalások folyamatba tétettek, és ezen módosítások a törvényhozás jövő ülésszaka munkatervének legfontosabb pontjait képezik. Mi a magunk részéről kötelességünknek ismerjük a szóban levő reformkérdésekre vonatkozó nézeteinket elmondani, de e mellett tért engedünk szívesen mindazon közleményeknek, melyekkel e kérdések egy vagy más részére vonatkozólag lapunkat a magyar közigazgatás szakférfiai fel fogják keresni. Előfizetési árak április 1-től kezdődőleg: Három negyed évre.............................4 frt 50 kr. Fél évre.................................................3 frt 1 kr. Negyed évre.........................................1 frt 50 kr. •Az előfizetések legczélszerűbben a lap kiadóhivatalához czimzett postautalványokkal eszközölhetők. 1 PB 3?'' Január 1-től kezdődőleg teljes számú példányokkal még mindig szolgálhatunk. ^RMI A «Magyar Közigazgatás» szerkesztősége és kiadóhivatala. Budapesten, IV. ker. kigyó-utcza 8. sz. A selfgovernement fogalma és a megyei törvényhatósági önkormányzat Magyarországon. Ismételve kifejezést adtunk már e lapok hasábjain azon igazságnak, hogy a selfgovernement fogalma: a társadalom spontán közreműködését jelenti a közügyek intézésében. Tartsuk szemmel a selfgovernement ezen fogalmát s vessünk egy tekintetet a megyei törvényhatósági önkormányzatra Magyarországon. A magyar társadalom feladatává tűzte az 1870. évi XLII. t.-ez., hogy a «törvényhatósági bizottságban,annak rendes negyedévi, s azonkívül a szükséghez képest rendkívüli közgyűléseiben részt vegyen. Mi ezen közgyűlések hatásköre? a törvény 43. §-a összesen 16 pontban sorolja fel azt. Igen élénken emlékezünk még egyetemi tanulmányaink s különösen a szigorlatok idejéből, hogy a legfélelmetesebb kérdések közé tartozott előttünk, «a törvényhatósági bizottság hatáskörét» tárgyazó 1870. évi XLII. t.-cz. 43. §-a Uraim, ne játszunk a fogalmakkal! Hiszen tisztán elméletileg is a legnehezebb feladatok közé tartozik csak emlékezetben tartani meg azon «hatáskört». Vájjon kit mystifikálunk mi ezzel? nem önmagunkat-e? Hát nem mystifikatió az ilyen «hatáskört» központosítani egy 400—600 tagból álló testületre? hiszen oly naiv optimistát már csak nem tudunk képzelni mai napság, ki ilyen «hatáskör» betöltését a komoly lehetőségek közé merné sorozni. Bizonyára ezen reális szempont hatása alatt hozatall a 44. §., mely egy szűkebb körű testületet állapít meg az állandó választmányban, a közgyűlés határkörébe tartozó ügyek «előkészítésére». Miben áll ezen szűkebbkörű, vagyis kevesebb tagból álló testület működése? abból, hogy a központi tisztikar refereciást a közgyűlés előtt meghallgatja s azok «elintézését» javaslatba hozza. Ezen eljárással pedig az történik, hogy a közgyűlésen az állandó választmány által leporolt ügyek még egyszer áthajtatnak a nagyobb retortán; tehát a különbség az, hogy míg az állandó választmány még legalább az «önkormányzati jogkör» gőzeit kapja, a tulajdonképeni «önkormányzati testület »-nek a közgyűlésnek már csak az állandó választmány által legpárolt víz jut.