Magyar Közigazgatás, 1889 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1889-11-21 / 47. szám
VII. évfolyam — 47. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Budapest, 1889. november 21. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS Szerkesztőség: Sebestyén-tér 6., hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési ára: Egész évre 8 frt, félévre 4 frt. Hirdetések árszabály szerint. Kiadóhivatal: Sebestyén-tér 6., hová a lap anyagi részét illető küldemények czimzendők. Az általános tisztujitások. Az 1883. év deczember hava második felében megtartott általános tisztujitások során hat évre megválasztott vármegyei tisztviselők megbízatása ezen év utolsó napjával lejárván, a belügyminiszter a vármegyékhez f. évi október hó 14-én 67,800. sz. a. kibocsátott körrendeletével felhívta a vármegyéket, hogy az általános tisztujitást az 1886. évi XXI. t.-czikk 79. §-a értelmében az év vége előtt tartsák meg. A tisztújítási mozgalmak az ország minden részében folyamatban vannak, s a mérkőzésre nagyban folynak az előkészületek. Az általános tisztújítás mindenha országos fontosságú eseményt képezett, s ezen fontosságát a most küszöbön levő általános tisztújításnak lényegesen növeli az a körülmény, hogy a vármegyék közgyűlései a tisztviselők választásának oly nagy felelősséggel járó jogát ezúttal majdnem teljes bizonyossággal utolsó ízben fogják gyakorolni. Ha nagy volt a felelősség súlya, amely a tisztújítószékekre a tisztviselők választása tekintetében őket törvény szerint megilletett jognak gyakorlásából háramlott, mert a megválasztott tisztikar szakképzettsége, megbízhatósága képezte mindenkor elsősorban egyik legtöbb biztosítékát a közigazgatás jóságának, mennyivel nagyobb ezen felelősség ma, amidőn ezen tisztújításnak jut feladatául az államosítandó közigazgatás alkatelemeit a választásoknak minden irányban gondos és lelkiismeretes megejtésével biztosítani s ezen választás által gondoskodni arról, hogy a majd életbeléptetendő új szervezet minden fennakadás nélkül folytathassa a közigazgatási teendők kifogástalan ellátásában működését. Senki sem fogja tagadásba venni azt, hogy a most megejtendő tiszti választások eredménye a legközvetlenebbül ki fog hatni gyökeres reformok küszöbén álló közigazgatásunk jövő szervezetére, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy az államosított közigazgatás is legelsősorban azon tisztviselőkre lesz utalva, kik az önkormányzati közigazgatás szolgálatában állanak, mert még ez idő szerint úgyszólván egyáltalában nincs gondoskodva a felől, hogy a tisztán közigazgatási pályára szükséges szakerők kellő számban rendelkezésre álljanak. A köztisztviselők minősítéséről szóló 1883 : I. t.-czikk 3. §-a kilátásba helyezte ugyan a külön közigazgatási szaktanfolyamok létesítését, de mint minden mélyebbreható reformintézkedés, úgy ez is évek óta csak jámbor óhajtásunk tárgyát képezi, anélkül, hogy ezen kérdés megoldása a törvény fennállásának hat hosszú esztendeje alatt csak egy lépéssel is előbbre vizetett volna. Híjával lévén tehát ez idő szerint is a tulajdonképeni közigazgatási külön szakképzettséggel bíró succrescentiának, az államosítandó közigazgatás épen azon kényszerhelyzetben leend, mint a minőben az önkormányzati közigazgatás volt és van ma is, tudniillik onnan venni a közigazgatási teendők ellátásával megbízandó egyéneket, ahonnan azok a mai tanulmányi rendszer és viszonyok közt a kívánatos siker legnagyobb biztosítékaival vehetők. Kétségtelen tehát, hogy az államosított közigazgatás annak idején a vármegyékben létező önkormányzati tisztviselői elemet, ha nem is teljes egészében, de legnagyobb részében át kell hogy vegye, s így ezen remélhetőleg utolsó általános tisztújítás fogja megteremteni az államosítandó közigazgatás első tiszti személyzetének anyagát. És épen ezekre való tekintetből mi sem hangsúlyozhatjuk eléggé azon irányelvek legszigorúbb betartásának parancsoló szükségét, amelyek a belügyminiszternek a tisztújítások megejtésére vonatkozólag kibocsátott s a helyzet magaslatán álló és a közérdek legigazságosabb mérlegelésén alapuló körrendeletében hangsúlyozva vannak. Igen helyesen jegyzi meg a belügyminiszter, hogy nem az egyes hivatalt keresők megélhetési érdekeinek kielégítése a czél, hanem az, hogy a közigazgatási teendőknek minden irányban kielégítő ellátásáról szakképzett és kifogástalan munkaerők alkalmazásával legyen gondoskodva, amihez mi még részünkről hozzáteszszük, hogy minden tisztviselőt oly tiszti állásra fogunk csak teljes megnyugvással megválasztva látni, amely állás teendőinek ellátásában szakértelmüket, képzettségeiket leginkább képesek érvényesíteni. Különös súlyt kívánunk azonban helyezni a megbízható szakképzettség mellett, az úgynevezett nemzetiségi vármegyékben arra, hogy a megválasztandó tisztviselők hazafiságához, a magyar államiság iránti hűséges és föltétlen ragaszkodásához szó ne férhessen. A vármegyék közönségének jut hazafias feladatul az, hogy jogosulatlan és ki nem elégíthető nemzetiségi aspiratiókat érvényre emelkedni ne engedjenek. Nagy és fontos feladat, sőt kötelesség ez, mert amely tisztikarba a jogosulatlan, mert államellenes, nemzetiségi törekvések zászlóvivői befészkelik magukat, ott a közigazgatás is okvetlenül ezen, a közbékét oly könnyen megzavaró és az állam biztonságát kockáztató törekvések szolgálatára fog kihasználtatni. E helyütt adunk kifejezést azon óhajunknak is, hogy habár a felelős parlamentáris kormányrendszer mellett, az egymással a politikai élet küzdterén szemben álló pártok küzdelmeit a köz- és magánélet nyilvánulásaiból teljesen kizárni lehetetlen, és a vármegyék tisztújításakor is bőséges tér szokott nyílni a nagy politikai pártok mérkőzésére, szívleljék meg mindazok, kik hivatva vannak a vármegyék tisztikarának megalakításához szavazatukkal hozzájárulni, hogy jaj annak az államnak, ahol azoknak megválasztásánál, kikre a köz- és társadalmi élettel majdnem minden ponton a legbensőbben érintkező közigazgatásnak kezelése s a jogszolgáltatás egy jelentékeny része bizva van, nem az illetők szakképzettsége s egyéni"