Magyar Közigazgatás, 1889 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1889-11-21 / 47. szám

VII. évfolyam — 47. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Budapest, 1889. november 21. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS Szerkesztőség: Sebestyén-tér 6., hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési ára: Egész évre 8 frt, félévre 4 frt. Hirdetések árszabály szerint. Kiadóhivatal: Sebestyén-tér 6., hová a lap anyagi részét illető küldemények czimzendők. Az általános tisztujitások. Az 1883. év deczember hava második felében meg­tartott általános tisztujitások során hat évre megválasztott vármegyei tisztviselők megbízatása ezen év utolsó napjával lejárván, a belügyminiszter a vármegyékhez f. évi október hó 14-én 67,800. sz. a. kibocsátott körrendeletével felhívta a vármegyéket, hogy az általános tisztujitást az 1886. évi XXI. t.-czikk 79. §-a értelmében az év vége előtt tartsák meg. A tisztújítási mozgalmak az ország minden részében folyamatban vannak, s a mérkőzésre nagyban folynak az előkészületek. Az általános tisztújítás mindenha országos fontosságú eseményt képezett, s ezen fontosságát a most küszöbön levő általános tisztújításnak lényegesen növeli az a körül­mény, hogy a vármegyék közgyűlései a tisztviselők válasz­tásának oly nagy felelősséggel járó jogát ezúttal majdnem teljes bizonyossággal utolsó ízben fogják gyakorolni. Ha nagy volt a felelősség súlya, a­mely a tisztújító­­székekre a tisztviselők választása tekintetében őket tör­vény szerint megilletett jognak gyakorlásából háramlott, mert a megválasztott tisztikar szakképzettsége, megbízható­sága képezte mindenkor első­sorban egyik legtöbb biztosí­tékát a közigazgatás jóságának, mennyivel nagyobb ezen felelősség ma, a­midőn ezen tisztújításnak jut feladatául az államosítandó közigazgatás alkatelemeit a választásoknak minden irányban gondos és lelkiismeretes megejtésével biztosítani s ezen választás által gondoskodni arról, hogy a majd életbeléptetendő új szervezet minden fennakadás nélkül folytathassa a közigazgatási teendők kifogástalan ellátásában működését. Senki sem fogja tagadásba venni azt, hogy a most megejtendő tiszti választások eredménye a legközvet­lenebbül ki fog hatni gyökeres reformok küszöbén álló közigazgatásunk jövő szervezetére, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy az államosított közigazgatás is legelső­sor­ban azon tisztviselőkre lesz utalva, kik az önkormányzati közigazgatás szolgálatában állanak, mert még ez idő szerint úgyszólván egyáltalában nincs gondoskodva a felől, hogy a tisztán közigazgatási pályára szükséges szakerők kellő számban rendelkezésre álljanak. A köztisztviselők minősítéséről szóló 1883 : I. t.-czikk 3. §-a kilátásba helyezte ugyan a külön közigazgatási szaktanfolyamok létesítését, de mint minden mélyebbre­­ható reformintézkedés, úgy ez is évek óta csak jámbor óhajtásunk tárgyát képezi, a­nélkül, hogy ezen kérdés megoldása a törvény fennállásának hat hosszú esztendeje alatt csak egy lépéssel is előbbre vizetett volna. Híjával lévén tehát ez idő szerint is a tulajdonképeni közigazgatási külön szakképzettséggel bíró succrescentiának, az államosítandó közigazgatás épen azon kényszer­helyzet­ben leend, mint a minőben az önkormányzati közigazgatás volt és van ma is, tudniillik onnan venni a közigazgatási teendők ellátásával megbízandó egyéneket, a­honnan azok a mai tanulmányi rendszer és viszonyok közt a kívánatos siker legnagyobb biztosítékaival vehetők. Kétségtelen tehát, hogy az államosított közigazgatás annak idején a vármegyékben létező önkormányzati tiszt­viselői elemet, ha nem is teljes egészében, de legnagyobb részében át kell hogy vegye, s így ezen remélhetőleg utolsó általános tisztújítás fogja megteremteni az államosí­tandó közigazgatás első tiszti személyzetének anyagát. És épen ezekre való tekintetből mi sem hangsúlyoz­hatjuk eléggé azon irányelvek legszigorúbb betartásának parancsoló szükségét, a­melyek a belügyminiszternek a tisztújítások megejtésére vonatkozólag kibocsátott s a helyzet magaslatán álló és a közérdek legigazságosabb mérlegelésén alapuló körrendeletében hangsúlyozva vannak. Igen helyesen jegyzi meg a belügyminiszter, hogy nem az egyes hivatalt keresők megélhetési érdekeinek kielégí­tése a czél, hanem az, hogy a közigazgatási teendőknek minden irányban kielégítő ellátásáról szakképzett és ki­fogástalan munkaerők alkalmazásával legyen gondoskodva, a­mihez mi még részünkről hozzá­teszszük, hogy minden tisztviselőt oly tiszti állásra fogunk csak teljes megnyug­vással megválasztva látni, a­mely állás teendőinek ellátásá­ban szakértelmüket, képzettségeiket leginkább képesek érvényesíteni. Különös súlyt kívánunk azonban helyezni a megbíz­ható szakképzettség mellett, az úgynevezett nemzetiségi vármegyékben arra, hogy a megválasztandó tisztviselők hazafiságához, a magyar államiság iránti hűséges és föltét­len ragaszkodásához szó ne férhessen. A vármegyék közönségének jut hazafias feladatul az, hogy jogosulatlan és ki nem elégíthető nemzetiségi aspira­­tiókat érvényre emelkedni ne engedjenek. Nagy és fontos feladat, sőt kötelesség ez, mert a­mely tisztikarba a jogosulatlan, mert államellenes, nemzetiségi törekvések zászlóvivői befészkelik magukat, ott a közigazgatás is okvetlenül ezen, a közbékét oly könnyen megzavaró és az állam biztonságát koc­káztató törekvések szolgálatára fog kihasználtatni. E helyütt adunk kifejezést azon óhajunknak is, hogy habár a felelős parlamentáris kormányrendszer mellett, az egymással a politikai élet küzdterén szemben álló pártok küzdelmeit a köz- és magánélet nyilvánulásaiból teljesen kizárni lehetetlen, és a vármegyék tisztújításakor is bő­séges tér szokott nyílni a nagy politikai pártok mérkőzé­sére, szívleljék meg mindazok, kik hivatva vannak a vár­megyék tisztikarának megalakításához szavazatukkal hozzá­járulni, hogy jaj annak az államnak, a­hol azoknak meg­választásánál, kikre a köz- és társadalmi élettel majd­nem minden ponton a legbensőbben érintkező köz­­igazgatásnak kezelése s a jogszolgáltatás egy jelentékeny része bizva van, nem az illetők szakképzettsége s egyéni"

Next