Magyar Közigazgatás, 1889 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1889-02-14 / 7. szám
7 - ik szám MAGYAR KÖZIGAZGATÁS 1889. február 14. e) közvetlenül ellenőrizni a községi és járási közegek működését az adóvégrehajtás körül. Vájjon szükséges-e az itt elsorolt teendők végzésére jogi szakképzettség? Az adókötelezettek és adótárgyak összeírását, a bevallások gyűjtését s a c) és d) pontok alatt elsorolt adók kivetését lehet-e másnak, mint mechanikai, illetve arithmatikai műveletnek tekinteni ! Várjon az adókivető bizottságokban nem nagyobb sikerrel képviselnék-e a kincstárt is, az adózó közönséget is a kir. adóhivatalok, melyek járásuk területén okvetlen kiterjedt helyi ismerettel bírnak, s a közönséggel való folytonos érintkezésük útján alapos informátiókat szerezhetnek? S az adóvégrehajtás ellenőrzését is nem könnyebben, kevesebb költséggel s nagyobb sikerrel ellenőrizhetné az az alsó hatóság, mely a kincstári tartozásokat könyveli, a hátralékot mindig szeme előtt látja, a behajtásra hivatott községi közegekkel szakadatlan összeköttetésben áll, s e mellett közvetlenül vállain érzi a megyei pénzügyigazgatóság felügyeleti jogának súlyát ? Egészséges pénzügyi szervezetet nem képzelek anélkül, hogy a politikai járási községek a kir. adóhivatalok cselekvő hatáskörébe ne vonassanak. Szükséges a kir. adóhivatalok működésének szélesebb terű igénybevétele akként, hogy vegyék át a megyei pénzügyigazgatóságoktól ama teendőket, melyek lényegükben a pénzügyi administrativ legalsó funktióit képezik s egy középhatóság hatásköréből kikivánkoznak, s vegyék át a politikai közigazgatás közegeitől (a főszolgabiráktól) is az adóvégrehajtásban való közvetlen részvétel kelletlen kötelességét. Ez ideáknak megfelelőleg, a kir adóhivatalok hatásköre, nagyobb vonásokban, kiterjedne: a) amaz adók kivetésére, melyeket most a kir. adófelügyelők vetnek ki; b) amaz adók felülvizsgálatára, melyeket a községek vetnek ki; c) az adókivető bizottságokban a kincstár képviseletére; d) az illetékek megszabására, a tervbevett fentartásokkal; e) azoknak a kincstári követeléseknek behajtására, melyek ma a főszolgabírák hatáskörébe tartoznak; f) a községi közegek által eszközlött végrehajtások ellenőrzésére; g) a kincstári értékek kezelésére, mai hatáskörük szerint. Ily szervezet mellett lenne a pénzügyi administrativ minden fokon egységes, s a politikai közigazgatással szervesen összefüggő. Alsó pénzügyi hatóság a szolgabirói járás mellett a kir. adóhivatal, középpénzügyi hatóság a vármegye mellett a pénzügyigazgatóság. Természetes, hogy ily szervezet mellett a kir. adóhivatalok személyzete a mainál lényegesebb s kiterjedtebb ismereteket igényelne, ami épen nem baj. Be lehetne hozni a főtiszti vizsgát, mely tisztán a gyakorlati ismeretekre volna alapítva, s válaszfalat képezne a selejtes és tehetséges elemek között. A magasabb állásra való előhaladásnak a főtiszti vizsgával összeköttetésbe hozása nagyban emelné a kedvet a szakismeretek elsajátítására, s kétfelé is gyümölcsöző volna. Szakképzett hivatalnokokkal látná el a pénzügyi közigazgatást s saját hivatali körzetében javítana a tisztviselők anyagi helyzetén. E pontnál fel kell hoznom, hogy a magyar államtisztviselők, évek hosszú sora óta, eredménytelen küzdelmet folytatnak anyagi sorsuk javítása czéljából, s hogy az összes hazai tisztviselői karban a pénzügyi tisztviselők helyzete a legmostohább, nemcsak a javadalmazás mérve, hanem az előléptetési viszonyok szempontjából is. Ez állapot kifolyása, hogy felülről tehetségesnek elismert, jogvégzett tisztviselők 10—15 évi államszolgálat után 800 frt fizetéssel tengődnek. E szegény emberek évek óta áhítattal lesik a pénzügyi administrativ szervezésének előre vetett árnyékát, s mint Messiást várják a szervezés művét. Abban a hitben élnek, hogy a mai fizetési és előléptetési viszonyok mellett egészséges szervezés nem képzelhető s a pénzügyi kormányzat fog találni expedienst, hogy a pénzügyi tisztviselők helyzetét legalább arra az anyagi niveaura emelje, melyre a posta- és távirdahivatalnokoké emeltetett. E kívánság bizonyára igen szerény, ha figyelembe veszszük, hogy a posta- és távirdai szolgálat ügyköre nem oly fontos, sem oly kiterjedt ismereteket nem igényel, mint a pénzügyi szolgálat. A törvényjavaslat ez iránt nem nyújt semmi biztosítást. Említi ugyan, hogy a pénzügyi tanácsosi állomásokat néhánynyal szaporítani szükséges lesz, de viszont kiemeli, hogy a fogalmazási szakban több állomás feleslegessé válik s ezzel kapcsolatban megtakarítások lesznek elérhetők. Hogy e megtakarításokat fel akarja-e használni s mily mérvben a pénzügyi kormányzat a javadalmazási s előléptetési viszonyok javítására, azt nem tudom, de remélem. Remélem pedig azért, mert bármily szervezetet adjon a törvényhozás a pénzügyi közigazgatásnak, sikert csak úgy remélhet, ha e szervezetet megelégedett s ügybuzgó tisztikar tölti be. A kár. Kézimunkaügyünk reformja, ív. A képviselőház asztalán fekvő törvényjavaslatnak az a második elvi kérdése: vájjon a közutak építési, kezelési és fentartási költségei miként fedeztessenek? E költségek igazságosan csakis azon érdekkörre háríthatók, mely az utaknak hasznát veszi; természetes, hogy az államutak az állam, a törvényhatósági utak az illető törvényhatóság, a vicinális utak az érdekelt községek, a községi utak az illető község, a vasútállomáshoz vezető utak közösen és aránylagosan a törvényhatóság, az érdekelt községek vagy község, az érdekelt kereskedelmi és iparvállalatok, valamint az illető vasúti vállalat, végül a magánosok által létesített közutak a létesítők által építendők s tartandók fenn. De mert az állam czéljaihoz, nevezetesen a forgalom s a hadászat érdekeinek biztosításához közvetve minden közút szükséges, főleg a hadászati érdekek támogatása s az, hogy némely törvényhatóság mostohább viszonyok közt él, kötelességévé teszi az államnak, hogy a törvényhatóságokat feladatuk megoldsánál segélyben is részesítse. Jelen közmunka-rendszerünk oly módon való rectificálása, hogy a kivetési alap helyesbíttessék s a létező hiányok és hátrányok mellőztessenek nem képzelhető. Ha azokat, kik eddig érdekeltségük daczára a közmunkateherben nem osztoztak, a teherviselés körébe bevonjuk, ezen beosztás egyéb alap hiányában csak az egyenes adó alapján volna eszközölhető, ámde két különböző alapon és az összehasonlítási kulcs hiányában az adózás relatív igazságossága soha sem lenne elérhető s fenmaradnának mindazok a bajok, melyek a régi kivetési alap hibáiból erednek. A miniszter tehát leghelyesebbnek és legczélszerűbbnek tartja az összes közmunka tartozások kivetési alapjául az egyenes adót elfogadni. A kivetés ez esetben oly alapon történnék, mely közterheink legnagyobb részének helyes és törvényes alapja. A közutak elvégre is közintézményt képeznek; az egyenlő megterhelés elve törvényhatóságonként is érvényesíthető; a kötelezettség mérve így a teherviselési képesség arányában állapítható meg