Magyar Közigazgatás, 1890 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-11 / 37. szám

I/III. évfolyam — 37. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Budapest, 1890. szeptember 11. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS Szerkesztőség: Sebestyén-tér 6., hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP Kéziratok viasza nem adatnak. Előfizetési ára: Egész évre 8 frt, félévre 4 frt. Hirdetések árszabály szerint. Kiadóhivatal: Sebestyén­ tér 6., hová a lap anyagi részét illető küldemények czimzendők. A közigazgatási biróság és a különleges ház­közösségi intézmények. Váljon a közigazgatási biróság és annak szervezetéről rendelkező törvényjavaslat tervezése, illetőleg megállapítása alkalmával a figyelem rá­irányult-e azon különleges intéz­ményre, melynek megszüntetése iránt az 1885 : XXIV. t.-cz. intézkedik, de a­mely intézmény a most idézett törvény­ben előírt eljárással még egy évtizeden át sem fog végleg megszüntettetni és ha megszüntettetik is a tulajdon- és egyéni jog fő atributumával szemben állóan, a tulajdon feletti szabad rendelkezési jogosultságot egy emberöltőn át teljesen megbénítja azon az egyébként helyes családi elv megvalósítása czéljából meghatározott módozat hely­telenségénél fogva, mely a törvény 25. és 28. §-aiban van körülírva és pedig következményeiben akként, hogy a polgárosított határőrvidéken az ingatlanok két­harmad­része egy egész nemzedékre hitbizományi jelleget ölt, a szabad forgalomból kivonatik, hitelképtelenné válik és az egyén szabad gazdasági kifejlődését megbénítja ? A házközösségi intézmény megszüntetése által tulajdon­képen a polgárosított magyar határőrvidék birtokviszonyai­nak rendezése czéloztatott. Az ez iránti eljárás a telekkönyvből indul ki, de ez alatt nem az 1886 : XXIX. t.-czikkben, hanem az 1794. évi ápril 22-én eredetileg csak Cseh- és Morvaország részére kiadott és később a magyar határőrvidékre is kiterjesztett «Landtafel-Patent» ben körülirt táblás könyvet kell érte­nünk, tehát az 1885. évi XXIV. t.-cz. szerinti eljárás ezen táblás birtokkönyvből indul ki és végczélja a vagyon­­osztálynak telekkönyvi foganatosítása. A kiindulás és végczél ismeretével egyszerre feltámad a kérdés, hogy a vagyonra irányuló tulajdonjogi kérdést tárgyazó eljárás és ítélkezés miért bízatott közigazgatási hatóságokra ! Válasz: azért, mert a közigazgatási uton eszközlendő eljárás gyorsabbnak és olcsóbbnak véletett. Elsőfokú hatóság a szolgabíró, felebbviteli hatóságok, a közigazgatási bizottság kebeléből alakított tanács, harmad­fokú a bel- és igazságügyi miniszterek által megbízandó 2­2, összesen 4 tagból álló tanács, a belügyminisztériumi államtitkár vagy miniszteri tanácsos elnöklete alatt. Tehát a legfelsőbb fokban ítélő hatóság már úgy alakíttatott meg, hogy abban a jogszolgáltatás és törvény­kezés administratióját vezető igazságügyi miniszter a bel­ügyi kormányzattal, megbízottjaik által egyenlő szavazati számban vesznek részt. Mi lesz ezen harmadfokú bíróság­gal a közigazgatási bíráskodásról szóló törvény megalkotása és a legfelsőbb közigazgatási bíróság szervezete után ? Azt véljük érintetlenül nem maradhat és ezzel rés­zttetik az 1885. évi XXIV. t.-czikken is, mely, mint fentebb röviden ismertettük, az anyagi jog tekintetéből sem kifogástalan. Időszerű tehát most felhozni, megvitatni azt, hogy ne ismertessék-e el, miszerint a házközösségi ügyek tulajdon­képen telekkönyvi ügyek és mint ilyenek bírói útra tar­toznak annyival is inkább, minthogy a megszüntetési eljárás perenkívüli része eminenter telekkönyvi termé­szetű s ha ez elismertetik, nem lenne-e helyes a köz­­igazgatási factorok hatósági köréből elvonva, az eljárást az 1886. évi XXIX. és az azt pótló 1889. évi XXXVIII. törvényczikkben szabályozott betétszerkesztési eljárás ke­retébe olvasztani? Azon előmunkálatokat, melyeket az 1885 : XXIV. t.-cz. a községek elöljáróságainak feladatává tesz, azon köze­gek eszközölhetnék, melyek a betétek szerkesztésével vannak törvény szerint megbízva. A telekkönyvi hatóságoknak telekkönyvi qualificatió­­val bíró kiküldöttjei, kik a telekkönyvi betét tervezetének elkészítésével bízatnak meg, bizonyára megbízhatók lenné­nek a házközösségek megszüntetése, helyesebben a vagyon felosztása iránti eljárás adatainak beszerzésével is. Az 1886. évi XXIX. t.-czikk 37. §-ában jelzett bizott­ság pedig, az 1885. évi XXIV. t.-czikk 53. §-ában körül­irt elsőfokú hatóság jogkörével lenne felruházható oly módon, hogy a bonyolult tulajdonjogi kérdésekben és a most idézett törvény 30., 34. és 37. szakaszaiban jelzett igényekre nézve, a­mennyiben egyezség nem létesül, ki­mondaná a perre utasítást. Természetesen az ezen utasításra támasztandó perek a sommás perútra tartoznának. Ily módon, talán az eddigieknél nem több költséggel, rövidebb idő alatt és kevesebb bonyodalomra okot szol­gáltató módon­ lenne a megszüntetett magyar határőrvidék zavaros birtokviszonyainak ügye rendezhető. Az a kívánatos czél mindenesetre elérem­éli, hogy rövid idő alatt nemcsak az összes házközösségek meg­szüntetve lennének, de a végleges telekkönyvi rendezés is keresztülvitetnék azon a vidéken, mely több fontos politikai tekintetből is az államhatalomnak különös gon­doskodását igényli. "

Next