Magyar Közigazgatás, 1892 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1892-09-11 / 37. szám

37-ik szám. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS pénzügyminiszter úr foglalja le saját tárc­ája exekutív­­ feladatainak végrehajtásához. A belügyminiszter úr hiába bocsátja ki évről-évre ezernyi üdvös rendeleteit, azok végrehajtásához nincsen Magyar­­ország 10.000 kisközségében végrehajtó közeg! A többi tárczákról ne is beszéljünk. A vallás- és közoktatásügyi, földművelési és kereske­delemügyi miniszter urak szinte hiába­ fáradoznak azon, hogy tárc­ájuknak exekutív feladatait az ország 10.000 kisközségeiben gyakorlati életbeléptetéshez juttassák. De az igazságügyminiszter úr is nagy csalódásban ringatná magát, hogy ha azt hinné miszerint tárc­ájának az ország 10.000 kisközségében végrehajtást igénylő feladatai, pl. a községi bíráskodás és a kézbesítésügy gyakorlatilag végre­hajtáshoz jutnak. Hiszen köztudomású dolog, hogy községi bíráskodás az ország 10.000 kisközségében egyszerűen nem létezik. A kézbesítésügy szánalmas állapotait leg­hívebben jellemezzük, ha azt mondjuk, hogy a közjegyző átadja a bíróságok kézbesítendő ügydarabjait a községi bírónak, a községi bíró tovább adja a kisbirónak, a kis­­biró leggyakrabban a feleségének é­s az végre magának a félnek. Még a honvédelmi miniszter úr dicsekedhetik leginkább azzal, hogy rendeletei még az ország 10.000 kisközségé­ben is gyakorlati végrehajtáshoz jutnak. De ezt is csak annak köszönheti, mert a hadkiegészítési kerületi parancs­nokságok komoly katonái erélylyel gyakorolnak ellen­őrzést, minden legapróbb rendelet végrehajtása felett. És várjon miért van ez így ? Azért, mivel a pénzügyminiszter úr az ország 10.000 kisközségének egyetlen komoly számba menő exekutív közegét a közjegyzőt saját tárczája a községekben közvetlen végrehajtást igénylő feladatainak, óriási tömeget képviselő agendáival, terheli meg. De mindannak daczára a pénzügyminiszter úr is igen nagy csalódásban ringatja magát, ha azt hiszi, hogy leg­alább az ő saját tárczájának exekutív feladatai jutnak gyakorlatilag tökéletes végrehajtáshoz, az ország 10,000 kisközségében is! A mi közállapotaink tragikuma abban rejlik éppen, hogy még a­ pénzügyi igazgatás exekutív feladatai sem lelnek komoly érvényesülést az ország 10,000 kisközségében. Tessék csak valakinek komolyan megnézni az adó­­összeírási és adókivetési munkálatokat, a földadónyilván­tartást s az adófőkönyveket — micsoda állapotokat fog ott találni! És vájjon lehet-e az másként ? Lehetséges-e az, hogy a minden oldalról zaklatott körjegyző komoly és érdemleges munkát végezzen ? Ezért nem szűnünk meg évek óta a kormányzati köröket községrendszerünk tarthatatlansága iránt kapa­­c­itálni. Bár képesek lennénk végre most az utolsó órában a parlament és kormányzat illetékes köreit községrend­szerünk gyökeres megváltoztatásának, a kisközségi szer­vezet fonák és abszurd intézménye elejtésének szükséges­ségéről meggyőzni. A közjegyzői állásoknak az állami hivatali szervezet körébe való átvétele nem képez szervezeti megoldást, mert hiszen a 10.000 kisközségben lakó sok milliónyi lakosság helyhatósági közélete is bír annyi érdekkel, mint az állami igazgatás exekutivájának biztosítása! Pedig a közjegyzőknek állami tisztviselőkké való tétele csakis az állami igazgatás exekutiváját biztosítja annyira meny­nyire, de legkevésbbé sem orvosolja a kisközségi szer­vezet életképtelensége folytán marazmusba sülyedt hely­­hatósági közéletünket, az ország népességének legszéle­sebb rétegeiben. Ugyanis ne feledjük, hogy Magyarország lakosságának nagy többsége él a 10.000 kisközség kezdetleges keretei között! Az állami igazgatás exekutivájának szervezeti bizto­sítását nem szabad elválasztanunk azon másik nagy érdek kielégítésétől, miszerint a helyhatósági élet megfelelő fej­lődésképes keretek közé foglaltassák. A­mi most a belügyi igazgatás exekutivájának érde­keit illeti, elutasíthatlan szükségként jelentkezik azon szervezeti igény kielégítése, miszerint a belügyi igazgatás emanczip­áltass­ék a pénzügyi adminisztrácziónak, minden erőt abszorbeáló praeponderancziája alól. Ezek legkomolyabb mérlegelését ajánljuk a parlament és kormányzat illetékes köreinek figyelmébe. Dr. Kiss Mihály: A magyar közéletnek ismét nagy vesztesége van. Budapest fő és székváros főkapitánya f. hó 4-én meghalt. Még nincs három hónapja annak, hogy érdemeit méltattuk s reá vonatkozó sorainkat akként fejeztük be, hogy a főkapitányt akkoriban ért királyi kitüntetés tovább fogja buzdítani közpályáján, «mert Török János miniszteri taná­csostól úgy a főváros, mint az ország, még sok üdvös dolgot vár». E várakozáson kegyetlen keresztvonást csinált az emberi halandóság, a részakaratú végzet. Mi, a­kik az elhunyt működését folytonos és szakszerű figyelemmel kisértük, a­kik tudjuk, hogy Budapest főváros közrendé­szeti állapotai mily hatással vannak az egész ország ha­sonló viszonyaira és a kik láttuk, miként fejlett a főváros oda, hogy rendészetileg a kontinens egyik legkifogástala­­nabb városa legyen s folyton informálva voltunk azok felől a munkálatok felől, a­miket ez irányban az elhunyt lankadatlan buzgalommal és szakszerűséggel kezdeménye­zett és vitt keresztül, teljes jelentőségében tudjuk méltatni azt a veszteséget, mely a fővárost és az országot Török János halálával érte. Életrajzi adatait a következőkben közöljük: Török János 1843. évi deczember hó 27-én született Vinga temesmegyei községben. Atyja földbirtokos és városi kapitány volt. Mint fiatal­ember aljegyzője lett városa taná­csának. Két év múlva azonban felfüggesztették állásától, mire Temesvárra költözött, hol Rieger ügyvéd irodájában dolgozgatott. Ugyanakkor hirlapíróilag is munkálkodott és mint igaz hive a színészetnek referádákat irt arról az ottani lapokba. Küttel, Temesvár akkori polgármestere jó magyar embert keresett a városhoz, és Török Jánost ajánlották neki. Előbb mint napidíjas fogalmazó, majd mint tiszteletbeli jegyző fénye tanujelét adta tehetségének. Két évvel később egyhangúlag főjegyzővé, 1877-ben pedig polgármesterré vá­lasztották. A fiatal polgármester csakhamar meghódította Temesvár polgárait Elhatározásaiban törhetetlen volt és szilárd­ argumentumaival meggyőzte mindazokat, akik nézeteit ellenez­ték. Hivataloskodásának későbbi éveiben a magyar népiskolák létesítéseiben fejtett ki bámulatos erőt és szorgalmat. Neki köszönheti Temesvár villamos világítását is, melylyel megelőzte az egész földkerekség fővárosait. Minden újabb sikere csak növelte becsvágyát, uj tettekre serkentette. Az 1878-ik évben , 1892 szeptember 11.

Next