Magyar Közigazgatás, 1892 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1892-09-11 / 37. szám
37-ik szám. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS pénzügyminiszter úr foglalja le saját tárcája exekutív feladatainak végrehajtásához. A belügyminiszter úr hiába bocsátja ki évről-évre ezernyi üdvös rendeleteit, azok végrehajtásához nincsen Magyarország 10.000 kisközségében végrehajtó közeg! A többi tárczákról ne is beszéljünk. A vallás- és közoktatásügyi, földművelési és kereskedelemügyi miniszter urak szinte hiába fáradoznak azon, hogy tárcájuknak exekutív feladatait az ország 10.000 kisközségeiben gyakorlati életbeléptetéshez juttassák. De az igazságügyminiszter úr is nagy csalódásban ringatná magát, hogy ha azt hinné miszerint tárcájának az ország 10.000 kisközségében végrehajtást igénylő feladatai, pl. a községi bíráskodás és a kézbesítésügy gyakorlatilag végrehajtáshoz jutnak. Hiszen köztudomású dolog, hogy községi bíráskodás az ország 10.000 kisközségében egyszerűen nem létezik. A kézbesítésügy szánalmas állapotait leghívebben jellemezzük, ha azt mondjuk, hogy a közjegyző átadja a bíróságok kézbesítendő ügydarabjait a községi bírónak, a községi bíró tovább adja a kisbirónak, a kisbiró leggyakrabban a feleségének és az végre magának a félnek. Még a honvédelmi miniszter úr dicsekedhetik leginkább azzal, hogy rendeletei még az ország 10.000 kisközségében is gyakorlati végrehajtáshoz jutnak. De ezt is csak annak köszönheti, mert a hadkiegészítési kerületi parancsnokságok komoly katonái erélylyel gyakorolnak ellenőrzést, minden legapróbb rendelet végrehajtása felett. És várjon miért van ez így ? Azért, mivel a pénzügyminiszter úr az ország 10.000 kisközségének egyetlen komoly számba menő exekutív közegét a közjegyzőt saját tárczája a községekben közvetlen végrehajtást igénylő feladatainak, óriási tömeget képviselő agendáival, terheli meg. De mindannak daczára a pénzügyminiszter úr is igen nagy csalódásban ringatja magát, ha azt hiszi, hogy legalább az ő saját tárczájának exekutív feladatai jutnak gyakorlatilag tökéletes végrehajtáshoz, az ország 10,000 kisközségében is! A mi közállapotaink tragikuma abban rejlik éppen, hogy még a pénzügyi igazgatás exekutív feladatai sem lelnek komoly érvényesülést az ország 10,000 kisközségében. Tessék csak valakinek komolyan megnézni az adóösszeírási és adókivetési munkálatokat, a földadónyilvántartást s az adófőkönyveket — micsoda állapotokat fog ott találni! És vájjon lehet-e az másként ? Lehetséges-e az, hogy a minden oldalról zaklatott körjegyző komoly és érdemleges munkát végezzen ? Ezért nem szűnünk meg évek óta a kormányzati köröket községrendszerünk tarthatatlansága iránt kapacitálni. Bár képesek lennénk végre most az utolsó órában a parlament és kormányzat illetékes köreit községrendszerünk gyökeres megváltoztatásának, a kisközségi szervezet fonák és abszurd intézménye elejtésének szükségességéről meggyőzni. A közjegyzői állásoknak az állami hivatali szervezet körébe való átvétele nem képez szervezeti megoldást, mert hiszen a 10.000 kisközségben lakó sok milliónyi lakosság helyhatósági közélete is bír annyi érdekkel, mint az állami igazgatás exekutivájának biztosítása! Pedig a közjegyzőknek állami tisztviselőkké való tétele csakis az állami igazgatás exekutiváját biztosítja annyira menynyire, de legkevésbbé sem orvosolja a kisközségi szervezet életképtelensége folytán marazmusba sülyedt helyhatósági közéletünket, az ország népességének legszélesebb rétegeiben. Ugyanis ne feledjük, hogy Magyarország lakosságának nagy többsége él a 10.000 kisközség kezdetleges keretei között! Az állami igazgatás exekutivájának szervezeti biztosítását nem szabad elválasztanunk azon másik nagy érdek kielégítésétől, miszerint a helyhatósági élet megfelelő fejlődésképes keretek közé foglaltassák. Ami most a belügyi igazgatás exekutivájának érdekeit illeti, elutasíthatlan szükségként jelentkezik azon szervezeti igény kielégítése, miszerint a belügyi igazgatás emanczipáltassék a pénzügyi adminisztrácziónak, minden erőt abszorbeáló praeponderancziája alól. Ezek legkomolyabb mérlegelését ajánljuk a parlament és kormányzat illetékes köreinek figyelmébe. Dr. Kiss Mihály: A magyar közéletnek ismét nagy vesztesége van. Budapest fő és székváros főkapitánya f. hó 4-én meghalt. Még nincs három hónapja annak, hogy érdemeit méltattuk s reá vonatkozó sorainkat akként fejeztük be, hogy a főkapitányt akkoriban ért királyi kitüntetés tovább fogja buzdítani közpályáján, «mert Török János miniszteri tanácsostól úgy a főváros, mint az ország, még sok üdvös dolgot vár». E várakozáson kegyetlen keresztvonást csinált az emberi halandóság, a részakaratú végzet. Mi, akik az elhunyt működését folytonos és szakszerű figyelemmel kisértük, akik tudjuk, hogy Budapest főváros közrendészeti állapotai mily hatással vannak az egész ország hasonló viszonyaira és a kik láttuk, miként fejlett a főváros oda, hogy rendészetileg a kontinens egyik legkifogástalanabb városa legyen s folyton informálva voltunk azok felől a munkálatok felől, amiket ez irányban az elhunyt lankadatlan buzgalommal és szakszerűséggel kezdeményezett és vitt keresztül, teljes jelentőségében tudjuk méltatni azt a veszteséget, mely a fővárost és az országot Török János halálával érte. Életrajzi adatait a következőkben közöljük: Török János 1843. évi deczember hó 27-én született Vinga temesmegyei községben. Atyja földbirtokos és városi kapitány volt. Mint fiatalember aljegyzője lett városa tanácsának. Két év múlva azonban felfüggesztették állásától, mire Temesvárra költözött, hol Rieger ügyvéd irodájában dolgozgatott. Ugyanakkor hirlapíróilag is munkálkodott és mint igaz hive a színészetnek referádákat irt arról az ottani lapokba. Küttel, Temesvár akkori polgármestere jó magyar embert keresett a városhoz, és Török Jánost ajánlották neki. Előbb mint napidíjas fogalmazó, majd mint tiszteletbeli jegyző fénye tanujelét adta tehetségének. Két évvel később egyhangúlag főjegyzővé, 1877-ben pedig polgármesterré választották. A fiatal polgármester csakhamar meghódította Temesvár polgárait Elhatározásaiban törhetetlen volt és szilárd argumentumaival meggyőzte mindazokat, akik nézeteit ellenezték. Hivataloskodásának későbbi éveiben a magyar népiskolák létesítéseiben fejtett ki bámulatos erőt és szorgalmat. Neki köszönheti Temesvár villamos világítását is, melylyel megelőzte az egész földkerekség fővárosait. Minden újabb sikere csak növelte becsvágyát, uj tettekre serkentette. Az 1878-ik évben , 1892 szeptember 11.