Magyar Közigazgatás, 1892 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1892-10-09 / 41. szám
X. évfolyam — 41. szám. Megjelenik minden vasárnap. Budapest, 1892 október 9. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS Szerkesztőség: Sebestyén-tér ahová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési ára: Egész évre 8 frt, félévre 4 frt. Hirdetések árszabály szerint. Kiadóhivatal: Sebestyén-tér 6., hová a lap anyagi részét illető küldemények czimzendők. Az 1893. évi állami költségvetés. Wekerle pénzügyminiszter október 1-én terjesztette be a képviselőháznak az 1893. évre vonatkozó költségvetést. A pénzügyminiszter terjedelmes, az államháztartást egészben megvilágító, pénzügyi terveit és politikáját főbb vonalaiban feltáró nagyszabású beszéddel mutatta be a költségvetés számadatait. A jövő évi költségvetés, óriási számai daczára, azzal a rigorosítással van összeállítva, mint a pénügyminiszter előző évi előterjesztései, úgy, hogy ha általában lehet a mostani budget ellen valami jogos kifogást emelni, az a kormány azon szűkmarkúsága ellen irányulhat, hogy a tartósan nagyobb bevételekkel szemben, az állam közszükségleteit nem eléggé veszi figyelembe. Hiszen köztudomású a zárszámadásokból, hogy az előző évek költségvetési előirányzatával szemben igen tekintélyes összegre rugó feleslegeink vannak. 1890. évben 28 millió, 1891-ben 27 millió, a folyó év 3/4-ében 25 millió feleslegünk van, mi ezen próbaidő után tartósnak mutatkozik. Ily pénzügyi eredmény után a kormány minden aggodalom nélkül még a további pénzügyi politika szem előtt tartásával is magasabb dotáczióban részesíthette volna némely kulturális, közgazdasági és humanitárius intézményeinket, melyek épen feleslegekben bővelködő államháztartásunk mellett kirívóan hézagosaknak és kezdetlegeseknek jelentkeznek. Hogy csak általánosságban tegyünk egy pár észrevételt, felhozzuk a kisdedóvási ügyet, melyre nagyon szerény összeg lett előirányozva. A földművelésügyi tárczánál a mezőgazdaság támogatására is ráfért volna a bőkezűbb istápolás. Egy pár újabb országos kórház, egy országos lelenczház felállításának is elérkezett az ideje, mert mégsem járja az, hogy az állam Budapest és más városokkal ápoltatja az ország betegeit és leleneteit. Miből jusson ezekre, ha az állam félrerakott feleslegeiből nem juttat ?! De foglalkozzunk most a költségvetés ismertetésével. Az 1893. évi költségelőirányzat bevételei, valamint kiadásai is meghaladják a 485 millió forintot Ez összeg azonban jelentékenyen leszáll, ha az átmeneti kiadásokként felvett átfutó tételt, a valutarendezés szükségletéül és fedezetéül beállított 77 millió forintot leszámítjuk. E szerint a költségvetés valódi végösszege kiadás és bevételben 408 millió forint. A felesleg pedig csekély 14 ezer forintot tesz ki. A budget rendes kiadásai 378 millió forintot vesznek igénybe s ezzel szemben a bevételek 24 millió forint felesleget tüntetnek fel. Az egyes tárczák keretében a tavalyi előirányzattal szemben 7 millió néhány százezer forinttal fog több kiadatni. Ebből 3 millió forint közigazgatási szükségletek kielégítésére, 4 millió pedig közgazdasági és üzemi czélokra fog fordíttatni. Beruházásokra 15 millió kétszázezer, tehát az előző évhez képest 2 millió forinttal több. A rendes bevételek a tavalyi előirányzatnál 100 millió forinttal magasabban vannak beállítva. E többletből mintegy 4 millió a pénzügyminisztérium bevételeiből s mintegy 6 millió a kereskedelemügyi minisztériuméból származik. E tény elég érdekesen világítja meg azt, hogy a vasúti, posta- és távirdai bevételek, főkép pedig az előbbiek mily jelentékeny szerepet visznek államháztartásunkban s hogy mily sokkal járulnak az egyensúly fentartásához. De viszont a kiadásoknál is e tárca négy millió többletet vesz igénybe. A pénzügyminiszter hangsúlyozta expozéjában azt az elvet, hogy a vasúti üzem szükségletei bevételei keretében fedezendők, úgy, hogy az előbbiek a mérleget ne rontsák. Ezek az 1893. évi költségelőirányzat főbb tételei. A ressortokban a belügyi, pénzügyi, igazságügyi, vallás- és közoktatási, kereskedelmi és földmivelésügyi tárczák nagyobb javadalmazásban részesülnek. E tárczák közül a lapunkat közelebb érintő ressortok költségvetésével alkalmilag foglalkozni fogunk, most még csak azt említjük fel, hogy ismét a belügyi tárcza van legsoványabban dotálva, minek világos oka az 1883. évi XV. t.-czikk rendelkezése, mely a vármegyék beligazgatásának évenkénti szükségletét 4.515.000 frt állandó összegben szabja meg. Az itt főbb eredményeiben vázolt jövő évi költségvetés nagyban és egészben csak igaz örömmel tölthet el minden hazafit, mert abban államháztartásunkat — évek előtt remélni sem mert — rendezett állapotban látjuk. Hogy ily kedvező helyzetbe jutottunk, az a nemzet áldozatkészsége mellett azon kormányférfiak érdeme, kik a legreálisabb pénzügyi politikával kormányozzák az országot. Államháztartásunkban az egyensúly helyreállításával a kitűzött pénzügyi politika első cziklusát befejezve látjuk. Pénzügyi politikánk geniális vezetőjének szerencsés keze a valuta rendezésének megkezdésével a magyar közgazdaságot azon fordulópontra vitte, hogy államunk messze jövője annak sikerétől függ. E nagy czél eléréséért a nemzet készséggel feszíti meg minden erejét s hagyja kincstárába összehordani azon feleslegeket, melyekre különben annyi felé volna szüksége. Hisszük és reméljük, hogy rövid idő alatt pénzügyi politikánk ezen második cziklusának befejezéséhez is eljutunk. De reméljük azt is, hogy ezzel aztán eljutunk oda is, hol belkormányzatunk koplalásának is vége szakad. Mert aki az ország közállapotait közelről ismeri, az tudja, hogy az adózó nép az állami adókon kívül oly sok másnemű közterheket hordoz mindenféle czímeken, hogy azt soká elbírni nem képes. E közterhek könnyítése pénzügyi polikánknak egy újabb cziklusát kell hogy képezze. A különféle útadók, betegápolási, községi, közorvosi, iskola, különféle nyugdíj, vizszabályozási, egyházi stb. ravatalok, bármi czimen vettetnek is ki, a közönségnek ép oly adóját képezik s habár szükséges