Magyar Közigazgatás, 1901 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-06 / 1. szám
1-fő szám. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS 1901 január 6. Lerhető azon eljárás, hogy az egylet közgyűlésén a rendreutasítás tárgyában hozott határozat ellen benyújtott felllbbezést visszautasító 11. számú és kérdéses egyén kizárását kimondó 12. sz. határozatokra egyszerre rendeltetett el a szavazás, miután a két külön álló kérdés, illetve határozat, melyek közül az egyiknek elfogadása nem zárja ki a másiknak elvetését és viszont ez okból külön-külön lett volna határozathozatal végett szavazás alá bocsátandó. — Hagyatékot leltározó községi közegek díjainak behajtása a rendes bírói útra tartozik. A m. kir. belügyminister 1900 évi 118,686. sz. határozata. Sz. vármegye alispánjához. Felterjesztésére, az igazságügyminister úrral egyetértőleg, a következőkben válaszolok. Az örökösödési eljárásról szóló 1894. évi XVI. t.-cz. 123. § a utolsó és utolsóelőtti bekezdésének egybevetett értelme szerint a hagyatéki bíróságnak a leltározás külön költségei tárgyában hozott jogerejű határozata végrehajtható közokiratot képez, melynek alapján a kielégítési végrehajtást jogosított kérelmére a hagyatéki bíróság rendeli el. Minthogy a községi jegyző által teljesített leltározás díja a leltározásnak ily külön költségét alkotja, ennek behajtására nézve is az örökösödési eljárásról szóló törvény érintett rendelkezését kell alkalmazni. Ehhez képest a községi jegyző leltározási díjainak végrehajtás útján való behajtása iránt a törvény szerint a jogosított községi jegyző kérelmére a kir. járásbíróság, mint hagyatéki bíróság intézkedik s e részben az eljárásra vonatkozó törvényes rendelkezés hiányában a végrehajtási törvény rendelkezései irányadók. Ennélfogva a (czim) azon kérelme, hogy a leltározó községi közegek dijának behajtása közrendeletileg a közigazgatási útra utaltassák, az 1894. évi XVI. t. sz. módosítása nélkül nem teljesíthető. Megjegyzem azonban, hogy ezen kérdés az idézett törvénycikk esetleges módosításánál, illetve ennek előkészítése alkalmával megfontolás tárgyává fog tétetni. — A ki bemutatáskor tévútra vezetési szándék nélkül magát ügyvédnek mondja, azzal az 1379. évi XL. t.-czikk 45. §-ába ütköző kihágást nem követi el. A m. kir. belügyminister 1900. évi 4371. számú határozata. Sz. város közönségének. A város tanácsának 1900. évi julius hó 30. napján 142. kih. szám alatt kelt másodfokú ítélete, mely szerint a rendőrkapitány által hozott elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával M. János jogtalan czim használata miatt az 1879. évi XL. t.-cz. 45. §-a alapján elmarasztaltatott, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: megváltoztatik s M. János a terhére rovott kihágás s annak következményei alól fölmentetik. A kbtkv. 45. § a szerint minősülő kihágásban az válik hibássá, aki őt jogosan meg nem ihétő olyan czimet használ, amely által a közönség tévútra vezettetik. A közönség tévútra vezetése a jogtalan czim nyilvános, általános használatát feltételezi. A nyomozati iratok szerint M. János az ügyvédi, saját állítása szerint pedig az ügynöki czimet használta özvegy T. Pálné és T. Rezső tanuk előtt, midőn özvegy T. Pálné leánya és L. Mihály között házasságkötést közvetitve, magát özvegy T. Pálnénak bemutatta. Tekintve, hogy e tényben a közönség tévútra vezetésére irányuló s a kihágás fenforgását megállapító nyilvánosság hiányzik, az elmarasztalt a terhére rótt kihágás s annak jogkövetkezményei alól fölmentendő volt. A Törkölybornak iparszerű nagyban való előállítása által mesterséges borgyártást követ el az, a ki a törkölyből több törköly bort készít, mint a mennyi mustja termett. A törkölybor készítésénél borkő használata nincs megengedve. A m. kir. belügyminister 1900. évi 2734/kih. számú határozata. (Az ítélet egész terjedelmében a hirdetési rovatban van közzétéve.) PÉNZÜGY. A m. kir. közigazgatási bíróság elvi jelentőségű határozatai: 18.900. sz. A jelzálogkölcsönök átváltoztatása alkalmával adandó bélyeg- és illetékkedvezmény megállapításánál az 1881. évi LXX. t. czikk sem a) a lekötött uj biztosítéki összegre, sem b) azokra az esetekre nem alkalmazható, a melyekben jelzálogilag biztosított váltókövetelés vagy biztosítéki okirat alapján bekebelezett zálogjoggal fedezett egyéb követelés tárgya az átváltoztatásnak. 11,047/899. sz. Ha a hadmentességi díj kivetésénél névcsere történt, a hiba kiigazítása iránti kérelem záros határidőhöz kötve nincs. 11,364'899. sz. Földbirtokkal a bérlőnek átengedett urasági lakás után, ha az lakásra nem alkalmas és magtárnak használtatik, házbéradó nem jár. 10,704'900. sz. III. oszt. kereseti adónál, a közigazgatási bírósághoz benyújtott újrafelvételi panaszt utólagos körülményekre fektetni nem lehet. 16.843/899. sz. A bányaadó kivetésénél, értékcsökkenés czimén a bányajövedelemből levonásnak helye nincs. 1975/900. sz. Ha az adókivetési iratok eltűnése miatt új adókivetési eljárás vétetik folyamatba, ez a körülmény az adózó fél hátrányára nem szolgálhat. A magánjogi végrehajtásokhoz szükséges adóbizonyitványok 1, illetve 2 koronás bélyeggel látandók el. A m. kir. pénzügyminiszernek 1900. évi 87,271. sz. a. kelt határozata. Felmerült kételyek megszüntetése czéljából kijelentem, miszerint a végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi LX. törvénycikk 145. § a által előirt adóbizonylatok csak abban az esetben esnek az illetéki díjjegyzék 21. tétel a), bb) pontja értelmében ivenként 1 koronás bélyegilleték alá, ha azok törvényhatósági joggal fel nem ruházott városok, községek által adatnak ki. Ellenben, ha ezek a bizonyítványok államhivatalok (adóhivatal) vagy törvényhatósági joggal felruházott városok által állíttatnak ki, két koronás bélyeggel látandók el, az idézett tétel a), aa) pontjának rendelkezése értelmében. (Részünkről megjegyezzük, miszerint ezeknek a bélyegköteles adóbizonyitványoknak a kiállítása, a m. kir. belügyministernek 1882. évi 29,118. sz. a. kelt körrendelete értelmében díjmentesen nem követelhető, hanem azokért a községi bizonyítványokra szabályrendeletileg megállapított dijakat lehet szedni, míg az illetékkiszabáshoz szükséges adóbizonyítványok bélyegmentesek és díjmentesen állítandók ki. Szerk.) Az evangelica egyház lelkészei és tanítói által fizetés fejében haszonélvezett ingatlanok után kivetett közadók elsősorban az egyházaktól, mint jogi személyektől hajtandók be. A m. kir. pénzügyminiszernek 1900. évi 67,574. sz. a. kelt határozata. A vallás- és közoktatásügyi miniszer úrral egyetértőig utasítom a m. kir. pénzügyigazgatóságokat és a székesfővárosi kir. adófelügyelőt, hogy oly esetekben, midőn közadó - vagy közadók módjára beszedendő egyéb köztartozások czímén fennálló hátralékok behajtása válnék szükségessé, melyek a magyarországi mindkét hitvallású evangelica hitfelekezethez tartozó egyházak tulajdonát képező, azonban szerződések (díjlevelek) alapján az illető egyházak lelkészei vagy tanítói által fizetés fejében haszonélvezett ingatlanok után merültek fel, a végrehajtást elsősorban a fizetésre kötelezett egyházak mint jogi személyek törvény szerint lefoglalható ingóságaira (készpénz, értékpapír, készpénzjövedelem stb.) foganatosíttassák s azt a lelkészek vagy tanítók által haszonélvezett ingatlanok ellen csakis más fedezet hiányában indítsák meg. A végrehajtás ily esetekben is nem az ingatlanok haszonélvezetére.