Magyar Közigazgatás, 1919 (37. évfolyam, 1-37. szám)
1919-01-05 / 1. szám
1919 január 5. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS 1. szám. Az egységes erős államérdek gondozása lesz a mi törekvésünk a jövőben is. Ezzel az elhatározással indulunk az új év nyitotta küzdő porondra. Nem kishitűséggel, nem félénkséggel, nem a vágóhídra terelt nyáj lemondásával, hanem testvéri érzéssel és magyar öntudattal. Jegyzőképzés* A jegyzőképzésben visszaesést jelent az 1916. évi 119.000 sz. ministeri rendelet. Súlyos sérelem érte ezzel a magyar közigazgatást, a legsúlyosabb sérelem mindazokat, kik teljes kvalifikáczióval rendelkeznek, kiknek középiskolai maturájuk van. Megnyitotta ez a rendelet a jegyzői állást azoknak is, akik csupán 6 középiskolát végeztek. Némileg megnyugodnánk, ha 6 középiskolával és 2 évi rendes gyakorlattal dicsekedhetnének, de a legtöbbje még ezt a leszállított minősítést is nélkülözi. Tisztelet a kevés kivételnek, a zöme azonban azoknak, kik a hadi rendelet alapján a Közigazgatási Tanfolyamra jönnek, csupán négy középiskolával rendelkezik. A kedvezményt felhasználó egyének sohasem készültek a jegyzői pályára, mikor irodába állottak, 4 polgárival rendelkeztek és nem is gondoltak arra, hogy ők valamikor jegyzői oklevelet szerezhetnek. Épen ezért nagyobb buzgóságot nem is fejtettek ki írnoki mivoltukban, szemben az érettségit tett jegyzőgyakornokokkal, akik tudták, hogy nekik ez a pálya nyújt majd megélhetést, s így nagyobb önérzettel és ambíczióval töltötték el gyakornoki idejüket. És a négy középiskolát végző napidíjasoknak egyszerre csak a nyakukba szakadt a kedvezmény, hogy ők is megszerezhetika jegyzői oklevelet. Siettek is kihasználni. Siettek magánúton elvégezni az 5. és 6. polgári iskolai osztályokat. Hogy ez a legtöbb esetben milyen csekély fáradság volt, azt nem szükséges bővebben bonczolgatni. A miniszeri rendeletnek — ha már túl nagy kedvezményképen a középiskola elvégzése helyett megelégszik 6 középiskolával — követelnie kellett volna, hogy csak azt a 6 középiskolát fogadja el alapképzettségül a Közigazgatási Tanfolyamra való felvételhez, melyet a kedvezményre pályázó egyén valóban 6 éven át az iskola padjain töltött és nem lett volna szabad megelégednie olyan 6 középiskolával, hol az illető az 5. és 6. polgárit magánúton végezte el. Mi, akik végigjártuk a gimnáziumot, s a matúrát is letett Készségesen adunk helyet a közleménynek, mert felfogásában osztozunk. Az 1916. évi 119.000. sz. háborús rendelet fölöslegessé vált az által, hogy jegyzőink a harcztérről hazaérkeztek. A kivételes rendelet hatályon kívül helyezését mi is kívánjuk. A pár hónapos összevont tanfolyam eszméje csírájában kihalt. Nincs többé szükségünk szurrogát tanfolyamokra. Jűk, meg tudjuk ítélni azt, mit tesz minden egyes középiskolai osztályban 10 hónapot tanulva eltölteni. Tapasztalatból tudom, vannak esetek, hogy a kedvezményt igénybe vevő egyének az 5. és 6. polgárit magánúton játszva, hetek alatt elvégezték, s később maguk isbeismerték, hogy az 5. és 6. polgáriról szóló iskolai bizonyítvány úgyszólván ölükbe hullott. És ezzel mentek a Közigazgatási Tanfolyamra. Amikor előbb arról volt szó, hogy az egyéves Közigazgatási Tanfolyam 2 évesre fejlesztessék, ezzel a czéltudatos szándékkal szemben most lesülyesztették a kvalifikácziót papíron 6 középiskolára, a valóságban 4 polgárira. A jegyző a községnek vezetője kell hogy legyen minden tekintetben. És hogyan lesznek majd e feladatnak megfelelt azok, kikről itt szó van? A nyolc középiskolának hiányát csak nagyon kevés esetben pótolja a hosszabb gyakorlat. Mi fogalma van a négy középiskolát végzett egyének legnagyobb részének a szocziológiáról, az általános közművelődésről, közgazdaságról, amiről egy jegyzőnek mégis csak tudnia kell valamit ? Immár pressztmt a háború. Meg kell semmisülnie ennek az odiózus 119.000. sz. rendeletnek is! S most — mint hallom — újabb támadás készül a magyar közigazgatás ellen. Ezt meg kell akadályozni azoknak, akik ez ügyben illetékes helyen eljárni hivatottak. Az egyéves Községi Közigazgatási Tanfolyam helyett szervezni akarnak egy pár hónapos tanfolyamot a jegyzői oklevél elnyerhetésére mindazok számára, kik katonai szolgálatot teljesítettek s igy a Tanfolyamra eddig magukat fel nem vétethették. A Községi Közigazgatási Tanfolyamnak nagy anyaga van, melyre csak felületes és szűk látókörben élő egyének mondhatják, hogy sok mindenre azok közül, amit előadnak, nincsen szükség a jegyzői pályán. Hát ez egyszerűen nem igaz. Mindarra, amit ott előadnak, a községi jegyzőnek nagy szüksége van. Sőt vannak tárgyak, miket még intenzívebben kellene előadni. Hiszen épen ezért volt szó már a nagy világkonflagráczió előtt a tanfolyamnak 2 évre való kiegészítéséről. A főiskolák egyes fakultásán, így a jogon nyújthatnak kedvezményeket, mert ezt maturált emberek számára adjuk, de a jogon egy évnek az anyaga meg sem közelíti a Községi Közigazgatási Tanfolyam egy évi anyagát. A Közigazgatási Tanfolyamon ilyen pár hónapos kurzust bevezetni a közigazgatási minősítésnek nagy hátrányára lenne. Vagy ha már megteszik, tegyék ezt a kedvezményt tisztán azok számára, akik feltétlenül rendelkeznek a középiskolai matúrával. Legtöbbször alaptalanul bár, de mégis megvádolják a közigazgatást. Ha valójában szívünkön hordozzuk és programmánk élére állítjuk a modern magyar közigazgatást, úgy ne álljuk el a fejlődésnek útját. 1z Népuralom és adófizetés. Bárminő legyen is valamely államban a kormányforma, ennek fentartása, a külüügyek és az állampolgárok ügyes-bajos dolgainak elintézése sok költséget okoz. Ezeket a költségeket az állam főként az adóbevételekből fedezi, amelyadóbevételeket az állampolgárok szolgáltatják. Az általános, minden állampolgár érdekeit érintő állami feladatok költségeit az egyenes és fogyasztási adókból, az államnak csak egyesek vagy érdekcsoportok javát szolgáló tevékenysége folytán fölmerült különleges kiadásait pedig az érdekeltek által viselendő illetékekből, járulékokból és díjakból kell fedezni Az általános, mindenkinek javát szolgáló állami czélok megvalósítására rendelt egyenes adóteher megosztásánál a pénzügyi kormánynak a legnagyobb gondossággal kell törekednie arra, hogy abban mindenki adózási képességéhez mérten, abban az arányban participáljon, amint az adóforrás fölött rendelkezik és az állam javaiban részesül. A fogyasztási adókat — amelyeknek az elsőrendű szükségleti czikkeket érinteniök nem szabad, — mindenki a fogyasztás nagysága és a fogyasztott czikkek minőségi foka szerint viselje.— Az összes adók és illetékek mértékét, magasságát a szükségesség és hasznosság, a haladás és élvezet sorrendje és szempontjai szerint megállapított állami feladatok megvalósításának szükségletei határozzák meg. És ami különösen az egyenes és fogyasztási adók kulcsait, ezeknek egymáshoz való mértékarányát illeti, sohasem szabad feledni megállapításuknál azt, hogy a fogyasztás megadóztatása abnormis, hogy az első és legfőbb adóztatási jogelv az, hogy az adózásnak mindig a bevétel, a jövedelem szerint kell alakulnia. Helyes adóztatás, helyesen megkonstruált adórendszer mellett tehát egy államban sem szabad a fogyasztási adóknak túlsúlyban lenniök, annál kevésbbé, mert az ilyen adórendszer mindig a kisebb exisztenciákat, a kisebb jövedelműeket sújtaná inkább, mint akiknek bevételeiket egészen, vagy legnagyobb részben szükségleteik fedezésére kell fordítaniuk. Az egyenes adók kulcsát — nemcsak a fogyasztási adók degresszív hatásának ellensúlyozása végett, hanem elvi szempontból különösen a szociális áldozat — és élvezet-elmélet követelményénél fogva is — szigorúan pegresszíve, vagyis aként kell megállapítani, hogy az adóalap növekedésével fokozatosan emelkedjék. Mert hiszen nem szorul bizonyításra, hogy az az adó, amely szegényt és gazdagot egyaránt — mondjuk — 10°/0-kal adóztat meg, amely az 1000 K bevételből 100 K-át — # PÉNZÜGY. 3