Magyar Közigazgatás, 1919 (37. évfolyam, 1-37. szám)

1919-01-05 / 1. szám

1919 január 5. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS 1. szám. Az egységes erős államérdek gondozása lesz a mi törek­vésünk a jövőben is. Ezzel az elhatározással indulunk az új év nyitotta küzdő porondra. Nem kishitűséggel, nem félénk­séggel, nem a vágóhídra terelt nyáj lemondásával, hanem testvéri érzéssel és magyar öntudattal. Jegyzőképzés* A jegyzőképzésben visszaesést jelent az 1916. évi 119.000 sz. ministeri rendelet. Súlyos sérelem érte ezzel a magyar köz­­igazgatást, a legsúlyosabb sérelem mindazokat, kik teljes kvalifikáczióval rendelkeznek, kiknek középiskolai maturájuk van. Megnyitotta ez a rendelet a jegyzői állást azoknak is, a­kik csupán 6 középiskolát végeztek. Némileg megnyugodnánk, ha 6 középiskolával és 2 évi rendes gyakorlattal dicsekedhet­nének, de a legtöbbje még ezt a leszállított minősítést is nélkülözi. Tisztelet a kevés kivételnek, a zöme azonban azoknak, kik a hadi rendelet alapján a Közigazgatási Tanfolyamra jönnek, csupán négy középiskolával rendelkezik.­­ A kedvezményt felhasználó egyének sohasem készültek a jegyzői pályára, mikor irodába állottak, 4 polgárival rendel­keztek és nem is gondoltak arra, hogy ők valamikor jegyzői oklevelet szerezhetnek. Épen ezért nagyobb buzgóságot nem is fejtettek ki írnoki mivoltukban, szemben az érettségit tett jegyzőgyakornokokkal, a­kik tudták, hogy nekik ez a pálya nyújt majd­ megélhetést, s így nagyobb önérzettel és ambíczió­­val töltötték el gyakornoki idejüket. És a négy középiskolát végző napidíjasoknak egyszerre csak a nyakukba szakadt a kedvezmény, hogy ők is megszerezhetik­­a jegyzői oklevelet. Siettek is kihasználni. Siettek magánúton elvégezni az 5. és 6. polgári iskolai osztályokat. Hogy ez a leg­több esetben milyen csekély fáradság volt, azt nem szüksé­ges bővebben bonczolgatni. A miniszeri rendeletnek — ha már túl nagy kedvezmény­képen a középiskola elvégzése helyett megelégszik 6 közép­iskolával — követelnie kellett volna, hogy csak azt a 6 közép­iskolát fogadja el alapképzettségül a Közigazgatási Tanfo­lyamra való felvételhez, melyet a kedvezményre pályázó egyén valóban 6 éven át az iskola padjain­ töltött és nem lett volna szabad megelégednie olyan 6 középiskolával, hol az illető az 5. és 6. polgárit magánúton végezte el. Mi, a­kik végigjártuk a gimnáziumot, s a matúrát is letet­t Készségesen adunk helyet a közleménynek, mert felfogásában oszto­zunk. Az 1916. évi 119.000. sz. háborús rendelet fölöslegessé vált az által, hogy jegyzőink a harcztérről hazaérkeztek. A kivételes rendelet hatályon kívül helyezését mi is kívánjuk. A pár hónapos összevont tanfolyam eszméje csírájában kihalt. Nincs többé szükségünk szurrogát tanfolyamokra. Jűk, meg tudjuk ítélni azt, mit tesz minden egyes középiskolai osztályban 10 hónapot tanulva eltölteni. Tapasztalatból tudom, vannak esetek, hogy a kedvezményt igénybe vevő egyének az 5. és 6. polgárit magánúton játszva, hetek alatt elvégezték, s később maguk is­­beismerték, hogy az 5. és 6. polgáriról szóló iskolai bizonyítvány úgyszólván ölükbe hullott. És ezzel mentek a Közigazgatási Tanfolyamra. A­mikor előbb arról volt szó, hogy az egyéves Közigaz­gatási Tanfolyam 2 évesre fejlesztessék, ezzel a czéltudatos szándékkal szemben most lesülyesztették a kvalifikácziót papíron 6 középiskolára, a valóságban 4 polgárira. A jegyző a községnek vezetője kell hogy legyen minden tekintetben. És hogyan lesznek majd e feladatnak megfelelt azok, kikről itt szó van? A nyolc­ középiskolának hiányát csak nagyon kevés esetben pótolja a hosszabb gyakorlat. Mi fogalma van a négy középiskolát végzett egyének legnagyobb részének a szocziológiáról, az általános közművelődésről, köz­gazdaságról, a­miről egy jegyzőnek mégis csak tudnia kell valamit ? Immár pressztm­t a háború. Meg kell semmisülnie ennek az odiózus 119.000. sz. rendeletnek is! S most — mint hallom — újabb­ támadás készül a magyar közigazgatás ellen. Ezt meg kell akadályozni azoknak, a­kik ez ügyben illetékes helyen eljárni hivatottak. Az egyéves Községi Közigazgatási Tanfolyam helyett szervezni akarnak egy pár hónapos tanfolyamot a jegyzői oklevél elnyerhe­­tésére mindazok számára, kik katonai szolgálatot teljesítettek s igy a Tanfolyamra eddig magukat fel nem vétethették. A Községi Közigazgatási Tanfolyamnak nagy anyaga van, melyre csak felületes és szűk látókörben élő egyének mond­hatják, hogy sok mindenre azok közül, a­mit előadnak, nin­csen szükség a jegyzői pályán. Hát ez egyszerűen nem igaz. Mindarra, a­mit ott előadnak, a községi jegyzőnek nagy szük­sége van. Sőt vannak tárgyak, miket még intenzívebben kel­lene előadni. Hiszen épen ezért volt szó már a nagy világ­­konflagráczió előtt a tanfolyamnak 2 évre való kiegészítéséről. A főiskolák egyes fakultásán, így a jogon nyújthatnak kedvez­ményeket, mert ezt maturált emberek számára adjuk, de a jogon egy évnek az anyaga meg sem közelíti a Községi Közigazga­tási Tanfolyam egy évi anyagát. A Közigazgatási Tanfolya­mon ilyen pár hónapos kurzust bevezetni a közigazgatási minősítésnek nagy hátrányára lenne. Vagy ha már megteszik, tegyék ezt a kedvezményt tisztán azok számára, a­kik feltét­lenül rendelkeznek a középiskolai matúrával. Legtöbbször alaptalanul bár, de mégis megvádolják a köz­­igazgatást. Ha valójában szívünkön hordozzuk és program­­mánk élére állítjuk a modern magyar közigazgatást, úgy ne álljuk el a fejlődésnek útját. 1­z Népuralom és adófizetés. Bárminő legyen is valamely államban a kormányforma, ennek fentartása, a külüü­­gyek és az állampolgárok ügyes-bajos dolgainak elintézése sok költséget okoz. Ezeket a költségeket az állam főként az adóbevételekből fedezi, a­mely­­adóbevéte­leket az állampolgárok szolgáltatják. Az általános, minden állampolgár érdekeit érintő állami feladatok költségeit az egyenes­ és fogyasztási adókból, az államnak csak egyesek vagy érdekcsoportok javát szolgáló tevékenysége folytán fölmerült különleges kiadásait pedig az érdekeltek által viselendő illetékekből, járulékokból és díjak­­ból kell fedezni Az általános, mindenkinek javát szolgáló állami czélok meg­valósítására rendelt egyenes adóteher megosztásánál a pénz­ügyi kormánynak a legnagyobb gondossággal kell törekednie arra, hogy abban mindenki adózási képességéhez mérten, abban az arányban participáljon, a­mint az adóforrás fölött rendelkezik és az állam javaiban részesül. A fogyasztási adókat —­ a­melyeknek az elsőrendű szük­ségleti czikkeket érinteniök nem szabad, — mindenki a fogyasz­tás nagysága és a fogyasztott czikkek minőségi foka szerint viselje.— Az összes adók és illetékek mértékét, magasságát a szük­ségesség és hasznosság, a haladás és élvezet sorrendje és szempontjai szerint megállapított állami feladatok megvalósí­tásának szükségletei határozzák meg. És a­mi különösen az egyenes és fogyasztási adók kulcsait, ezeknek egymáshoz való mértékarányát illeti, sohasem szabad feledni megállapításuknál azt, hogy a fogyasztás megadóztatása abnormis, hogy az első és legfőbb adóztatási jogelv az, hogy az adózásnak mindig a bevétel, a jövedelem szerint kell alakulnia. Helyes adóztatás, helyesen megkonstruált adórendszer mel­­lett tehát egy államban sem szabad a fogyasztási adóknak túlsúlyban lenniök, annál kevésbbé, mert az ilyen adórendszer mindig a kisebb exisztenc­iákat, a kisebb jövedelműeket súj­taná inkább, mint a­kiknek bevételeiket egészen, vagy leg­nagyobb részben szükségleteik fedezésére kell fordítaniuk. Az egyenes adók kulcsát — nemcsak a fogyasztási adók deg­­resszív hatásának ellensúlyozása végett, hanem elvi szempontból különösen a szoc­iális áldozat — és élvezet-elmélet követel­ményénél fogva is — szigorúan pegresszíve, vagyis aként kell megállapítani, hogy az adóalap növekedésével fokozatosan emelkedjék. Mert hiszen nem szorul bizonyításra, hogy az az adó, a­mely szegényt és gazdagot egyaránt — mondjuk — 10°/0-kal adóztat meg, a­mely az 1000 K bevételből 100 K-át — # PÉNZÜGY. 3

Next