Magyar Közigazgatás, 1920 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1920-01-04 / 1. szám

1920 január 4. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS magyar korona minden népét az egységes magyar állam ha­tárai között megtartani akarja ? Feljajdul egymásután a német, a tót, a román, a ruthén és a szerb «nem nem soha», — mi nem akarunk elszakadni a szent koronától, mi a magyar nemzet fiai akarunk maradni. Mint az északi mágneshegy vonzza a delejtűt, úgy vonzza a szent korona mysteriuma őket. Vájjon nem veszik-e észre ezt a ragaszkodást, ezt az el­választhatatlan együttérzést Párisban, a nagy béketanácsban ? Annyi csodát, annyi rosszat láttunk, hátha ez a jó is be­következik ! A nemzetgyűlési választójog. A nemzetgyűlési választások időpontjának (1920. évi január hó 25.) közeledtével szükségesnek tartjuk az idevonatkozólag kiadott összes kormányrendeleteknek általános érdekű rendel­kezéseit mostani és folytatólagos közleményeinkben lehető rövidséggel ismertetni. Előre bocsátjuk, hogy a most rendeleti útán — szükség­rendelet útján — megállapított választójogi szabályok a do­log természete szerint csakis átmeneti jellegűek. Köztudomás szerint kényszerhelyzetben vagyunk. Az alkotmányozó nem­zetgyűlést a békekötés ratifikálása, az államforma megállapí­tása, egyáltalán a nemzetmentő és építő munka megindítása érdekében mihamarabb össze kell hívni, habár az ország terü­lete nagyobb részének megszállása következtében a választá­sokat egyelőre csak kis területen (jóformán csupán a Dunán­túl és a Duna Tisza közén) lehet megejteni. Minthogy pedig a nemzetgyűlési választások az országgyűlési képviselők vá­lasztásáról szóló legutóbbi két törvény, a még végre sem hajtott 1913: XIV. és­ 1918 : XVII. t.-cikkek keretei között — a gyökeresen megváltozott viszonyok közepette — nem foganatosíthatók, a kormány részére nem kínálkozott más lehetőség, mint az, hogy a nemzetgyűlési — és ezzel egy­idejűleg a törvényhatósági és községi — választójogot is ideig­lenesen, a törvényhozás intézkedéséig rendeleti úton szabá­lyozza. Ekként ezt a most statuált, ad hoc választójogot — mint nem állandó természetű országos és helyhatósági vá­lasztójogot — ezúttal érdemleges bírálat alá vonni nem kí­vánjuk. Csak azt jelezzük, hogy ez a valójában, vagyis a legszél­sőbb határokig «általános», mert férfiakra és nőkre, minden számottevő megszakítás nélkül kiterjedő, titkos, községenként végbemenő, kötelezőleg gyakorlandó választójog az össznépes­­ségnek mintegy 40%-át öleli föl. Vagyis, míg az aránylag rövid idővel ezelőtt létrejött két utolsó, a múltakhoz képest máris némileg kiterjesztett választójog a régi Magyarország egész területén nem is egészen 2 millió egyént ruházott volna fel választójoggal, addig a most statuált választójog, az or­szágnak csonka (mintegy x/s résznyi) területén, előrelátható­lag majdnem 4 millió állampolgár előtt nyitja meg a poli­tikai jogok gyakorlásának idáig nagyobb részükre nézve elzárt kapuit. Ezeknek előrebocsátása után fontosságára való tekintettel egész terjedelemben közöljük a magyar kormánynak «a nem­zetgyűlési, törvényhatósági és községi választójogról» szóló 5985/1919. M. E. számú rendeletét. «A magyar kormány a nemzetgyűlési, törvényhatósági és községi választójogot a törvényhozás intézkedéséig a követ­kezőkben szabályozza: 1. §. Nemzetgyűlési választójoga van minden férfinak, aki legalább hat év óta magyar állampolgár, ha legalább félév óta ugyanabban a községben lakik vagy ott lakása van és életének huszonnegyedik évét betöltötte. Ennek az életkornak betöltése előtt is választójoguk van azoknak, akik 1918. évi november hó 1. napja előtt legalább tizenkét héten át a harc­téren arcvonalbeli katonai szolgálatot teljesítettek. Nemzetgyűlési választójoga van minden nőnek, aki legalább hat év óta magyar állampolgár, életének huszonnegyedik évét betöltötte és bármely hazai élőnyelven írni-olvasni tud, ha legalább félév óta ugyanabban a községben lakik vagy­ ott lakása van. Az előbbi bekezdésekben megkívánt félévi egybenlakás megszakításának nem tekinthető, ha az állandó lakóhely el­hagyása beigazolhatóan a rendkívüli viszonyok kényszere­i­­ folytán történt. A félévi egyhelybenlakás kellékének a kimu­tatása alól a közalkalmazottak általában fel vannak mentve. 2. §. A nemzetgyűlés tagjává választható az, akinek a vá­lasztás időpontjában nemzetgyűlési választójoga van, ha éle­tének harmincadik évét betöltötte. 3. Nem gyakorolhat választójogot a fegyveres erőnek, a csendőrségnek és a rendőrségnek tényleges szolgálatban álló tagja. A választójogból ki van zárva­. 1. aki politikai jogának gyakorlásától fel van függesztve; 2. aki bűntett avagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt bűnvádi eljárás alatt áll vagy jogerősen el van ítélve; 3. aki közsegélyből él; 4. aki gondnokság vagy csőd alatt áll, vagy akinek kis­korúsága meg van hosszabbítva; 5. aki üzleténél vagy foglalkozásánál fogva erkölcsrendé­szeti ellenőrzés alatt áll; 4. §. Nem válaszható a nemzetgyűlés tagjává, aki választó­jogot nem gyakorolhat vagy a választójogból ki van zárva. Nem választható továbbá a nemzetgyűlés tagjává az, aki 1. az 1879 .L. t.-c. 15. és 44. §-a értelmében az ország­gyűlés tagja nem lehet; 2. a választást megelőző húsz napon belül bármely tör­vényhatóságban kormánybiztos vagy a főispáni teendők ellátá­sával is megbízott kormánybiztos-helyettes (törvényhatósági kormánybiztos) volt; 3. aki a 2. pontban említett időben alispán, főszolgabíró, szolgabíró, törvényhatósági joggal felruházott vagy rendezett tanácsú város polgármestere, rendőrkapitánya (főkapitány, kapitány­, alkapitány) volt, abban a választókerületben, amely egészen vagy részben az illető törvényhatóság, járás vagy város területén fekszik. 5. §. A választójogot csak személyesen lehet gyakorolni. Minden választónak egy szavazata van. 6. §. A nemzetgyűlési tagok kerületenkint közvetlenül vá­lasztatnak. Minden kerület egy képviselőt választ. A szavazás községenként (szavazókörönként) titkosan tör­ténik. 7. §. Az 1—5 §-ok rendelkezései — kivéve a 4. §. 2. be­kezdésében foglalt rendelkezéseket — irányadók a törvény­­hatósági és községi választójogra is. A törvényhatósági bizottság és a községi képviselőtestület tagjai szintén titkos szavazással közvetlenül választatnak. A szavazás községenkint (kerületenkint) történik. 8. §. A nemzetgyűlési, a törvényhatósági és a községi választások időpontját, a nemzetgyűlési választókerületeket, a nemzetgyűlés működésének időtartamát, valamint a választási eljárás szabályait a ministérium külön rendelettel álla­pítja meg.» Az 1. §-ban körülírt általános választójog minimális kellé­keinek igazolási módja az 1919 dec. 4-én kelt 6515/1919. M. E. számú kormányrendelethez képest — az alábbiak sze­rint igen egyszerű. «Az életkor és a magyar állampolgárság kellékeinek igazo­lását csak akkor kell megkívánni, ha e kellékek fennforgá­sára nézve kétség merült fel. A magyar állampolgárság iga­zolását minden esetben meg kell kívánni attól, aki az ország területén kívül született. Mind az életkor, mind az állampol­gárság igazolására bármely közokirat használható, amely e kellékek fennforgására nézve megfelelő adatot tartalmaz. A vitás állampolgárságot azonban csak a belügyminiszer által kiállított bizonyítvány dönti el. Azt, hogy valaki félév óta ugyanabban a községben lakik vagy bir lakással, kétség esetében hatósági bizonyítvánnyal vagy más alkalmas okirattal kell igazolni. Arra nézve, aki hitelt érdemlően igazolja, hogy állandó lakóhelyét a rend­kívüli viszonyok kényszere folytán hagyta el, a félévi egy­­helybenlakás kellékét beigazoltnak kell tekinteni és ha állandó lakhelyére a választók összeírásának idejében vissza nem tér­het, a választók névjegyzékébe ott kell felvenni, ahol az összeírás időpontjában tartózkodik. Azt, hogy valaki 1918. évi november hó 1. napja előtt tizenkét héten át a harctéren arcvonalbeli katonai szolgálatot teljesített, az ily szolgálat után járó csapatkereszt elnyerését tanúsító vagy más alkalmas közokirattal lehet igazolni. 1. szám.

Next