Magyar Közigazgatás, 1921 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1921-01-02 / 1. szám

Szerkesztőség: //., Székely-u. 2. sz. (Szilágyi Dezső-tér sarkán). Előfizetési ára: Egész évre .........140 korona. Fél évre ......... ... 70. « Megjelenik minden vasárnap. Budapest, 1921. január 2. XXXIX. é­vfol­yam. 1 1. szám.­­» KÖZIGAZGATÁSI HETILAP ALAPÍTOTTA: BONCZA MIKLÓS. Kiadóhivatal, II., Székely­ u. 2. sz. (Szilágyi Dezső-tér sarkán). Kéziratokat vissza nem adunk. Hirdetések árszab?­szerint. A mi közönségünkhöz. Mindaz a sok szenvedés, gyász és megpróbáltatás, mely az utóbbi időkben nemzetünkre és mindnyájunkra szakadt, lapunkat is érzékenyen sújtotta. Lapunk megélhetésének anyagi gondjai hónapról-hónapra fokozódtak. Mégis úgy érezzük, nyugodt lélekkel tekinthetünk vissza az elmúlt évre is, mert köte­lességünket, kitűzött feladatunkat híven és lelkiismeretesen teljesíteni igyekeztünk. Becsülettel szolgáltuk — és talán sikerült is legalább relatíve eredményesen szolgálnunk — hazánk, a magyar közigazgatás, a magyar tisztviselői kar érdekeit. Új in­ogrammot nem adunk. Régi eszményeink hűséges szolgálata, lapunk színvonalának állandó fentartása és lehető emelése, törhetetlen ragaszkodás magyar igazságunkhoz és rendít­hetetlen küzdés ennek az igazságnak in integrum restituciójáért: ez volt és ez lesz ezentúl is programmunk. Programmunk beváltásának folytatását, magunk elé t­űzött céljaink megvalósítását azonban csak úgy remélhetjük, ha anyagi erőforrásaink — legalább a legszükségesebb kiadásaink fedezésére — biztosítva lesznek. A nyomdaköltségek, a papiros beszerzésének és a postai szállításnak költségei, egyéb dologi, valamint adminisztratív kiadásaink állandóan nagy összegeket emésztenek fel és folytonosan emelkedőben vannak. Kénytelenek vagyunk lapunk előfizetési árát — bár a mai lehetetlen árviszonyokhoz és laptársainkhoz képest aránylag még mindig igen mérsékelten — az 1921. évre felemelni, mert csak így tudjuk kész kiadásainkat úgy, ahogy fedezn­i. Ektnél többre, anyagi haszonra most sem törekszünk. v LAPUNK ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ... ................... ... ... ... ... 140 K Félévre ................... ... ... ... ... ... 70 « Bízunk benne, hogy hűséges olvasóközönségünk — úgy, amint idáig évtizedeken át, jó és rossz napokban mindég velünk volt — most a legnehezebb időben sem vonja meg a, magyar jövőt részünkről is megalapozni kívánó munkától a fokozott támogatást. Budapest, 1920 december hó. A «MAGYAR KÖZIGAZGATÁS» szerkesztősége. U­j e s z t e n d­ő. Az 1919. évi utolsó számunk vezetőcikke ezt a címet viselte: «A végzetes esztendő alkonyán». Azóta eltelt ismét egy év — megpróbáltatásokkal teljes — s most szeretnénk azt írni e sorok fölé: «Az újjászületés esz­tendejének hajnalán». Magyar szívünk minden­­dobbanásával, szenvedő lelkünk minden fohászával vágyva reméljük, hogy úgy leszen s a bizalmat egy pillanatra sem veszítjük el. Ámde annyi nyomorúság tanítása jutott osztályrészün­kül a végzettől, hogy nem kívülről, nem csodától vár­juk a nagy­­sorsfordulatot. A csodák kora lejárt. Csak egy dolog van, amitől jobbulást remélhet ennek a szerencsétlen, rettenetesen megcsonkított nemzetnek a teste s azzal együtt mindannyian: az a fogalom, amelyet — vettétek-e észre Magyarok? különösen hang­súlyozottan emel ki Magyarország Kormányzója, aki egy alkalmat sem mulaszt el, hogy újra és újra emlékezetünkbe idézze — s ez­ a munka! Hallgassatok az intő szóra testvéreim s véssétek szivetekbe. Mert higyjétek meg, csak ez az, amire mondhatjuk ma: «in hoc signo vinces !»

Next