Magyar Közigazgatás, 1921 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-02 / 1. szám
Szerkesztőség: //., Székely-u. 2. sz. (Szilágyi Dezső-tér sarkán). Előfizetési ára: Egész évre .........140 korona. Fél évre ......... ... 70. « Megjelenik minden vasárnap. Budapest, 1921. január 2. XXXIX. évfolyam. 1 1. szám.» KÖZIGAZGATÁSI HETILAP ALAPÍTOTTA: BONCZA MIKLÓS. Kiadóhivatal, II., Székely u. 2. sz. (Szilágyi Dezső-tér sarkán). Kéziratokat vissza nem adunk. Hirdetések árszab?szerint. A mi közönségünkhöz. Mindaz a sok szenvedés, gyász és megpróbáltatás, mely az utóbbi időkben nemzetünkre és mindnyájunkra szakadt, lapunkat is érzékenyen sújtotta. Lapunk megélhetésének anyagi gondjai hónapról-hónapra fokozódtak. Mégis úgy érezzük, nyugodt lélekkel tekinthetünk vissza az elmúlt évre is, mert kötelességünket, kitűzött feladatunkat híven és lelkiismeretesen teljesíteni igyekeztünk. Becsülettel szolgáltuk — és talán sikerült is legalább relatíve eredményesen szolgálnunk — hazánk, a magyar közigazgatás, a magyar tisztviselői kar érdekeit. Új inogrammot nem adunk. Régi eszményeink hűséges szolgálata, lapunk színvonalának állandó fentartása és lehető emelése, törhetetlen ragaszkodás magyar igazságunkhoz és rendíthetetlen küzdés ennek az igazságnak in integrum restituciójáért: ez volt és ez lesz ezentúl is programmunk. Programmunk beváltásának folytatását, magunk elé tűzött céljaink megvalósítását azonban csak úgy remélhetjük, ha anyagi erőforrásaink — legalább a legszükségesebb kiadásaink fedezésére — biztosítva lesznek. A nyomdaköltségek, a papiros beszerzésének és a postai szállításnak költségei, egyéb dologi, valamint adminisztratív kiadásaink állandóan nagy összegeket emésztenek fel és folytonosan emelkedőben vannak. Kénytelenek vagyunk lapunk előfizetési árát — bár a mai lehetetlen árviszonyokhoz és laptársainkhoz képest aránylag még mindig igen mérsékelten — az 1921. évre felemelni, mert csak így tudjuk kész kiadásainkat úgy, ahogy fedezni. Ektnél többre, anyagi haszonra most sem törekszünk. v LAPUNK ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ... ................... ... ... ... ... 140 K Félévre ................... ... ... ... ... ... 70 « Bízunk benne, hogy hűséges olvasóközönségünk — úgy, amint idáig évtizedeken át, jó és rossz napokban mindég velünk volt — most a legnehezebb időben sem vonja meg a, magyar jövőt részünkről is megalapozni kívánó munkától a fokozott támogatást. Budapest, 1920 december hó. A «MAGYAR KÖZIGAZGATÁS» szerkesztősége. Uj e s z t e n dő. Az 1919. évi utolsó számunk vezetőcikke ezt a címet viselte: «A végzetes esztendő alkonyán». Azóta eltelt ismét egy év — megpróbáltatásokkal teljes — s most szeretnénk azt írni e sorok fölé: «Az újjászületés esztendejének hajnalán». Magyar szívünk mindendobbanásával, szenvedő lelkünk minden fohászával vágyva reméljük, hogy úgy leszen s a bizalmat egy pillanatra sem veszítjük el. Ámde annyi nyomorúság tanítása jutott osztályrészünkül a végzettől, hogy nem kívülről, nem csodától várjuk a nagysorsfordulatot. A csodák kora lejárt. Csak egy dolog van, amitől jobbulást remélhet ennek a szerencsétlen, rettenetesen megcsonkított nemzetnek a teste s azzal együtt mindannyian: az a fogalom, amelyet — vettétek-e észre Magyarok? különösen hangsúlyozottan emel ki Magyarország Kormányzója, aki egy alkalmat sem mulaszt el, hogy újra és újra emlékezetünkbe idézze — s ez a munka! Hallgassatok az intő szóra testvéreim s véssétek szivetekbe. Mert higyjétek meg, csak ez az, amire mondhatjuk ma: «in hoc signo vinces !»