Magyar Közigazgatás, 1938 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1938-01-02 / 1. szám
1938 január 2. MAGYAR KÖZIGAZGATÁSi szám viteli hatóság az ügy érdemleges felülvizsgálása előtt az iratokat a szükséges pótlás végett visszaküldi. (L. Rbsz. 198.) Ha tehát valamely tanú pótlólagos kihallgatására vagy a terheltnek valamilyen utólagos nyilatkozatára, akár pedig más ténykörülmény utólagos megállapítására van szükség, a fellebbviteli hatóság ennek teljesítése végett az iratokat visszaküldi az elsőfokon eljárt hatósághoz. Nézetünk szerint ez az eljárás a közigazgatás költségeit nemcsak szaporítja, hanem az ügy elintézését lassúbbá teszi és a másodfokú hatóságok előtt elkerülhető vagy legalább is jelentős mértékben csökkenthető. Nincs ugyanis akadálya annak, hogy az említett cselekményeket a másodfokú hatóság maga teljesítse, ezáltal nemcsak az ügyek intézése gyorsabbodnék meg, hanem az ügy elintézésével járó költségek is csökkennének. Vizsgáljuk meg a jelenlegi helyzetet. A másodfokú hatóság például elhatározza X. Y. tanúnak pótlólagos kihallgatását, valamely szerinte tisztázatlan ténykörülményre nézve. Kísérjük figyelemmel az ügydarab útját mindaddig, míg ismét visszakerül a másodfokú hatósághoz. Vájjon hány eljárási mozzanat fűződik össze elintézése során? Az eljárási mozzanatok nagyjából a következők: 1. Az ügydarab visszaküldéséről intézkedő végzés megfogalmazása, 2. a végzés aláíratása, 3. az előadó fiz ügydarabot a munkakönyvéből kivezeti és beírja az ú. n. átadókönyvbe és továbbítja a segédhivatalhoz, 4. a kiadmány elkészítése, 5. a kiadmány aláíratása vagy hitelesítése, 6. az ügydarab kivezetése az iktatókönyvből, 7. postázása, 8. az elsőfokú hatóságnál való iktatása (új alszámmal ellátása), az eljárni hivatott rendőri büntető bíróra való kiosztása, ennek munkakönyvébe való beírása, 9. az eljáró rendőri bíró az ügydarabot átveszi, 10. a feleket beidézi, 11. az elrendelt pótlást foganatosítja, 12. az ügydarab újólagos felterjesztésére vonatkozó végzést megfogalmazza, 13. az ügydarabot munkakönyvéből kivezeti, átadókönyvébe beírja és a segédhivatalhoz továbbítja, 14. a segédhivatal az ügydarabot az iktatókönyvből kivezeti és postázza, 15. az ügydarabot a fellebbviteli hatóságnál ismét iktatják, az előadóra kiosztják, munkakönyvébe beírják, végül 16. az előadó az ügydarabot átveszi. Láthatjuk tehát, hogy legalább tizenhat munkamozzanatra van szükség, míg a másodfokú hatóság előadója az ügydarabot megint megkapja; e szám pedig a minimum, hiszen például a 3., a 8., a 13. és a 15. pontokba foglalt munkamozzanatok még újabbakra bonthatók. Mindez, szerintünk, elkerülhető lenne és csupán a felek beidézésére csökkenhetnék, amenynyiben lehetővé tennék azt, hogy a másodfokú hatóság adott esetben közvetlenül maga elé idézhesse a kihallgatni szükséges egyént. Javaslatunk a következő: A Bbsz. 198. §-át a szóban lévő szakasz második bekezdéseként felvett alábbi rendelkezéssel kellene kibővíteni: „Amennyiben azonban az ügy állása és a joganllatosítandó eljárási cselekmény természete megengedi és a másodfokú hatóság az elsőfokon eljárt hatósággal azonos községben (városban) van, vagy a beidézendő egyén a másodfokú hatóság székhelyének határában vagy azon kívül, de 16 km-nél nem távolabb lakik, az előző bekezdésben felsorolt eljárási cselekmények foganatosítása végett a másodfokú hatóság őt maga elé idézheti.“ Ezzel az intézkedéssel elérhető lenne, hogy Budapest székesfővárosban mind az általános közigazgatási, mind a rendőri hatóságok elé tartozó kihágási ügyekben, továbbá az összes törvényhatósági jogú város közigazgatási hatósága elé utalt kihágási ügyben, a vármegyei igazgatásban pedig ott, ahol a megyeszékhely egyúttal járási székhely is vagy megyei város, a másodfokú hatóság a feleket közvetlenül maga elé idézhesse, maga elé idézhesse továbbá akkor is, ha az első- és a másodfokú hatóságok székhelye nem azonos ugyan, de az idézendő az említett 16 km-es körzetben lakik. Nem kétséges, hogy e réren igen sok kihágási fórum munkáját könnyítenék meg és sok esetben gyorsítanék meg az eljárást, az eljárási költségek egyidejű jelentős csökkentése mellett. A feleknek 16 km-es körzetből való megidézhetése különben nem jelent újítást, mert ezt a Kbsz. 162. álnak harmadik és 164. §-ának második bekezdése is ismeri. Elgondolásunkkal szemben azt a kifogást lehetne talán felhozni, hogy ellentétben áll a közvetlenség elvével. Hiszen, mondhatnák, a másodfok nem vesz fel teljes bizonyítást, hanem csak részlegest és ellentétben áll a tárgyalási egység elvével az, hogy ezt a részletbizonyítást nem az a hatóság foganatosítja, mely előtt az érdemi tárgyalás folyt. Nézetünk szerint ezek a kifogások nem helytállók. Hiszen jelenleg is igen sokszor megtörténik, hogy a pótlás végett visszaküldött ügyet már nem az a bíró intézi el, aki azt eredetileg tárgyalta, mert időközben nyugdíjazták, áthelyezték, más beosztást kapott, tehát a közvetlenség elve a jelenleg hatályos eljárás mellett is törést szenvedhet. Sőt, álláspontunk szerint, megnyugtatóbb lenne az ügyeknek a most javasolt módon való elintézése, mert amennyiben a másodfokú hatóság a bizonyítási eljárást más irányban kívánja kiegészíteni, vagy valamely szerinte lényeges mozzanatot erőteljesebben kíván kidomborítani, mint ahogy ez az elsőfokú hatóság határozatából következik, úgy az ügy érdekében is helyesebb, ha ezt az a hatóság teljesíti, mely az ügyet másodfokon van hivatva elbírálni és a bizonyítást így a saját elgondolása szerint tudja lefolytatni. Ily módon az ítéletnek sokszor szükségessé vált másodszori feloldását is el lehet kerülni. A Kihágási Tanács elé került ügyekre vonatkozó javaslatunk esetleg a székesfővárosban székelő hatóságok által eldöntött kihágásokra is kiterjeszthető lenne. Dr. Szádeczky-Kardoss László: 5 . PÉNZÜGY. A m. kir. Közigazgatási Bíróság pénzügyi osztályának határozatai. A 167.000/1934. P. M. I. 22. §-a alapján feltételesen illetékmentesek az átalakítási házadókedvezményekre vonatkozó utólagos bejelentésekhez csatolt zárszámadások és nyugták. Ennek folytán illetékmentesek azok a számlamásolatok, amelyek azt tanúsítják, hogy a számlákban felsorolt munkákat a ház átalakításával kapcsolatban végezték s hogy azoknak az árát kiegyenlítették. (16.648/1935. P.) Az a körülmény, hogy a vevő aláírásával ellátott példány az eladó birtokában volt (aki azt az ügylet létrejöttének bizonyítására a bíróságnál fel is mutatta), bizonyítja az ügylet létrejöttét. Nem változtat ezen a joghelyzeten, hogy a szóban lévő levél címzettje maga a vevő, mert a lényeg az, hogy a vevő azt aláírta és ezzel annak tartalmát elismerte. (16 668/1935. P.) A panaszos a birtokában lévő adóslevélre esetenkint rávezette és aláírásával bizonyította a hitelező részére történt visszafizetéseket, ezeket a nyugtázásokat azonban nem adta ki a hitelezőnek. Minthogy a nyugta fogalmi kelléke, hogy abban az adós a hitelező részére bizonyítsa a kötelezettség teljesítését, vagyis hogy az okiratot a hitelező részére kiadja, ez pedig meg nem történt, nyugtailletéket nem lehet követelni. (12.946/1934. P.) A bevásárlási könyvecskék 50 filléres átalány illetéke: számlailleték, amelyet annak használatba vétele előtt kell leróni. Ha egy és ugyanabba a könyvbe két kereskedő jegyzi be követelését, akkor két jogalany állít ki számlát s ebben az esetben az 50 filléres átalányilletéket újból le kell róni. (11.807/1935. P.) Csak a havi 80 %-t meg nem haladó, vagyis adómentes illetményt nem lehet lefoglalni. Ha azonban valakinek illetménye a 80 P-t meghaladja s így egész illetménye adóköteles, annak egyharmadát le lehet foglalni, mert az 1929:XXIII. t.-c. 12. §-a nem mentesíti az adóköteles illetmények összegéből a havi 80 P-t. (1351/1936. P.) Csak a számlán kitüntetett követelés kiegyenlítésének a számlára rávezetése illetékmentes. De nem mentes az a nyugtázás, amely a vonatkozó számlában