Magyar Közigazgatás, 1939 (57. évfolyam, 1-53. szám)

1939-01-01 / 1. szám

LVII. éufolyam. 7. szám. Megjelenik minden vasárnap. Budapest, 1939 január 1. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Pasaréti-ut 6. K0Z1GAZGATASI HETILAP Előfizetési éra: az 1939. évre ........ 28 pengő. A lapitotta: BONCZA MIKLÓS Főszerkesztő: Dr. NÉMET HY KÁROLY Szerkesztik: Dr. XÉMEfHY IMRE és Dr. MÁRTOMFFY KÁROLY Szociális magyar közigazgatás. Dr. vitéz Bonezos Miklós beíiigyi államtitkár bemutatkozó beszéde a belügyminisztériuinbi I Most, amikor a Kormányzó Úr ő Főméltóságá- uak legmagasabb elhatározása folytán a köz szolgá­latára ide rendeltettem, és most, amidőn ez alkalom­ból kifolyólag Nagyméltóságod az államtitkári kar­nak és a belügyminisztérium tiszti és tisztviselői karának együttes jelenlétében engem fogadni és üd­vözölni szíves volt, legyen szabad nekem elsősorban a leié a magas személyiség felé fordulnom, akitől a kiválasztás és kitüntetés reám esett. Hódolattal, fe­gyelmezettséggel és hűséggel hajlok meg a legfel­sőbb hely előtt. Megköszönöm továbbá a miniszterelnök úrnak, a m. kir. kormánynak és különösen Nagyméltósá- godnak, miniszteremnek, személyem iránt való bi­zalmát, amelyet a legnagyobb értéknek és biztatás nak tekintek számomra. De hálásan köszönöm Nagyméltóságodnak, az ál lamtitkár uraknak és a belügyminisztérium egész tiszti és tisztviselői karának kedves, meleg fogadta­tását és üdvözlését is. Annál is inkább jól esik nekem ez a szíve« fogadtatás, mert jól tudom hogy én kívül­ről, vidékről, az Alföldről, hogy úgy mondjam, a gyakorlati életből jöttem ide, de tisztában vagyok azzal, hogy bármennyire kedves is ez az üdvözlés, nem szabad azt nekem másnak, mint előlegezett bi­zalomnak tekinteni, amelyre tulajdonképpen az elkö­vetkezendő munkámmal kell rászolgálnom. TI. Második kötelességem, úgy vélem, az, hogy rö­viden bemutatkozzam és elmondjam magamról azt a legszükségesebbet, ami jövendő munkatársaim előtt való megismerésemhez talán szükséges. Katona voltam tíz évig. A háborúban a csa­patnál, a háború után pedig magasabb parancs­nokságoknál és a honvédelmi minisztériumban telje­sítettem szolgálatot. Katonai pályámat becsülettel végeztem és íelsőbbségem elismerésével és bajtár- saim őszinte szeretetével búcsúztam el a honvéd­Ezt követőleg tizenhárom évig voltam gyakorló ügyvéd egy tősgyökeres magyar városban. Ezen a pályán tanultam meg az életet a maga valóságában közelről és belülről megismerni, mert az ügyvéd ott él és harcol az élet első vonalában, ahol az érdekek surfodnak és egy nyitott szemű ember talán abban a vonalban tud legmélyebben bepillantást vetni az emberek és a társadalom leikébe. Azt hiszem felelős­ségérzettel folytattam ezt a. gyakorlatot és talán egyetlen ellenséget sem szerezve, léptem ki az ügy­védi karból. A vármegye szolgálatában is eltöltöttem hat évet mint megyei tisztilőügyész, és ezen idő alatt módom és alkalmam nyílott arra, hogy a vármegye életét is megismerhessem, a törvényhatóság, a járá­sok, a községek és megyei városok életét és szerke­zetét működés közben közvetlen közelről és gyakor­latban tanulmányozhassam. Végül, alig egy éve, hogy ugyanennek a várme­gyének az élén mint főispán működtem a m. kir. kormány bizalmából és ezen a helyen módomban volt az alföldi népnek politikai, gazdasági, társa­dalmi és szociális keresztmetszetét is megismerni és a lehetőségek korlátain belül a gondozásomra bízott víV negye népének ezeket az érdekeit képviselni. Egyszóval népem és fajtám sorsával együttérző gyakorlati ember voltam és vagyok idáig. III. Ezen a bemutatkozáson felül, azt hiszem, még egy harmadik kötelességem is van, az tudniillik, hogy felfogásomról egészen röviden bizonyos tájékozást nyújtsak. Jól tudom, hogy „népi, szociális és fajvédő kor­mányba“ jöttem szolgálatra.. És jól tudom azt is, hogy vitéz Imrédy Béla új Magyarország felépítésére vál­lalkozott, építő munkára, amelynek célja az, hogy a nemzetnek elakadt és hátramaradt szekerét biztos kézzel és bátran előrevigye a kifelé és felfelé vezető úton. Én vitéz Imrédy Bélát és munkatársait, jelesül és első helyen Nagyméltóságodat, ezen munkájukban minden helyen és minden vonatkozásban és minden erőmmel és képességemmel támogatni akarom és tá­mogatni fogom. Még a közigazgatásról, annak működéséről és feladatairól szeretném a véleményemet megmondani, ami, őszintén szólva, nehéz feladat számomra, itt a közigazgatás elhivatott és avatott professzorai előtt. Inkább azt a véleményemet mondom el, ami ben­nem a közigazgatásról gyakorlati életpályámon ki­alakult és amelyik, azt hiszem, a nagyközönség fel­fogásával is megegyezik. A közigazgatás legyen jó, igazságos, gyors, olcsó, 'hajlékony, a merev hivatalszellemtől mentes, mindenekfelett pedig szociális tartalommal telített. Nem kétséges, hogy a közigazgatásnak ezt a szintjét a tisztviselő egyénisége és értéke adja meg.

Next

/
Thumbnails
Contents