Magyar Krónika, 2016. július-december (3. évfolyam, 7-12. szám)
2016-11-01 / 11. szám
GALSAI DÁNIEL újságíró . .Pécs kivételes város volt. Itt római patríciusok csontjaiba ütközött az ásó, a főutcában vasárnap esténkint a püspök sétált, és a Davidol környékén nyáron a füge is megtermett. Pécs a háború szélárnyékában várta meg a szovjet csapatokat. Latin napfénytől meleg, öreg falai között nem akadt fontos katonai objektum, amit szívósan védeni kellett. Közép-Európa talán legszerencsésebb városának repülőterét is csak egyszer bombázták. Egy hazafelé húzó, és terhétől megszabadulni kívánó Liberátor pottyantotta le maradék bombáját a városszélre, szinte diabolikus üdvözletként a reménykedőknek. Mintha csak leköszönne: »Jó reggelt!« Az üdvözlet a hangárt találta el. Az éppen ott tartózkodó öreg szeretőt, mint »hősi halottat«, katonai pompával hantolták el a köztemetőben..." (Galsai Pongrác: Egy hipochonder emlékiratai -részlet) 53 MAGYAR KRÓNIKA