Magyar Krónika, 2016. július-december (3. évfolyam, 7-12. szám)

2016-11-01 / 11. szám

GALSAI DÁNIEL újságíró . .Pécs kivételes város volt. Itt római patríciusok csontjaiba ütközött az ásó, a főutcában vasárnap esténkint a püspök sétált, és a Davidol környékén nyáron a füge is megter­mett. Pécs a háború szélár­nyékában várta meg a szovjet csapatokat. Latin napfénytől meleg, öreg falai között nem akadt fontos katonai objektum, amit szívósan védeni kel­lett. Közép-Európa talán legszerencsésebb váro­sának repülőterét is csak egyszer bombázták. Egy hazafelé húzó, és terhétől megszabadulni kívánó Liberátor pottyantotta le maradék bombáját a vá­rosszélre, szinte diabolikus üdvözletként a reményke­dőknek. Mintha csak lekö­szönne: »Jó reggelt!« Az üdvözlet a hangárt találta el. Az éppen ott tartóz­kodó öreg szeretőt, mint »hősi halottat«, katonai pompával hantolták el a köztemetőben..." (Galsai Pongrác: Egy hipochonder emlékiratai -részlet) 53 MAGYAR KRÓNIKA

Next