Magyar Krónika, 2017. január-június (4. évfolyam, 1-6. szám)
2017-04-01 / 4. szám
Lisznyai Kálmánnak Hej Kálmán! Igazán Megvallván, Bolondok E hangok, Melyeket A rekedt Trombita Lipita. Mit ér ez? Ki érez Hipp-hoppot Csipp-csuppot? Gyerekes Szerepel Ajkadon Kálmusom. Vajh ki mond Ily bolond Éneket Te neked? Mert bizony Szent iszony S rémület A fület Fogja el, Míg figyel a dalra, Feküdj az Asztalra Oh kamasz! És ne tégy Ily daliást, Példát végy S nézz meg mást. Sülülü Bülülü Kótyonfitty Sipiritty Hallgass már Mer ’szen kár Fáradság, Izzadság, Mert mindez Szélbe vesz! Mily laza Vers az a „Nyári éj” Kotyfos téj, Csiriz pép, Nem egyéb. Tele száj, Papagáj Csárogás Semmi más, Oly hüle, Oly tarka, Se füle Se farka! Hátha már Egy szamár Két tagot Faragott Rímekre: Ezekre Mit mondasz? Még jobb az? Például: (Amitül A fülem Végtelen Megfájul Siketül): Bármán, Kálmán! Zengnél Ennél Verset Szebbet. Két tag, Lásd csak, Kurtább Sortád És ez Vershez Furcsább. (1852) ARANY JÁNOS költő, 200 éve, 1817. március 2-án született 73