Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 9. évfolyam (Budapest, 1922)

1-12. szám tartalomjegyzéke - TANULMÁNYOK - Vecsey Antal: A magyar energiagazdaság problémái

ezek nemcsak gazdasági önállóságunk, hanem egész nemzeti létünk problémái. Amennyire súlyos ez a megállapítás nemzeti létünk szempontjából, annyira bizakodást keltő a szellemi energiák kifejtése szempontjából. A pillanatnyi bőség tunyaságra vezet , az élet kényszerű problémái azonban életképes országban fokozott tevékenységet váltanak ki. Németországban a Wärme-Wirtschaft kultusza óriási arányokat öltött, s már eddig is imponáló ered­ményeket mutat fel . Ausztriában a Wasser- Wirtschaft problémái közül a legjelesebb szakemberek vetélkedve sorakoznak , és öröm­mel állapíthatom meg, hogy az energiagazdálkodás tudományos és szakszerű feladatai Csonka-Magyarországon is napról-napra több mérnököt és közgazdászt szólítanak sorompóba. Hogy ezeknek az energiagazdasági feladatoknak jelentőségéről és ter­jedelméről tájékoztató képet nyújtsak, mind a racionális széngaz­dálkodásról, mind pedig az energiakutatás egyes újabb irányza­tairól kívánok röviden szólani. Hazai szeneink túlnyomórészben fiatalkorú barna­szenek és lignitek, nagyobb nedvesség- és hamu­tartalommal és kb. 6—7°/o kátránnyal. A barnaszén-kátrányok nagy közgazdasági értékét csak a legutóbbi években mutatták ki azok a felette érdekes kísérleti eredmények, amelyek német és magyar gáz­technikusok munkájá­nak köszönhetők. Megállapították nevezetesen, hogy az eddig lenézett barnaszén-kátrány főbb alkotóelemei, nevezetesen a szu­rok, paraffin és olaj oly jelentős közgazdasági értékeket képvi­selnek, amelyekből ma nemcsak milliárdokra menő behozatalunk van, hanem amelyek teljesen fedezik az előállításukra felhasznált szén beszerzési költségeit. Ma ezek a rendkívül értékes anyagok a szénnel együtt elégnek és nem kis mértékben járulnak hozzá a gyárkéményekből gomolygó füst képződéséhez. Ha Csonka-Magyarország évi kb. 60 millió­s szénprodukciójának egyelőre csak­i0 részét tudnák megszerezni barnaszén-kátrányok előállí­tására, úgy évente mintegy 1.000 waggon paraffint, 4.000 waggon szurkot és 4.000 waggon kenő- és motor­olajat tudnánk előállí­tani, amelyek együttes értéke ma körülbelül 4,5 milliárd koronára tehető. A Magyar Mérnök- és Építész-Egy­let behatóan foglal­kozott ezzel a nagy horderejű problémával és emlékiratban fej­tette ki megoldásra vonatkozó javaslatait. A szénnel való gazdálkodás további hálás területei azok a törekvések, amelyek egyfelől a tüzelések gazdaságossá tételére, másfelől az energia­termelés és ökonómiájára irányulnak. Az első csoportbeli törekvések egyik jellegzetes kifejezője az a nem­zetközi pályázat, amelyet a kereskedelemügyi m. kir. miniszer az év elején gazdaságos tűzhelyek és kályha­szerkezetek tárgyában tűzött ki. Hogy ebben az irányban mennyi a tennivaló, arra elég markánsan világít az­­a megállapítás, hogy ezek a háztartási tüzelőszerkezetek átlagosan alig 103­0 hasznosítással dolgoz­nak, más szóval minden métermázsa elégetett szénből 90 kg. megy veszendőbe. Csonka-Magyarország háztartásaiban évente kb. 8—10

Next