Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 9. évfolyam (Budapest, 1922)
1-12. szám tartalomjegyzéke - TANULMÁNYOK - Vecsey Antal: A magyar energiagazdaság problémái
ezek nemcsak gazdasági önállóságunk, hanem egész nemzeti létünk problémái. Amennyire súlyos ez a megállapítás nemzeti létünk szempontjából, annyira bizakodást keltő a szellemi energiák kifejtése szempontjából. A pillanatnyi bőség tunyaságra vezet , az élet kényszerű problémái azonban életképes országban fokozott tevékenységet váltanak ki. Németországban a Wärme-Wirtschaft kultusza óriási arányokat öltött, s már eddig is imponáló eredményeket mutat fel . Ausztriában a Wasser- Wirtschaft problémái közül a legjelesebb szakemberek vetélkedve sorakoznak , és örömmel állapíthatom meg, hogy az energiagazdálkodás tudományos és szakszerű feladatai Csonka-Magyarországon is napról-napra több mérnököt és közgazdászt szólítanak sorompóba. Hogy ezeknek az energiagazdasági feladatoknak jelentőségéről és terjedelméről tájékoztató képet nyújtsak, mind a racionális széngazdálkodásról, mind pedig az energiakutatás egyes újabb irányzatairól kívánok röviden szólani. Hazai szeneink túlnyomórészben fiatalkorú barnaszenek és lignitek, nagyobb nedvesség- és hamutartalommal és kb. 6—7°/o kátránnyal. A barnaszén-kátrányok nagy közgazdasági értékét csak a legutóbbi években mutatták ki azok a felette érdekes kísérleti eredmények, amelyek német és magyar gáztechnikusok munkájának köszönhetők. Megállapították nevezetesen, hogy az eddig lenézett barnaszén-kátrány főbb alkotóelemei, nevezetesen a szurok, paraffin és olaj oly jelentős közgazdasági értékeket képviselnek, amelyekből ma nemcsak milliárdokra menő behozatalunk van, hanem amelyek teljesen fedezik az előállításukra felhasznált szén beszerzési költségeit. Ma ezek a rendkívül értékes anyagok a szénnel együtt elégnek és nem kis mértékben járulnak hozzá a gyárkéményekből gomolygó füst képződéséhez. Ha Csonka-Magyarország évi kb. 60 milliós szénprodukciójának egyelőre csaki0 részét tudnák megszerezni barnaszén-kátrányok előállítására, úgy évente mintegy 1.000 waggon paraffint, 4.000 waggon szurkot és 4.000 waggon kenő- és motorolajat tudnánk előállítani, amelyek együttes értéke ma körülbelül 4,5 milliárd koronára tehető. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet behatóan foglalkozott ezzel a nagy horderejű problémával és emlékiratban fejtette ki megoldásra vonatkozó javaslatait. A szénnel való gazdálkodás további hálás területei azok a törekvések, amelyek egyfelől a tüzelések gazdaságossá tételére, másfelől az energiatermelés és ökonómiájára irányulnak. Az első csoportbeli törekvések egyik jellegzetes kifejezője az a nemzetközi pályázat, amelyet a kereskedelemügyi m. kir. miniszer az év elején gazdaságos tűzhelyek és kályhaszerkezetek tárgyában tűzött ki. Hogy ebben az irányban mennyi a tennivaló, arra elég markánsan világít aza megállapítás, hogy ezek a háztartási tüzelőszerkezetek átlagosan alig 1030 hasznosítással dolgoznak, más szóval minden métermázsa elégetett szénből 90 kg. megy veszendőbe. Csonka-Magyarország háztartásaiban évente kb. 8—10