Magyar Kurir, 1799. július-december (13. évfolyam, 1-52. szám)

1799-11-08 / 38. szám

Hirdetmény, Haljuk miként panaszol Báró Crantz a’ Magyarokra. Ma ‘-Magyar Ország valamint borban, gabonában, a leg különösebb és ritkább ültevényekben, és a’ leg gazdagabb értz bányákban a’ több Európai országokat felyül múlja, éppen úgy meghaladja azokat az orvos vizeknek bővségében és jóságában. A’ mit a’ természet az életnek könnyebbíttésére a’ több országoknak fösvényebb kézzel, és szűkebb mértékkel osztott ki, aztaz itten mint gazdálkodásból amott elvont egész kintsét adakozólag öntötte ki. Úgy tetzik mintha egyebütt mindenütt tsak egy egy Kalmár boltotskát, de itt minden kintseivel meg rakott leg gazdagabb tárházat akart volna tsinálni.“ „De valyon ugyan mi lehet az oka , hogy Magyar Országnak természet visgálói a’ magok tulajdon javaikat meg ösmérni eddig oly keveset igyekeztek? Se a’ természetnek, se magoknak, se a’ külföldieknek ezzel nem kedveztek? azt a’ mit nékik a’ természet nyújtott világosságra hozni, vele magok élni, a’ szomszéd nemezetekkel, és minden más tudni kívánó Tudósokkal közleni hajlandók nem voltak ? Bizonyára M. Országnak ma nem vólna külföldi orvos vizekre szűksége, se Spaai, se Selteri, se Pyrmonti bor vizekkel nem élne, ha a’ magáét esmérni akarná.“ Magyar országnak minden szüleményeiböl, mellyek a’ tudományoknak költsönös eszközül szolgálhatnának, majd semmi sints a’ mai napon elöttünk tudva. Az ültevényes országból alig egy ültevény, egy fa; az állatok közül alig egy bogár van le irva; a* jó izzó konyha sót , és az értzet kivévén , az ásványok közül is igen kevéssel bírunk; de mindenek felett a’ vizek közül leg kevesebb van a’tökéslítes megvisgálás által tudva. Holott én az én tanuló szobámban ama követses Arábiát, Kanadai, Siberia!