Magyar Kurir, 1802. július-december (16. évfolyam, 1-53. szám)

1802-11-19 / 41. szám

lé’tetett. — Ezen tudósításomnak alkalmatnsságá­­val Erdélyből , Fels. Jósefn. Hertzeg Huszár Magyas Sze r^dgybéli Fő Hadnagy Tóth Ferenci Ur, erre Győrbe haza útazni szándakozván , bi­zonyson«, hogy a’ tisztelt vitéz Ur Hunyná vá­­rosá be jönn ; a’ hól ezen földindv­ár is tapasz­­talta’őt; sőt Szebennél kezdvén mindenütt a be­­g­ek­ mellett lévő hely­ségekben jelenhetvén magét, ren­ese a* földet. egy fellyebb Enyed város­á­­ban, midőn a* platioa némelly hadi tisztek legé­nyeiket, ’s katonáikat rendbe szedték, talpon ti­tokban a’ kalpagyokhoz kaplostak, nem tudván ingadozások o át. Itt i min»utáig tartott, a’ hol a’ plánon árúló koff*ntók órokra, homlokokra bugdostak — a’ bor ivók pedig a’ kartsókat ke­zeikből kiejtették; és több ily réműlést okozó, tán­torgó a­^dalgá* vétetett észre. — Félő! hogy itt i« , mint Anglia vidékein, valami fertő , vagy tenger fel ne fakadgyon! Ezen föld’ mes­sze elágazott rázkódásának a’ vólt a’ ki menetele, hogy a’betsilletes Báná­ti szelek nagy morgolódással meg indulván, a’ ro-­lyó November napjainak elején 3 napi fo­gvást tartó sikeres esőzés vólt, annyira, hogy az úja­k felfakadtak, ’s majd járatlanok —­ a’ vetések ta­vaszi szin köntösben virítanak — a’ mezők, í’kék­­földek, dombok, völgyek megújsúlván zö­rps zsrt­­ban öltöztek, és a’ kö­zöség fü­ve a’ jóltévö ter-^ mészet alkotójának hálaadással áldozott!­­ Jeles borongó, Szeles, lanyházó, és néha fé-^­nyes napok járnak itten , és a’ közelgető Hóid planéta szerint # nagy reménység emelkedik a’jö­vő esitendöbéli jó termésről és tő-égről; tsak 4* télből marháinkkal kivántzoroghassunk — Erdély Ország* Uzon, Oc­ob„ 2g­­­dikén. — Itten Háromszá­­­t«B a’ VarUasagov, ’* talám Erdélynek nagyobb i­s %

Next