Magyar Kurir, 1803. július-december (17. évfolyam, 1-53. szám)
1803-10-18 / 32. szám
Partjainkra naponként rakják ki az Anglus hajók azon Hollandusokat, Franciákat, és Olasz Respublika béli születésű embereket, akik eddig Angliában tartózkodni szerettek, hanem mostan ezen hadakozásra nézve onnét eltávozni kéntelenittetnek. Ezeknek most egy krajcárjokba sem kerül az Angliából való általevezés; az Anglusok olyan nemes indulattal viseltetnek hozzájok, hogy ingyen utaztatják el őket. Ditsérik ezen Angliából eljött utazok az Anglusokat, hogy egyébiránt minden tekintetben nagy becsülettel viseltettek hozzájok. Ugyan ezek nem győzik az Anglusok’ készületeiket és bátorságokat, mellyel a’ Franciákat várják, eléggé magasztalni. Az Anglusoknak a’ mi Ceylon nevű volt kedves szigetünkön való magok viselete azt mutatja , hogy éppen ellenkező systemát vettek re ezen sziget’ eredeti lakosaikra nézve a’ mi ott való magunk viseletével. A’ láttatik a’ czéljok lenni , hogy az egész szigetet, ezt a’ fűszerszámok’ paraditsomát, magokévá tegyék. Mi ezt nem merészeltük tselekedni. A’ mi syflemünk inkább a’ volt, hogy a’ lakosokkal jó egyességben éltünk, és véllek tserekereskedést folytattunk, t. i. az ő fűszerszámjokat egyéb nékiek kedves Európai portékákkal tseréltük által. Az idő fogja meg mutatni, hogy mi vóltunk-e böltselűebb, vagy az Anglusok. — Ceylon szigete a’ leg szebb ország a’ világon, melyre nézve méltán adták néki a’ paraditsom nevet. Egész a’ tetejekig megmivelt hegyek vannak rajta; a’ völgyeket, citrom, narants, és kókusdió fák fedik. Candy városa , csak egy utzábol áll, a’ melly 2 mértföld hosszúságú, melynek egygyik végét a’ Királyi kastély rekesz